Slivovics Lily

Dwayne Warren

Professzor, megengedi, hogy feltegyek önnek néhány kérdést? A Levitások alig várják, hogy megismerjék. ^^
Ne kímélj.

Ön lett a ház új házvezető-helyettese. Mik voltak az okok, amiért elvállalta a felkérést? 
Tilda jött és felkért, ennyi történt. Nem volt okom rá, hogy ne vállaljam el, hisz' az időm engedi, most, hogy nem tanítok. A kékekkel épp annyi tapasztalatom van, mint a többi házzal, egyelőre arra se volt okom, hogy megriadjak tőlük.

Vannak tervei a Levitával kapcsolatban, vagy teljes mértékben a házvezetőt követi, segíti? 
Tilda az agy, én leszek az izom mellette... rendben, rendben, nem. Különben tényleg Tildának fogok segíteni, megteszem azt, amire kér és amihez már kevés egyetlen ember. Megakadályozom, hogy szétszedjétek teljesen.

Mi vonzotta a kékekhez?
Vágod, hogy van saját konyhájuk, ugye?

*Felnevet* A konyha sok mindenkit vonz. Mit gondol, szükség lesz az auror tudására ebben a házban? Köztudott, hogy itt jó gyerekek vannak. Mennyire hisz ebben?
Elég sok cifra dolgot láttam már ebben a kastélyban olyanoktól, kikről nem hinnéd el. Különben sem hiszek ebben a sztereotípiában: a levitások is épp annyira megátalkodottak, mint a többiek. De azért remélem, az aurori tudásom nem kell majd...

Végre valaki nem hisz a sztereotípiában. Mesélne nekünk a gyermekkoráról? Hol és hogy nőtt fel? 
Glidden mellett voltam gyerek, Wisconsinban. Egyesült Államok. Mugliként, muglik közt nőttem fel a fivéreimmel, a húgommal és a környékbeli srácokkal. Egész felhőtlen volt minden, egymást vittük bele a rosszba állandóan. Amikor kiderült, hogy örököltem a fogékonyságot a mágiára, az észak-dakotai varázslóképző intézetbe küldtek. Ami olyan, mint ez, de házak mondjuk nincsenek. Szabadabb.

Mi vezette az auror szakmához?
A végzésem évében jött néhány tiszt az iskolába, srácokat kerestek, akikért nem kár. Nem nagy történet, érekelt, levizsgáztam, felvettel. Nem voltak terveim, ha nem auror lennék, akkor ács.

Mikor és miért jött Magyarországra Amerikából?
Négy éve helyeztek át az alabamai parancsnokság utasítására. Az okok nem publikusak.

Melyik volt a legérdekesebb, a leggyötrőbb és a legélvezetesebb emléke, amit a munkája során tapasztalt?
Melyik munkám során? Az iskolai vagy a minisztériumi?

Nem lehetne mindkettő?
Az aurori munka különben nem olyan érdekes, mint hiszitek. Egy csomó ügyelet, papírmunka és megfigyelés. A munkaidőm nagy részét egy kocsiban vagy az irodában töltöm, a dolog kisebb része a bevetés. Érdekesség, érdekesség... nem tudom. Tudod az a baj, hogy a küldetések általában nem publikusak. De a Dél-Amerikai bevetések mindig érdekesek. Gyötrő, hát, koboldlázadás úgy tizenöt évvel ezelőtt Oroszországban. Akkor sokan odavesztek. Munka után hazamenni meg mindig élvezetes.
Az iskolai munkám elég egyhangú, általában csak kergetlek titeket a folyosókon, a közhiedelemmel ellentétben nekem meg nem nagy élvezet megbüntetni senkit. A legemlékezetesebb dolog az volt, amikor mindenki izévé, cukivá vált a kastélyban. Na azt nem felejtem el egyhamar.

*Visszaemlékezik a cukiságra és elneveti magát, mert jól tudja, hogy ő maga volt az Jenny-vel, aki elsőként megfertőződött* Volt már probléma levitással? Ha igen, mi volt a szituáció?
Éjszakai járkálások, ilyesmi... semmi rendhagyó vagy különösen ciki.

Értem. Megkérdezhetem, hogy mi a hobbija?
Ácsolok. Mindenfélét. Szeretek dolgokat szerelni.

Mi a kedvenc süteménye?
Minden, amiben csoki van. Nem vagyok válogatós. Csokis keksz.

Köszönöm, hogy időt szánt erre az interjúra. ^^ 

Szia Norelia! Megengeded, hogy készítsek veled egy interjút?
-Szia! Persze miért is ne. Állok elébe a kérdéseknek. - Mosolyogtam az interjút készítőre.

Hol születtél és nőttél fel? Hogy telt a gyerekkorod?
-Nos Nagy Britanniában születtem Leeds városkában a szülői házban. - kezdtem bele a kis regénybe magam előtt látva a régi helyszínt. - Édesanyám nevelt ameddig tudott. Sajnos bujkálnia kellett és egyik alkalommal megtámadtak minket és anyámat egy akkor még gyógyíthatatlan átokkal eltalálták. Ekkor olyan egy éves lehettem, rá 2 évre az átok által küldött testi betegség felülkerekedett az immunrendszerén és sajnos belehalt mikor a harmadik életévemben voltam. - Egy kis könnycsepp jelent meg a szemem sarkában de gyorsan letöröltem. - Tisztán nem emlékszem a dolgokra és ezért lehet kicsit elferdült a valóság ahogyan a nevelőapám mesélte kíméletesen. Lehetséges van egy kisebb háttere, hogy így történt a dolog. Azonban erről ő nem hajlandó velem beszélni. Mindig azt mondja, hogy még túl fiatal vagyok a teljes igazsághoz. - egy kissé halk zavart rövid nevetést eresztettem el. - Hát ennyit az úgy mondd gyerekkor kezdetéről. Anyám úgy rendelkezett, hogy egy mogorva tanár legyen a nevelőapám és mivel ő állandó szinten az iskolában lakott így egy régi nagy kastélyban nőttem fel. Így sok volt a társaság, sőt néha kicsit túl sok is. Azonban leginkább az időmet a nevelőapám óráin a könyvtárban vagy a gyengélkedőn töltöttem és néha napján a vadőrrel és annak kutyájával játszva. - mosolyodtam el a mesélés közben a szép kis emlékek felidézése során.

Sajnálom, azt ami történt. Te személyesen érzel/éreztél valamit az átokból? Neked nem esett bajod?  
- Igazán érdekes kérdés. - Elgondolkodtam pár percig rajta. - Hát túl kicsi voltam még, hogy fel tudjam mérni az akkori helyzetet. Viszont erről nevelőapám nem volt hajlandó nyilatkozni. Azonban úgy gondolom anyám egy titkos féltő varázslata folyamán hozzám nem ért el az átok. Viszont arra tisztán emlékszem, hogy rettenetesen megijedtem. Olyannyira, hogy sírni se mertem. Mivel anyám elájult én azt hittem meghalt. A támadóink engem valami oknál fogva nem bántottak. Lehetséges azért mert az illetőt nem csak a parancs heve hajtotta, de ez már találgatás a számomra. Csak utána mertem sírni miután elmentek. Gyakorlatilag addig sírtam míg anyám fel nem ébredt. Utána megtanított egy két gyógyító varázslatra és onnantól ahol tudtam segítettem. Ha elhatalmasodott rajta a fájdalom valahogy Újra próbáltuk elzárni az átkod. Azonban folyton folyvást áttörte a varázst és egyre jobban terjedt. Hupsz egy kicsit elragadott a mesélés. Mindenesetre fizikai bajom nem lett a dologból, de ki az akit nem viseli meg, hogy elveszíti az édesanyját. Mivel az átkot ma már gyógyítani lehet, mert valami oknál fogva nevelőapám megtalálta rá a gyógymódot így kicsit jobb ezzel a tudattal élni. De mivel kiskorom óta nem gyerekként bántak velem még édesanyám se mindig, így viszonylag könnyebb volt mindent feldolgozni.

