Elmesélem nektek egy kalandomat, ami nem is túl régen esett meg velem. Mit mondasz? Hogy nem érdekel? Hm... Igazad van. Elárulhatnám azt is, hogy mit csináltál tegnap gyógynövénytan óra helyett... Na, látod, hogy jobban érdekel a mesém. Kezdjünk is bele!
Éppen a klubhelyiségben osontam foteltől kanapéig, amikor egy tenger mélyén találtam magam. Nem, nem bolondultam meg. Valószínűleg beleeshettem annak a tükrös fickónak, azt hiszem, Albertnek hívják, na, szóval az ő tükrébe. Mással is előfordult már. Állítólag, ami az üveg mögött van, azt mind a srác találta ki. Ha ez tényleg így van, akkor valami nagyon nincs rendben a fejével. Na, de a lényeg...
A tenger mélyén sellők úszkáltak, de nem ám igazi sellők, hanem olyan muglik által kitalált félig ember félig hal szörmedvények (Saját szó :3 Igazi kreatív zseni vagyok.). Az egyiknek közülük hosszú szőke haja volt, és olyan ismerős ábrázata. Elég gyorsan rájöttem, hogy az egyik prefektusunk az, bár lehet, hogy az is segített, hogy a többiek Izabellának hívták. A sellővé változott levitás egyébként valódi hős, vagy inkább hősnő, elvégre megmentett valakit, aki majdnem odaveszett a tengerbe, mert elsüllyedt a hajója. Egyébként, akit megmentett, szintén hasonlított egy levitásra, azt hiszem, Arnold a neve. Később aztán Iza is rájött, hogy a vízben nem olyan buli az élet, szerzett is magának lábakat, amin kitáncolt a tengerből az ő Arnoldjához. Én meg követtem, mert utálom, ha vizes lesz a bundám. Bár már az is csoda, hogy nem fulladtam meg odalenn. Na, amíg szőkénk bájait bevetve ugrált a fiú körül, addig én körbenéztem a kastélyban. Az egyik teremben egy lány aludt. Ő is szőke volt, bár talán kicsit barnásabb. Ismerősebb is, elvégre volt gazdámhoz szorosabb kötelékek fűzték az alvó Aurorát. Mivel nem csinált semmit, csak feküdt, hiába böködtem, meg karmolgattam, ezért ott hagytam, elvégre nem volt túl izgalmas látnivaló.
A kastélyban találtam egy hatalmas báltermet is, ahol éppen nagyban ment a buli. Bár nektek lehet, nem tetszett volna, elvégre eléggé őskori zenére ropták a népek. Minden csajszinak hatalmas ruhája volt, ami alatt könnyen elbújtam a kíváncsi tekintetek elől. Na és akkor még nem is beszéltem a remek lakomáról. Pedig aztán az volt a lényeg. Közben az is feltűnt, hogy Alina kedveli az üvegcipőket, bár fogalmam sincs, miért nem félt, hogy összetörik az egész. Én nagyon drukkoltam, hogy legalább a sarka letörjön, vagy valami, de semmi ilyesmi nem történt, hatalmas bánatomra. Viszont szerintem akkor sem lett volna gáz, mert olyan szorosan simult össze szőke hercegével, hogy a fickó biztosan elkapta volna őt efféle baleset esetén. Bár ki tudja? Tonynak még az sem tűnt fel, hogy Lina folyton az órát bámulja. Biztos unta már magát a mézédes helyzetben. Éjfél körül aztán fogta magát és elrohant. Mondjuk azért ennyire nem volt szerintem szörnyű a srác. Anthony végül kénytelen volt beérni a lány egyik topánjával. Biztos eltette emlékbe.
