Elérkezett a Levita Porték 20. interjúja. Már húsz személyt kifaggatunk? Hogy telik az idő.


Szia Zoli! Mit szólsz ahhoz, hogy ezúttal te vagy az áldozatom? Izgulsz, netán félsz?
Szia! Őszintén megmondva mindentől izgulok picit, ami új. Így ettől az interjútól is tartok, de csak amolyan egészséges szinten.

Pedig nem is tudod, hogy az előző interjúalanyaim milyen szellemi megrontottsággal, elkeseredettséggel és depresszióval távoztak tőlem a riportok után. ^^
Ajaj, ez akkor nagyon jól hangzik. Bár én is könnyen depressziós tudok lenni, igen gyakran voltam is. Meg is bántottam nem egy Bagolykövest. Azért mondom így, mert nem csak a Levitán belül, hanem azon kívül is volt akit megbántottam ezzel, de ők nem sokan voltak. Tőlük itt is szeretnék bocsánatot kérni az akkori szavaimért!

Viccelek, el ne hidd! Nem foglak megenni kérdéseimmel, se a kijelentéseimmel, ahogy a többieknek sem lett semmi bajuk. Remélem~ Hogy telt a gyermekkorod? Melyik városban nőttél fel? 
Ezzel most megnyugtattál. Sosem ettél meg eddig sem és remélem ezután sem.
A gyermekkorom egészen hétéves koromig csodálatosan teltek, boldog gyermekkorom volt, aztán jött egy pont, 7 éves koromban, amikor a szüleim elváltak. Furcsa volt, de nem tehettem mást, megszoktam. Viszont jól kezelem ezt a helyzetet. Bár anyummal élek apummal is tartom a kapcsolatot. Én vidéken nőttem fel. Kicsiny faluban, amolyan 300 személyt tud magába fogadni, de jelenleg 100 fő sem lakik itt.

Muglikkal nőttél fel igaz? Hogyan és mikor jöttél rá, hogy varázsló vagy? 
Igen, a szüleim és a felmenőim szintén muglik voltak. Egészen akkor és úgy jöttem rá, hogy megkaptam az iskolából az értesítő baglyot. Meg is lepődtem, hogy bagoly!? Hiszen ilyet ritkán láttam, hogy az ablakpárkányra szállt. Ráadásul egy levél is volt nála. Félve vettem el, majd elolvastam a levelet. Ezután megmutattam a szüleimnek és nem értettem én sem és ők sem. Egyik szülőm sem. Azután utánaolvastunk a sulinak és én még akkor sem hittem el, hogy varázsló vagyok. Ezért volt az, hogy gyakran még a mai napig pálca nélkül járok. Rossz szokás tudom.

Sikerült mostanra megbarátkoznod a varázsvilággal? Mit szeretsz a legjobban benne és mi az amit mellőznél? 
Igen sikerült, remekül kiigazodok benne és sok barátot is szereztem. A legjobban azt szeretem hogy számos dolog van, ami a mugliknál nincs, például a rivalló. Ilyet még sosem kaptam, de hallottam róla és viccesnek tartom, mégsem kívánom senkinek. Mellőzendő dolgot nem tudok mondani. Szóval az olyan dolgokat szeretem, amik hangulatot teremtenek a számomra.

Jól tudom, hogy érdekel a nyelvészet?
Igen, szeretek tanulni érdekes dolgokat. A nyelvészet mellett érdekel a Rúnatan is. Érdekesnek tartom az ilyen dolgokat. Például azt hallottam vagy olvastam, nem is tudom, hogy a Bábeli zűrzavar előtt mindenki egy nyelvet beszélt, ez pedig a madár nyelv volt.

Érdekes. Tudod mennyire meglepődtem, amikor láttam, hogy te színészkedsz is? Hogy alakulnak a dolgok az iskola színjátszójában?
Hát megvallom az őszintét, arra nagyon rá kéne feküdnöm. Ugyanis a válogatáson jól szerepeltem, azon felül valahogy az nekem kicsit háttérbe szorult, de igyekszem azért ott is jeleskedni.

Mindenkinek vannak elsődleges és másodlagos programjai, senki sem tud mindenbe maximális munkát belefektetni. Mik a hobbijaid? Miket szeret csinálni szabadidődben? 
Főleg olvasni, Hannával a Levita ház kis szellemlányával szívesen beszélgetek és elkezdtem vele játszani is. Ha hobbinak tekinthető akkor a beszélgetés is ide vonatkozhat. Szóval a diákokkal is szeretek beszélgetni.

Miket szoktál játszani Hannával?
Most éppen bújócskát játszottunk, amiben tehetsége van. De terveztük, hogy majd fogócskázunk is, csak azt kis és szűk helyen nem túl jó játszani, rám való tekintettel. Bár amit megbeszéltem vele, az hogy megtanítom táncolni. Remélem hogy nem fogok hibát elkövetni ezzel.

Lassan neked is el kell gondolkoznod, hogy mivel szeretnél foglalkozni a jövőben. Vannak már terveid, elképzeléseid? 
Ez egy olyan kérdés, amin még sosem gondolkoztam el. Általában ha valamiről kéne dönteni, hajlamos vagyok elhúzni a végsőkig az elhatározás pillanatát. Egy csomó minden van ami érdekel és nehéz közülük választani. Szeretem a könyveket ugyan, de érdekesek számomra a szellemek is. Ugyanakkor másoknak is szeretek segíteni. Hogy ebből a masszából mit hozok ki, az nagyon jó kérdés.

Hát sok szerencsét. ^^ Hopp, majdnem elfelejtettem: Szereted a sütiket, mi a kedvenced? 
Köszönöm. Igen, szeretem őket. Főként a sósakat szeretem, de édesek közül is van amit szívesen fogyasztok. Főleg a francia krémest. Azt is csak a tetején lévő karamell miatt.

Juj, azt én is nagyon szeretem. csak én a krémje miatt. 
Köszi az interjút. Jó kis beszélgetés volt nem? Na látod, nem ettelek meg. Remélem pozitívan, egészségesen és jókedvűen fogsz elmenni, mint ahogy a többiek is tették. *Kacsint a fiúra*
Igen, jó kis beszélgetés volt. A végére már el is múlt az izgatottságom. Még szép, hogy úgy távozok. Ha nem így lenne akkor szolnék.

Akkor jó. Köszi, hogy itt voltál. Jó tanulást és ne feledd: Keep smiling, be happy and have fun!!
Én is köszönöm! Meglesz, legalábbis mindent megteszek.

Miért pont ő az első?
Azt hiszem az is közrejátszik ebben, hogy az FMA egyike volt azoknak az animéknek, amiket a nagy animemániám kezdetén láttam. Teljesen magába szívott a történet, és máig az egyik legjobbnak és legeredetibbnek tartom azok közül, amiket már volt szerencsém megtekinteni.
Szóval nagyon a lelkesedésem elején, és nagyon mélyen hatott rám a sorozat(ok), amiben szerepel. Na, meg hát... Edet képtelenség nem szeretni.


Miért szeretem?

Miben szerepel?

Rövid története
Kinézete

Szinkronszínésze


Kedvenc jelenetem


Megjegyzés:

Elég lassan, de elértünk a végéhez, a kedvenc anime karakteremhez. Kíváncsi lennék, hogy ti kiket kedveltek, kiket néztek, hallgattok szívesen. Lehet írni itt lenn a megjegyzésekbe, de az oldalon a blog kibeszélőbe is várom a ti kedvenceiteket.

Jó animézést!

Szia Grace! Milyen szép neved van! Jól tudom, hogy brit származású vagy? Hogyan kerültél a Bagolykőre?
Szervusz, Dasha. Nos, köszönöm, nekem is nagyon tetszik, sok más emberrel ellentétben, akik nincsenek megbékülve a saját nevükkel. *zavartan felnevettem* Oh, a jó öreg Britannia... Igen, Bournemouthban születtem, ami egy elég nagy üdülőváros, Londontól két órára van vonattal, az óceán partján. *elmélázok az ajkamba harapva* A Roxfortba jártam eredetileg *nézek rá kissé pimasz vigyorral* Mondhatjuk, hogy eltanácsoltak, miután felgyújtottam egy tanár talárját. A barátnőmékhez költöztem, megszakítva a kapcsolatot a szüleimmel, ők pedig ideköltöztek, így kaptam egy második esélyt, ha úgy vesszük.
Miért gyújtottad fel? Csak nem bosszúból, mert rossz jegyet adott? *Nevet* Viccen kívül, tényleg miért? Vagy véletlen volt?
*Vele nevetek, majd elfojtom, mosollyá alakítva* Hát, régi szép idők. Lázadó korszakomat éltem, eléggé kiakasztottak a többiek az évfolyamban. Afféle kis szülők gyöngyének tartottak, én pedig bizonyítani akartam, hogy nem, így volt pár balhés ügyem. Nekik köszönhető, hogy ennyire... hogy is mondjam... Hát nyűgös alkat vagyok. Kulisszatitkokat nem szoktam kiadni, de igazából azért kezdett el szidni, mert varázslócsaládban nőttem fel és "elkényeztetett fruska" módjára viselkedtem. Kissé frusztráló, ha ilyeneket vágnak a fejemhez.

Te sem vagy az a jó kislány. Meglepődtél, amikor megtudtad, hogy a Levitába kerültél?
Igen, ami azt illeti, rémesen. Egy jó darabig csak bámultam ki a fejemből sokkosan * felnevetek visszagondolva, milyen arcom is lehetett* anno elnyerhettem volna az év Mardekárosa díjat, így szent meggyőződésem volt, hogy a Rellonba fogok kerülni. Úgy tűnik, hogy valami nem stimmel velem, vagy az égiek máshogy akarták a dolgot * grimaszolok az orrom ráncolva*

Talán a megváltás miatt raktak be közénk. Egyébként ne aggódj, vannak a kék házban is rosszcsontok. *Kacsint* Mestertanonci képzésen vagy jelenleg. Pontosan milyen szakon is?
Lehetséges, hogy tényleg megváltani akartak csak. * elgondolkozom a kérdésen* nem sok van a súlycsoportomban, de biztosan akad pár csínytevő. * bólintok pókerarccal* igen, mestertanonc vagyok, gyógyítói és pálcakészítő szakon. Az utóbbi közelebb áll a szívemhez.

Komoly terveid vannak velük? Mivel szeretnél foglalkozni a jövőben? Netán pálcakészítő szeretnél lenni?
A pálcakészítő lenne a jövőbeli foglalkozásom, ha minden jól sikerül. *felmutatom a sebes tenyereim* még csak kezdő vagyok, de igyekszem. Imádom az órákat. Megkapta. A selejt egyszarvú-szőröket, karkötőnek. Semmi mágikus, de szép * mutatom fel a csuklóm*

Mi szerettél volna lenni gyermekkorodban? Ez volt kiskorodban is az álmod?
Igazából nem voltam az a tipikus álmodozós gyerek, mikor nagyon *nyomom meg a szót* kicsi voltam, még akkor egy egyszarvút akartam. De kb. tizenkét éves korom óta a pálcakészítői hivatás érdekel, illetve a gyógyítók pályáját is nagyra becsülöm.

Biztosan sikeres leszel! Elkezdtél kviddicsezni is. Sportos típusnak tartod magad, vagy annyira nem? Mi vezényelt, hogy belépj a csapatba?
Köszönöm, Dasha *mosolygok a lányra halványan, majd ismét fürkésző pillantással figyelek* Nem tudom, mennyire vagyok mondható sportosnak, de szerintem eléggé. Mármint szeretek lovagolni - angol dolog-, és imádom a kviddicset is. A Roxfortban is akartam már játszani, de valahogy sosem jött össze, hajtónak akartak berakni, ahhoz pedig túl lobbanékony és forrófejű vagyok * nevetek fel röviden*

Most terelő vagy elsőposzton, amihez éppen az általad felsorolt tulajdonságok nem jelentenek hátrányt. Mindjárt kezdődik az első meccsed a levita színeiben. Várod már? Általában milyen gondolatok futnak végig egy csapattag fejében a meccs előtti órákban?
Igen, azt hiszem, hogy itt végre nem kell ilyesmiken agyalnom... mármint azon, hogy mit tegyek. Tudok tervezgetni, meg aranyos lenni, de meccs közben nem megy, túlteng bennem az adrenalin. Oh, ami azt illeti nagyon izgulok. Egy részről kíváncsi leszek,hogy az ellenfél terelői mennyire nehezítik majd meg a dolgom, míg más részről azt hiszem, hogy kicsit amiatt is aggódom, hogy a csapattársaim ne az én hibám miatt sérüljenek meg. Azaz jobb lenne, ha egyáltalán nem sérülnének meg... Néha még nem tudom magam tökéletesen kifejezni a magyar nyelven. * vállat vonok*

Az izgulás általános dolog amíg fel nem dobják a kvaffot. Aztán már mindenkit (legalábbis a legtöbb játékost) az adrenalin hajt. Engem nagyon! Van más hobbid a lovagláson kívül?
Hát a zongorázást szeretem, mármint pár éve játszom rajta. Tíz, maximum tizenegy. De ezt nem nagyon hangoztatom, még a végén azt hiszik, hogy finom és művelt, lágy lélek vagyok. Afféle úrihölgy és akkor megint rá kéne cáfoljak *felnevet* Most már szeretnék befejezni egy iskolát!!


Megértelek. Mondjuk a levitások nagyon szeretnek zongorázni. Apropó! Mintha egy elsős rellonossal láttalak volna a bálon. Csak nem? *Néz rá mosolyogva és kíváncsian*
Nem, ami azt illeti semmi nem lett belőle, elvégre több indokom is volt rá. Az egyik az, hogy még csak 17 éves és már több barátnője is volt. Egy menyasszonya, meg két barátnője. Máármint egy időben. Ezek után kicsit bepikkelt rám,mikor nem játszottam nyílt lapokkal. Megcsókolt, én meg közöltem, hogy ez nem megy, mert szeretek valakit. Úgyhogy, elég rövidtávú volt az este. Otthagyott, én meg a kínos helyzet miatt még örültem is neki * nevetek*

Érdekes. ..... Szereted a sütiket? Melyik a kedvenced?
Igen, szeretem a sütiket, bár néha van pár fura.  Például a bálon is volt az az agysüti. Nem tudom,már a sütikészítés sem a régi! *a szemem forgatom* szeretem a régi dolgokat...

Köszönöm szépen a válaszokat. Maradj ilyen mindig, légy energikus és keménykezű a pasikkal. *Nevet* Sok sikert a tanuláshoz és sok erőt a kviddicshez!
Köszönöm, Dasha, részemről a szerencse. Majd igyekszem megmaradni hűnek önmgamhoz, a pasik meg nem érdemelnek jobbat * nevetek* Viszont kívánom * felkelek,majd megigazítom a ruhám és távozok*