Helló kicsik és nagyok! Itt az ideje, hogy tanuljunk is valami hasznosat! A ragadozó madarak hallgatása közben beszéljünk kicsit az ismert madarakról és a jelentésükről:

A sas azt jelenti, hogy egy fontos telefonhívás van a küszöbön.

A veréb arra figyelmeztet, hogy óvakodj a tengertől és add el minden étellel foglalkozó cégnél lévő részvényedet.

A galamb azt jelenti, hogy meghalt a kutyád. Vagy, hogy minden rendben van. Ez kicsit bizonytalan.

A kolibri azt jelzi, hogy az univerzum fizikai állandósága lassan csökken és egy nap teljesen megváltozhat, ezzel érvénytelenné téve a fizika törvényeit és egyúttal azonnal eltörli az univerzumot, ahogy azt mi ismerjük, miközben szimultán módon egy új univerzumot hoz létre, a teremtés és a tömeggyilkosság egyetlen transzcendens pillanatában.

Ami a héjákat illeti, nos, senki nem tudja, mit jelentenek a héják vagy, hogy valóban léteznek-e. Láttál már egyáltalán héját? Természetesen nem. Senki nem látott.

Jó nevetést!

Volt egyszer, hol nem volt... jómagam, Alex vendégül láttam Aileent városomban, Budapesten, és miután átverekedtük magunkat az éppen aznap Spar Maratonozó tömegeken, meglátogattuk a Nyomozás kiállítást (és detektív játékot) a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.

A történetnek ez a része a legérdekesebb, de nem emiatt ragadtam pennát a kezembe.

Miután körbejártuk a kiállítást, megoldottuk a rejtélyeket és megtaláltuk az ellopott gyémántot - mindeközben hihetetlen lélekerőről tettünk tanúbizonyságot, mivel sikerült visszatartanunk magunkat attól, hogy a spoilerező kisgyerekeket egy-egy blindus magnus-szal kíméletlenül elintézzük! -, leültünk a múzeummal szemben terpeszkedő Anonymus lábaihoz.

Anonymus a középiskolás diákok körében arról lehet híres, hogy a szóbeszéd szerint, ha megfogod a kezében tartott tollat, akkor sikeresen teljesítesz az érettségiden! Nem tudom, ez minden vizsgára igaz-e, mindenesetre az érettségin nekem bejött, úgyhogy ha hisztek az ilyesmikben, mindenképp érintsétek meg a megmérettetések előtt egy nappal "Anonymus cerkáját"!

No, szóval Aileen és én nyugiban beszélgettünk és eszegettünk Anonymus lábánál, amikor odajött hozzánk egy férfi, és elkezdett kérdezgetni arról, ki volt Anonymus, tudnánk-e róla mondani valamit. Csak ültünk és néztünk ködös tekintettel. Kinyögtük, hogy történetíró volt, és felsejlett ugyan a fejemben holmi "Béla" meg "valamilyen Hungarorum", nem nagyon tudtunk neki érdemben válaszolni. Később megfejtettük, hogy a valamilyen Hungarorum 'Gesta Hungarorum' lesz, de ennél többet tényleg nem tudtunk előhalászni az emlékezetünkből.

Ez után a hosszas bevezető után Anonymusról akarok most nektek írni, hogy egyrészt én is többet tudjak róla, mint amennyire jelenleg emlékszem, és hogy amikor titeket kérdeznek meg, ki volt a fickó, ti ne kerüljetek olyan helyzetbe, hogy csak pislogtok, mint hal a szatyorban.

