Karácsony a nagyvilágban

Nálunk, Magyarországon a karácsonyt gondolom senkinek nem kell bemutatnom azoknak, akik itt élnek. Na de tudjuk az, mit jelent máshol a karácsony? Én már megfejtettem a rejtélyeket.

Afrikában vannak olyan országok, ahol jelentős számban élnek keresztények is. A családok összegyűlnek karácsonykor, közösen énekelnek, étkeznek, és amennyire lehetőségük van rá, még ajándékokat is adnak egymásnak. Ez mindig valami hasznos dolog, mint például ruha, tankönyv vagy éppen szappan. Megtartják a szentmisét is, ahová a legszebb öltözékükben érkeznek. Érdekes szokás, hogy Malawiban faital gyerekek járnak házról házra, és zenés táncokat adnak elő saját készítésű ruhákban és hangszereik segítségével, amiért általában kis ajándékokat, ritkán pénzt kapnak. Gambiában egész falvak lakossága jön össze, és zenés parádéval ünnepli meg a kereszténység legszentebb ünnepét. Ghánában pálmafákra akasztanak égőket, csengőket és gyertyákat. Dél-Afrikában még a zoknik is kikerülnek az ablakokba. Az észak-afrikai területeken, ahol az iszlám a domináns vallás, szintén vannak különböző ünnepségek, fesztiválok. Tunéziában, Algériában és Marokkóban még divatos a hagyományos állatáldozat is.

Angliában már októberben megkezdődik a készülődés: a bejárati ajtókat és az ablakokat fenyőággal, gyertyával, dióval, mogyoróval dekorálják, és feldíszített fenyőfát állítanak a szobába. November elején karácsonyi pompába öltöznek az utcák. December elején feltűnnek a Télapók, a Mikulást az angolok nem ünneplik. A gyerekek december 24-én kikötik hosszú, piros gyapjú zoknijukat a kandalló fölé, mert a karácsony éjjelén Santa Claus a kéményen át a kandallóba ereszkedik, hogy megtöltse ajándékkal. A protestáns angolszász karácsonyból hiányzik a Szenteste, a karácsony ünnepe a Christmas Day-jel, december 25-éve kezdődik, ezen a napon mennek templomba, utána bontják ki az ajándékokat. Ezt követi az ünnepi ebéd, amelynek fénypontja az ízletes, fűszeres karácsonyi puding, ami hagyományos angol karácsonyi desszert. A középkor óta az angol karácsonyi hagyományok fontos eleme. Tágabb jelentéssel bír, mint a magyar puding, nemcsak édes, hanem sós, húsos, lisztes, tészta jellegű ételek is beletartoznak. Hagyományosan az advent előtti utolsó vasárnapon készítik. Ebbe a házilag készített ételbe többek között szerencsepénzt is rejtenek, aki megtalálja, a babona szerint szerencsés esztendőre számíthat.

Ausztráliában rendhagyó módon a szabadban fogyasztják el a vacsorát, otthon azért állítanak fát, mely csak műfenyő inkább. A mise náluk is fontos. Az ajándékot a Mikulás hozza, melynek szánját nyolc fehér kenguru húzza. Új-Zélandon is a tengerparton piknikeznek. Itt nincs hagyománya a menünek, ilyenkor a homokban ülve fogyasztják a hideg sört vagy sonkás szendvicset.

Az Egyesült Államokban elhalványítja a karácsonyt a november végi hálaadásnap, ez a jellegzetesen amerikai ünnep. Azokra emlékeznek ilyenkor, akik zarándokként érkeztek Új-Angliába 1620 novemberében. Ezen a napon összegyűlnek a családok, az asztalra sült pulyka kerül. A következő hét péntekén megkezdődik a karácsonyi vásár, a családi házak karácsonyi ruhát öltenek, a kertekben álló fenyőfákat is lámpafüzérekkel díszítik.

Finnországban a karácsonyesti otthoni gyertyagyújtást megelőzi a szaunázás, majd szűkebb családi körben hallgatják a Bibliából felolvasott karácsonyi evangéliumot. Ahol kisebb gyerekek vannak, ott a Joulupukki osztja az ajándékokat. December 23-án takarítással kezdik az ünneplést, amit szándékosan erre a napra, pontosabban éjszakára időzítenek, hogy a gyerekek még ne sejtsenek meg semmit. A reggeli asztalnál már minden kiderül, hiszen a kitálalt fahéjas tejberizs az egy szem szerencsehozó mandulával már karácsonyi tradíció. Úgy tartják, hogy a mandula elfogyasztója a következő évben megházasodik.Ilyenkor az állataikat és a ház körül fészkelő madarakat is kényeztetik. Az étkezési szokásokat tekintve halak és húsok hideg és meleg változatai egyaránt kerülnek a tányérokra, de rozskenyérben sült sonka, krumplikása, többféle sütőformában sütött étel: krumpli, sárga- és karórépa, májpástétom, szilvaleves, ritkábban pulykasült és mézes-gyömbéres sütik is dukálnak ilyenkor. Egyes helyeken a menü állhat sajtlevesből és sült rénszarvasból is. Az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a manóknak is jusson valami csemege. Karácsony másnapján a külön élő családtagok találkoznak egymással.

