Szervusz! Örülök, hogy eljöttél. Ugye nem baj, ha tegezlek? Szóval. Kezdeném azzal, ami talán sokunkat érdekelne. Mért lettél magántanuló?

Szia, köszönöm, hogy eljöhettem. Nem, dehogy, nem vagyok bácsi, ugye nem nézek ki úgy? Még csak 17 vagyok, ami amúgy tök ijesztő, mert a mi világunkban felnőttnek számítok, a mugliknál meg sört se vehetek. Nem mintha innék, vagy ilyesmi. Na de szóval. A magántanulóság... a szüleimnek boltja van a faluban, és apukámnak nem várt egészségügyi problémái adódtak, nem emelhet, így először csak besegítettem, aztán mostanra átvettem a helyét, viszont a tanulmányaimmal haladnom kellett, ezért lettem magántanuló.

Igen, ez tényleg furcsa. Részvétem az apukád miatt. Értem, de nem teljesen. Hogyan lehettél prefektus, hogyha nem is mész be az iskolába? Ez nem nehézség neked?

Bemehetek az iskolába, ez nem arról szól, hogy ki vagyok tiltva. Ez egyfajta állandó felmentés az óralátogatás alól. Ennek ellenére igyekszem minél több órán megjelenni, haladni az évfolyamommal és kivenni a részem a közösségből is. Nyilván ezekben hátránnyal indulok azért, mert dolgozom, és sokkal többet kell beletennem ebbe az egészbe, ha azt akarom, hogy a következő alkalommal is emlékezzenek rám, de engem annyira nem zavar, szeretek küzdeni. A prefektusság is egy ilyesmi, segít részévé válni a közösségnek, valami, amiért küzdenem kell. Megegyeztem a vezetőséggel abban, hogy akár ők látják úgy, hogy nem megy, akár én, sértődés nélkül visszaadható a megbízás.

Most már világos, köszönöm. Sok szerencsét a kitartáshoz! Még egy pár kérdésem lenne. Örülsz, hogy a levitába kerültél?

Köszönöm, remélem össze is jön. A Levita nekem egy álom, komolyan. Mivel a faluban lakok, eléggé jól megismertem már gyerekként is a házakat, az iskola felépítését, és igazából és eléggé tudatosan építettem arra, hogy Levitás leszek. A többi házba egyszerűen nem illek be. Oda is nagyon jó emberek járnak, vannak barátaim, de hozzám nem illik egyik sem. A kékek mindig örömmel fogadnak, szívesen vagyok közöttük.

Igazán örülök, hogy jól érzed magad itt. Én köszönöm, hogy eljöttél. Már csak egy kérdésem lenne. Mi a kedvenc süteményed?

Inkább a sós süteményeket szeretem, így ha bárki le akar kenyerezni, szerezzen be egy nagy adag sajtosrolót, és tárgyalhatunk. Én köszönöm, hogy megkérdeztél, Angelica!