Más néven Anonymus Belae Regis Notariusként (Béla király Névtelen Jegyzője; az 'anonymus' névtelent jelent) ismerhetjük. Személyét olyannyira rejtély fedi, hogy szinte semmit sem tudunk róla. Körülbelül a 12-13. században élt, nyugati műveltségű szerzetes vagy világi pap lehetett, és feljegyzéseiből is csak annyit sejthetünk, hogy neve P-vel kezdődött. E körül is van egy kis érdekesség: az interneten böngészve kétféle értelmezést is találtam a 'P dictus magister' kifejezésre, ami a mű elején olvasható. Míg a Wikipédia szerint "a mesternek mondott P"-ként kell fordítani, más oldalon a "P-nek nevezett mester" a helyes. Kicsi különbség, mégis más gondolatokat ébreszt, nem...? Egy harmadik vélekedés szerint még ennyit sem tudhatunk. Ők úgy gondolják, a P.dictus a Praedictus (fentebb említett) rövidítése, és a mű elejéről még hiányzik egy darab, amire itt visszautalt.
A hatalmas és vitatott mű, amelyet a nevéhez kötünk, a Gesta Hungarorum szövegében a megboldogult Béla király jegyzőjének nevezi magát, de még abban sem biztosak a történészek, II. (Vak) Béláról (uralkodott: 1131–1141 között), III. Béláról (uralkodott: 1172–1196 között) vagy IV. Béláról (uralkodott: 1235–1270 között) van-e szó. Függően attól, kinek hiszünk, Anonymus lehetett akár III. Béla jegyzője, Péter Pál erdélyi püspök, Péter esztergomi prépost vagy a IV. Béla idejében élt Pous mester is, és ez még csak három személy a sokból, akivel azonosítani vélik az írót! A legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a történetíró III. Béla jegyzője volt.
A korok és személyek mellett és ellen is szólnak érvek, de egyik sem döntő a meghatározásban. Az egyik vélekedés szerint Anonymus feltehetően Itáliában tanult, a másik szerint valószínűleg Párizsban. Egyik-másik illetőnek - akivel azonosítanák Anonymust - egyéb írásai másmilyen szövegezésűek, ezért tartják valószínűtlennek, hogy a két személy megegyezne. A Gesta Hungarorumban más-más szakértők más-más nézeteket látnak, amelyek más-más korok sajátjai voltak.

Szóval ez minden, amit a személyről tudhatunk, illetve esetleg még azt, hogy a Felső-Tiszavidékről származott, és bár sokan nem tartják történetírónak, csak költőnek. munkásságát tekintve még iskolaévei alatt összeszerkesztett egy Trója-históriát korábbi források használatával.

A fő műve mégis a Gesta Hungarorum (jelentése 'A magyarok viselt dolgai'), amelyben népünk regényes történelmi eseményeit fogalmazta meg 200-300 évvel azok megtörténte után. A kötet a magyarok őshazájától az államszervezés kezdetéig tartó időszakot öleli fel, bár sokan bírálják a mű hitelességét. Azért van ez, mert ugyan a szerző az elején kijelentette, a "parasztok hamis meséivel" és a "regösök csacsogó énekével" szemben ő valódi tényeket fog közölni, mégis merített ezekből, ahogy a nemesi családok hagyományaiból is. A történettel a szórakoztatáson kívül más, fontosabb célja is volt: a hun Attila és az Árpádok összekapcsolásával elérte, hogy a honfoglalás a "jogos örökség" birtokbavétele lehessen. Emellett a maga politikai világnézetét is elrejtette az írásban, korának állapotát igyekezett tükrözni.

Az biztos, hogy a csekély mennyiségben rendelkezésére álló ősi mondákat és hiteles eseményeket dolgozott fel (kevés forrása volt: közkeletű krónikák, évkönyvek...), ezzel teremtette meg a magyar hagyományok alapját: a hun-magyar rokonság gondolatát, és a szkíta származásmítoszt. Ebben különbözik például a Gesta Hungarorum más akkori írásoktól: a korábbi gesztaírók csak az uralkodóház történetével foglalkoztak, Anonymus az egész magyarságéval. A magyar nemesi családok évszázadokon át az ő írására hivatkozva vezették le származásukat, a honfoglalás korabeli hódító hősöktől való származtatás a családok tekintélyét növelte. Ennek érdekében Anonymus meglévő földrajzi nevekből keltette életre a honfoglaló magyarok ellenségeinek nagy részét, akiket a magyarok dicső harcokban legyőzhettek.

Mivel a magyarság őstörténetére és a honfoglalásra vonatkozó írott források száma igen csekély, különösen kevés az ezen időszakra vonatkozó magyarországi keletkezésű forrás, a magyar tudomány ezért is használta sokáig előszeretettel Anonymus művét mint a magyarság történetének leírását.

Az eredeti mű már nem létezik, de egy 13. századi másolata az Országos Széchényi Könyvtár kincsei közt ma is megtalálható.

