Evelin Ordassy

Hogy érzed magad az iskolában? Szereted a házad?

Nagyon jól érzem magam itt, imádom ezt az iskolát... A házamért is rajongok, szeretem a kéket társaságát...

Sikerült beilleszkedned a levitába? Ki az akihez a legközelebb kerültél?

Igen, azt hiszem sikerült, az összes Levitás nagyon kedves velem, amiért nagyon hálás vagyok... Fogós kérdés, hogy kihez kerültem a legközelebb... nagyon sokan vannak, de remélem még többen lesznek.

Mesélj egy kicsit a múltadról kérlek. Mi történt veled a Bagolykő előtt?

Nem is tudom, hogy hol kezdjem... Szerintem semmi érdemleges nem történt velem előtte... Egy egyszerű iskola váltásnak tudnám jellemezni... Egy mugli iskolából ide kerültem a Bagolykőbe...

Hogy sikerültek a vizsgák?

Nekem azt hiszem elég jól... Minden megírt vizsgám sikeres lett... És az egyikre különösen büszke vagyok, bár ahhoz kaptam némi segítséget is.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Bevallom ezen még nem is gondolkodtam... Igazság szerint még fogalmam sincs, de annyi biztos, hogy egy jó ideig itt fogok maradni Bagyolyfalván. Szóval az már biztos, hogy nem szabadultok meg tőlem egy könnyen...

Van valami amit biztosan meg fogsz tenni amíg a Bagolykőre jársz, de még nem tetted meg?

Nem is tudom, eddig ez a kérdés még fel sem merült bennem... Most, hogy belegondolok, egyszer a piros masni helyett kéret is tehetnék a hajamba... Az jobban tükrözné a házam színeit... Meg a cicámra is adhatnék egyszer cicahámot... akkor biztosan nem szaladna el tőlem.

Mik a kedvenc tantárgyaid?Ez már könnyebb kérdés... Talán az LLG, meg az EVT... Azokat imádom...

Honnan van ilyen sok energiád?

Eddig fel sem merült bennem, hogy talán sok lenne... Nem is tudom. Talán a folytonos jókedvem teheti...

Ezt muszáj megkérdeznem, kérlek ne értsd negatívan. Miért akarsz mindig mások ölébe ülni?

Ezen sem gondolkodtam még soha... erre több válaszom is lenne. Mert vannak olyan mérhetetlenül kedves emberek, akik ezt megengedik nekem, és egy ember ölében üldögélni sokkal kényelmesebb, mint a fotelban, vagy a padlón...

Mi a hobbid?

Nem is tudom... A legtöbb dologhoz mérhetetlenül béna vagyok... Néha szoktam rajzolgatni, bár az utóbbi időben sajnos nem akadt rá sok időm. Viszont nemrégiben összefutottam egy nagyon kedves emberrel, aki azt mondta, hogy megtanít táncolni. Szerintem nincsen sok esélye ezt elérni, de részemről mindent megteszek a szent cél eléréséért.

Szereted a süteményeket? Melyik a kedvenced?

Jajj, sütik! Szinte mindet imádom, nem vagyok az a válogatós fajta, bár azért édes szájúnak nem mondanám magam. A kedvencem az étcsoki, meg bármi amiben van meggy...

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésekre. // Gratulálunk a haladói rangodhoz. ^^ //

Ki legyen a következő áldozatunk? Írjátok le ide megjegyzésbe, vagy a  blog vendégkönyvébe és mi megpróbáljuk teljesíteni. 

Nagyon keveset lehet tudni rólad. Mesélnél egy kicsit nekünk a múltadról?

Igen, nem nagyon voltam régen jelen az iskola szerepjátékos életében, de már elég régóta koptatom itt a padot. Még a régi néven, Remus Lupin Roxfortjában kezdtem egy pár éve, de inkább a vizsgákat csináltam meg.

Másodikos mestertanonc vagy, jól tudom? Milyen szakot választottál?
Jól tudod. Sárkánykutatói szakon vagyok másodéven, most csináltam meg a vizsgáimat.

Mik a terveid? Mi szeretnél lenni a jövőben?
Az biztos, hogy jó lenne valamilyen sárkányos dologgal foglalkozni, bár lehet, hogy végül is Bogolyfalván maradok.

Mi(k) a legjobb emléke(i)d?
Huh, van jó pár emlékem, de talán a cukikórság volt a legjobb, meg a beszélgetések a Levita csevegőjében. Na meg mikor Bertie-t szabadítottam ki a tükréből.

Emlékszel a mi kis kalandunkra? Szerintem a többiek nem tudják, hogy miattunk fertőzte meg a cukikór az iskolát. Mesélnél erről egy kicsit? ^^
Persze, hogy emlékszem. ^^ Egyik legjobb emlékem volt, legjobb mulatság volt fertőzni az iskolában. Ugyebár az egész egy nagyon cuki plüss, mégis élő állatkától indult, aki minket együtt fertőzött meg, mi meg utána terjesztettük az igét tovább. Mindenki, aki cuki lett, kapott egy cuki nevet. Álmodóilag nem állt távol tőlem, mókás volt kijátszani. Ave Cuki!

*Megvakarja a fejlét* Már nem nagyon emlékszem.
Mi a hobbid?
A hobbi az egy nagyon jó kérdés. Levitásként hűen házamhoz imádok olvasni, mindig új és új dolgokat tanulni, azon belül is kedvencem a sárkányokkal való foglalkozás, na meg a Leprikón nyelv tanulása. Nem vagyok az a tipikus nő, aki imád vásárolgatni és divatozni, így ha engem valaki boltban lát, az könyvesbolt, édességbolt vagy valamilyen játékbolt lesz. Na meg édességmániás vagyok.

Szereztél jó barátokat a Levitában? Sikerült beilleszkedned?
Igen, eléggé sok ismerősre tettem szert, főleg Levitás körökben: jó kapcsolatot ápolok kedvenc hv néninkkel, Véda nénivel, Veled, Tender bá'val, meg még egy pár emberkével.

Rentai Bálint

Gratulálok a prefektusi rangodhoz, nagyon jól áll neked. Mi motivált?

Oh, köszönöm szépen! Arról nem volt szó, hogy rögtön ilyen nehéz kérdéssel kezdesz! *nevet, de hamar megkomolyodik* Tudod, eleinte, ódzkodtam mindentől, ami itt történt velem. Nem igazán akartam idejönni, és sokszor éreztem úgy, hogy komoly erőfeszítésembe telik, hogy ne a régi iskolámhoz hasonlítsam Bagolykőt, hogy ne akarjak mindenáron visszamenni. Aztán valahogy teljesen megváltozott minden. Egyik napról a másikra azon kaptam magam, hogy segítek az alsóbb évfolyamosoknak a tanulásban, útbaigazítom őket, megmutatok egy-egy varázslatot.

Olyan gyorsan és könnyedén illeszkedtem be, hogy észre sem vettem. Utána pedig többet szerettem volna. Így, hogy prefi lettem, azt hiszem, ez meg is valósult. 

Tolland a szobatársam, így hamar tisztába kerültem a prefektusok feladataival. Úgy voltam vele, hogy egy részét már eddig is csináltam, az a néhány plusz pedig, egyáltalán nem esik nehezemre. Nem mellesleg, többen is javasolták, hogy jelentkezzek. Ez pedig kifejezetten jól esett, felbátorított és ha volt is bármilyen kételyem előtte, meggyőzött.

Nagyon jól teszed a dolgod, tapasztalatból mondom. Milyen volt a régi iskolád? Mesélsz egy kicsit a múltadról?

