Szabó Lőrinc: Egy pohár víz

(részlet)

Víz, még sohse láttalak;

és lelkem sok szennye-bűne

boldogan megszégyenűlve

érzi, milyen tiszta vagy.

Jég vagy! tűz vagy! gyönyörű!

Tündértestü meztelenség,

voltam én is, és leszek még,

mint te, olyan egyszerű?

1994 óta számít világnapnap március 22-e, az ENSZ 47. Közgyűlése a dublini és

Rio de Janeiro-i konferenciák javaslatára. Az idén 10. jubileumi évfordulóval emlékezünk, áldozunk a természeti kincsünknek.

A víz az élethez nélkülözhetetlen, pótolhatatlan, hiszen a szervezet felépítésében és azok működéséhez is szükséges. Nem hiába az, hogy óvni, tisztán tartani, és legfőképp vigyázni igyekszünk rá.

Földünk mintegy 70 %-a víz, de ebből csak! 3%-a édesvíz, mely emberi, állati fogyasztásra alkalmas. Ennek a 3%-nak pedig csak 15%-át tudjuk felhasználni, ami a teljes vízkészlet 0,08 %-s csupán. Csekély szám, igen apró, melyet óvnunk kell, hogy az élet fennmaradhasson a bolygónkon.

Az ENSZ Közgyűlése továbbá 2005-2015 közötti időszakot "Víz az életért” néven nemzetközi évtizednek nyilvánította. Ezekben az években fokozott figyelmet kapnak a meglévő problémák, azok orvosolása, támogatásra kerülnek azok, kik javítani, megóvni és a problémák megoldására törekszemek. A mozgalom világszerte sok szervezetet indított meg, projekteket, kisebb-nagyobb, vízmentési programokat, megmozdulásokat szerveztek.

Fontos megemlíteni, hogy ivóvizeink olykor, egyes területeken (pl. Afrika) hiánycikk, hiszen az ottani víz nagy része nem tiszta, olykor, emberi fogyasztásra alkalmatlan. Míg ott szárazság, hiány, máshol a vízszennyezés okoz károkat. Az egyre nagyobb multicégek és gyárak olykor a tavakba, csatornákba ürítik szennyező anyagaikat, mellyel nem csak az iható vízkészlet mennyiségét, hanem az abban élő élőlények élőhelyét semmisítik meg.

Ez ellen kíván fellépni ezzel a megmozdulással, de nem csak ezen az egy napon, az év bármely szakaszában óvni kell, illetve fellépni a szennyezések, mérgezések ellen.

Magyarországon is igen fontos a vizeink védelme. Nem egy mozgalom szólalt fel a gyárak szennyezései ellen, vagy épp, tisztítottak ki egy medret, telepítettek halakat, növényeket az ökoszisztéma megőrzése, védelme jegyében.

Kiemelendő számunka két nagy folyónk, a Duna és Tisza, valamint tavaink, Balaton, Velencei tó, Fertő-tó védelme, és szerepe a vízellátásban, a mindennapi életben.

Sajnos, minket sem kerültek el a szennyezések. Gondoljunk itt csak arra, hogy a Dunán mennyi teherhajó hagy olajszennyezést, a szennyvíz csatorna rossz elvezetése is a folyóba, tavakba ömlik olykor, illetve az emberek nem megfelelő szemételhelyezése is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy vizeink állapota mennyit romlik egy évben.

2000. január 30-a még mindig a köztudatban van, a tiszai ciánszennyezés címén, amikor is egy bányavállalatból cianid nevű anyag került a természetbe, a folyóvízbe. Amellett, hogy ezzel ihatatlanná vált, illetve sok helyen kitelepített kutakat, ivóvizet kellett biztosítani, a tiszai hal- és élőlényállomány is rettentő mértékben károsodott.

És ez csak egy nagy, a sok mellett, hisz hallhattunk már bőrgyár miatti habosodásról, hajók elsüllyedéséről.

Így tehát, egyénileg, és országszerte is fontos, hogy vizeink állapotára odafigyelve összefogjunk, világszerte pedig, megóvjuk azt a bizonyos 0,08 %-ot!

Az idei, 10. évi világnap keretein belül a világ számos, és hazai pontokon, városokban, iskolákban rendeznek programokat, előadásokat a védelemről, a víz fontosságáról, illetve, országos szinten is összefogva az embereket, elsősorban azonban a gyerekek – a jövő generációjának – figyelmét szeretnék felhívni a különféle kvízekkel, pályázatokkal, versenyekkel. Hisz legfontosabb szinten van az is, hogy az eljövendőknek, az unokáinknak is megtanítsuk, mit kell tenni, mire figyeljen, hogy az ő korában is nyugodtan megcsodálhasson egy élettől nyüzsgő tavat, folyót, és, a legfontosabb, hogy sose jöjjön el az a bizonyos teljes vízhiány.

A vizivilag.hu-n többek közt az országos programokról kaphatunk tájékoztatás, hol, és mik kerülnek rendelkezésre, továbbá, számos Kvíz, fotó, és cikk található a témával kapcsolatban, nem csak kicsinek, hanem nagyoknak egyaránt.

Ne feledd, mindenki, köztük a Te érdeked is, és feladatot, hogy odafigyelj erre az értékre, az év bármely szakában!

Kosztolányi Dezső: Vizek, vizek...

(részlet)

Vizek, vizek:

zengjétek szörnyű bánatom,

vigyétek a gyászhírt tovább csak

a mormoló nagy óceánnak,

hogy éget a könny, fájdalom...

vizek, örök vizek!

Biztos mindenki tudja, de azért elmesélem – hátha -, hogy ki is ő. Harry Potter egyéves korában vált árva gyerekké, egy próféciának „köszönhetően”, amely Voldemort nagyúr hanyatlását jósolta meg. A gonosz „Ő-az-akit-nem-nevezünk-nevén-(mert-annyira-félünk-tőle)”, emiatt a jövendölés miatt úgy döntött, megöli a kisfiút, hogy ne kelljen egész hátralévő életében attól rettegnie, mikor jön el érte Harry, hogy jól romba döntse az évek alatt felépített sötét, de annál kényelmesebb pozícióját. Azon gondolkodtam most el, hogy Voldemort-nak lehet egy ideig Harry volt a mumusa… hehe.
Az Avada Kedavra ezúttal azonban kudarcot vallott – a legjobbakkal is megesik néha az ilyesmi, nem kell szégyellni -, úgyhogy Voldemort hosszú évekre eltűnt a színről. Szegény Harry pedig a nem túl kedves (de szerintem a szívük mélyén ők gondoskodóak voltak, csak nem tudták kimutatni a szeretetüket) Dursley családhoz került. Némi huzavona, sumákolás és titkolózás után végül kiderült a fiúról, hogy ő bizony varázsló, így felpattanhatott a Roxfort Expressz-re, hogy elrobogjon a Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskolába. (szerk. irigykedik is emiatt rá). Az iskolában sokféle kalandban volt része, amiket nem részleteznék, mert aki kíváncsi rájuk (és még nem hallott ezekről a történetekről), az olvassa el a könyveket!

A lényeg, hogy a végén sor került a mindenki által várt nagy csatára Harry Potter és a Sötét Nagyúr között, aminek nem árulom el a végét, mert úgyistudjamindenki.

De azért egy videót mutatok róla:

•  Winterbourne-ben, ahol éltek, a szomszédjukban lakott két testvér, akiket Potter-nek hívtak

•   a saját vezetéknevét nem szerette, mert sokszor csúfolták miatta

•   még mindig a neveknél maradva: az írónő középső (Kathleen) neve valójában a nagymamája neve, ő csak a J.K. rövidítés miatt vette fel

•   az első mese, amit írt (öt vagy hatéves korában) egy Nyúl nevű nyúlról szólt (kár, hogy nem Kumáról *-*)

•   élete legszebb pillanatának azt tartja, mikor megtudta, hogy a könyve meg fog jelenni (ez nagyon cuki tőle <3)

•  ami még nagyon tetszik nekem, hogy: Kizárólagos jogot adott mintegy húsz, Németországban, Ausztriában és Svájcban kapható, hajléktalanok által árusított „aszfaltlapnak”, hogy a könyv első fejezetét két héttel a kötet hivatalos megjelenése előtt a lapokban közölhessék. A 6. kötet első fejezete Magyarországon is a Fedél Nélkül című lapban jelent meg először. (Azt hiszem, én is egy ilyen újságban olvastam bele először ebbe a fejezetbe. ^^)