Hogy kerültél a Bagolykőre? Sikerült beilleszkedned?
- Oh hát ennek igazán nincs nagy oka. Nevelőapám szerint abban az iskolában ahol ő tanít már túl sokat tanultam gyerekként. Ezért úgy gondolta, hogy elküld egy külföldi iskolába, hogy kipróbálhassam magam és ne tőle függjek. - magyarázat közben mosolyogva meséltem. - Bár én úgy hiszem, ott se lett volna olyan rossz. De szeretem az új helyetek és igazán szép itt Bagolykőn. - Egy kis szünetet tartottam aztán újra mesélni kezdtem. - Nos, hát a beilleszkedésre csak annyit mondok, hogy megszólalok ha kérdeznek, de már találtam egy-két barátot.

Könnyen megtanultad a magyar nyelvet? Van kedvenc szavad?
- Mondjuk úgy, hogy nem kellett vért izzadnom a tanulás érdekében. Bár egy pár tanfolyamon túl vagyok mire teljes mértékben sikerült elsajátítanom. Azért van még mit tanulni, mert néha összekeverek ezt-azt. A kedvenc szavam - gondolkodtam egy kicsit - talán a "szeretlek", mert azt nagyon ritkán használják.

Inkább csöndes típus vagy, vagy csak időbe telik amire megnyílsz a többieknek?
- Valahol a kettő között. Régebben inkább taszítottak emberek és a tanulással voltam elfoglalva, hogy anyám odafenn is büszke lehessen rám, no meg a nevelőapám. Azonban két srác kilenc éves koromban kirángatott a kis világomból. Ezért égész életemben hálás leszek nekik, de főleg az egyiküknek. Hiányoznak, de azért tartom velük a kapcsolatot mióta eljöttem. Nos szóval azóta egész könnyű összebarátkoznom bárkivel. Viszont szinte azonnal megérzem ha valaki rosszat akar nekem vagy bárkinek.

Mi a kedvenc tantárgyad?
-Kedvenc tárgy... - tűnődtem el egy picit. - Igazából nincs kedvenc tárgyam, de ha muszáj lenne választani párat akkor a gyógynövénytant, és a bájitaltant mondanám. Ez a két tantárgy valahogy elég szorosan kapcsolódik egymáshoz szerintem.

Mi a hobbid?
-Csak két hobbim van. Mégpedig a rajzolás és a történetek írása és kitalálása. Nos a rajzolás egy részben azért, mert szeretném majd a saját írásaimat illusztrálni ez által. De még emellett elég sok mindent szeretek és szeretnék csinálni is a jövőben. Bár még listát nem csináltam belőle. - zavartan nevetgél.

Mi a terved a jövőre nézve? Mi szeretnél lenni?
-Oh ezen milliószor gondolkodtam már, de még rendes nevezőre nem jutottam magammal. Szeretnék író lenni, ugyanakkor a gyógyítói munka is felkeltette az érdeklődésemet. Bár leginkább varázsló gyerekfelvigyázó tetszik jelen pillanatban - mondtam nagy hévvel. - Bár szerintem még ráérek ezen gondolkodni mikor már kijártam az iskolát.

Mi a kedvenc sütid?
-Oh már vártam ezt a kérdést. Valamiért az ilyen kis interjúknál mindig elhangzik tudtommal. Nos az én kedvenc sütimből is kettő fajta van a listámon. Az egyik a csavart mézes krémes, a mugli világban csak rombusz alakú mézes krémesnek nevezik. A másik pedig igazából egy torta, de szeletenként lehet venni a legtöbb helyen. Mégpedig a Rózsaszín üvegtetejű puncstorta szelet.

Jól hangzik. Mi a kedvenc színed? Csak nem a rózsaszín?
-Áh nem nem a Rózsaszín. A kedvenc színem a kék. Viszonyt mindegyik szín különleges.