Más. Nagyon más. Kezdjük mondjuk azzal, hogy nem volt Kviddics és , hogy nem kastélyban lakunk. Inkább olyasmi, mint egy egyetemi campus, csak koreai stílusban. Már ha érted mire gondolok *bizonytalanul pillant Dashára, nem biztos benne, hogy ez világos a lánynak, de nem igazán tud magyar szót arra, milyen is, így inkább folytatja* Kollégiummal, könyvtárral, étkezdével... Aztán a fiúk és lányok külön osztályba járnak. Persze az étkezésekkor és a szünetekben lehet találkozni, de az órákon többnyire külön vagyunk. Egy-két olyan foglalkozás volt csak, amit tanár (hiány) miatt egybe tartottak a két nemnek. Nincsenek házak, nincs pont rendszer. Viszont, nagyon fontos a vér. *elhúzza a száját* Eleinte nem értettem az ülésrendet, bár nem zavart a hátsó sor, amíg nem tudtam, hogy odakerülnek a sárvérűek. Aranyvérűek előre, félvérek középre, muglik hátra. *flegmán megvonja a vállát*

Emiatt is voltak eleinte problémáim (a származásom) és persze a "különleges bánásmód" (a cukorbetegség miatt), csak rátett egy lapáttal. Az első évemet azzal töltöttem, hogy bebizonyítsam pont ugyanolyan vagyok, mint bármelyik aranyvérű. Sőt talán jobb is. *elégedett mosoly ül ki az arcára*

Ez egész jól sikerült, hisz a legjobb barátom is - akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot - aranyvérű. Nekem mondjuk ezek csak szavak, de ott igenis sokat számított. Kellemes csalódás volt, hogy itt nem annyira "fontos" *a macskakörmöket a kezével is mutatja, miközben mosolyog*

Szóval a kezdeti nehézségek után én kifejezetten szerettem. Érdekes tárgyaim voltak, olyanok is, ami itt nincsen. Például a kínai mágia... Az egyik kedvencem volt. Mágiatörténetből is inkább a kelet történelmével foglalkoztunk. Volt is mit pótolnom az év elején...

Amúgy meg nem tudom, mi érdekel pontosan.

Értem mire gondolsz. Én is olyasmi suliba jártam anno, bár biztos vagyok benne hogy nem abba, amibe te. 

Magyarországon nőttél fel igaz? Hiányzik azért a keleti világ?

Igen. Itt születtem és 13 éves koromig itt is laktunk. Aztán édesapám kapott egy munkát Dél-Koreába és kiköltöztünk. Nem mondanám, hogy hiányzik. Otthon, mivel édesanyám koreai, elég sok szokást tartunk. Itt az iskolában meg nem gondolom, hogy bárkit is zavar, ha mondjuk leveszem a cipőmet a szobánk előtt, vagy teszem azt meghajlok bocsánatkéréskor. Igaz ezek apróságok... De igyekszem úgy viselkedni, ahogy itt illik. Persze van, ami nehezen megy. Sosem fogom megérteni, miért illetlen ha valaki csámcsog... inkább csak tudomásul veszem, hogy itt nem nézik jó szemmel. De van, hogy megfeledkezem magamról. *szégyellősen a hajába túr, reménykedik, hogy Dasha megnyugtatja, vele is előfordulnak ilyen apróságok*

Nem szeretnék most magamról beszélni ezért csak annyit mondok, hogy nekem nagyon hiányzik, sokszor van honvágyam. Ismerős az érzés, ne aggódj egy cipőben járunk.

Említetted, hogy cukorbeteg vagy. Mióta élsz együtt ezzel a betegséggel? Megvisel, hogy nem ehetsz bizonyos ételeket?

*Rámosolyog a lányra, és láthatóan megkönnyebbül, aztán a következő kérdésre kiszélesedik a mosolya* Egyáltalán nem visel meg. Sosem ettem azokból a bizonyos ételekből, mivel elég hamar, másfél éves koromban kiderült, hogy "beteg" vagyok. *megint mutatja a macskakörmöket, látszik rajta, egyáltalán nem zavarja a téma*

Az egyetlen étel, aminek nem tudok ellenállni, pedig kéne, az a pattogatott kukorica. *vágyakozó pillantás* Bár van belőle diétás is, azt is csak mértékkel lenne szabad. Szóvaaaal...Üzenem, minden kedves olvasónak: Ne egyetek pattogatott kukoricát a közelemben! Köszi!