Franciaországban nem divat a karácsonyfa állítása, egyedül Elzászban tartják ezt a szokást, más területeken fagyöngyágyakkal díszítik fel a lakást, vízkeresztkor lebontják. A fákra soha nem kerül ehető dísz, vagyis szaloncukor. A díszkivilágítás meghatározza a karácsonyi képet, Párizsban több mint 400 ezer lámpa kelti életre az ünnepi hangulatot, az áruházak és az utcai fasorok aranyszínű égősoroktól csillognak, a Champs-Elysée fényárban úszik több mint egy hónapon át. A nagyszoba egyik sarkába kerül a karácsonyi jászol. Ezt általában a gyerekek építik. A Szenteste Franciaországban is családi ünnep: az asztalokon osztriga és kagylótál, többféle szárnyas, főleg pulyka és az elmaradhatatlan "fatörzs", a fahasábot formázó, mélyhűtött csokoládétorta van. Az éjféli mise nemcsak vallási, hanem társadalmi esemény is: a templom előtti téren Jézus születésének történetét adják elő. 24-én az ajándékokat szigorúan éjfél után lehet kibontani, a korán nyugovóra térők másnap fedezhetik fel a Père Noël által becsempészett ajándékokat. 25-e a hivatalos ünnepnap, ilyenkor füstölt lazacot, libapástétomot, gesztenyével töltött csirkét, pulykát vagy libát, sajtot, fatörzset fogyasztanak. Tartják egyes családok a 13-féle desszert hagyományát, mellyel az Utolsó vacsora, a 12 apostol és Jézus emlékét idézik. A két napig tartó dőzsölést bor és kávé zárja. Január 6-án megjelenik a Galette des Rois, a királyok kalácsa, az evés és a játék adta mulatozás örömeit fonja össze. Ekkor a három királyok Jézusnál tett látogatását ünneplik. A leveles tésztájú süteménybe porcelán figurát sütnek, melynek szerencsés megtalálója papírkoronát kap, és hivatalos királlyá koronázzák.

Görögországban fontos szerepet kap a 12-es szám, ők ennyi napig vigadnak. A december 25-től január 5-e éjfélig terjedő időszakot dodekameronnak nevezik, mely egy fontos dínomdánom. Ebben az időszakban a föld mélyén élő kalikandzaroszok, a gonosz manók, akik év közben a fák gyökereit és törzsét akarják elfűrészelni, az embereknek akarnak bosszúságot okozni az otthonok feldúlásával. A tűztől félnek, így fontos jelentőségű, hogy a kályha vagy a gyertya lángja ne aludjon ki. Vízkeresztkor a pap által megszentelt vízzel és földre szórt hamuval űzik vissza őket a Föld gyomrába. A hamu a talaj termékenységét jelzi, a bőség és a szerencse másik jelképe a vaszilopita, a tésztacsíkokkal és más kellékekkel feldíszített kenyér, melybe fémpénzt rejtenek, aminek megtalálóját nagy öröm fogja érni a következő évben. A legfontosabb népszokás a kalanda, énekesek járnak házról házra egészséget, szerencsét kívánva a háziaknak, cserébe sonkát, vajat és bort kapnak.

Lengyelországban december 24-én a család kiáll a szabad ég alá alkonyat után, az eget kémlelik, azon versengenek, ki látja meg az első betlehemi csillagot jelképező fénylő égitestet, ezután kezdődik a szertartás és a lakoma. A vacsora fogásai eltérőek, nem fogyasztanak húst és alkoholt szenteste éjfélig, a szentmiséig. A karácsonyi leves leginkább a céklaleves, a halat legtöbb helyen főételre tartogatják, a desszert mákos kalács. Az asszonyok 12-féle étellel készülnek, sok helyen lelhető fel a fogások között a 12-féle gyümölcsből készült kompót, mely az apostolokról való megemlékezés jegyében készül. Vacsora előtt ostyát fogyasztanak, melyet a családfő oszt ki. Az asztal alá szalmát terítenek, amivel Jézus születését és körülményeit viszik az ünneplésbe. Érdemes párosan ülni az asztalnál, és csak a házigazda intésére elhagyni azt, mert a babona szerint jelzés előtt felállót a következő évben halál éri. Hagyományos ízlés szerint a fát mogyoróval, almával, papír- vagy tojáshéj díszekkel díszítik.