Köszönöm az interjút, remélem nem bántad meg. ^^

Inedra Pote

Nedraaa! *Lerohanja a lányt és megöleli* Megengeded, hogy készítsek veled egy interjút?
Jesszusom Dash! Én is örülök neked! *Félig lerohanva bár de visszaölel* Persze hogy készíthetsz csak vooov, de fura!

Hol is kezdjem. Mondjuk a legelején. Hol születtél? Mesélsz nekünk egy kicsit a Bagolykő előtti múltadról?
Húha..*gondolkodva rágja a száját* Nos hát akkor nekem is nagyon az elején kell kezdenem. Igazából senki sem tudja de eredetileg Észak-Amerikából származom, néhány rokonunk költözött át Európába és körülbelül 3 éves koromban követtük mi is őket a szüleimmel. Így kerültem Erdélybe, de nyaranta visszajárok Oklahomába. *nosztalgikus mosoly ül ki az arcára* De 14 éves koromig fogalmam sem volt a képességeimről és a származásomról, mert mint utóbb kiderült cseroki felmenőim vannak.

Oklahoma az Egyesült Államok belső területén, középen van ugye? Arra még nem jártam. Szép hely? Jobb volt ott kint élni, mint Erdélyben?
Igen, a kontinens szívében van. A szüleim imádták, gyönyörű hely. De tudod mindig azt hallottam, hogy Erdélyben milyen kedvesek az emberek és mennyivel másabb a felfogás mint Oklahoma cityben. Valószínűleg a költözés miatt váltak el a szüleim. Ezektől eltekintve még mindig szívesen járok vissza a nagymamámhoz, tanulni pár új boszorkánypraktikát. *kacsint egyet*

Értem. Hogyan tudtad meg, hogy varázsló vagy?
Hát ez is egy fura sztori. Mikor megkaptam a levelem azt gondoltam, hogy haha milyen vicces, nem tudtam elképzelni, hogy ki szórakozhat velem. De mikor már a negyedik ugyanolyan levelet kaptam meg kezdett kissé gyanússá válni. Aztán végül a nagyi fülébe is eljutott a hír a vicces levelekről, és a legközelebbi találkozásunkkor leült és elmondott mindent, akkor tanította nekem az első Varázskörömet.

Vicces lehetett. Azóta már eltelt lassan 5 év és máris végzős vagy. Mik a terveid? Mi szeretnél lenni? 
Jajj ne is mondd. Túl gyorsan elszállt ez a pár év, ahhoz, hogy tudjam mi is akarok lenni ha "nagy leszek". Sokat gondolkodtam a kviddicsen, hiszen hellyel-közzel elsős korom óta csapattag vagyok, de valahogy nem az én világom. Úgyhogy két lehetőségem maradt. Vagy maradok Mestertanoncként, mint pálcakészítő, vagy pedig megyek vissza Oklahomába.



Mi miatt döntöttél úgy, hogy a kviddics nem a te világod? Hiszen nagyon ügyes vagy, te vagy a Levita sztárfogója.
Hát azért az túlzás, hogy sztárfogó. *Nevet fel zavartan* Tudod az van, hogy vannak nálam százszor jobbak. Vegyük példának Földessy Kristófot, nem ölök bele annyi időt és energiát, hogy érdemes legyen foglalkozni vele. Ezért gondoltam át alaposan, és a kviddics sajnos csak egy hobbi marad. Ráadásul fontolgatom, hogy felfüggesztem a dolgot egy kicsit és átgondolom mit is szeretnék.

Ezt sajnálattal hallom. A Levitának mindig is sztárfogó voltál és leszel is. Mi volt itt töltött éveid alatt a legjobb? Mire emlékszel vissza legszívesebben? Lehet ez bármi, esemény is.
Annyira imádlak titeket ás az egész csapatot! Fúha, rengeteg olyan helyzet van, amire boldogan fogok emlékezni évek múlva is, de ami a legszebb emlékem az az első győzelmem. *Vigyorog mint a tejbetök* Nagyon durva volt, hisz még csak pár hete voltam itt az iskolában, amikor az első meccsemre sor került, és az első győzelmemre is. Hihetetlen érzés volt elkapni a cikeszt, pláne hogy utána az egész ház ünnepelt!

Ezek a pillanatok tényleg annyira jók és kívánom, hogy egyszer legalább mindenki tapasztalja meg, hogy milyen is nyerni. Az meg végképp csodálatos, ha a csapattal közösen osztozunk a sikeren. Szerintem. Van más hobbid is?
Még ha valaki nem is szeret kviddicsezni, egyszer az életben tényleg próbálja ki! Nem nagyon...*ábrándozó tekintet és egy kis lefagyás után..* Vagyis hát a kviddicsen meg a cseroki varázslatok tanulásán kívül talán a kertészkedés. De ezek mind totál unalmas dolgok.. *neveti el magát*.

Én is szeretek kertészkedni. Szerintem nem is annyira unalmas, legalábbis a húgom hobbijához képest. *Felnevet, mert tudja, hogy ezért még kapni fog testvérétől* Szereted a sütiket? Mi a kedvenced?
Hát nem tudom..ha élvezi az ember akkor nincs baj. Sütiiiit? Dehogyis! Nem eszem édességet. *neki ez csak természetes* Vagy ez nagyon gáz dolog? Csak tudod...annyi egészségtelen bigyó van benne.

Egyáltalán nem gáz, bár az is igaz, hogy eddig nem sok ilyen választ kaptam. Köszönöm, hogy időt szántál rám és a blogra. ^^
Én köszönöm! *Elsunnyog a sütiimádók hordája elől*

*Megöleli búcsúként barátnőjét*

Medárd bezzeg mindig nyakig ment a vízbe, én meg kint aggódhattam, hogy visszajön-e még. De végül mindig kijött. ^^ A legmókásabb élményem ugyan már nem gyerekkoromban volt, de ennél viccesebbre nem nagyon emlékszem. Mikor megjelent a varázserőm, akkor az egyik fiú osztálytársam éppen piszkált, és már nagyon elegem volt belőle. Alapvetően nem tudnak kiborítani és haragudni sem szoktam senkire, de az egy kivételes eset volt. Megelégeltem a mindennapos piszkálást, és öntudatlanul sikerült fejbe vágnom az irodalom könyvemmel a terem túlsó végéből. Először megijedtem, hogy mi volt az, de utólag visszagondolva nagyon is vicces volt a dolog. ^^

Szép volt! ^^ Hány éves voltál, amikor megtudtad, hogy varázsló vagy? Hogyan kerültél a Bagolykőre?
Ekkor 13 éves voltam már, szóval eléggé későn derült ki, hogy van varázserőm. Eléggé ijesztő volt a családom számára, mivel 3 generációig visszamenően nincs varázsló felmenőm, és addig csak buta pletykának, családi mítosznak tartottuk azt, hogy a szépapámnak volt varázsereje. Aztán így visszagondolva nem tűnt lehetetlennek a dolog. ^^ Az idekerülésem pedig szerintem teljesen szokásos módon történt: megkaptam a levelemet, és jöttem.

Hogy teltek az eddigi éveid? Melyik tantárgy lett a kedvenced?
Békésen szerencsére. Általános iskolában sokat piszkáltak, a kis falu hátránya, hogy mindenki ismer mindenkit, és elég sokszor célkeresztbe kerültem. Nem szeretem a drasztikus változásokat, de nagyon jó volt új környezetbe, új emberek közé kerülni. A gemmológiát szerettem meg talán legjobban, érdekelnek a kövek és a hatásuk az emberre és a környezetre.

Azta, nagyon jó az érdeklődésed. Mi szeretnél lenni?
Uhm, nem igazán döntöttem még el. Túlságosan sok minden érdekel, de még van némi időm kitalálni, hogy mit is szeretnék majd csinálni. ^^

Azt súgták a madarak, hogy szeretsz énekelni és táncolni. Igaz ez? 
Igen, igaz, de rettenetesen szégyenlős vagyok, szóval soha nem fogjátok sem látni, sem hallani ezeket a dolgaimat. >.< *elpirul, legszívesebben elbújna valahova*

Én is imádok táncolni és énekelni is, szóval nem vagy egyedül. Milyen stílusú táncokat illetve zenéket szeretsz?
A zenei ízlésem olyan, mint az olvasásom, mindenevő vagyok. Nincs kifejezett kedvenc zenei stílusom, azt hallgatom, ami éppen tetszik. Táncban kedvelem a kortárst, de nem vetem meg a társastáncokat sem, ha véletlen akad hozzá partner, akinek nem félek megmutatni a tudásomat. Természetesen ez utóbbi nagyon ritkán fordul elő. *nevet*

*Kacsint a majdan ezt az interjút olvasó pasiknak* Ha már az evés is szóba került: Mi a kedvenc sütid?
Pitiző kiskutyába tudok átmenni anyu házi krémesétől. *___* De nagyon szeretem a zserbót és a dobostortát is. Meg ha mentünk régen vásárba, mindig kellett kürtős kalácsot venni, mert anélkül nem voltam hajlandó hazamenni. *jót derül az emlékeken*

*Elolvad a sütik hallatán* Annyira finom sütik vannak Magyarországon. Köszönöm, hogy hagytad magad faggatni, remélem nem bántad meg.
Igazán szívesen, és természetesen nem. ^^ Sziasztok Levitások! *___*

*Hallja, hogy valaki lopózkodik, azt is érzi, hogy a tesója az. Megismeri már a lépteiről is. Mikor megérinti a vállát, hirtelen mozdul felé, hogy megijessze* Persze, alszom, de azért tudok válaszolni. *nevet*

*Megijed, bosszúból megcsikizi* Szuper. Ne szólj be, hogy miért teszek fel neked olyan kérdéseket, amikre tudom a választ, jó? Én jelenleg nem ismerlek téged. Szóval: Honnan jöttél, mert nem látszol magyarnak. Hol nőttél fel?  
*Legszívesebben csak beszólna, de visszafogja magát ezúttal. Tetszik neki a játék, még nem tudja hogyan, de valami meglepetést azért fog okozni drága ikerének.* Hát, jó, rendben. Koreából érkeztem, az ikertesóm is itt tanul. Nem ismered véletlenül? *kaján vigyor* A szüleink meghaltak, mikor öt évesek voltunk, örökbe fogadtak. Laktunk kis ideig Amerikában is, de főként szülővárosomban, Seoulban éltem.

Van ikred? Milyen jó neked! *Meglepődik Viki mindent bevalló őszinteségére, amiről ő még sosem beszélt* Ööö, milyen viszonyban vagy az ikertestvéreddel? Szoros a kettőtök közti szál?
*Két lábát maga alá húzva, török ülésben az ágyon ül, erősen gesztikulálva beszél, mint mindig, amikor lelkes. Maga mellett helyet mutat a riporternek* Csüccsenj ide, nem harapok. *a vigyor nem hervad le az arcáról* Voltál te már kevesebb, mint fél négyzetméteren összezárva valakivel kilenc hosszú hónapon keresztül? Ha nem, nem tudod, min mentem keresztül. Abból is látszott, mennyire elnyomott, hogy előttem bújt ki a Napvilágra. Nos, mit mondhatnék még? *odahajol a füléhez és belesúgja* Ő azt hiszi, hogy imádom, de...ne mond el neki, belebetegedne! * Halkan kuncog, de fel van készülve Dashától egy viszont támadásra is *

*Leül mellé* Igen, ami azt illeti, voltam hasonlóképpen összezárva egy bizonyos személlyel. De ugye szereted az ikertesódat? Jól kijösztök egymással?
Na, jó. *nagy sóhaj* Nem akartam, hogy ez írásban is megjelenjen, mert még visszaél vele, de jól kijövünk, igen. *a végén már komoly a hangja* Tudod, sok szép emlék kötődik hozzá, és nagy-nagy kalandok, amik remélem, most folytatódnak majd, *kacsint a mellette ülőre*

Ohhh, én is nagyon szeretlek Téged! *Öleli meg, mert vagy öt éve nem mondta neki ezt az ikertestvére, majd ismét a riporter énjébe búj* Mi volt kettőtök egyik legviccesebb sztorija? Elmeséled?
*Visszaölelgeti* Fúúú, most komolyan azt akarod, hogy abból a rengetegből egyet kiemeljek? Hát lássuk csak, talán a…nem, az nem volt olyan vicces, megvan…nem, az sem jó. *izgalmában feláll az ágyon és kihasználva a strapabíró rugókat, ugrándozni kezd.* Tudom már…tudom már… Emlékszel, úgy hat évesek lehettünk…anyáék vendégségbe mentek és az az öreg mágus asszony vigyázott ránk, akit *torokköszörülés* khmm…nagyon ….nem kedveltünk. Mikor le akart fektetni minket este, engem felvitt a szobámba, de amíg lement érted is, én visszaszöktem a nappaliba, ugyanoda és ártatlanul játszottam tovább, te meg átosontál a szobámba, aztán, mikor újra felterelt, te aludtál az ágyamban. Erre annyira összezavarodott, miután vagy háromszor eljátszottuk vele, hogy sírva fakadt, mi meg jókat kuncogtunk magunkban. *nevetve ugrál tovább az ágyon* És te, milyen csínyeket csináltál nélkülem és ki a legjobb barátod itt? *mikor lecsillapodik a nevetése, visszaül az ágyra*

Jajj, az nagyon jó volt. Képzeld, elmentem ejtőernyőzni, de gondolom mondtam már. Mi volt az ok, amiért te nem tudtál akkor idejönni Magyarországra, amikor én?
Inkább beszéljünk másról. Már itt vagyok és ez a lényeg!

Mi a hobbid?
Jaj, ez nagyon cikis, el sem merem mondani, csak neked, mert te nem adod tovább senkinek. *persze tudja, hogy a riport meg fog jelenni és sokan fogják olvasni, de igazából nem zavarja.* Tudod, amíg nem találkoztunk, én megtanultam pálcával kötni. *magyaráz* Amikor a muglik, pulóvert, meg sálat készítenek maguknak, csak én varázspálcával csinálom. Nagyon érdekel, hogy a mana hogyan szőhető bele a pulcsiba, mit okoz a viselőjének és lehet-e valamilyen módon különböző hatásokat elérni vele. *szégyenlősen lesüti a szemeit* Az első úgy, ahogy volt, kigyulladt, a másodikat meg Kim (a Seoul-ban lévő kutyánk) szétmarcangolta, de nem adom fel, folytatom a kísérleteket. *vigyorog ismét*

Kötni? *Néz furán ikertestvejére, mert eddig ezt nem tudta* Mik ki nem derülnek. Milyen érdekességeket rejtegetsz te még előttem? Mi a kedvenc sütid?
Tudod, amíg beteg voltam...sokat unatkoztam, volt időm ilyeneken agyalni, mert a sport és a nagyobb, erőteljesebb mozgásoktól is eltiltottak. Kellett a pótcselekvés. Most egyébként szeretnék egy olyan pulcsit kötni, amelyi világít, mint amikor a pálcádnak megparancsolod, meg egy olyat, amit pajzsként használhatsz....szóval nem unatkozom. A konyhában nem vagyok otthon, viszont az evésben annál inkább. Nagyon szeretem például a Hwangnam kenyeret. De szinte bármelyik jöhet.

Quentin Chamberlain

Szia Albert! Mennyire vagy beszédes típus? Lenne kedved válaszolni néhány kérdésre ezen a szép esti órán?