szeptember 2015

Erlkönig

Nem tudom, hányan ismeritek Johann Wolfgang von Goethe Erlkönig című, ballada műfajú versét, de ha máshol nem, énekórán bizonyára találkoztatok Schubert által megzenésített formájával.Manapság talán legismertebb fordítása Képes Géza nevéhez fűződik, de rajta kívül is rengetegen próbálkoztak már a vers magyar nyelvbe való átültetésével.

A fordítóknak figyelniük kell a vers dallamára, ritmusára és tartalmi elemeire, miközben tisztában vannak azzal, hogy "minden fordítás egyben ferdítés is". Valójában kénytelenek némileg újraírni a verset úgy, hogy az eredeti mondanivalóját, összképét nem sértve, át tudják adni a magyar olvasóknak is. Ahogy valószínűleg mindannyian ismerünk olyan külföldi szójátékokat, amiket csak nehezen vagy egyáltalán nem lehet más nyelvbe átültetni, úgy egy vers fordításánál sem maradnak érintetlenek az eredeti szóképek, alakzatok és talán néha a költői szándék sem.

Az alábbiakban olvashatjátok az eredeti, német szövegű verset, valamint néhányat híresebb fordításai közül.

Erlkönig

Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?

Es ist der Vater mit seinem Kind;

Er hat den Knaben wohl in dem Arm,

Er fasst ihn sicher, er hält ihn warm.

Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? —

Siehst, Vater, du den Erlkönig nicht?

Den Erlenkönig mit Kron’ und Schweif? —

Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif. —

„Du liebes Kind, komm, geh mit mir!

Gar schöne Spiele spiel’ ich mit dir;

Manch’ bunte Blumen sind an dem Strand,

Meine Mutter hat manch gülden Gewand.“ —

Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht,

Was Erlenkönig mir leise verspricht? —

Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind;

In dürren Blättern säuselt der Wind. —

„Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn?

Meine Töchter sollen dich warten schön;

Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn

Und wiegen und tanzen und singen dich ein.“ —

Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort

Erlkönigs Töchter am düstern Ort? —

Mein Sohn, mein Sohn, ich seh’ es genau:

Es scheinen die alten Weiden so grau. —

„Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt;

Und bist du nicht willig, so brauch’ ich Gewalt.“ —

Mein Vater, mein Vater, jetzt faßt er mich an!

Erlkönig hat mir ein Leids getan! —

Dem Vater grauset’s; er reitet geschwind,

Er hält in Armen das ächzende Kind,

Erreicht den Hof mit Mühe und Not;

In seinen Armen das Kind war tot.

Thaly Kálmán:
Tündérkirály

Goethe „Erlkönig”-je
Ballada

Kései szélvészes éjen át
Ki nyargal?... Az atya, tartva fiat!
Remegõ magzatját hû karja
Biztosan, melegen takarja.

Fiam, oly félve mért rejted orcád?
Nem látod atyám a tündér-királyt?...
Hosszu uszályú, és koronás —
Fiam, hisz az csak ködvonulás!

„Jöszte oh édes jó gyermekem
Igen szép játékot játszni velem
A parton annyi a tarka virág,
S vannak anyámnál cifra ruhák!”

Atyám! atyám! s nem hallod-e te:
Mit susog énnekem igérete?
Légy csöndbe” nyugodtan jó gyermekem:
Langy szél zizeg a zörgõ levelen.

„Gyermekem, óh ugy-e: eljõsz hát?
Lányaim gondot viselnek rád;
Lejtenek õk szelid éjjeleken,
S dalt zengnek álmidhoz, szép gyermekem!

Nem látod apám, a homályba’, itt:
Tündér-királynak leányait?
Fiam, fiam, a korha füzek:
Sötétben azok fehérlenek.

„Szeretlek tégedet, s szép alakod;
Jöjj önkényt: vagy teszek erõszakot!”
Atyám, atyám, most megragad… óh!
És bánt, úgy bánt a bút okozó.

Az atya megborzad, s míg méne rohan
Úgy reszket a gyermek karjaiban…
Eléri nagy bajjal az õs fedelet:
S ölében a gyermek halva, hideg.

Závodszky Zoltán

A rémkirály

Ki vágtat, mint szél, bár zord az éj?

Egy férfi jõ, s hozza gyermekét;

a hûvös széltõl úgy óvja õt,

s oly búsan nézi a szenvedõt.

Ó, mondd, jó gyermekem, szólj, mi bánt?

Jaj, nézd csak ott a rémkirály áll,

sok dísze, éke úgy csillogott.

- Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. -

- Jó gyermek, jöjj, a váram szép,

ott vígan játszom veled, míg élsz;

benn szines, tarka a hímes rét,

s anyám néked adja szép köntösét. -

- Úgy félek, jaj, félek, mondd, nem hallod még,

hogy engem suttogva csábít a rém?

- Légy nyugton, maradj nyugton, ne félj:

csak hervadt lombot zörget a szél. -

- Jöjj, drága gyermek az erdõn át,

ahol tündérlányaim várnak rád;

vidám dallal hívnak e szépséges nõk

és táncolva álomba ringatnak õk.

- Úgy félek, jaj, félek, most hallottad jól,

az éjben tündérek hangja szól!

- E hang, mely zsong, hisz jól hallom én,

szél suttog a fákon, s játszik a fény.

- Te szép legény, nos, váramba jöjj, légy enyém,

de vélem ha nem jössz, úgy elviszlek én.

- Úgy félek, jaj, végem, ott vágtat felém,

két karja átfog, úgy bánt a rém! -

- Hogy ûzi, hajtja, a ló szinte száll,

mert sir és jajgat a kis lázas száj;

s hogy végre otthonába ér,

karjában gyermeke már nem él.

Vas István

A villikirály

Ki nyargal a szélben, az éjen át?

Egy apa az, õ viszi kisfiát.

Karjába szorítja gyermekét,

átadja teste melegét.

- Fiam, mért bújsz az ölembe, ki bánt?

- Apám, nem látod a villikirályt?

Koronája fehérlik, uszálya suhan.

- A köd gomolyog, csak a köd, fiam.

„Jöjj hát velem, édes gyermekem!

Játszhatsz gyönyörûen énvelem,

mutatok majd tarka virágokat,

anyám arany ruhákat ad.”

- Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,

mit igér suttogva a villikirály?

- Fiam, csak csitt, ne mozogj, ne beszélj:

a száraz avart zizzenti a szél.

„Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?

A lányaim ápolnak majd szeliden.

Már járják az éjben táncaikat,

s álomba táncolnak, dúdolnak.”

- Apám, jaj, apám, nézd, õk azok,

a villi-királykisasszonyok!

- Látom, fiam, ott fehérlenek

a sûrû sötétben a vén füzek.

„Szeretlek, a szépséged ingerel:

eljössz, vagy erõvel viszlek el.”

- Apám, most bántott, jaj, de fáj!

Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,

karolja nyöszörgõ kisfiát,

a ház kapuján bajjal bedobog:

karjában a gyermek már halott.

Képes Géza

A Tündérkirály

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.

„Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?”
,Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng ...’
”Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.”

„Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám.”

,Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...’
”Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél.”

„Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon,-
táncolnak is õk, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük.”

,Hát nem látod ... ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. –’
”Fiam, fiam, én jól látom: amott
a redves fûzfák törzse ragyog.”

„Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?”
,Édesapám, ne hagyj ... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály ...’

Megborzad a férfi, hajszolja lovát,
Fel, felnyög a gyermek, s õ nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.

Az én kedvenc sorom:
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif.
Fiam, hisz az csak ködvonulás!
- Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. -
- A köd gomolyog, csak a köd, fiam.
”Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.”

Nektek melyik tetszett a legjobban? Ha tudtok németül, melyik az a rész, ami tartalmában a legkevésbé adja vissza az eredetit, és melyik az, amelyik a legjobban?