Szépség és a Szörnyeteg:

"...egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén."

"Bezzeg az én időmben!"
Elég gyakran lehet hallani az előbbi mondatot, nem? Mindenfélével kapcsolatban, legyen az divat, zene, szórakozás, a bolti árak, amit csak az ember el tud képzelni. Mondjuk mesék. Most őszintén, tegye a szívére mindenki a kezét és úgy mondja, hogy nem panaszkodott még azok miatt a silány, meséknek nem nevezhető filmecskék miatt, amelyek akár a mozikban, akár a tévében láthatóak és a fiatalabb generációt hivatottak szórakoztatni. Semmi történet, semmi tanulság, semmi fantázia.

Én is így voltam vele, meg kell mondjam, nagyon sokáig, aztán az utóbbi időben volt szerencsém pár kitűnő alkotással összefutni. Az első ilyen eset után merült fel bennem, hogy lehet, hogy más, ehhez hasonló kincsek is bujkálnak még előlem, azóta pedig szent kötelességemnek érzem, hogy megtaláljam őket. Nemrég fejeztem be talán a harmadik vagy negyedik ilyen alkotást, amely annyira fellelkesített kitűnő története miatt - és egyben feldühített ismeretlensége okán -, hogy elhatároztam, nektek is meg kell mutatnom! Tehát kezdődjön most egy cikksorozat a pennámból, melynek keretében előásom a 21. századi hollywoodi mocsok aljáról a megnézésre még érdemes alkotásokat.

Az első ezek közül pedig nem más, mint a Rontó Ralph (Wreck-It Ralph)!



Nem láttad még? Hatalmas hiba! Még csak nem is hallottál róla? Még hatalmasabb! Bár elítélni nem tudlak, mert hozzám is csak pár napja jutott el a híre. Ez a remek kis mese pedig még 2012-ben készül, méghozzá a manapság sokat kritizált Disney kezeitől. Ennek ellenére senki se legyen előítéletes, mindenki szépen üljön le és merüljön el a játékgépek világában.

Nem, nem vicceltem, ez a rajzfilm tényleg a játékgépekről szól. A 108 perces alkotásban a játékok rosszfiúinak sorsát ismerhetjük meg, akik eleve arra vannak ítélve, hogy legyőzzék őket. Szomorú a sorsuk, hiszen senki sem becsüli őket, sőt, félnek tőlük, kiközösítik őket a közösségekből. Ezt elégelte meg főszereplőnk is, Ralph, akinek lételeme a rombolás, még akkor is, ha éppen pont építeni szeretne. Megunva azt, hogy semmibe veszik, átszökik egy másik játékba, hogy végre szerezzen magának egy érmet, egy méltó kitüntetést, amelyet már annyira megérdemelt. Meg is szerzi az áhított medált, a bonyodalom azonban csak ekkor kezdődik, amikor véletlenül ugyan, de egy halálos vírust visz át egy másik, egyébként cukormázas játékba.

Ekkor ismerkedhetünk meg a történet másik főszereplőjével, a pimasz Vanellope von Schweetz-cel, akinek minden álma az, hogy végre ő is versenyezhessen. Ennek azonban útjában áll az, hogy - ahogyan játéktársai mondják - bakis. Időnként villog, kipixelesedik, szaggat, ezzel tönkretéve a gép előtt ülő gamer játékélményét.



Nem mondanék többet kettejük kalandjáról, csupán annyit, hogy talán nem is olyan reménytelen Ralph számára, hogy végül Jófiú legyen a maga módján.

A történetben egyébként sok ismerőssel is összefuthatunk, legyen az a csoportterápiát vezető Pacman, vagy épp a más játékban való meghalás veszélyeit ecsetelő Sonic. Az idősebb generációnak igazi nosztalgiamese, de ettől még a fiatalabbak is éppúgy tudnak rajta szórakozni. Az animációja kifogástalan, különösen tetszik, ahogyan különféle stílusú játékokban változik az emberek felépítése a játéknak megfelelően. A zene tökéletesen simul bele a történetbe, annak ellenére is, hogy néhány akkori sláger is felcsendül a klasszikus játékgépzenék mellett.

Összegezve tehát, semmi rosszat nem tudok mondani a rajzfilmről - van benne akció, szerelem, humor - talán csak annyit, hogy vége van. Vagy mégse? Egyes források szerint már úton a második rész, habár még pontos időpont nincs kitűzve. Valószínűleg még éveket kell várjunk rá, ha igaz egyáltalán a hír, de egy ilyen kis csodára szerintem megéri várni ;)

Jó szórakozást, és ne felejtsétek el megsúgni nekem a megfejtéseket! *_*

• Benedict Cumberbatch, aki a Sherlock című sorozatban is bebizonyította, mennyire jól áll neki az 1920-as évek divatja.
• Dan Stevens, aki a Downtown Abbey-ben játszott, és bár első pillantásra elég mugli az arcberendezése, a rajongói szerint elég jól illik hozzá a vezető szerep.
• James McAvoy, aki a katonától a szerelmesen és a szuperhősön át még mágikus teremtményt is alakított a pályája során, tökéletes lenne a szerepre! (nem tehetek róla, én irányába kicsit elfogult vagyok, csípem a fejét! ^^)
• Tom Hiddleston, aki a közönség kedvence, mióta Loki szerepét megformálta, és bár mostanában keveset hallunk róla, a színészi tehetsége alapján könnyedén játszhatná a Roxfort egykori igazgatóját.
• Nathan Stewart-Jarrett, aki az abszolút kedvencem a javasoltak közül! Könnyedén el tudom képzelni Göthe szerepében!

• További mágikus munkákat ismerhetünk meg: a korábbi könyvek során megismert munkák vagy az iskolával vagy a Mágiaügyi minisztériummal voltak kapcsolatban, ám a Kviddicsvilágkupa kapcsán bepillantást nyerhettünk egy másik világba is - talán a mostani történet egy kicsit más világba fog vinni minket!
• Az 1920-as évek Amerikájára a jazz, a szesztilalom és a gazdasági változások voltak jellemzők - vajon ennek is lesz nyoma a varázslók világáról készült filmben?
• Az eredeti hét könyv kapcsán sokszor szembesültünk az előítéletekkel is (lsd: sárvér kontra aranyvér), ám az időben hátra felé ugorva a félvérek helyzete is jelentősen marginálisabb lehetett.
• Göthe életpályája számtalan korábbról ismert szereplő feltűnésmentes becsempészésére ad lehetőséget:
• Anyja hippogriffek tenyésztésével foglalkozott - vajon látjuk Csikócsőr megszületését?
• A Házimanók Áttelepítési Részlegénél dolgozott a Mágiaügyi Minisztériumban - vajon vethetünk egy pillantást Hokeyra vagy Dobbyra?
• Segített a Vérfarkas Nyilvántartó létrehozásában - ha kedvenc vérfarkasunkat, Remust nem is, de talán Fenrir Graybacket láthatjuk majd!
• Idejének egy részében sárkányokat kutatott - és ugye mindenki emlékszik, hogy Dumbledore nevéhez fűződik a sárkányvér felhasználásának 12 módja?
• Természetesen mindannyian szeretnénk látni Nicolas Flamelt és a feleségét. Mint tudjuk, Salmander a Roxfort egyik igazgatója volt a '20-as évek elején Phineas Black és Armando Dippetközött valamikor. A Harry Potter és a Titkok Kamrája című filmfeldolgozásban látszik a portréja az egyik olyan jelenetben, ami 1992 decemberében történt, ami alapján Salmander 1991-92 körül hunyt el valahol. Ott nyílok, ahol zárul.
• Reménykedhetünk talán Fawkes megjelenésében is - tudjuk, hogy a főnixek XXXX besorolást kaptak, de nem azért, mert annyira veszélyesek, hanem azért, mert annyira nehéz megszelídíteni őket. Mindössze két példányról tudunk: Fawkes az egyik, és az új-zélandi kviddics csapat, a Moutohora Macaws címerállata a másik.