Linkek, amik érdekelhetnek:
A Nyomozás Kiállítást november 3-áig ti is végigjárhatjátok. Főként gyerekeknek érdekes, de felnőtteknek is jó szórakozás! Mi rengeteget röhögcséltünk, elbíbelődtünk a kis színes matricákkal, és a végén ajándékot is kaptunk!

Itt olvashattok róla bővebben: Mezőgazdasági Múzeum/Nyomozás

Arról, hogy egy keltezés nélküli szöveges emlékről például hogyan lehet megfejteni, mikor is íródott, és hogy ezt mekkora sikerrel alkalmazták a Gesta Hungarorum esetében, itt olvashattok egy érdekes és nem túl bonyolult szöveget a Sulinetnek köszönhetően: Mikor élt és ki lehetett Anonymus?

A Gesta Hungarorum a Magyar Elektronikus Könyvtárban, Pais Dezső fordításában: MEK: Gesta Hungarorum

Elkaptam az örökmosoly Vidák Szilveszter Ádámot is, aki bár furcsamód papírosan, de szívesen válaszolt a kérdéseimre. Vele rögtön barátságot kötöttem, még a füleimet is megsimogatta!

És talán nem kéne előre elárulnom, de ő az az új srác, aki alig ért a Bagolykőbe, máris a kviddicscsapatunkat gazdagítja, úgyhogy csillogó fogsorát az arénában is sokszor láthatjátok majd a jövő tanévtől!

Ezúttal szerepjátékos formába lendültünk a sráccal, remélem azokat is szórakoztatni fogja a kis játékunk, akik kizárólag a Szilveszterről szóló tiszta információk habzsolásáért jöttek.:)

- Mit gondolsz, mik azok a vonásaid, ami miatt a Levitába kerülhettél? - kezd rögtön szokásos kérdésével a Levita plüssnyuszija, Kumagoro, amint kanapét ér a fenekük.Szilveszter hatalmas mosollyal a száján hallgatja meg az első kérdést. Ez a mosoly mindig megjelenik az arcán, akár boldog, akár nem. Előveszi kis füzetét és gondolkozás után lefirkantja a választ.

- Hűha, nem igazán tudom. Ismerjetek meg és döntsétek el ti! - tér ki a válasz alól, hiszen ő valóban nem tudja, mi lehet a jó benne.

- Mi a véleményed eddig? Jó helyre kerültél? Meg tudtál már ismerkedni valakivel?

A srác nem gondolkozik sokat a kérdésözönön, hanem azonnal írni kezdi a választ a másik alá.
- Nagyon-nagyon jó hely. Találkoztam már néhány emberrel és ismerkedtem is velük. Egytől egyig nagyon aranyos mindenki. Ott volt például Runa, aki nagyon lelkes és kedves. Aileen, aki a szárnyai alá fogadott. Attila, aki nagyon vicces dolgokat mondott és Alex, akit azonnal megkedveltem. Jajj, és ne feledkezzek meg egy nyusziról, Kumagororól, valami eszméletlen cuki. A házvezető nő pedig mindent megmutatott nekem. Remélem majd engemet is megszeretnek - mosolyogva nyújtja a "riporter" felé a papírt.

Kumagoro elveszi azt, és a végének olvasásába egészen belepirul. Szeretettel telt csillogó szemekkel néz fel a kanapén fölé magasodó srácra, és elfeledve, hogy ő akár beszélhetne is, mostantól közös pennájukkal vési a betűket a papírra:

- Amúgy miért levelezünk egymással, ha itt ülünk egymás mellett? Hallok ám! Nézd, mekkora fülem van - ezen a ponton felnézve rá is bök a fülére.

A fiú elismerően bólint egyet - tényleg szép nagy füle van a nyuszinak -, majd apró betűkkel egy kérdést ír a papírra. - Megfoghatom?

Mosolyogva néz fel Kumára, de aztán eszébe jut, hogy nem is ez volt a lényege, az előző kérdéseknek. Most már normális betűkkel folytatja. - Gyorsabban írok, mint beszélek, mivel van egy kis probléma a beszédemmel, de ha nagyon szeretnéd, folytathatjuk szóban is.