Németországban a karácsonyhoz rengeteg népi és vallásos hagyomány kötődik. Sok vidéken járnak rorátéra, és fennmaradt a betlehemezés szokása is. Szentestére mindenütt karácsonyfát állítanak, és a családok ajándékokkal kedveskednek egymásnak. A karácsonyi menü fő étele a libasült. A kávézáshoz elengedhetetlen a püspökkenyér, a saját sütésű karácsonyi aprósütemény. A karácsonyi ajándékot nem a Jézuska hozza a gyerekeknek, hanem a Weinachtmann. A belvárosban az utcákat lámpafüzérekkel és más világító karácsonyi jelképpel díszítik. A karácsonyi vásár már a XIV. század óta csábítja a vásárlókat, az advent előtti csütörtökön vagy pénteken nyitják meg, nevei: Weihnachtsmarkt, Christkindimark, Striezelmarkt. Szinte minden házban aprósüteményeket sütnek, díszítik a lakást, karácsonyi lámpafüzéreket aggatnak a fákra és a házra. Az adventi koszorú is hagyomány náluk, a nálunk is divatos Adventi naptárt pedig egy német édesanya találta fel. Az ünnepi vacsorán hideg krumplisaláta volt virslivel, első napon ponty volt a kötelező, ma már a pulyka és a liba lekörözte, esetleg vadhús, marha vagy borjúsült. Almát, diót és mandulát ajánlatos fogyasztani, alma a tudás fáját idézi, a dió és a mandula pedig az élet nehézségeit. A nálunk mákos és diós kalács náluk a Stollen, külsejéből ítélve púdercukorral bevont kenyér, tésztájába kandírozott narancs- és citromhéj, mazsola, marcipán és vanília kerül, a hozzáadott rumtól foszlós és illatos.

Norvégiában december legelején kitakarítják az egész házat, együtt töltik az estéket, feldíszítik a karácsonyfát 23-án, üdvözlőlapokat írnak, s megsütik a pirogot, de a fényeket csak szenteste gyújtják fel. Julenissen hozza az ajándékot a gyerekeknek. Hétféle karácsonyi süteményt sütnek, köztük a lussekatter-t, a pepperkaker-t és a kvite kakemenn-t, mézeskalácsházikót. Sokan elmennek templomba a karácsonyi misére, zúgnak a harangok. Öt órakor vacsoráznak legtöbbször sertésbordát mártással, fehér karácsonyi kolbászt, a lutefisknek és pinnekjottnak nevezett norvég vacsorát, de lehet hal, füstölt báránysült, liba vagy rénszarvas, a karácsonyi ital a Glogg, ami fűszeres forraltbor, desszert legtöbbször rizskrém vörös mártással, vagy karamel puding.

Olaszországban a karácsonyfát már december 8-ától díszítik, emiatt nem használatos az adventi koszorú. Nagyon népszer a betlehemi jászol készítése, nemcsak a templomokban, de az otthonokban is. Az ajándékokat vidékenként eltérően Szent Lúcia, Babbo Natale és Befana (Vízkereszt napján érkező csúf, de jóindulatú boszorkány) hozza. Korábban vidéken használatos volt a mi betlehemezésünkhöz hasonló népszokás. December 8-a Mária szeplőtelen fogantatásának az ünnepe. Az országban, de különösen a déli tartományokban a dudás felvonulások, fesztiválok is mutatják a hagyományőrzést, ezzel köszöntik Jézus születését. Az ünnepet Natale-nak hívják, mely a születés szóból eredeztethető. A jeles napokon elsősorban angolnából és panettonéból, vagyis karácsonyi kenyérből álló menő kerül az asztalra, ez utóbbi egy mazsolával és édes aszalt gyümölcsökkel készült kalácsféleség. Az ajándékozás nem szerves része a karácsonynak.

Oroszországban szilveszter estéje a fenyőfadíszítés ideje. Az óév búcsúztatóján lepi meg a Gyed Maroz ajándékokkal a gyerekeket. Az ünnepi terített asztalról nem hiányozhat a vörös és a fekete kaviár, a különböző füstölt és sózott halak kavalkádja, valamint a kocsonya. A katolikus Litvániában hatalmas tömegek mennek el az éjféli misére. Észtország templomában a gyülekezet apraja-nagyja közösen díszíti fel az ünnepi fát. Ma már az oroszok is megünneplik Jézus születését. Előbb van szilveszter, újév, és utána karácsony. A Fagyapó segítőjével, Hóleánnyal osztja szét az ajándékokat a gyermekek között újévkor. Hagyományos karácsonykor böjtöt tartanak, amíg az első csillag fel nem tűnik az égen. Ekkor kezdődik a közös étkezés, a fehér abrosz Jézus pólyájára emlékeztet, a fehér gyertya az asztal közepén, a Világok Világa és a böjti kenyér, szalma is szokás a tányérok között, a szerény jászolt jelképezve. A vacsora hústalan, gyümölcs, diós magvak, gomba- és káposztaleves, bab- és borsófélék, krumpli, fokhagyma, hal, általános tizenkét fogás a hónapok miatt.

Spanyolországban november végén kezdődik a bevásárlóközpontok feldíszítése, itt sokkal hangulatosabb a karácsonyvárás, az ember nem unja meg, mire eljön az ünnep. December 22-én a Karácsonyi Lottó vásárlásával (La Loteria de Navidad) kezdődik az ünnep, minden négy emberből legalább három vásárol lottót és játszik. Szenteste (La Noche Buena) összejön az egész család, hogy együtt ünnepeljenek. Az ünnepi étrend általában egészen kisütött, fehérboros, fokhagymás vagy paradicsomos halból, hideg mandulalevesből és/vagy agyag- és fakemencében pirosra sült malacból áll. A szentmise szigorúan vallásos közösségekben egészen hajnalig, azaz kakaskukorékolásig tart. Ezt még a nevében is tükrözi, mert La Misa de Gallónak hívják, ami a Kakas Miséjét jelenti. December 25-én az emberek megajándékozzák egymást, és egy urnából (A Sors Urnája) neveket húznak, hogy megtudják, milyen romantikus kapcsolatok szövődnek majd az elkövetkező esztendőkben. December 28-án megtartják a Szent Ártatlanok napját, ami tulajdonképpen a Bolondok napja, egymást viccelik meg. Szilveszterkor (La Nochevieja) mindenki 12 szőlőszemet s pőzsgőt kap. annak érdekében, hogy szerencsések legyenek, a szőlőszemeket egyenként kell lenyelni, amikor éjfélt üt az óra. Vízkeresztkor (Los Epifania) a Három Napkeleti Bölcsre emlékezik az ország, akik a hagyomány szerint átutaztak az országon. A gyerekek kiteszik a szalmával vagy árpával kitömött cipőiket az ablakpárkányra, hogy abrakot adjanak a lovaknak. A rossz gyerekeknek a poklot jelképező szén jár, amely barna marcipándarabok formáját ölti, melyek közül néhányat cukormáz legyek díszítenek. Reggel a családtagok összegyűlnek, hogy mindannyian egyenek a Vízkereszti Tortából, ami ovális alakú sütemény, csak ezen a napon fogyasztják, és egy szerencse-pénzérmét rejt magában.

Svédországban már december 13-án, Luca napján elkezdődik a karácsony. Az ünnep fénypontja itt is a karácsony este. Ilyenkor a halak, különböző káposztafélék mellett kemencében sült sonkát, libát, húsgolyókat és májpástétomot fogyasztanak. Szintén mustármártással kínálják a svéd karácsonyi halkülönlegességet, a lutfisket. Itt nem több, hanem egyetlen manó számít, Jultomten, aki a Télapó helyett az ajándékot hozza.

Távol-Keleten is ünneplik, pedig a kereszténység gyakorlása eltörpül más vallási irányzatok mellett. Japánban ugyanúgy megtartják, az európaihoz nagyon hasonló módon. Egyszer még az indiai miniszterelnök is ellátogatott a felkelő nap országába, és próbálta elérni, hogy dobják sutba a karácsonyi hagyományokat, mert sértőnek találta a távol-keleti kultúrára és a vallásfilozófiára nézve. A kísérlet kudarcba fulladt. A saját hasonló ünnepük, a seibo szintén a szeretetről és az ajándékozásról szól, eltörpül a karácsony mellett. Kínában még nem ért el áttörő sikereket a karácsony, itt inkább a kínai újévet tartják, amely egy kéthetes buli tánccal, zenével, hagyományokkal és a legszínesebb tűzijátékokkal.