Először is szeretném, ha magába nézne mindenki és elgondolkozna azon, hogy tanul könnyebben? Egyedül vagy társakkal? Természetesen a társakkal való tanulás nem azt jelenti, hogy elbeszélgetitek a tanulásra szánt időt. Ha veled általában ez történik és nem igazán haladtok akkor valószínű, jobb egyedül próbálkozni. Ha viszont tényleg a tananyagra koncentráltok egy-egy összejövetelkor akkor biztos, hogy interperszonális intelligenciátok a jobb. Ebben az esetben, ha valami egyáltalán nem akar megmaradni, célszerű keresni egy másik interperszonálist és vele megvitatni a problémát. A legjobb ha befészkelitek magatokat a klubhelyiség egy sarkába, vagy a könyvtárban egy kevésbé felkapott helyen csüccsentek le. Így nem fogtok zavarni senkit sem. Persze ha a könyvtárt választjátok figyeljetek rá, hogy ne legyetek túl hangosak, amikor megvitattok egy-egy kérdést.
Ha pedig van állandó partneretek akkor a korábbi írásomban említett tanulósarkot is alakíthatjátok közösen.
Ha pedig itraperszonálisak vagytok, akkor törekedjetek rá, hogy egyedül, nyugodt körülmények között tudjatok tanulni.
És akkor végre jöjjenek a módszerek!
"Szókártya"
Ezt többnyire nyelvórán hallhattátok eddig, de igazából bármelyik tárgyból használható. A dolog rettentően egyszerű: amit nem tudsz megjegyezni kis kártyákra írod. ha például történelmet tanulsz az egyik oldalra az évszámot a másikra az eseményt, de lehet ugyanígy egy fogalmat illetve annak magyarázatát is ráírni.
Kinek? Hogyan?
A szóbeli/nyelvi csapatnak jót tesz, ha leírja ezeket a dolgokat, utána pedig ajánlott hangosan felolvasni is magunknak, amikor már tanulni próbáljuk.
A képi/tériseknek is segít, hogy látják leírva a szavakat, ők esetleg képekkel is dekorálhatják a kártyákat (természetesen, kapcsolódó képekkel)
A testi/kinesztéziások leginkább a készítést élveznék ebben, nekik ezután nehéz dolguk lehet a memorizálásban. Jobban teszik, ha magukkal visznek mindenhova 4-5 (10-15, kinek mennyi) kártyát és random helyzetekben előkapnak egyet, akárha zsebszöveg lenne, és felolvassák a társaiknak. Vicces és érdekes szituk jöhetnek ki ebből, amik később segítenek emlékezni.
A szókártya egy változata, ha ragadós papírokra írtok és a szobátokat/a lakást dekoráljátok ki vele. Egy papír a székre, egy az asztalra, a szekrényre stb. Ez a képi/téri-testi/kinesztéziásoknak jobb lehet. Előbbieknek, mert ha felidézik a bútort, amin a cetli volt könnyebben emlékezhetnek. Utóbbiaknak a végzett mozdulat segíthet feleleveníteni, hol mi volt.
Ezt a módszert viszont inkább csak nyelvtanuláshoz használnám (ha pl. a bútorok nevét akarjátok megjegyezni) de ha kellően kreatívok vagytok, akkor más tárgyakhoz is használhatjátok. Például kémiából a konyhasó képletét nyugodtan ráragaszthatjátok a sószóróra, de azt is el tudom képzelni, hogy történelemből, egy székre ragasztjátok azokat az eseményeket, amik az egyházhoz tartoznak... miért? Mert SZÉKesegyház.
Kérdezz-felelek
Ha csapatban vagytok egymást is kérdezhetitek, ha magatokban tanulnátok inkább, akkor pedig magatoknak írjatok kérdéseket a tananyaghoz kapcsolódóan. Mit kell hát csinálni? Miközben olvasod a jegyzetet, kérdéseket teszel fel magadnak (vagy a társaidnak). Ilyenkor kell elővenni azokat a kérdéseket is, amik nem világosak, viszont érdemes rá figyelni, hogy ne menj túl messzire a kérdezgetésben. Csak és kizárólag az anyaghoz kapcsolódóan írj - bizony ha egyedül vagy le kell írni - kérdéseket.
Célszerű egy külön lapra írni, s a kérdések között kihagyni egy kis helyet, hogy majd leírhasd a válaszokat.
Felelet adáskor először próbáld meg a saját szavaiddal a jegyzetbe nézés nélkül megválaszolni a kérdést. Ezt követően (illetve, ha nem megy) keresd meg a jegyzetedben a válaszokat és ellenőrizd magad.
Kinek? Hogyan?
A logikai-matematikai csapatnak és a szóbeli-nyelviseknek úgy ahogy fent leírtam. Miközben olvasod, kiírod a kérdéseket, aztán szépen megválaszolod őket. A logikaisoknak ez segít helyrezökkenteni az információkat, meglátni a logikai kapcsolatokat, (ugyanez igaz az egzisztenciálisokra is ^^) míg a szóbeliseknek azáltal marad meg könnyebben, hogy a saját szavaikkal fogalmazták meg a választ.
A testi-kinesztéziásoknak akkor lehet nagyon jó ez a módszer, ha eljátsszák a szituációt, amiben a tanár feleltet.
A képi/tériseknek a szövegben való tájékozódás miatt lehet hasznos, csak nehogy úgy járjatok, hogy emlékeztek majd, hol volt a szövegben, csak nem tudjátok, mi volt ott...
Most ennyi, mert rohannom kell vissza a karácsonyi teendőkhöz, de ne aggódjon senki se, jövök még egyszer a szünetben és írok még jó sokféle módszert, amik segíthetnek, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelőt.
Addig pedig azt mondom, nyugodtan próbáljátok ki ezeket, akár a másik csoportét is, mert semmi sem szentírás, könnyen kiderülhet, hogy mégis csak máshogy gondolkoztok, mint azt elsőre gondoltátok! ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése