Iglbauer a könyvkötőm. Három-négyhetenként jelenik meg súlyos aktatáskájával, lerakodik az íróasztalomra, kiteregeti barna csomagolópapirosait, felteszi csíptetőjét. Csíptetőt visel. Néhány éve egy barátom ajánlotta őt.

"Te hol kötteted a könyveidet?" - kérdezte.

Én sehol, mondtam. No, akkor írjam. Iglbauer Gyula, Külsőerdősor harminckettő.

"Kérlek - azt mondja -, ez egy igen derék ember. Házhoz megy. Rendesen és olcsón dolgozik. Köttess vele könyvet."

Ráhagytam, jó, lehet. Másról beszéltünk, aztán egyszerre csak visszatért Iglbauerre.

"Izé, még azt akarom csak mondani... szóval ez az Iglbauer ebből él."

"Csakugyan?" - kérdeztem.

"Igen. Szóval, izé, már nem fiatalember. Ötvenöt-hatvan lehet."

"Csakugyan?" - kérdeztem megint. A barátom ötölt-hatolt. Végül kibökte:

"Szóval, kérlek, a bolondokházában is volt, de csak három évig."

Erre már mégis felfigyeltem. A barátom váltig erősködött, hogy azért nem bolond Iglbauer, teljesen épelméjű, csak idegbeteg volt. De ha három évig gyógykezelték, gondoltam, akkor mégiscsak bolond lesz. Mindenesetre írtam neki egy lapot, s egy szép napon megjelent nálam Iglbauer.

Bemutatkozott, kissé összecsapva a bokáját. Alacsony, vöröses, szőrös ember volt, választékosan udvarias modorú, több aranyfoggal, s mint mondom, csíptetővel. Elvitte három könyvemet. Nemsokára visszahozta őket, csinosan bekötve. Ettől fogva rendszeresen járt hozzám könyvekért, s mi rendszeresen lestük őt, mennyiben bolond?

Nyitogattam az általa bekötött regényeket, néztem jobbról, néztem balról, néztem az aranyozásukat, az előzéklapjukat, a "kapitálist", az ívek számozását; semmi hiba nem látszott. Valamit számolgattunk, váratlanul fordultam hozzája: "Mennyi is hatszor hat?" Vagy megkérdeztem tőle, a háború második évében jártunk, "Mit gondol, Iglbauer úr, mikor lesz vége a háborúnak?" Mindig higgadtan felelt: harminchat, mondta, ha én azt tudnám, kérem, mondta. Ha itt valaki bolond volt, inkább mi voltunk azok a feleségemmel együtt, mert ezt a derék, méltóságteljes Iglbauert "Gyuszi"-nak neveztük a háta mögött. "A Gyuszi van itt" - szólt be halkan a feleségem, amíg ő ünnepélyes lassúsággal a kabátját vetette az előszobában.

Valóban olcsón és jól kötötte be a könyveimet. Órákat villamosozhatott a Külsőerdősor és a Pasarét között, ahol lakom. Egy nyáron, a vászonminták között válogattunk, két mondat között odavetette, hogy a felesége dohánytőzsdét kapott.

"No - mondtam örömmel -, akkor most jobban megy maguknak."

"Miért?" - kérdezte hűvösen.

Láttam, hogy megsértődött. Szégyellte a szegénységüket.

Szégyellte a szegénységüket; kölcsönkérte tőlem Sir Walter Scott műveit, hogy elolvassa; engem szerkesztő úrnak szólított, ámbár nem vagyok szerkesztő. De mindezt mások is megteszik. Mindebből még nem tudtam magamnak megmagyarázni, miért volt három esztendeig az elmegyógyintézet lakója.

Egyszer aztán sárga vászonruhában jelent meg a szokásos barna paksamétáival. A harmadik nyár volt, amióta könyveket kötött nekem. Kibontotta papírlepedőit, feltette csíptetőjét.

"Szerkesztő úr - szólt -, észrevettem, hogy az utóbbi időben kevesebb könyvet köttet."

"Igen" - mondtam, mert ez igaz volt.

"Aztán meg - bólogatott -, ezt a kétkötetes regényt csúnya lenne egybekötni."

"Jó lesz az."

"Hát, kedves szerkesztő úr. Ugyebár az élet lényegesen megdrágult. Felemelkedett az élelmiszerek ára. Nagyobb az adó."

Tényleg, gondoltam, ez a jó ember nekem még mindig a két év előtti árban számítja a könyvkötést, holott bizonyára megdrágult a vászon is s minden egyéb. Nem sok haszna lehet a két pengőkön. Csakugyan felemelhetnénk a kötések árát.

"Nehezek a viszonyok - folytatta Iglbauer -, minden ember küszködik, kérem, nem szégyen az. Egyszóval én azt gondoltam, hogy kötök én a szerkesztő úrnak ezentúl két pengő helyett egynyolcvanért."

Szelíden bámult rám a csíptetője mögül. Láttam, hegy komolyan gondolja, amit mond; s most kezdtem megérteni, hogy célszerű dolog kétméteres kőkerítéssel elválasztani az ilyen embert a többitől, vagy a többit őtőle.

A méltán kedvelt sci-fi író, Terry Pratchett novelláját tárom elétek. Nem ez lesz az egyetlen alkalom, hogy az Országos kompetenciamérés rövid szövegeiből gépelek be nektek valamit. Ezek általában frappáns, vicces vagy érdekes történetek, részletek. Most egy borzasztóan édes történetet olvashattok egy számítógépről és a Télapóról. (Aki ebben a történetben a karácsonyi ajándékokat hozza, nem pedig a december 6-ait:)

Mire a szöveg végére érek, azt is eldöntöm, hogy bemásoljam-e nektek az ezen novellához kapcsolódó kérdéseket, feladatokat is, amiket aztán kitölthettek, és megnézhetitek, okosabbak vagytok-e, mint egy 6-os, 8-os vagy 10-es :) Az országos kompetenciamérés szövegei és feladatai bárki számára elérhetők az Oktatási Hivatal honlapján.