Kumagoro odanyújtja a fülét egy kis tapizásra, miután kibogarászta, mit írt oda Szilveszter a papírra apró betűkkel.

- Nem, nem, jó lesz írásban! - hadarja a nyúl gyorsan a következő sorokat falva, hiszen nem akarja kényelmetlen helyzetbe hozni riportalanyát, majd újfent a papír fölé hajol, mert véletlenül hangosan elszólta magát. Nem, mintha bárki kérte volna, hogy írjon ő is.

- Nagyon szépen írok - írja egyáltalán nem szép betűkkel a papírra a nyuszi. Nyúlszemszögből ez nagyon szép. Kumagoro átfutja, miket is írtak eddig, így jön rá, hol hagyta abba a kérdezgetést.

- Azt hallottam, nagyon tetszik nekik, hogy mindig mosolyogsz, úgyhogy biztosan megkedveltek! - körmöli lassan a nyuszi a levitásokról szerzett tapasztalatait.

- Mit gondolsz - teszi fel az újabb kérdést. - Menni fog neked a suli? Jó tanuló vagy? Eddig milyenek a tanórák? Mi az, amihez különösen jó érzéked van?

Ennyi betű után Kuma mancsát fájlalva hátradől és várja a választ. Beszélgetőtársa hatalmas mosollyal bólint egy jó nagyot. Ő tényleg szépnek találta a nyuszi írását, bár volt benne pár girbe-gurba betű, de attól lett formás az írás. Csillogó szemekkel olvassa el a következő sorokat. Vajon igaza van Kumának? Ettől a kijelentéstől még boldogabb lesz, ha az lehetséges. Nem ír rá semmit a papírra, hiszen ez nem egy kérdés volt. A kérdés mégis gyorsan érkezik, így a kezébe ragadja a pennát és írni kezdi a sorokat.
- Nem tudom, szeretnék megfelelni a tanároknak és jól teljesíteni az óráikon, de még nem tudom, hogy sikerül is-e. Van problémám néhány tantárggyal, de azokat itt nem vettem fel. Például az idegen nyelvek nem mennek. Azt lehet itt tanulni?
Miután leírja a kérdést, rájön, hogy neki nem éppen kérdeznie kéne, így gyorsan kisatírozza, nem tudja, hogy a nyuszi észre vette e, vagy nem.
- A tanórák érdekesek, minden órán tanulok valami újat. Mi az erősségem? Azt mondták szépen hegedülök, és a sportolni is szeretek, de olyan igazi dolog, amiben jó vagyok, nincsen.
Észreveszi Kuma fájó kézmasszírozását, így azonnal mentegetőzni kezd. - Nem kell csak miattam írnod, nyugodtan beszélj, mert az úgy biztos könnyebb neked.

Azért a nyuszi nem olvas olyan gyorsan, úgyhogy nem sikerül kibetűznie a fiú kérdését. Nem fáj sokáig a feje emiatt: biztosan valami sületlenséget írt oda véletlenül a srác, azért kellett kijavítani.

- Hát jó - mondja most már fennhangon Kumagoro, hogy engedélyt kapott a beszédre. Azt gondolta, zavarni fogja, hogy csak ő beszél, de végül kiderült, hogy nagyon is szereti hallatni a hangját.

- Ha a zenéhez és a sporthoz is értesz, az már valami! Itt nem tanítanak külföldiül, még sellőül se, úgyhogy a rossz nyelvérzékedért igazán nem kell szégyenkezned. Ha jól megy a hegedülés, nem gondolkodtál azon, hogy kipróbálod a melodimágiát Kahlil bá'-nál? - itt hirtelen eszébe jut valami. - A kviddicset kéne reklámoznom neked... ja, a sportban is jó vagy. Szóval hogy állsz a kviddiccsel? Felfedezett már a kapitányunk, Nedra?

Ahogy megszólal a nyuszi, a fiú megkönnyebbül. Milyen kis kedves hangja van, de miatta csak írásban kommunikált, ez nagyon aranyos. A nyuszi megnyugtatta, hogy nem kell nyelvérzék, amitől még jobban felvillanyozódott. El is kezdi gyorsan firkálni a betűket a papírra, válasz gyanánt.
- Felvettem azt a tantárgyat, de mivel még ilyen órám nem volt, nem tudom, hogy jó leszek e benne. Ami meg a kviddicset illeti, képzeld el már benne is vagyok a csapatban, mint hajtó! Érdekes lesz ez így, hiszen én még nem nagyon repültem. Csak hát, nem tudtam nemet mondani, hiszen nagyon jó fej volt a csapatkapitány - mosolyog egy nagyot, majd várja a következő kérdést.

- Ha Nedra bízik benned, tuti, érteni fogsz hozzá! - bátorítja a nyuszi a fiút, és közben az agyába tolakodó csokis shake gondolatát félrehessegetve próbál az interjúra koncentrálni. Nagyon megéhezett már... és senki nem szólt neki, hogy éhségcsillapításra nem shake-kel kéne kezdeni... - Szereted a csokis "séket"? - kérdezi végül, mert tényleg képtelen másra gondolni. Biztatóan néz fel Szilveszterre. - Ihatnánk egyet.

- Úgy gondolod? - nevet egyet, mivel nagyon vidám lett a fiú a szavak miatt. Dülöngélni kezd a széken, mint egy elégedett kisgyerek, de közben odafigyel a nyuszira. - Igen, az istenek itala. Én is szívesen innék.
Tényleg így képzeli el, mivel azt mondták régen neki, hogy ez az ital mennyei és ez megragadt benne. Igazából annyira nem gyerekes, de vannak ilyen pillanatai.

Második riportalanyommal, a másodikosként érkező David Anglesea-val nem volt egyszerű dolgom. Ő afféle igazi levitásnak tűnik: nehéz kirángatni belőle egy szót is, viszont nagyon kedves.

A riport közlése és elkészítése közötti időben már láttam ám, hogy barátságot kötött a szintén másodikos Keiko Samával, és egy közös tortasütögetésen a többi levitással is jól szórakozott. Vigyázz, David, mert kíméletlenül megszerettetjük magunkat veled, ha nem figyelsz!:)

*köhöm köhöm*
- Remélem nem feszélyez, hogy nyuszi vagyok. Fogsz még itt furábbal is találkozni. Az első kérdésem, mint mindenkihez, a következő: Mit gondolsz, mik azok a vonásaid, ami miatt a Levitába kerülhettél?

Szerintem, azért kerültem a Levitába, mert szeretek olvasni, tanulni, minél több tudást szerezni! Inkább vagyok csendes és szorgalmas. :D

- És kikkel találkoztál már, szereztél barátokat, kényelmes itt?

Igen nagyon jó itt. Mindenki kedves!

- Voltak már óráid? Van olyan tantárgy, amelyikkel meggyűlt a bajod? Vagy éppen olyan, amit a kisujjadból ki fogsz rázni?

Óráim még nem voltak. Még nem tudom, hogy van-e könnyű vagy nehéz tantárgyam.

- Hű, és nem félsz tőlük? Vannak ám, akik megbuknak a vizsgákon! De persze mi segítünk neked, ha kéred! *pislant a nyúl kettőt, mert kacsintani nem tud*

Nem félek. Köszi a segítséget! :D

- Azt még elmeséled, honnan jöttél? Milyen suliba jártál eddig? Milyen a családod, vannak testvéreid?

Budapesten élek. Eddig általános iskolába jártam, most pedig a Bagolykőre. A szüleimmel élek, két testvéremmel, négy macskámmal, két kutyámmal és egy teknőssel.

- Jó sok állatotok van! Remélem nem olyan kockaházban laktok, amihez nincsen udvar és nagyon sok lépcsőn kell felmenni! Mugli településen laktok vagy varázslók közt? Most varázsolsz először itt a Bagolykőn? Milyen volt, amikor megkaptad a felvételi leveledet? Hogy fedezted fel, hogy tudsz varázsolni?

Nagy az udvarunk, és emeletes a ház! :D Félvér vagyok. Mugli részen lakunk,de ismerünk varázslókat is. Igen most varázslok először. 6 éves koromban fedeztem fel, hogy varázsló vagyok, mert nem tetszett a zöld táskám és nagyon arra gondoltam, hogy kék legyen és egyszer csak kék lett! :D Nyaralás előtt egy nappal kaptam meg a levelemet épp egy veszekedés közben.Egyik testvéremmel veszekedtem a nappaliban, mert nem volt meg a noteszem, amibe fontos dolgok voltak. Ekkor egy bagoly röppent be az ablakon és ledobott elém egy levelet. Ez volt a felvételi levelem! :D

- És hogyan tudtad megállni az általános iskolában, hogy eláruld a többi gyereknek, hogy varázsló vagy? Nem voltak ebből galibák? És a kviddicshez hogy állsz? A Levita csapatkapitánya, Nedra üzente, hogy szívesen látja az érdeklődőket a csapatban, akkor is, ha még nincs sok tapasztalatuk.:)

Nem volt belőle gond, mivel az első osztály után magán tanárnál fejeztem be az általánost! :D Nem voltak galibák!

A kviddicset nem szeretem!

- Az nagy kár, itt a Bagolykőn majdnem mindenkit foglalkoztat! De meg is értem, egyszer kviddicseztem, és közben túszul ejtettek!

Miért jártál magántanárhoz? Olyan okos voltál, vagy olyan rosszcsont?:)

Szerintem semelyik. Csak a szüleim nem akarták, hogy elfecsegjem azt, hogy varázsló vagyok!

Szerencsére itt már nem kell attól félni, hogy elfecseged, hogy varázsló vagy, úgyhogy reméljük, a szöszke David könnyedén kibontakozik köztünk, és akkor majd úgy kell lelőni, hogy ne dumáljon annyit!:)

Riportsorozatomban a legújabb levitás srácokat szerettem volna kifaggatni, hogy a lányok kedvére tegyek. Mindegyiket elcsíptem, és mindegyik nagyon rendesen válaszolgatott a kérdéseimre: egyik sem rohant ki sikoltozva  a klubhelyiségből, hogy ÚRISTEN, BESZÉLŐ PLÜSSNYÚL!
Elsőként közelebbről megismerhettem az elsős Kalászi Attilát, akiről bebizonyosodott, hogy a pletykák igazak: teljes tizennégy éves valójában imádja a nőket!
Olvassátok vele készült riportomat szeretettel:


- Mit gondolsz, mik azok a vonásaid, ami miatt a Levitába kerülhettél?

Bevallom őszintén, fogalmam sincs. A süveg döntése volt, nekem nem volt különösebb óhajom, hogy hova szeretnék kerülni, sőt a házakat sem ismertem külön-külön, de így utólag azt mondhatom, hogy jól érzem itt magam. Hamar kinyílt a csipám, ahogy azt cuki HV nénink mondta.

- Tehát már elkezdtél beilleszkedni? Mi a véleményed eddig a házról és a benne lévőkről?

Nem vagyok itt még túl sok ideje, ismerkedek a háztársakkal, főleg a lányok érdekelnek, gondolom, hogy ennek okát nem kell külön kifejtenem. Azt máris elmondhatom, hogy mind nagyon csinosak és aranyosak. Kedvesen fogadtak, nincs velük semmi gond. Szerintem imádnak.

- Azt el kell ismernem, tényleg csinosak és aranyosak egytől egyig. Asszem már lábra is kelt a pletyka, nagy nőcsábász hírében állsz? Nem aggódsz azon, hogy esetleg emiatt nem fognak komolyan venni a lányok?

Azt mondod?! *elgondolkodik* Nem tudom nyuszi. Nagy baj, hogy nekem mind tetszik? Persze van, aki jobban, de egyiket sem szeretném elhanyagolni. Ugye érted? Csak szeretem őket, ez nem lehet nagy bűn?! Aztán, ha majd elkötelezem valaki felé magam, akkor hűséges leszek. Talán, sőt biztosan még én sem értem meg egy komoly kapcsolatra. Még nagyon fiatal vagyok, hogy ezzel foglalkozzam, egyelőre élvezem, hogy vannak, és vak sem vagyok.

- Nos akkor jó nézelődést, én nem nagyon értek ehhez. Nyuszilányok nincsenek a kastélyban sajna. Honnan jöttél? Nincs honvágyad? Milyen volt eddig az életed?

Na, hát akkor nem irigyellek. Egy fiú iskolába jártam eddig, muglik között. Nem volt egy lány sem, úgyhogy meg tudlak érteni. Siófokon éltem eddig, sok testvérem van, három lány és két fiú, én pont középen állok a tornasorban.*nevet* Úgyhogy otthon mindig nagy a ramazuri, de őket már megszoktam. Ezért nem okozott nehézséget itt sem megtalálni a közös hangot. Nagy család vagyunk, és a Levita is hasonlóan olyan, mint egy nagy család. Néha azért nyomasztó *súgja*, de ezt csak neked árulom el. Nem cserélném le őket, semmi pénzért. Honvágy? Eddig nem ismertem ezt a szót, de minél tovább vagyok itt, annál inkább kezdem érezni, hogy mit takar. Térjünk erre vissza, kicsit később. *nevet*

- Hű! Még nem igazán láttam tesókat, nem tudom, az milyen. Vagyis hát itt a levitában van egy ikerpár... képzeld, tudom egy titkukat! De nem mondhatom el. Ó, valaki üzent kérdést neked. *előhúz egy összehajtott papírt és kirázza* Mennyire vagy jó csapatjátékos? Ezt én nem értem.

Te biztos sok titkot tudsz, ha mindenki ágyában aludhatsz. Cserélnék veled. *elábrándozik* Csapatjátékos? Remélem, hogy ennyi tesóval, az leszek.

- Igaz is! Milyen buta kérdés!:O *félreteszi a papírt* A Levita kviddicscsapata meghódított már téged? Tagokat keres éppen. Tudod, mi az a kviddics? Van kedved beszállni?

Még nem találkoztam a problémával és senki nem keresett meg, de sokat kviddicseztem otthon. A tesókból megvolt a csapat, ha apa is beszállt, meg a szomszédbeli srácok, haverok. Nyuszi! Neked remek ötleteid vannak! A szurkolók között biztosan sok csinos lány van, meg talán a csapatban is akad egy-kettő. Például, ha Leen kviddicsezne, gondolkodás nélkül mennék én is. Sok elfoglaltsággal jár a felkészülés? Edzések, meccsek, miegymás? Megfontolom, ennyit mondhatok.

- Ilcsinek tériszonya van *tárja szét a karját sajnálkozva a nyuszi* A többit Inedra Pote-tól kell megkérdezni, ő a csapatkapitányunk. De az biztos hogy kell majd sokat gyakorolni.

Köszönöm, hogy rendelkezésemre álltál, Attila! Még találkozunk!

Köszönöm az érdeklődést Nyuszi! Örülök, hogy végre személyesen is megismertelek és beszélhettem Veled. Egy helycserés dolgot megbeszélhetnénk, majd átküldöm a hölgyek neveit, hogy kinek az ágyába csempészhetnél be! Cserébe ellátlak répával *kacsint cinkosan* Itt egy kis előleg!

Újabb hét, újabb kúraszerű nevetés. Talán már feltűnt valakinek, hogy igyekszem kategória szerint szórni rátok a "jobbnál-jobb" poénokat. Ezzel a jó szokással továbbra sem hagynék fel, hacsak nincs ellene kifogásátok. Ha van az se gond, akkor is így marad. Éljen a diktatúra! :P Na de nem szaporítom tovább a szót, íme az eheti adag.

Jó nevetést!

Avagy íme öt varázslatos megoldás, amiket a mindennapi életedben is használhatsz:

A legtöbb ember szeret utazni, de még azoknak is, akik nem, vannak olyan helyek képzeletbeli listájukon, ahova egyszer majd el akarnak jutni. Van, aki egy vulkánt szeretne közelebbről is megtekinteni, van, aki valamelyik óceánt szeretné látni, vagy egy hegycsúcsot, esetleg egy történelmi emléket, vagy egy csodálatos várost.

Az én kedvenc helyem Japán. Ha életemben sehova máshova nem jutnék el csak oda, én már boldog lennék. Azonban nekem is van néhány listám olyan helyekről, amiket Japánon kívül még szívesen látnék. Íme az egyik ilyen: 

Hát ez egy kicsit becsapós, mert nem is igazán kert, hanem egy erdei vasútszakasz, ami Ukrajnában található. Engem teljesen elvarázsolt az a pár kép, amit láttam róla, igazi mesebeli helyszín. Kapcsolódik is hozzá egy hiedelem, mely szerint, annak a szerelmespárnak, amelyik végigsétál a körülbelül 3 kilométer hosszú alagúton, teljesül a kívánsága. Esküvőket is szoktak itt tartani, és mielőtt aggódnál az alagútban sétafikáló, rózsaszín ködtől homályos látású egyénekért, megsúgom, hogy vonat naponta háromszor halad át az alagúton, így nem kell attól tartani, hogy valaki netán itt leli halálát.

A kertet Claude Monet impresszionista festő hozta létre Givernyben, azért, hogy valami szemet gyönyörködtetőt alkosson. Később rengeteg festményének ihlető témájává váltak a kert taván úszó tündérrózsák. Engem mindig is érdekelt a festészet, és az impresszionizmus nagyon közel áll hozzám, ezért erre a kertre nagyon kíváncsi vagyok. Művészettörténeti jelentősége mellett, valóban olyan csodás alkotás lehet, mely talán még a festő képeinél is jobban gyönyörködteti a szemet, lelket.

Mint a nevéből is kitűnik, az itt megtekinthető növények egytől egyig képesek az élet kioltására. Éppen ezért a kert szigorú védelem alatt áll, éjjel nappal őrök vigyáznak a kert lakóira. A látogatók csak szakképzett vezetővel tekinthetik meg a borzasztóan csodás kertet, melynek minden lakója mérgező. A kert telepítőinek célja az volt, hogy megismertessék az emberekkel azokat a növényeket, amiktől óvakodniuk kell. 

Engem nagyon érdekel ez a furcsa kert, igazán izgalmas lehet a kertlátogatás. Azt olvastam, hogy egyes növények annyira veszélyesek, hogy rács mögött tartják őket, nehogy egy óvatlan látogató miattuk ott lelje halálát. Illetve ezzel védekeznek az esetleges lopásokkal szemben is, ugyanis megtalálható itt mindenfajta narkotikum is.

Anglia egyik legismertebb és leglátogatottabb kertje, története elég régre nyúlik vissza (állítólag a 12. századig), de engem nem ez fogott meg benne. A kert más-más részein egészen más növények, hangulat fogadja a látogatókat, ezek közül én az Elveszett völgyet szeretném látni a sárból, földből és növényekből kialakított szobrokkal. Képeken is jól mutatnak, de egészen más lehet ott állni előttük.

Eddig minden kertnek volt valami különleges neve, de talán ez kapta a legszebbet, ugyanis a Butchart kertet "földi mennyországnak" is szokták hívni. A kertben nem "csak" a növények hívogatóak, szoktak itt komolyzenei koncerteket adni, megtekinthetjük az itt található a madárházat, a kisebbeknek van gyerekpavilon és körhinta, és ha netán romantikusabb hangulatban találjuk magunkat még egy csónaktúrára is benevezhetünk.

Nekem az tetszik benne a legjobban, hogy szemkápráztatóan színes. Szeretném minden évszakban egyszer megcsodálni a kertet, mert mindig más arcát mutathatja.

Szerintem ez lehet listámból a legismertebb, hiszen ki ne látott volna már képeket a hollandiai tulipánmezőkről? Ha már említettem a kertek beceneveit, ő igazán impozánsat kapott, méretei miatt (a világ legnagyobb virágoskertje) gyakran nevezik Európa kertjének is. Maga a park 32 hektáros, ebben évente körülbelül 7 millió virághagymát ültetnek el.

Igazán szeretném látni ezt a kertet egyszer áprilisban, amikor a tulipánok épp virágzásuk közepén tartanak. 

Említettem, hogy Japán a legvonzóbb úti cél számomra, így talán nem is meglepő, hogy kedvenc kertem is itt található. Bevallom, hogy az egész kertből a legkíváncsibb a wisteria vagy fuji alagútra vagyok. Előbbi latinul, utóbbi japánul jelenti a lilaakácot. Érdekes, hogy nem csak kék, illetve lila színekben létezik ez a növény, van fehér, rózsaszín illetve sárga változata is, utóbbit hívják aranyesőnek.

Számomra a legcsodálatosabb élmény lenne egyszer végigsétálni azon az alagúton.