Gyorsan elrepült ez az egy év nem? Teljesen más lett gondolom az életed. Változtál valamit a Bagolykő előtti éveidhez képest?
Nagyon gyorsan elrepült. És hogy változott-e? Hát... Előtte nem tudtam, hogy léteznek varázslók, és hogy én is egy vagyok közülük. Mondhatni, az egész életem megváltozott. De a stílus az maradt a régi.

Ahhoz képest gyorsan beolvadtál a varázslóközösségbe. Gondolom sok új barátot is szereztél. Sikerült valakinek igazán közel kerülnie hozzád?  

Igen, elég gyorsan tudok alkalmazkodni, ezért rengeteg új barátot szereztem. Úgy istenigazából még senkivel nem kerültem olyan közeli kapcsolatba, hogy "legjobb barátomnak" nevezhessem, de majd jövőre. Na meg most végre veled is többet tudok találkozni, drága unokatesóm.

Drága vagy! De ha már itt tartunk, elmeséled a többieknek a mi kis történetünket? Valószínűleg nagyon kevesen tudják, hogy unokatesók vagyunk.

Miért is ne?

Az én apán francia, csupa francia felmenőkkel.  Anyám viszont... Hát, őt nem tudom. Állítólag német, némi koreai felmenőkkel. Sokat kutattam anyai ági rokonok után, de végül ők kutattak ki engem. Érdekes, hogy ők sem tudtak nekem mondani semmit anyámról, csak a nevét. Annyit azért sikerült kiderítenem, hogy még a nagyi volt, aki Koreából kivándorolt, és összejött valami német gyár igazgatójával. Ők már meghaltak. A koreai ággal sikerült felvennem a kapcsolatot, és mivel nekik több pénzük volt, mint nekünk, ezért ők látogattak el hozzánk. Te voltál az, aki szinte minden nyáron jöttél hozzánk egy pár hétre, és nagyon jó volt. Fura, hogy te sem mondtál nekem semmit a varázslókról...

(Biztos egyértelműnek vélted, hogy én tudok róluk, vagy ilyesmi.)

Igen, vagyis a nagymamánk Németországba költözött, majd a gyereke költözött Franciaországba.

Nagyon szerettem hozzátok menni. Na most lebuktam. Amúgy nem, nálatok éppen azt szerettem, hogy olyan muglis minden. ^^ Ezért nem is szóltam egy szót sem.

Mi lett a kedvenc tantárgyad? Miért pont az?

Nem is tudom, talán... Az illemtan. Mert az megy. Egyrészt apa sosem engedte, hogy bunkó módon viselkedjek, másrészt általánosban olyan osztályfőnököm volt, aki nem tűrte a modortalanságot. Én meg alkalmazkodtam, és rajtam ragadt az illedelmesség.

// Most nem tudtam hirtelen, hogy az álmodóról vagy a karakterről beszélsz ^^ //

Van valami elképzelésed, hogy az ötödik évfolyam után mivel szeretnél foglalkozni?

//is-is XD//

Gyakran úgy érzem, nem fogom megérni az ötödiket, de ha mégis sikerülne kihúznom addig, akkor vagy űrbázistisztító leszek, vagy tésztanyújtó kisiparos.

A viccet félretéve, szeretnék egy éttermet nyitni, ahol a mugli ételeket továbbfejlesztem a varázsvilág színe-javával.

Szóval a gasztronómia érdekel. Ha már itt tartunk: Van kedvenc sütid?

Kakaós csiga, és bármi, ami túrós. Nagyon édesszájú vagyok.

//Bár Aileen ellene volt, de én mégis bátorkodnék feltenni pár álmodói kérdést. Biztos vagyok benne, hogy sokan kíváncsiak rá.

A saját képeidet használod avataralanynak. Miért?//