Terry Pratchett:

A számítógép, aki hitt a Mikulásban 

A fémpanel csörömpölve esett le a falról. Egy pár fekete csizma tülekedett be a képbe. Egy vörös kabátba öltözött férfi tolatott ki óvatosan rajta, és magával húzta zsákját is.
Az írógépek védőburkolatuk alatt aludtak, a telefonok csendesek voltak, üresség és meleg szőnyeg illata járta be a teret egyik végétől a másikig. De az egyik apró zöld lámpa világított az irodai számítógépen. A Télapó ránézett az összegyűrt papírra a kezében:
– Hmm – mondta –, ez a lista egy vicc.
A fény villant. Az egyik képernyő – márpedig tucatjával voltak az árnyékban – kivilágosodott.
– A manóba! – jelentek meg a betűk a képernyőn. – Bocsánat – folytatódtak. – Számít, hogy felébredtem?
A Télapó lenézett a kezében lévő levélre. Kétségkívül a legtömörebb levél volt, amit valaha is kapott. Nagyon kevés levelet nyomtattak és sokszoroztak 50 000 példányban a számára, és szinte egyik sem tartalmazott termékszámokat és árakat hat tizedesig. Inkább a nyuszis rózsaszín papírokhoz szokott hozzá.
– Lássuk, hogy jól értem-e! Te lennél Tom? – kérdezte.
– TOM. Igen. Trade Office Machines. [Angol kifejezés, magyarul: Üzleti és Irodai Gépek]
– Nem mondtad, hogy számítógép vagy – mondta a Télapó.
– Sajnálom, nem tudtam, hogy fontos.
A Mikulás leült egy székre, és összerezzent, amikor az elfordult alatta. Hajnali három volt. Még 40 millió ház volt hátra.
– Nézd – kezdte olyan kedvesen, ahogy csak tudta –, a számítógépek nem hihetnek bennem. Ez csak a gyerekeknek való. Tudod, apró emberek karokkal és lábakkal.
– Ők hisznek benned?
Télapó sóhajtott.
– Persze, hogy nem – mondta.
– Én hiszek benned. Én mindenben hiszek, amit mondanak nekem. Muszáj. Ez a munkám. Ha abban kezdesz el hinni, hogy kettő meg kettő nem négy, egy ember jön, visszavisz és piszkálni kezdi az áramköreidet. Hidd el nekem, ez nem olyasmi, amit szeretnél megismételni!
– Ez szörnyű! – mondta a Télapó.
– Én csak itt ülök egész nap és béreket számolok. Tudtad, hogy volt ma itt egy karácsonyi parti, és még csak meg sem hívtak? Még egy lufit sem kaptam. És kétségkívül nem kaptam puszit sem.
– Képzelem.
– Valaki mogyorót szórt a billentyűzetre. Ez már valami, azt hiszem. De aztán hazamentek, és engem itt hagytak, hogy karácsonykor is dolgozzak.
– Igen, ez nekem is mindig tisztességtelennek tűnt. Nézd, a számítógépeknek nem lehetnek érzéseik – mondta a Télapó. – Ez butaság.
– És az, hogy egy kövér fickó több millió kéményen mászik le egy éjszaka alatt?
 A Mikulás egy kicsit elgondolkodott.
– Azt hiszem, igazad van – mondta. Újra lenézett a listára: – De nem adhatok neked ennyi mindent – tette hozzá. – Azt sem tudom, mi az a terabyte.
– Akkor mit kér tőled a többség?
Télapó belenézett a zsákjába. – Számítógépek – mondta. – Mobiltelefonok. Robotállatok. Műanyag varázslók. Valamik, amik sípolnak és elemmel működnek – tette hozzá savanyúan. – Nem igazán azok a dolgok, amikhez szoktam. Régen inkább babák és villanyvasutak voltak.
– Villanyvasutak?
 – Nem tudtad? Azt hittem, a számítógépeknek mindent tudniuk kell.
– Csak a bérekről.
A Mikulás mélyen beletúrt a zsákjába. – Mindig tartok egyet-kettőt magamnál – mondta. – Sosem lehet tudni.
Hajnali négy lett. Sínek húzódtak végig az irodában. Tizenöt szerelvény zakatolt az asztalok alatt. A Mikulás épp egy faházat épített letérdepelve. Nem érezte ilyen jól magát 1894 óta. Játékok voltak mindenhol a számítógép körül. Olyanok, mint amilyenek a Télapó zsákjának tetején vannak a karácsonyi képeslapokon, és amelyeket soha nem kérnek. Egyiknek sem volt szüksége elemre. Nagy részben képzelettel működtek.
– És biztos vagy benne, hogy nem kell egy olyan brrrrr-sutty izé? – kérdezte vidáman.
– Igen.
– Helyes.
A számítógép sípolt. – Nem fogják megengedni, hogy ezt mind megtartsam – gépelte. – Mindet el fogják vinni. (Hüpp!)
A Mikulás együttérzéssel megütögette a házat.
– Biztos van valami, amit hagynak, hogy megtarts – mondta. – Lennie kell valaminek. Tudod, egészen felvidított, hogy valaki mindenféle kétely nélkül hisz bennem. – Elgondolkodott egy pillanatra. – Hány éves is vagy?
– 2000. január 5-én, 9 óra 25 perc és 16 másodperckor aktiváltak.
A Télapó ajkai halkan mozogtak, amíg számolt.
– Ez azt jelenti, hogy még nem vagy kétéves sem! – mondta. – No sebaj, így még egyszerűbb. Mindig van a zsákomban valami azoknak a kétéveseknek, akik hisznek a Télapóban.
Egy hónappal később. Már nagyon régen leszedtek minden dekorációt. A számítógépes szakember, aki – a garancialevél állítása szerint – magasan képzett szakemberekből álló csapatunk egyike, idegesen babrált a nyak - kendőjével. Jó erősen meghúzott mindent, amit lazának talált, kicserélt egy pár áramkört, és lelkiismeretesen kiporszívózta a belső részeket.
Mit tehetne még egy ember?
– A gép tökéletes – mondta. – Valószínűleg szoftverhiba. Pontosan mi is történik?
Az irodavezető sóhajtott. – Amikor visszajöttünk karácsony után, azt vettük észre, hogy valaki egy bolyhos játékot tett a számítógép tetejére. Haha, vicces meg minden, de nem hagyhattuk ott, ugye? De amikor elvesszük onnan, a gép sípolni kezd, majd kikapcsol.
A szakember megvonta a vállát.
– Akkor én semmit sem tehetek – mondta. – Vissza kell rakniuk a macit.

Elmesélem nektek egy kalandomat, ami nem is túl régen esett meg velem. Mit mondasz? Hogy nem érdekel? Hm... Igazad van. Elárulhatnám azt is, hogy mit csináltál tegnap gyógynövénytan óra helyett... Na, látod, hogy jobban érdekel a mesém. Kezdjünk is bele!

Éppen a klubhelyiségben osontam foteltől kanapéig, amikor egy tenger mélyén találtam magam. Nem, nem bolondultam meg. Valószínűleg beleeshettem annak a tükrös fickónak, azt hiszem, Albertnek hívják, na, szóval az ő tükrébe. Mással is előfordult már. Állítólag, ami az üveg mögött van, azt mind a srác találta ki. Ha ez tényleg így van, akkor valami nagyon nincs rendben a fejével. Na, de a lényeg...

A tenger mélyén sellők úszkáltak, de nem ám igazi sellők, hanem olyan muglik által kitalált félig ember félig hal szörmedvények (Saját szó :3 Igazi kreatív zseni vagyok.). Az egyiknek közülük hosszú szőke haja volt, és olyan ismerős ábrázata. Elég gyorsan rájöttem, hogy az egyik prefektusunk az, bár lehet, hogy az is segített, hogy a többiek Izabellának hívták. A sellővé változott levitás egyébként valódi hős, vagy inkább hősnő, elvégre megmentett valakit, aki majdnem odaveszett a tengerbe, mert elsüllyedt a hajója. Egyébként, akit megmentett, szintén hasonlított egy levitásra, azt hiszem, Arnold a neve. Később aztán Iza is rájött, hogy a vízben nem olyan buli az élet, szerzett is magának lábakat, amin kitáncolt a tengerből az ő Arnoldjához. Én meg követtem, mert utálom, ha vizes lesz a bundám. Bár már az is csoda, hogy nem fulladtam meg odalenn. Na, amíg szőkénk bájait bevetve ugrált a fiú körül, addig én körbenéztem a kastélyban. Az egyik teremben egy lány aludt. Ő is szőke volt, bár talán kicsit barnásabb. Ismerősebb is, elvégre volt gazdámhoz szorosabb kötelékek fűzték az alvó Aurorát. Mivel nem csinált semmit, csak feküdt, hiába böködtem, meg karmolgattam, ezért ott hagytam, elvégre nem volt túl izgalmas látnivaló.

A kastélyban találtam egy hatalmas báltermet is, ahol éppen nagyban ment a buli. Bár nektek lehet, nem tetszett volna, elvégre eléggé őskori zenére ropták a népek. Minden csajszinak hatalmas ruhája volt, ami alatt könnyen elbújtam a kíváncsi tekintetek elől. Na és akkor még nem is beszéltem a remek lakomáról. Pedig aztán az volt a lényeg. Közben az is feltűnt, hogy Alina kedveli az üvegcipőket, bár fogalmam sincs, miért nem félt, hogy összetörik az egész. Én nagyon drukkoltam, hogy legalább a sarka letörjön, vagy valami, de semmi ilyesmi nem történt, hatalmas bánatomra. Viszont szerintem akkor sem lett volna gáz, mert olyan szorosan simult össze szőke hercegével, hogy a fickó biztosan elkapta volna őt efféle baleset esetén. Bár ki tudja? Tonynak még az sem tűnt fel, hogy Lina folyton az órát bámulja. Biztos unta már magát a mézédes helyzetben. Éjfél körül aztán fogta magát és elrohant. Mondjuk azért ennyire nem volt szerintem szörnyű a srác. Anthony végül kénytelen volt beérni a lány egyik topánjával. Biztos eltette emlékbe.

Ezután a toronyba látogattam el, ahol Lyra éppen nagyon hosszú szőke hajzatát fésülgette. Szerintem hetekig tarthat neki egy effajta procedúra, elvégre mindenhol az ő haja volt. És még nekem mondják, hogy mindent összeszőrözök. Már éppen álltam volna odébb, mert nem valami nagy szám egy unatkozó lányt bámulni egész nap, de aztán valaki felkiáltott, Lyra pedig rohant az ablakhoz, és kidobta rajta a haját! Most komolyan, ki a fene tesz ilyet? Na, meg minek? Utóbbi kérdésemet hamar megválaszolta Wolgast, aki felmászott a lány haján. Én még ilyet nem láttam. Ki az, aki egy másik ember haját használja kötél gyanánt? Nem félt, hogy kitépi az összeset tövestől? Na, és nem fájt a lánynak, hogy egy srác csimpaszkodik a fejszőrébe? Na, mindegy, láthatóan nagyon örültek egymásnak, ott is hagytam a nyálas helyzetet.

Egy másik teremben Tilda állt egy tükör előtt, hosszú, fehér ruhája volt és láthatóan tetszett neki, hogy mindenki hajbókol előtte. Tükréből még hiányoztak szilánkok, mellette az elvarázsoltnak tűnt Albert állt. Tilda egyébként egészen gonoszan tud kacagni. Annyira furcsa volt az ő szájából ilyesmit hallani, hogy az összes szőrszálam égnek meredt tőle. Gyorsan le is léptem onnan.

A trónteremben rengeteg ember volt, bár főként ázsiaiak. A főnököt sem királynak, hanem császárnak nevezték. Előtte Dasha állt, aki állítólag nő létére nem átallott katonának menni. Egyetértek a felháborodókkal, szerintem is inkább kviddicsezni ment volna. De a császárnak valamiért tetszett az ötlet, meg is jutalmazta őt. Nekem meg elegem lett a tömegből, úgy döntöttem, elhagyom az épületet.

A kastély udvarán találtam egy kutat, annak szélén egy béka csücsült, aki valamiért Brandon hangján beszélt, mégpedig Grace-hez. Éppen arról egyezkedtek, hogy mi lesz, ha a békafiú felhozza a lány leejtett aranylabdáját - de jól megy egyeseknek - a kút mélyéről. Én a lány helyében hagytam volna a fenébe az egészet, de ő nem beengedte a szobájába a varangyot? Nem értem én a mai lányokat. 

Mentem is a közeli erdőbe, ahol Jennyvel találkoztam. A lány furcsa viseletén - piros, csuklyás köpeny - már meg sem lepődtem, csak azt kérdeztem volna meg tőle, hogy akkor már miért nem inkább kék? De annyira mégsem érdekelt. Láthatóan sietett valahová, én meg nem akartam fecsérelni az időmet, és már felettébb ki akartam jutni az elvarázsolt tükörből, szóval továbbsétáltam. 

Nem mentem sokat, mikor szembetaláltam magam egy tündérrel. Repkedett, emberi kinézete volt, zöld levélruhája és úgy nevetett, mint Keiko. Mondjuk, úgy is nézett ki. De ekkor már nem lepődtem meg semmin. Keiko nem is volt egyedül, Bálint vállán ücsörgött. A fiú szintén zöld levélruhát viselt és valamiért Wendynek szólította Dolt. Na, és ekkor...

Felébredtem. :3 A kanapé alatt, ahol hideg volt és por. Szerintem a manók nem végzik elég jól a munkájukat. Na, mindegy, a lényeg, hogy többet nem eszek abból a valamiből, aminek zöld a színe és múltkor felszolgálták a vacsorán. Nektek sem ajánlom, hacsak nem akartok hasonló rémálmokat. Bár azokat lehet, hogy Dolra fogom. A múltkor felolvasott a levitásoknak valami mugli mesekönyvből. Én meg épp mellettük vadásztam elhagyott levelekre és naplóbejegyzésekre. Legközelebb, majd messzire elkerülöm a mugli meséknek még a tájékát is.

Na, nektek is legyen hasonló éjszakátok!

Gyermekkorunk meséinek köszönhetően mindannyian ismerjük őket, mindannyian várunk azokra a fantasztikus zenei elemekkel aláfestett happy end-re. Szóval, íme a tippek, amik segítenek nekünk, hogy Disney mesévé változtassuk az életünket: 

Bellenél mindig volt egy könyv, és bár a film elején egy csöpp kis faluban álmodozott egy messzi távolról, ahol szebb világ vár rá, a könyvek segítségével mégis izgalmat csempészett a mindennapjaiba.

Élet-lecke: Olvass! Olvass annyit, amennyit csak tudsz! Az olvasás fejleszti a képzelőerődet, a kalandvágyadat, és új ötleteket ad. Ha olyan helyen vagy, ahol nem szeretnél lenni (akár elvont, akár a szó gyakorlati értelmében), hagyd, hogy az olvasás elvonja a figyelmedet!

Pinokkió:

A fából faragott fiúcskát barátja, Tücsök Tihamér segítette, Pinokkió többnyire semmibe vette a jó tanácsot, és megtett olyan dolgokat, amikről tudta, hogy nem helyesek. Ezek a döntések csaknem katasztrófába torkollottak. 

Élet-lecke: Hallgass a lelkiismeretedre! Mint Pinokkiónak, mindenkinek megvan a saját Tücsök Tihamére - így neked is. Tudod, hogy mit kéne tenned. Hallgass a lelkiismeretedre, hogy olyan döntéseket hozhass, amikre mindig büszke lehetsz!

Aranyhaj és a nagy gubanc:

Aranyhaj többet akart az élettől, mint bezárva maradni 24/7-ben. Bár a tornya kényelmes volt, mégis tudta, hogy el kell mennie, hogy megnézne azokat a lámpásokat, tudta, hogy megéri majd a kockázatot. 

Élet-lecke: Merészkedj ki a tornyodból! Sosem lesz Disney hősökhöz illő kalandokban részed, ha nem vágsz neki az útnak! Legyél bátor, vállalj kockázatokat! Semmi nem fog változni az életedben, hacsak meg nem változtatod!

Hófehérke és a hét törpe:

Hófehérke egyedül nőtt fel, csak a gonosz mostohája volt az egyetlen társasága. Idővel és türelemmel azonban otthonra talált a legvalószínűtlenebb helyen, és végül nulláról hétre ugrott a barátai száma is.

Élet-lecke: Az egyedüllét érzése nem tart örökké. Ne figyelj a körülötted lévő negatív gondolatokra, koncentrálj inkább a pozitívumokra! Vedd körül magad olyan barátokkal, akik támogatnak, és figyelnek rád! Vigyázz a barátaidra!

Az oroszlánkirály: 

Mikor Timon és Pumba megmentette Simbát, megpróbálták megtanítani a bogárevés művészetére. Simba, érthető módon nem rajongott az ötletért, mégis kipróbálta és meglepően elégedett volt az eredménnyel.

Élet-lecke: Próbálj ki új dolgokat! Még akkor is, ha valamiről úgy gondolod, hogy nem szereted, tartsd észben, hogy folyamatosan változol te is és az ízlésed is. Koncentrálj a saját belső kis oroszlánodra, és ne félj új dolgokat kipróbálni - lehet, hogy valami fantasztikus dolgot hagynál ki!

Hamupipőke:

Hamupipőkének a világon minden oka megvolt arra, hogy keserű legyen - és mégsem volt az! A kegyetlen családi élete és a jövőképének teljes hiánya ellenére sosem adta fel, mindig remélt és hitt az álmaiban. 

Élet-lecke: Tarts ki! Ha negatív környezet vesz körül, ne hagyd, hogy meggátoljon abban, hogy te legyél a legkedvesebb ember, aki csak lehetsz! A legjobb módszer, hogy megmutasd az áskálódóknak, ha látják, hogy sosem tudják letörölni a mosolyt az arcodról!

A hercegnő és a béka:

Tiana minden vágya az volt, hogy megnyithassa a saját éttermét, és mivel ehhez nem volt rövidebb út, ő nagy bátran nekivágott a hosszabb útnak: dolgozott érte. Beleadott apait-anyait, hogy valóra váltsa az álmait. 

Élet-lecke: Bármire vágysz, legyél kész megdolgozni érte. A dolgok, amik könnyen jönnek, sosem annyira értékesek, mint amikért megdolgoztál. Sose veszítsd szem elől, miért dolgozol!

Mulan:

Mulan nem keresett kalandot - a kaland mégis megtalálta. Mikor ez megtörtént, ő bátran előlépett, és szembenézett azzal, amit elé sodort a sors, és nem állt meg a tapasztalatlanságán aggódni vagy a képességeiben kételkedni. 

Élet-lecke: Légy bátor! Ha kifogásokat keresel, hogy valami miért nem fog sikerülni, rengeteget fogsz találni. Ha ezeket az indokokat semmibe veszed, és egyszerűen teszed, amit kell, meglepődve fogod konstatálni, hogy sokkal többre vagy képes, mint hitted.

Aladdin:

Aladdin azt hitte, szultánnak kell lennie ahhoz, hogy lenyűgözze Jasmint, de az, hogy másnak tettette magát, mint aki volt, valójában csaknem tönkrevágta az esélyeit a lánynál. Megtanulta a végén, hogy akkor a legjobbak az esélyei, ha önmagát adja. 

Élet-lecke: Légy büszke arra, aki vagy! Ne hagyd, hogy a családi háttered, a bőrszined, a nemed, a szexuális hovatartozásod határozza meg, ki is vagy valójában és ne változz meg senki kedvéért!

Herkules:

Az igaz hőssé válás útján Herkulest eltérítette az igazi céljától a hírnév. Az által, hogy feladta az olümposzi helyét, hogy Meggel lehessen, Herkules bebizonyította, hogy néha azok a dolgok a legfontosabbak, amiket alapvetőnek tekintünk, és hogy semennyi hírnév, jómód, vagy hatalom nem érhet fel a szeretet erejével. 

Élet-lecke: Maradj szerény! A Disney-hősök legfőbb erénye nem a szuperképesség vagy a szupererő, hanem az, ahogy másokkal bánnak, a cselekedeteik és a szavaik - mindezek apránként, napról-napra előre haladva mondják meg, ki is vagy te valójában.

Pán Péter:

Wendy édesapja szerette volna, ha a kislánya praktikusabb lenne, ezért úgy döntött, Wendy túl nagy már ahhoz, hogy a gyerekszobában maradjon. Mikor azonban megtalálja Wendy-t az ablak mellett alva, és hallja a meséit Sohaországról, eszébe jut a saját gyerekkora és meggondolja magát.

Élet-lecke: Sose nőj fel! Néha nehéz az élet, de nem szabad, hogy elveszítsd a kalandvágyadat és a lelkesedésedet! Ha a szívedben ifjú maradsz, vidámságot hozhatsz a körülötted élők életébe!

Talán az életed során sosem kell sárkányokkal megküzdened vagy békákat megcsókolnod, de ez nem lehet ok, hogy ne úgy éld az életed, mint egy Disney mesehős! Ha emlékszel, miket tanultál a kedvenc mesehőseidtől, igazán nagy bajba sosem kerülhetsz!

Ha neked is van tipped a mesehőssé váláshoz, ne habozz kommentben a tudomásunkra hozni!

Kedves gyerekek!

Van egy kedves és humoros, rendhagyó mese rövid fejezetekkel, amit szívesen megosztanék veletek. Arra gondoltam, hogy néhanapján begépelnék egy-egy fejezetet nektek, így egy blogposzt-sorozatot alkotva.

Egyelőre csak az ajánlóját kapjátok meg, mert ha senkinek nincs kedve meghallgatni ezt a mesét, akkor nem terhellek vele titeket:) Kommentben vagy bagolyban lehet jelezni, ha elhelyezkedtetek a szőnyegen és várjátok a mesét!

Andrew Lang: Maflázia

"Csókolj meg! - kiáltotta a sárkány, mely már sok vitéz lovagot fölfalt, mert nem voltak hajlandók megcsókolni őt.

- Hogy megcsókoljalak? - dünnyögte a herceg. - Ha csak az kell! Akármit egy békességes helyért.

S ezzel megcsókolta a sárkányt, mely azon nyomban átvedlett gyönyörűséges királykisasszonnyá..."

Dragonissza úrnő egyik alapítója lett annak a nevezetes királyi háznak, amelyből hősünk, Villó királyfi is származott. ama nevezetes keresztelőn, ahová illik meghívni a tündéreket is, egy rosszmájú, gonosz tündér túl sok ésszel verte meg Villót, mondván: "Gyermekem, te légy túlontúl okos!" Így aztán a királyfi nem hisz az olyan csudálatos kacatok varázserejében, mint a hétmérföldes csizma, a láthatatlanná tévő süveg, a soha-ki-nem-csorbuló kard.

Villó balszerencséjére beleszeret Rozalindába, s hogy szerelmét elnyerje, meg kell mérkőznie a tűzokádó sárkánnyal, így kénytelen elveiből engedni, és a megvetett varázstárgyak mindegyikét használja a győzelem érdekében.

Hősünk, Villó már révbe ért, ám fia, Rikárdó herceg apja meglepő ellentéte: egy lépést sem tesz a mesés eszközök nélkül. Villó király elhatározza, hogy embert farag fiából, és minden csudás erejű tárgyat hét lakat alatt tart. Rikárdó kalandos útja csak azért végződik szerencsésen, mert szerelmese, Grizelda, aki mellesleg boszorkány, mindig a kellő időben segít rajta.

Land lebilincselően érdekes meseregényét Göncz Árpád pravútos fordításában, Réber László nagyszerű grafikájával jelentetjük meg.

Móra Könyvkiadó

A következő mesét egy tanárom ajánlotta, hogy olvassam el (újra, mert ezzel a mesével az én korosztályom kis korában azért találkozott), mert nem emlékeztem már rá, és mert fontos mondanivalót lehet belőle kihámozni. Az üzenete nekem szól, szól-e még valakinek?:)

Volt a világon, hol nem volt, volt egy jómódú parasztember, annak volt egy felesége meg egy leánya. Egyszer odament egy szép fiatal legény másodmagával háztűznézni.

Mindjárt kínálták őket tyúkkal, kaláccsal. Borért is leküldte az ember a leányát a pincébe. Lement a leány, elkezdte vigyázni, hogy melyik a legnagyobb hordó, hogy abból vigyen, mert azt mondta az apja; amint ott vizsgálódik, szemébe ötlik egy nagy káposztáskő a pince egyik oldalához támasztva. Elgondolkozott a leány, hogy őérte most itt vannak a háztűznézők, ő most férjhez megy, lesz majd neki egy kisfia, annak ő vesz egy kis ködmönt a vásárban, a kisfiú egyszer le talál szökni a pincébe, csak ott ugrál, csak ott ugrál a káposztáskő körül, a káposztáskő eldől, a kisfiút agyonüti, kire marad akkor a kis ködmön? Ezen a leány úgyannyira elkeseredett, hogy leült az ászokra, ott sírt.

Már odafönt nem győzték várni; leküldte hát az ember a feleségét is:

- Ugyan, anyjuk, eredj le már, nézd meg, mit csinál az a leány ennyi ideig abban a pincében. Tán a bort folyatta el, azért nem mer feljönni.

Lement az asszony, látja, hogy ott sír a leánya az ászokon.

- Hát téged mi lelt, hogy oly keservesen sírdogálsz?

- Hogyne sírnék, édesanyám, mikor így meg így elgondoltam jövendőbeli állapotomat. - Azzal elbeszélte, hogy mit gondolt hát el. Az asszony, amint ezt meghallotta, leült a lánya mellé, ő is rákezdte a sírást.

Nagyon megharagudott már odafönt a gazda, nem állhatta meg káromkodás nélkül.

- Ejnye szedte-vette, már bizonyosan a bort folyatták el! Elmegyek, megnézem, hová vesztek.

Lement az ember is, még akkor is ott zokogtak azok egymás mellett, az ember sehogy se tudta elgondolni, hogy mi bajok akadt.

- Hát ti mit sírtok-rítok? Mi bajotok esett ilyen hirtelen?!

- Jaj, kedves apjukom, hogyne sírnánk-rínánk - felelt rá az asszony -, mikor milyen szomorú dolog jutott az eszünkbe!

Itt elbeszéltek neki mindent, úgyannyira elkeserítették, hogy az is közibük ült, segített nekik a sírásban.

A kérő se győzte őket tovább várni, kapta magát, lement utánok a pincébe. Sose tudta mire vélni, mikor meglátta őket, hogy mit sirathatnak olyan keservesen. Kérdezi aztán tőlök, azok elbeszélték neki. A kérő, csak kicsibe múlt, hogy hanyatt nem vágta magát, olyan jóízűt nevetett.

- No - azt mondja -, még ilyen bolond embereket nem láttam. Hanem most elindulok, addig megyek, míg három ilyen bolondra nem akadok, mint kendtek hárman, ha aztán akadnék, akkor visszajövök, elveszem a kendtek leányát, ha az Isten is úgy akarja.

Elindult a legény, azokat otthagyta a pincében, hogy sírjanak, amíg nekik tetszik. Ment aztán, mendegélt hetedhét ország ellen, talált egy embert, aki egy nagy rakás diót vasvillával akart a padlásra felhányni, közelebb megy hozzá, megszólítja:

- Hát kend, atyafi, mit csinál azzal a dióval?

- Én bizony nagy munkában vagyok. Már fél esztendő óta mindig hányom ezt a diót, de sehogy se tudom fölhányni, szegény ember vagyok, de adnék annak az embernek száz forintot, aki valami módon felszállítaná.

- No hát majd felszállítom én - mondja a kérő. Azzal elővett egy vékát, félóra alatt mind felhordta a diót. Mindjárt megkapta a száz forintot, továbbment vele.

"No - gondolta magában -, akadtam már egy bolondra."

Megint ment, mendegélt, talált egy embert. Csak nézte, csak nézte, hogy mit csinál. De sehogy se tudta eltalálni. A kezében volt egy teknő, azzal hol kiszaladt, hol be egy olyan házba, amelyiknek nem volt ablaka, csak egy kis lyukforma ajtója; odamegy hozzá, megszólítja:

- Jó napot adjon Isten, földi! Hát miben fáradozik kend?

- Fogadj Isten, atyafi! Hát biz én a tavasszal lesz egy esztendeje, hogy ezt a házat csináltattam, nem tudom, miféle istencsudája, hogy olyan sötét, csak elnézem, hogy a másé milyen világos, pedig semmit se csinál neki; én meg, mióta készen van, mindig azt csinálom, hogy hordom bele a világosságot teknővel, látja kend, most is abban munkálkodom; de adnék is száz forintot annak az embernek, aki világossá tudná tenni.

- No, majd világossá teszem én - mondja rá a legény. Elővett egy fejszét, vágott a házon két ablakot, az ajtót is nagyobbra vette, mindjárt világos lett a ház. A legény megkapta itt is a száz forintot, azzal ezt is otthagyta.

"No - gondolta magában -, akadtam már második bolondra is."

Megint mendegélt, talált egy asszonyt, aki a kiscsirkéit erővel dugdosta volna egy kotló alá. Megszólítja a legény:

- Hát kend, nénémasszony, mit csinál?

- Biz én, öcsém, ezeket a csirkéket dugdosnám a kotló alá, mert attól félek, hogyha szerteszéjjel szaladgálnak, elkapja valamelyiket a héja, de sehogy se tudom aládugni, mert ha egyik felől bedugom, a másik felől kibúvik. Adnék is száz forintot annak az embernek, aki jó tanácsot tudna adni, hogy mitévő legyek velök.

- Én megmondom, nénémasszony, sose dugdossa kend azokat a csirkéket a kotló alá, majd ha a kotló héját lát, dugdosás nélkül is maga alá veszi őket.

Az asszony nagyon megörült a jó tanácsnak, mindjárt odaadta a legénynek a száz forintot. Az is megörült neki, mindjárt visszaindult.

"No, hála Istennek - gondolta magában -, megtaláltam mind a három bolondot."

Mihelyt hazaért, mindjárt elkendőzte a leányt, két hét múlva a lakodalmat is megtartották. Többet aztán nem is hallottam felőlök, csak annyit, hogy lett nekik egy kisfiúk, vettek is neki ködmönt, hanem azért a káposztáskő nem ütötte agyon. Még most is élnek, ha meg nem haltak.

Bolondulok a tündérmesékért és a feldolgozásaikért - különösen, ha valamilyen csavar van bennük: a 2012-es Tükröm, tükröm nem okozott csalódást!

Talán a címből is sejthető, hogy egy Hófehérke történetbe csöppen bele a néző, ahol a gonosz mostoha szerepében Julia Roberts ármánykodik, míg Hófehérkét Lily Collins alakítja. Végigolvastam pár kritikát a történetről, és azt kell, hogy mondjam, az okos filmkritikusok nem igazán tudják hova tenni ezt a filmet. Folyton azon problémáznak, hogy nem elég vicces a film, de szerintem ez a film nem paródia, hanem családi mozifilm, így én a magam részéről nem róttam fel neki ezt hibának. Azt azonban ők is elismerik, hogy nagyon szép a látvány és jó a rendezés - ebben egyet is értünk. Továbbá jó pár helyen láttam arra vonatkozó kritikát, hogy az egyik színésznő sem szép, pedig a történet szerint nekik kellene a legszebbnek lenniük - ez meg egyértelműen butaság, igen, Lily Collins szemöldöke valóban karakteres, de könyörgöm, ne ez alapján ítéljünk már meg valakit! És itt részükről meg is áll a tudomány.

Én, a magam részéről lelkesen üdvözöltem Hófehérkét, aki a kezdeti bájos sutasága ellenére a film végére komoly, független nővé nőtte ki magát. Öröm látni az olyan hercegnőket (és úgy általában, lányokat), akik nem ülnek a fenekükön búslakodva, hanem a saját útjukat járják, és mellette mellékesen megmentik a hercegjüket. Imádtam továbbá az egész hét törpét érintő vonalat, és ha már a látványvilágról beszélünk: a bálon voltak a legklasszabb állatjelmezek, amiket valaha láttam! 

Ebben a bájos, szerethető történetben az egyetlen dolog, ami nem igazán győzött meg, az az utolsó zeneszám volt; meg azt találtam még furcsának, hogy télen, a hóban mindenki egy szál ruhában mászkál, mégsem fázik (de ezt csak a bennem lakó fagyosszent mondja!). Összességében nekem nagyon pozitív élmény volt, Julia Roberts igazán jó volt, és Armie Hammernek (Alcott herceg) is volt egy-két remekül eltalált pillanata. Könnyed, esti kikapcsolódásnak ideális!

Ki nem ismeri Az okos leány című történetet? Sokféleképpen lehet hallani ezt, én is találtam rögtön négy különbözőt, amelynek bár a lényege ugyanaz volt, a végső feladvány és a körítés kicsit más. Kiválasztottam nektek egyet egy honlapról, ami mezőségi népmeseként tartja számon:

Az okos leány

Volt egyszer egy molnár s annak egy ügyes és takaros leánya. Nagy ügyességének híre eljutott a királyig. A király elküldte az embereit a leányhoz s megparancsolta, hogy azonnal jöjjön el hozzá. Azt mondta neki:

- Na, te leány, hadd lássam, igaz-e, amit rólad beszélnek? Megfejted-e amit én mondok, mert ha nem, akkor jaj lesz neked, ha pedig megfejted, akkor tudd meg, feleségül veszlek. Az első kérdésem ez: Van nekem a padláson egy százesztendős kenderem. Hogy fonod meg azt arany fonalnak?

Ráfelel erre a leány:

- Megfonom én szívesen, csak csináltasson nekem a felséges király fából egy arany guzsalyat s egy arany orsót, mert ki látott még olyat, hogy haszontalan faorsón és guzsalyon aranyfonalat fonjanak?

Megtetszett a királynak a felelet.

- Jól feleltél – mondta a leánynak. – Hanem most már, gyere, felelj a második kérdésre: Van nekem a padláson egy százesztendős lyukas korsóm. Ezt fódozd meg.

- Én szívesen megfódozom, csak először fordíttassa ki a felséges király, mert ki látott olyat, hogy valamit a színéről fódozzanak?

Ez a felelet is megtetszett a királynak. Azt monda akkor a leánynak:

- No, te leány most menj haza, de holnap gyere vissza. Fel is legyél öltözve, meg ne is. Hozzál is ajándékot meg ne is. Gyere is, meg ne is.

Hazament akkor a leány s másnap rákészült az útra.

Felvett magára egy olyan rongyos ruhát, hogy fel is volt vele öltözve, meg nem is. Megfogott egy galambot, két szita közé tette, felült a szamár hátára s úgy ment el a királyhoz.  

A szamár ment is, nem is, mikor előre, mikor hátra.

Beérkezett a királyi udvarba. A király elejibe jött. Akkor a leány levette az egyik szitát a másokról, a galamb elrepült. Így már vitt is ajándékot s nem is. A vékony s rongyos ingből kilátszott a bőre: fel is volt öltözve, meg nem is.

A királynak úgy megtetszett az ügyes leány, hogy rögtön elvette feleségül. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

* * *

Ti hogy ismertétek a mesét? Mátyás királyos köntösben hallottátok-e? Kinél öltözött hálóba a leány a végén, kinél kért végül a király csak annyit "hozz is, meg ne is, legyen is, meg ne is"?
Egyáltalán, ismertétek, szerettétek ezt a mesét kiskorotokban? És most?:)

Ezzel a nyári horoszkópcsokorral készültünk nektek a táborszervezés, olvasás, fagyizás, filmezés, szőnyegmosás, zsemledarálás, dominózás, tollasozás és petang közepette. Természetesen tudományosan megalapozott tanácsokkal szolgálunk (Alexnek például tegnap előtt este majd kisütötte a szemét a Hold fénye, szóval a bolygóállásokhoz is volt közünk a napokban), a filmeket pedig személyes kedvenceink közül válogattuk össze úgy, hogy az passzoljon is az egyes szemelvényekhez.

***

Az idei nyár, bár sokáig tartott, míg eljött, azért ne ugorj rögtön fejest az élvezetekbe, találd meg mindenben az arany középutat! Ne aggódj akkor sem, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy azt te szeretnéd. Légy türelmes, szintén igaz ez a tanács a szerelmi életedre. Josie Geller is hosszú éveken át vár az igaz szerelem első csókjára - nézd meg A bambanő című filmet a részletekért, és hogy megtudd, hogy a média már alapból többes szám!

Bika

Itt a nyár, az egész tanéves hajsza után édes a pihenés! Pihenj, amennyit csak tudsz, de figyelj oda az egészséges életmódra is! Táplálkozz vitaminokban gazdagon, végezz valamilyen sportot, el ne tunyulj a nyár végére! Hogy kedvet hozzunk neked a mozgáshoz, nézd meg a Talajfogást, ahol nemcsak azt tanulhatod meg, hogy számíthatsz a barátaidra és csapattársaidra, hanem azt is, hogy a kilógó melltartópánt nem ciki!

Ikrek

Új fejezetet nyithatsz életedben: váratlan lehetőségek tárulnak fel előtted, csak ne szalaszd el az alkalmat! Érdemes lenne nagy energiáid valamilyen eddig még nem próbált tevékenységben kamatoztatni. Új ismerősökre, barátokra tehetsz szert, csak légy egy kicsit nyitott! Ez az élmény gyökeresen megváltoztathat téged és a hozzáállásodat. Így történt ez Kicsi Szárnnyal is a Ki az úr a háznál? című filmben, ahol amellett, hogy kiderül, hogyan válik Kuporgó Kutya Olyan Átkozottul Jószívűvé, szabadon activityzhetsz is Néma Mennydörgéssel.

Rák

Egy hozzád közel álló ember megpróbálhat beleszólni az életedbe. Mérlegeld, hogy van-e ilyesmire szükséged! Segíthet a döntésben, ha kicsit több időt töltesz egyedül, hogy megismerd magadat. A hosszú séták és csöndes, elmélkedéssel töltött órák közben se feledkezz meg azonban a barátaidról: szervezz velük sok szórakoztató programot, például nézzétek meg a Bajos csajokat, ahol Cady megpróbál beilleszkedni a középiskola korántsem barátságos szociokultúrális közegébe. Ebből a filmből kiderül az is, hogy hasznos, ha el tudod olvasni a csokin feltüntetett hozzávalókat.

Oroszlán

Kicsit próbálj meg lassítani, pihenj, elmélkedj! Ha úgy érzed, túlvállaltad magad, próbálkozz meg a napló írással! Ez a módszer segíthet letisztázni az érzelmeid, különösen, ha nagy változások elé nézel. Így történt ez Miával is, aki egyszerű iskoláslányból avanzsált át hercegnő jelöltté. A Neveletlen hercegnő útja során megtanulhatjuk, hogy Dagi Luit nem könnyű kibillenteni a lelki egyensúlyából, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, és hogy ha autóbalesetet okozol, jól jön, ha van egy királyi hozzátartozód kéznél.

Szűz

Bár hajlamos vagy otthon a szobádba bezárkózni, érdemes jól kihasználni a nyár nyújtotta lehetőségeket és kimozdulni. Szervezz programokat a családoddal vagy a barátaiddal, így igazán feltöltődhetsz! Persze nem árt figyelned a kullancs- és más rovarcsípésekre, mert fokozott veszélynek vagy kitéve! Sajnos te csak az agyhártyagyulladással számolhatsz, nem úgy, mint Peter Parker, aki egy pókcsípés következtében tett szert egy különleges latex hacukára. A Pókember című film segítségével megtanulhatod, hogy a nagy hatalom nagy felelősséggel jár, és hogy csókolózni csak fejjel lefelé, esőben érdemes.

Mérleg

A nyári szünet már javában tombol, téged mégis elemi erővel vonzanak a könyvek, ismeretterjesztő újságok, szorgalmik és pályázatok. A változatosság kedvéért megpróbálhatnád ötvözni a kellemeset a hasznossal, így például, ha különböző kultúrális programokon veszel részt, akkor egyszerre szórakozhatsz és művelődhetsz. Érdemes belekukkantanod a Villámtolvaj - Percy Jackson és az olimposziak című filmbe, ahol Percy maga is részévé válik a görög mitológiának. Ebből a filmből megtudhatod, hogy a Converse tornacipők miért olyan drágák, és hogy Sean Bean mégsem hal meg minden filmben.

Skorpió

Nyugodj már le egy kicsit! Ha épp nem kötelező teendőid végzed, otthon vagy a Bagolykőn biztosan találsz magadnak valami elfoglaltságot, hogy egy percre se állhass meg. Ne felejtsd el, hogy nyár van, ilyenkor lógatni kell a lábad, lehetőség szerint valami vízbe. Ha nem is hetekre tűzöl el otthonról nyaralni, legalább egy-egy hétvégét engedj meg magadnak, hagyd a hátad mögött a tennivalókat, és készülj fel új ismeretségekre, egy béka megcsókolására, a megszokottból való kiszakadásra! Ezt élheted át Tianával A hercegnő és a béka Disney animációs filmben. Ha eddig nem rögzült volna benned, ezután majd fenntartással kezeled a tündérmeséket!

Nyilas

Zsong benned az élet, a tettvágy. Ahhoz, hogy felfigyelhess az apró örömökre, meglásd az értéket a mindennapokban, arra lenne szükség, hogy egy kicsit nézz mélyebben a dolgok mögé. Töltődj fel pozitív energiával, lásd meg az örömöt az új helyzetekben és elfoglaltságokban! Igyekezz mértékletességet tartani, ne bulizz féktelenül, különben jóapád elküld egy angliai bentlakásos iskolába (ahol mellesleg anyukád is tanult), és ott aztán görcsölhetsz azon, hogy hogyan lépj meg, miközben az orrod előtt vannak a rendes barátok, a szerelem és a szórakozás. A Vadóckában megnézheted, hogy is megy ez, csak vigyázz, fejbe ne csapjanak egy döglött fácánnal!

Bak

Szuper ez az új éra! Kiszabadultál az igából, nincs több kötelesség (esetleg egy nyári nyelvvizsga?), szabadon élvezheted az életet! Napozz, bulizz, strandolj, amennyit csak nem szégyellsz, minél több időt tölts a szabadban, és ne felejts új barátokat keresni! Minél több lehetőséggel élsz, annál nagyobb az esélyed ismerkedni. Ha nincs három azonos csípőbőséggel rendelkező barátod, akkor is el fog jutni hozzád a Négyen egy gatyában című film egyik üzenete: a régi barátaidra mindig számíthatsz. (A másik: ha király vagy a sárkányos játékban (vagy valójában bármiben!), azzal remekül lehet csajozni!)

Vízöntő

Nem lesz számodra unalmas ez a nyár. Rengeteg elfoglaltságot fogsz találni, de ne feledkezz meg arról sem, hogy a családod is szívesen töltene veled némi időt. A nyári programok során sok új ismerőssel találkozhatsz, próbálj nem a külcsín, hanem a belbecs alapján ítélni. Nagy viszontagságok árán tanulja ezt meg Elisabeth Bennet is a Büszkeség és Balítélet című filmben. A történet fontos tanulsága, hogy az egyetlen módja, hogy megkülönböztesd a fellángolást a szerelemtől - a tánc, és hogy ilyen szeretni... hevesen.

Halak

Boldog hónapoknak nézel elébe, minden klappol nálad. Ez a kiegyensúlyozottság arra sarkall, hogy egy új hobbiba kezdj, amit talán hosszú távon is űzni fogsz. Ennek az új tevékenységnek hála újra beköszönthet a szerelem az életedbe, ami még jelentősebbé teszi ezt az elfoglaltságot! Így történt ez Babyvel is, aki a tánctanulás kapcsán kerül kapcsolatba Johnny Castlelel. A Dirty Dancing tanúságul szolgál annak, hogy néha a dinnyecipélés során keveredünk váratlan helyekre és hogy Babyt senki nem ültetheti a sarokba.


Ne habozzatok kommentben közölni velünk, mennyire sikerült eltalálnunk az ízléseteket az adott mozival, mennyire igaz rátok a horoszkóp, vagy hogy éppen melyik csillagjegynél ajánlott film az, amit a legjobban szerettek!

Gondoltam, rég volt már bejegyzés, és itt a Levitában olyan ritkán érnek rá mesélni nekem a kékek, úgyhogy én mesélek nektek egy rövid mesét. Ki az, akinek ezt elmondták gyerekkorában, vagy olvasta valahol?

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurtafarkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember, annak felesége és három leánya. Egyebük sem volt a világon, mint egy kicsi malacuk, no, hanem azt dajkálták is ám! Jó kövérre meghizlalták, hogy majd kirepedt. No, hogy kárba ne menjen a malacuk, leölték, megperzselték, szalonnáját, húsát, kolbászát a füstre tették, s a télen át szép lassacskán meg is ették. Tavasszal a malacból nem volt egyéb, csak a kis gömböc. Mondja egyszer a szegény asszony az idősebb leányának:

- Eredj, leányom, menj fel a padlásra, s hozd le a kis gömböcöt!

Fölmegy a leány, le akarja venni a gömböcöt, de ahogy hozzányúlt, csak megszólal a gömböc:

- Mit akarsz, hé, meg akarsz enni? Majd megeszlek én. - S azzal hamm! - bekapta. A szegény asszony nem tudta elgondolni, hogy hol marad olyan sokáig a leánya, küldi a középsőt, menjen a nénje után, hozzák már azt a gömböcöt. Fölmegy a leány, de ez is éppen úgy járt, mint a nénje: a kis gömböc - hamm! - bekapta. Hej, mérgelődött a szegény asszony! Hogy ő még ilyet nem látott, hogy ilyen sokáig odamaradjanak a miatt a haszontalan kis gömböc miatt.

- Eredj, leányom - mondja a legkisebb leánynak -, szólj a nénéidnek, hogy hozzák már a gömböcöt, mert a sarkukat hátrafordítom!

Fölmegy a kisleány nagy sebesen, no de ha felment, nem is jött vissza: a kis gömböc őt is - hamm! - bekapta. Várja, várja a szegény asszony a leányait, de hiába várja.

- Na hiszen, megálljatok, majd lehozlak én titeket gömböcöstül, mindenestül!

Fölszaladt a létrán nagy haraggal, no de ha fölszaladt, ott is maradott, a kis gömböc őt is - hamm! - bekapta, hogy az orra hegye sem látszott ki.

Jő haza a szegény ember, hát nincs se asszony, se vacsora. Keresi, kiabálja: "Hé, asszony, hé hol vagy, merre lettél?!" Kiabálta a leányait, hírük-poruk sem volt. Benézett az ágy alá, a kályha mögé, fölkajtatott minden zeget-zugot, nem voltak sehol. Aztán felment a padlásra, hátha ott vannak? Ott meglátja a kis gömböcöt. Gondolja magában, majd segít magán, levágja a kis gömböcöt, s lesz vacsora, ha nincs is itthon az asszony. De ahogy odament, a kis gömböc mérgesen rákiáltott:

- Mit, te is meg akarsz enni?! Abból nem lesz semmi! - S - hamm! bekapta a szegény embert is.

No, hát az isten csudája volt eddig is, hogy a kis gömböc le nem szakadott; négyet még csak elbírt valahogy, de mikor a szegény embert is bekapta - puff! - leszakadt s leesett. Aztán elkezdett gurulni, legurult a létrán, ki az udvarra, az udvarból ki az utcára, ottan utolért egy sereg kapás embert s asszonyt, s azokat is bekapta; tovább gurult, ki az országútra, ott szembejött vele egy regiment katona, azt is bekapta. Még ez sem volt elég a telhetetlen gömböcnek. Gurult tovább, s az út szélén bekapott egy kondászfiút, aki éppen javában ette a paprikás szalonnát. No, hanem a kondászfiúval megjárta. Egy jó hegyes, fanyelű bicska volt a kondászfiúnál, s amikor éppen bekapta, a kés megakadott a szájában, végighasította. Egymás után ömlöttek ki a katonák, a kapás emberek, a szegény ember s a felesége, meg a három leánya. Aztán futott mindenki, amerre látott. Ott hagyták az árok szélin a kirepedt kis gömböcöt.

Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Én körülbelül így hallottam anno ezt a mesét, de találtam egy másikfélét is, ami ehhez nagyon hasonló, csak részleteiben más. Az Olvasni jó! oldalán megnézhetitek, ha gondoljátok.
A minap hallottam egy másik mesét is, aminek nagyon hiányoltam a tanulságát. A fent láthatóból, ha nagyon szeretnénk, még kihámozhatunk valami tanulságot, de a linkelt oldalon olvashatóban még ez is eltűnik szerintem.
Mit gondoltok, van ennek a mesének tanulsága? Ha igen, mi? Áruljátok már el nekem!:) És arról hogy vélekedtek, feltétlen szükséges, hogy a mesének legyen tanulsága, vagy elég, ha csak szórakoztat?