Ezután a toronyba látogattam el, ahol Lyra éppen nagyon hosszú szőke hajzatát fésülgette. Szerintem hetekig tarthat neki egy effajta procedúra, elvégre mindenhol az ő haja volt. És még nekem mondják, hogy mindent összeszőrözök. Már éppen álltam volna odébb, mert nem valami nagy szám egy unatkozó lányt bámulni egész nap, de aztán valaki felkiáltott, Lyra pedig rohant az ablakhoz, és kidobta rajta a haját! Most komolyan, ki a fene tesz ilyet? Na, meg minek? Utóbbi kérdésemet hamar megválaszolta Wolgast, aki felmászott a lány haján. Én még ilyet nem láttam. Ki az, aki egy másik ember haját használja kötél gyanánt? Nem félt, hogy kitépi az összeset tövestől? Na, és nem fájt a lánynak, hogy egy srác csimpaszkodik a fejszőrébe? Na, mindegy, láthatóan nagyon örültek egymásnak, ott is hagytam a nyálas helyzetet.
Egy másik teremben Tilda állt egy tükör előtt, hosszú, fehér ruhája volt és láthatóan tetszett neki, hogy mindenki hajbókol előtte. Tükréből még hiányoztak szilánkok, mellette az elvarázsoltnak tűnt Albert állt. Tilda egyébként egészen gonoszan tud kacagni. Annyira furcsa volt az ő szájából ilyesmit hallani, hogy az összes szőrszálam égnek meredt tőle. Gyorsan le is léptem onnan.
A trónteremben rengeteg ember volt, bár főként ázsiaiak. A főnököt sem királynak, hanem császárnak nevezték. Előtte Dasha állt, aki állítólag nő létére nem átallott katonának menni. Egyetértek a felháborodókkal, szerintem is inkább kviddicsezni ment volna. De a császárnak valamiért tetszett az ötlet, meg is jutalmazta őt. Nekem meg elegem lett a tömegből, úgy döntöttem, elhagyom az épületet.
A kastély udvarán találtam egy kutat, annak szélén egy béka csücsült, aki valamiért Brandon hangján beszélt, mégpedig Grace-hez. Éppen arról egyezkedtek, hogy mi lesz, ha a békafiú felhozza a lány leejtett aranylabdáját - de jól megy egyeseknek - a kút mélyéről. Én a lány helyében hagytam volna a fenébe az egészet, de ő nem beengedte a szobájába a varangyot? Nem értem én a mai lányokat.
Mentem is a közeli erdőbe, ahol Jennyvel találkoztam. A lány furcsa viseletén - piros, csuklyás köpeny - már meg sem lepődtem, csak azt kérdeztem volna meg tőle, hogy akkor már miért nem inkább kék? De annyira mégsem érdekelt. Láthatóan sietett valahová, én meg nem akartam fecsérelni az időmet, és már felettébb ki akartam jutni az elvarázsolt tükörből, szóval továbbsétáltam.
Nem mentem sokat, mikor szembetaláltam magam egy tündérrel. Repkedett, emberi kinézete volt, zöld levélruhája és úgy nevetett, mint Keiko. Mondjuk, úgy is nézett ki. De ekkor már nem lepődtem meg semmin. Keiko nem is volt egyedül, Bálint vállán ücsörgött. A fiú szintén zöld levélruhát viselt és valamiért Wendynek szólította Dolt. Na, és ekkor...
Felébredtem. :3 A kanapé alatt, ahol hideg volt és por. Szerintem a manók nem végzik elég jól a munkájukat. Na, mindegy, a lényeg, hogy többet nem eszek abból a valamiből, aminek zöld a színe és múltkor felszolgálták a vacsorán. Nektek sem ajánlom, hacsak nem akartok hasonló rémálmokat. Bár azokat lehet, hogy Dolra fogom. A múltkor felolvasott a levitásoknak valami mugli mesekönyvből. Én meg épp mellettük vadásztam elhagyott levelekre és naplóbejegyzésekre. Legközelebb, majd messzire elkerülöm a mugli meséknek még a tájékát is.
Na, nektek is legyen hasonló éjszakátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése