Levita: ajánló

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajánló. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 3., vasárnap

A legboldogabb iskola (filmajánló)

Summerhill

színes, angol filmdráma

2008

Vizsgaidőszakban filmet nézni szerintem ér akkor, ha azt egy tanárod ajánlotta az épp tanult anyaggal kapcsolatban. (Vagy ha egy levitársad ajánlotta tisztán okulási célzattal.:) A Nevelés, személyiségfejlesztés tanárom a reformpedagógia kapcsán hozta fel a Summerhill című filmet, amit épp ebben a pillanatban fejeztem be, és rögtön tudtam: ezt mindenkinek látnia kell!

A történet egy különleges bentlakásos iskoláról szól, amelyben nem kötelező egyetlen tanórára sem feliratkozni. Az órarendet mindenkinek személyre szabottan segítenek összeállítani abból, ami őt érdekli, de aztán maga dönt afelől is, bejár-e. Játszani pedig kifejezetten ajánlott!
Itt kap helyet az igazi demokrácia is: a szabályokat közösen alkotják, és az iskola minden döntést együtt hoz meg. Hetente esedékes gyűléseken vitatnak meg minden kérdést, problémát, fegyelmi ügyet, ahol bárki felszólalhat, majd szavazás következik. Mindenkinek egy szavazata van, így születik döntés.

A hely nem kitaláció: valóban létezik Angliában a Summerhilli Szabad Iskola, amelyet 1921-ben alapított A. S. Neill, most pedig - ahogy a filmben is egy őt alakító színésznő - lánya, Zoë Readhead vezeti, aki idén ősszel tölti be 70. életévét.

Természetesen mint a filmek zömében, itt sem teljesen rózsás az élet, ugyanis a boldog gyermekvilágba betör a főgonosz és bandája: az iskolafelügyelők! A szintén megtörtént 1990-es évekbeli per játszódik újjá filmköntösben, amikor is a kormány szerette volna bezáratni az iskolát, amely inkább bíróságra vitte az ügyet.

Elmondtam a történet lényegét, de ezt a filmet nem is a nagy meglepetések miatt kell megnézni, hanem a könnyfakasztó látvány miatt, ahogy a gyerekek szórakoznak, amilyen boldogok. A felismerés miatt, hogy akkor is érdeklődnek és tanulnak a diákok, ha nem kényszerítjük őket iskolapadba. Ahogy figyelnek egymásra, és hogy megtanulnak becsületesek és empatikusak lenni saját maguktól, nem pedig azért, mert valaki ezt megszabja nekik.
Ahogy ez az iskolatípus sem működik mindenkinél, talán a film sem fog a maga mesés képzelgéseivel és egyszerű, kiszámítható eseményeivel. De egy próbát megér! :) Szerencsére letölteni sem kell, mert mindjárt adok egy elérhetőséget, ahol megnézheted!

Ezen a linken elérheted a filmet youtube-on, magyar felirattal: Summerhill

2015. március 26., csütörtök

Zongora a cseresznyefák alatt

Blue Rainbow 12:46 5 Comments

Az animéket szeretők sokszor tapasztalnak más emberek részéről egyfajta... lenézést, lebecsülést. Mikor lelkesen elmeséljük valakinek, aki nem ismeri közelebbről ezt a műfajt, hogy milyen pompás, izgalmas, érzelmes, könnyeztető vagy éppen félelmetes filmet láttunk, az érdeklődés általában csak addig marad fenn, míg az illető meg nem tudja, hogy nem élőszereplős, hanem rajzolt karakterek története ez. "Oh, szóval mesét nézel..." Nem, nem mese, rajzfilm. De innentől kezdve mondhatunk akármit, az emberek többsége az anime hallatán megragad a Pokemon és a Naruto szintjén. Ami nem is baj, ha az ember hét-nyolc, vagy éppen tizenéves, tekintve, hogy ezeknek ekörül mozog a célzott korosztálya.

Viszont, ha mégis találunk valakit, akit nem riaszt el csupán annyi, hogy a színészeket ezúttal megrajzolt és animált karakterek mögé bújtatták, szembesülünk azzal, hogy igen nehéz ajánlani nekik olyasmit, ami aztán vélhetően tetszeni is fog nekik. Pedig a választék igen széles, a horrortól, a romantikuson át, az akcióig mindent találhatunk, akárcsak az élőszereplős filmek esetében. Korosztály szerint csoportosítva is válogathatunk, egészen az öt éveseknek készültektől, a tizenéveseknek gyártottakon át azokig, amikhez nem árt, ha az ember megélt már néhány évtizedet és tapasztalt ezt-azt.

De ahogy a filmeknél, a zenénél, a könyveknél és bármilyen más művészeti alkotásnál, itt is felmerülhet a gond, hogy "Ízlések és pofonok". Én mindig bátran ajánlok animéket, és van olyan, akit én rántottam bele az animék világába olyan mélyen, hogy talán életében nem fog onnan kikászálódni, de azért gyakran észlelem is, hogy ami nekem tetszik, nem feltétlenül jön be mindenkinek.

A mai animével is beleütköztem ebbe a problémába, mégis úgy érzem, hogy az üzenete, a benne elhangzó dalok, a látványvilág és a szereplők érzelmi világának bemutatása miatt megérdemli, hogy minél többen próbálkozzanak meg vele. Szóljunk hát pár szót róla:

四月は君の嘘

Shigatsu wa kimi no uso

Áprilisi hazugságod

A történet egy fiatal zongorista fiúról (Arima Kousei) szól, aki anyja halála után többé nem képes a hangszeren játszani. Aztán az útjába vetődik egy lány (Miyazono Kaori), aki csodálatosan hegedül, és aki végül teljesen felforgatja az életét. Spoilermentesen körülbelül ennyit lehet elmondani a történetről, és ez nem tűnik túl soknak, de mivel az anime mindössze 22 részes (részenként 22 perccel számolva "mindössze" 8 óra alatt végig is lehet nézni), ha ennél többet mondanék esetleg lelőnék olyan dolgokat, amik majd csak a felénél válnak teljesen egyértelművé. Mégis, ennél azért több kell az ajánlóba, így hát nézzük meg egy kicsit közelebbről a karaktereket.

Arima Kousei

Kinézetre nincs benne semmi érdekes (azon felül, hogy pont ez a típus a gyengém XD), viszonylag alacsony, fekete, rövid hajú, kék szemű és szemüveges. De ezek mellett egy zseni, aki zongorista édesanyja mellett szívott magába mindent a zenéről, s talán még öt éves sem volt, amikor egy röpke dallamot leutánozva a zongorán, a meghökkent kérdésre, miszerint hogyhogy tud zongorázni, magától értetődően válaszolta: "Miért ne tudnék?"

A zseni, aki gyerekkorában szinte minden zongoraversenyen ott volt, és mindegyiket meg is nyerte. A zseni, aki a játékával több kortársát is arra ösztönözte, hogy hangszert vegyen a kezébe, vagy még jobban játsszon a meglévőn. A zseni, aki... Azt hiszen ennyiből is megérthető, hogy milyen nagy szerepet töltött be Kousei életében a zene, és, hogy milyen nagy veszteség mindenkinek, hogy többé nem képes zongorázni.

Alapvetően egy visszahúzódó, halk szavú, kedves fiú, aki azonban mélyen belül minden egyes nap szenved attól, hogy bár szeretne, mégsem képes úgy megszólaltatni a zongorát, mint régen, elvégre állítása szerint nem hallja többé a hangokat (elsősorban a saját játékát).

Arima Saki

A történetben nagy szerepet kap Kousei édesanyja is, aki bár már elhunyt, mégis erősen meghatározza fia életét, tetteit és elsősorban zenészi karrierjét. Érdekes, hogy ahogy derülnek ki róla a dolgok, ki az, aki továbbra is gyűlöli (vagy legalábbis ellenszenves érzéseket táplál iránta) a nőt, és ki az, aki képes megbocsátani neki, miután kiderülnek a motivációi, és egy kicsit jobban megismerjük az életét. De az biztos, hogy minél könnyebb szeretni és sajnálni Kouseit, annál könnyebb elhatárolódni az anyától.

Miyazono Kaori

A lány, akit lehet szeretni, utálni és a pokolba küldeni. A lány, aki képes lehet elhozni a megváltást Kouseinek, de ugyanakkor ő az, aki egyre mélyebbre kergeti a kétségbeesésben. Valahányszor erőszakosan (De vajon lehetett volna másképp? Vajon célt lehetett volna érni egyéb módszerekkel annál a fiúnál, aki egyenesen retteg attól, hogy újra színpadra álljon és zongorázzon a közönségnek?) rávette a fiút, hogy játsszon, és látható volt Kousei arcán a gyötrődés, mindig felmerült bennem a kérdés: "Miért nem hagyja békén? Milyen előnye származik abból a lánynak, hogy ez a szerencsétlen ott szenved?" De amikor Kousei játsszik, valahogy az ember - én legalábbis biztosan - meg tud bocsátani neki mindent.

Azt is, hogy gyerekes, azt is, hogy önző és még azt is, hogy erőszakos. Nem a kedves és az aranyos az első jelzők, amiket hozzá kapcsolnánk - pedig tud olyan is lenni -, talán szeretni is nehéz, de ahogy halad előre a történet, egyre többet tudunk meg róla, és talán akaratlanul is megkedveljük. (Talán pont azért, mert Kousei annyira szereti őt.) Ha az egész történet alatt nem is, az utolsó részben biztosan.

Valójában ők a főbb szereplők, de sokszor megjelenik még Sawabe Tsubaki és Ryouta Watari is (konkrétan az összes részben). Előbbi a Kousei szomszédjában lakó lány, akivel gyerekkoruk óta ismerik egymást, és aki egyértelműen bele van zúgva a fiúba, de ahogy az már lenni szokott, ez pont benne - és a fiúban - nem tudatosul. A másik szereplő, Watari, Kousei legjobb barátja, aki focistának készül, és egy rakás barátnője van, akik természetesen nem tudnak egymásról. Ő Kousei ellentéte, a sikeres, helyes, népszerű srác, és akibe főszereplő szőkeségünk is szerelmes. Így aztán meg is van a tökéletes szerelmi sokszögünk.

Természetesen később megjelennek egyéb szereplők is, főleg Kousei múltjából, például az anyja legjobb barátnője, vagy éppen régi riválisok, akik egyébként számomra érdekes színfoltok voltak a történetben (és például többet tudunk meg róluk, mint Watariról), de most mégsem térnék ki rájuk részletesebben, ha megnézitek az animét megismeritek majd őket, és talán pont olyan érdekesnek fogjátok tartani, mint én, Aiza Takeshi felfogását, mely szerint Arima Kousei az ő rendíthetetlen hőse, aki tökéletesen, a kotta szerint képes játszani, és Emi Igawa teljes elutasítását ugyanezen okból, vagyis, hogy Kousei szívtelenül, a zenéhez semmit sem hozzáadva, csupán a kotta szerint játszik.

A történetben nincsenek nagy csavarok (legalábbis én a végét talán már a 3. résztől sejtettem), de nem is ezen van a hangsúly, hanem a karakterek fejlődésén, érzelmeiken, kapcsolatukon. Bár vannak, akiket elintéznek néhány egyszerű tulajdonsággal, mások életébe nagyon mélyen betekintést nyerünk. Ami pedig a címben szereplő hazugságot illeti... Na, én nem arra gondoltam, ami végül is kiderül a végén. Mármint én azt tudtam az elejétől, szerintem egyértelmű volt (még, ha a karakterek be is vették), én úgy gondoltam, hogy a hazugság már sokkal korábban lelepleződött, de végül is így lett kerek a történet, és szép a lezárás.

Az anime egyébként mangaalapokon nyugszik, az eredeti mű szerzője, Arakawa Naoshi, a címe pedig megegyezik az anime címével. Nem olvastam, de belelapozgattam, és meglestem a végét is, így majdnem magabiztosan kijelenthetem, hogy az alkotás mangahű lett, ráadásul sok más animével ellentétben ezt befejezték, lezárták. Persze maradnak kérdések, de ezekre talán a majd később megjelenő OVA fog válaszokat adni, de nem olyan irritálóak, hogy ne tudnánk tovább élni a válaszok nélkül.

A grafikát szerintem elég jól szemléltetik a képek, és talán már amúgy is ismeritek az animációért felelős A-1 Pictures munkásságát (Another, Accel World, Ao no Exorcist, Fairy Tail, Kuroshitsuji, Sword Art Online... hogy csak néhányat említsek). Nekem különösen tetszett, hogy animálták az ujjaik mozgását a billentyűkön, és nem csak állóképekkel illusztrálták a játékot.

Na, persze a zenénél fel kell készülni rengeteg komolyzenére, de talán épp ez lesz az, ami megszeretteti veletek például Chopint. Az anime háttérzenéi nem kiemelkedőek, de jó aláfestései a jeleneteknek, az openingek közül az első jobban tetszett, az endingek közül a második.

A szinkronszínészek közül szinte egyiket sem ismerem (ezen őszintén meglepődtem :D ), de azért csak szerepel benne valaki a TOP 10-es listámról. Ő nem más, mint Aiza Takeshi hangja, Yuuki Kaji (Attack on Titan - Eren Jaeger). Ellenben nagyon megkedveltem Kousei (Natsuki Hanae) és Emi (Saori Hayami) hangját, remélem később még hallhatom őket valahol. /Még jobban meglepődtem, mikor megtudtam, hogy hallottam már Kousei hangját, méghozzá a Tokyo Ghoulban, hiszen ő a főszereplő Kaneki Ken hangja is. Védelmemre azért felhozom, a Shigatsuban nem nagyon kellett sikítoznia. XD/ A teljes listát ITT tekinthetitek meg.

Én őszintén ajánlom mindenkinek, aki kicsit is kedveli a komolyzenét, a drámákat vagy a szerelmes történeteket. (Vagy esetleg a sötét hajú, szemüveges és kicsit bénának látszó fiúkat. XD) ITT megtekinthetitek a hivatalos előzetesét.

Ha már valamelyikőtök megnézte, szívesen várom a véleményeteket róla itt, vagy akár a Blog kibeszélőben.

Jó animézést!

2015. február 12., csütörtök

Egészségünkre!

Joe 7:39 0 Comments

A mostanában oly' divatos influenza szezonban én is alaposan megbetegedtem, így otthon nyomom az ágyat (illetve most a széket, hogy ezt a bejegyzést be tudjam pötyögni nektek). Gondoltam, hogy más is járhat hasonló cipőben, mint én, úgyhogy összeszedtem pár dolgot, amivel kicsit elviselhetőbbé tehető ez a februári, betegeskedő idő:

Enni és innivalók:

Gyömbértea: A zöldségestől vett gyömbért megpucoljuk, és fokhagyma nyomón átpréseljük / lereszeljük / kis kockákra vágjuk és 5-10 percig áztatjuk forró vízben, aztán mézzel ízesítjük. Hivatalosan egy teáskanálnyi reszelt gyömbér kell egy pohár teához, de én fél litert - litert szoktam belőle gyártani, mert jobban enyhíti a torokfájásomat, mint az orvos által felírt köptető. :P
Hagymatea: A hörgők kitisztításán kívül az arcüregeket is tisztítja és jó a baktérium fertőzések ellen is. 2-3 fej vöröshagymát mossunk meg és vágjunk fel és főzzük 5-10 percig egy liter vízben. Rakhatunk a főzetbe kamilla vagy hársfavirágzatot is, és persze mézet, mindig mézet.
Fokhagymás pirítós: Az egyik kedvenc kajám, véleményem szerint kettő belőle sosem elég! ^^ A fokhagyma fertőtlenítő hatása még az orrduguláson is segít!
Húsleves: Mint a forró folyadékok általában, ez is segít felszakítani a váladékot, és segít az elvesztett folyadékmennyiség pótlásában.
Nem szabad elfeledkezni a vitaminok pótlásáról sem, úgyhogy sok citrusfélét, nyers céklát, paradicsomot, répát és savanyúkáposztát célszerű fogyasztani. És persze teát teával: megfázásra nagyon ajánlják a kamillából, a borsmentából, a hársból és a kakukkfűből készült teákat.

Egyéb tennivalók:

Sós víz: Egy pohár langyos vízbe tett egy teáskanálnyi só megoldja a kezdődő torokbántalmainkat. Napi 3-4 alkalommal kell vele gargarizálni, és megakadályozhatjuk vele a betegség kialakulását.
Rendszeres szellőztetés: Mikor az ember beteg, rendszerint teleszuszogja-hapcizza a légteret mindenféle gaz bacikkal, így fontos, hogy rendszeresen szellőztessünk, hogy cserélődjön a levegő!
Rendszeres mosás: a pizsamát, az ágyneműt sűrűn cseréld, és főzőprogrammal mosd ki, mert a galád bacik megtelepednek bennük, és egy idő múlva magadat fertőzöd vissza. Ugyanez igaz a ruha zsepikre is.

Ha mindezek elenére sem érzed jobban magad 4-5 nap alatt, keresd fel a gyógyítódat!

2015. január 3., szombat

Betiltott Könyvek

Joe 12:12 0 Comments

Korábban is írtam már a betiltott könyvekről, ám most találtam egy roppant érdekes statisztikát a témában, amit meg akarok osztani veletek.

Ez alapján láthatjuk, hogy a legrégebben betiltott könyv Karl Marx és Friedrich Engels Kommunista Kiáltványa, amit Törökországban 165 évre tiltottak be a kommunista eszmék terjesztése miatt. Másfelől, a kommunista rezsim 65 évre kitiltotta Oroszországból Margaret Mitchell könyvét, az Elfújta a szelet.

Nincs szerencséje George Orwellnek sem a cenzúrával: az Állatfarm című művét betiltották Kubában, Kenyában, Kínában, Oroszországban és az Egyesült Arab Emirségekben is - és Oroszország kivételével a többi helyen még mindig él a kitiltás! Ami pedig Orwell másik híres könyvét, az 1984-et illeti, Sztálin betiltotta ezt a szatírát a Szovjetunióban és a kubai rakétaválság idején csaknem betiltották az Egyesült Királyságban és Amerikában is.

Salman Rushdie könyve, a Sátáni versek 1988-as megjelenése óta 21 országban tartozik a betiltott könyvek közé, és emiatt a könyv miatt mondták ki Rushdie-ra a fatvát, azaz ítélték halálra az írót. Egy másik, vallási okok miatt betiltott könyv a 2003-ban debütált Dan Brown szenzáció, A da Vinci-kód, ami Libanonban több, mint tíz éve van a tiltólistán.

Természetesen a vallási és politikai témák mellett indok lehet egy könyv betiltására a szex tematikája is: Radclyffe Hall könyve, A magányosság kútja például a leszbikus tartalmi elemek miatt lett betiltva 21 évre Angliában; míg D.H. Lawrence könyvét, a Lady Chatterley szeretőjét az explicit szexuális tartalom és a szeméremsértő nyelvezet miatt 32 évre tiltották be szintén Angliába. Ugyanúgy az illetlen kifejezések miatt került tiltólistára Angliában négy évre Vladimir Nabokov könyve, a Lolita is.

Ami az ifjúsági és gyerekkönyveket illeti, gondolom nem lep meg senkit, hogy a Harry Potter vagy a Twilight sorozat tiltva van egyes iskolákban, de az talán meglepő lehet, hogy Shakespeare Rómeó és Júliája is megugrotta a szintet szexuális témái miatt. Maurice Sendak könyvét, az Ahol a vadak várnak-ot túl sötétnek és ijesztőnek bélyegezték, és L. Frank Baum könyve, az Oz, a nagy varázsló pedig elméletileg gyávaságra nevel.

Olvastátok már ezeket a könyveket? Esetleg más betiltott könyvet? Mi a véleményetek?

2014. december 27., szombat

The Office & Parks and Recreation

Abékaimádó 6:00 0 Comments

Újabb nap a irodában. A kényelmetlen széken, a papírtornyokkal telepakolt íróasztalnál. Ezek sosem akarnak elfogyni? Pedig állítólag spórolni kell a papírral. Felsőbb utasítás. A céges emaileket olvasod éppen, melyekben mindenféle lehetetlen és szoros határidős intézkedéseket kérnek (követelnek) tőled a központból. Az irodai lámpa hangosan búg - már vagy egy hónapja. A nyomtató zörög, a tollak sercegnek a papíron, a billentyűzetek kattognak, a telefon folyton cseng, a főnök ordít.
Aztán valahol a sok, már-már valóban idegesítő zajforrást mögül felcsendül egy jól ismert dallam.

Az asztalod előtt megjelenik egy öltönyös emberke, aki Michael Scott - a világ legjobb és az irodád új főnökeként mutatkozik be. Majd elsüt egy poénnak szánt durva megjegyzést, amihez csak annyit fűz hozzá: That's what she said. Mindenesetre elég szimpatikusnak - és hibbantnak - tűnik neked a fickó. Nem úgy mint az a szemüveges, aki gyilkos szemeket mereszt rád. Vajon miééért pont te?

Szerencsére, egy jófejnek tűnő srác (Jim) a segítségedre siet, és eltereli a szemüveges figyelmét. Úgy tűnik, kettejük között évszázadok óta tartó harc folyik. Életed céljává hirtelen a minél nagyobb mennyiségű papír eladása válik.
A részeges vöröshajú, a bájos recepciós, az unott keresztrejtvényfejtős és a skizofrén öreg pasi felbukkanásával pedig már te is tökéletesen tisztában vagy a helyzettel: egy mocumentary-ba (= áldokumentumfilm) csöppentél.

Az első dolgod pedig a jelentőségteljes kamerábapillantás. Végre nem néznek hülyének a semmibe bámulásokért!

Ekkor az iménti dallamot felváltja egy másik, és ennek kíséretében érkezik meg és csapja le az asztalra száz oldalas, gondosan összefűzött, felcímkézett, kiszínezett tervezetét: Leslie Knope!

Valami gödör betemetéséről van szó, ám te nem igazán tudsz figyelni. Larry vagy Jerry vagy Gary... nem érdekes. Szóval, van ez a fickó - kockás ingben és mellényben - aki fogja magát, szabályosan beesik az irodád ajtaján, az íróasztalodba próbál kapaszkodni, ezzel lerántja az egyik papírhalmazt, majd a másikat is, majd pedig az asztal végén égő mécsest (az a Karácsony miatt volt ott, gondolom), felgyújtva vele a papírokat és az egyik karja is lángra kap.

Szerencsére jön April, aki nagy lelkesen leönti őt egy vödör vízzel, majd még eggyel, aztán kijelenti, hogy utál mindent és mindenkit, de legfőképpen Ann Perkinst! Végül elviharzik.

Az Egérpatkányok legújabb számának dallamai szólnak a háttérben Andy jóvoltából, miközben Leslie lelkesen mesél neked Pawnee városáról (aminek a kabalaállata egy póni - Lil Sebastian), és az égető gödörproblémáról. Csak úgy iszod a szavait, valahogy az ő lelkesedése és elszántsága átragad rád is. Lassan ugyanúgy akarod azt a parkot a soha-nem-hallott-pónis-városban mint a szőke hölgyemény.

A bajszos úriember azonban itt avatkozik közbe, szelíden félretolva Leslie-t. Először is kijelenti neked, hogy nem mintha érdekelné őt a sorsod, vagy te úgy egyáltalán... de nem bírja végignézni, ahogy még egy ember esik áldozatául a kormány által végeztetett ingyenmunkának.

Hidd el, Ron Grumpy Swansonnak nagyon jó meggyőzőképessége van, vagy ha neki nem is, a vadászpuskájának mindenképpen!

Tom? Ki az a Tom? Á, az a fura hangú, pici emberke ott, aki ha nem a tükörben nézegeti magát, akkor az iPhone-t nyomogatja? Öhm...igen, jól látod, csillámos a bőre...

Aztán már csak annyit veszel észre, hogy Michael Scott és Leslie Knope azon vitatkoznak, melyikük munkáját segítsd, ami végül valami ijesztő káoszba csap át.

Még jó, hogy a következő pillanatban bumm, felébredsz. Csalódottan sóhajtva térsz vissza azokhoz a drága emailek-hez...

******

Remélem, hogy ezzel a kis történetbe burkolt ajánlóval kedvet adtam valamelyik sorozathoz. Tesósorozatnak tartom őket, emiatt is gondoltam úgy, hogy egy bejegyzésben jól meglesznek egymással. :) Érdemes mind a kettőt megnézni, a The Office már befejeződött, a Parks and Recreation-nek pedig eddig 6 évada jött ki, a 7., befejezőt még készítik.
Dol kedvéért pedig adok nektek választási lehetőséget: vagy az egyiket kezditek el először, vagy a másikat. Vagy a kettőt, párhuzamosan... :D

Please and thank you!

- Ron Swanson

2014. december 18., csütörtök

Brownie

Joe 7:33 0 Comments

Egyik barátnőmnek van egy zseniális brownie receptje - a sütiket rendszerint kettesével próbálom az arcomba gyűrni, olyan jó! Most, hogy egyre bátrabban kísérletezem sütikkel, úgy gondoltam, kipróbálom ezt is.

Hozzávalók:

- 40 dkg. vaj/margarin

- 40 dkg csoki (2 tábla étcsoki + 2 tábla tejcsoki)

- 15 dkg cukor

- 4 tojás

- csipet só

- vanília aroma

- 25 dkg liszt

- aszalt gyümölcsök

Elkészítés:

1. Egy tálban forró víz fölött olvaszd fel a csokit és a vajat.

2. Vedd le a tűzről és egyesével gyorsan keverd bele a tojásokat. (Azért nem szabad a tűz fölött tartani, mert ha ezt teszed, rántotta lesz belőle. ;))

3. Add hozzá a cukrot, a sót, a vaníliát (én szokás szerint vaníliás cukrot használtam), a lisztet és az aszalt gyümölcsöket (nekem aszalt meggyem és vörös áfonyám volt). Én kézzel (a roppant erős markommal ^^) törtem bele egy pár adag kesudiót is, mert az még jobban feldobja a sütit, de természetesen bármilyen egyéb magokat szórhatsz bele.

4. (A tepsit nem kell kivajazni, mert annyi margarin/vaj van alapból a sütiben, hogy nem ragad le.) Öntsd bele a masszát egy kis tepsibe, és 180 fokon 20-25 percig süsd!

5. Most jön a legfontosabb lépés: Bár a 25 perc lejárta után is lesz egy folyékony réteg a sütid tetején, vedd ki nyugodtan a sütőből, ne pánikolj, nem szúrtál el semmit! Mihelyst kivetted a sütit a sütőből, a folyadékréteg elpárolog/visszaszivárog a sütibe/eltűnik/elhoppanál, és ott marad a mennyei, omlós brownie!

6. Tejszínhabbal és/vagy vanília fagyival mennyei!

Ez az egyik legegyszerűbben összerakható, ámde legjobban megtérülő recept, amit mostanában csináltam! Családi-baráti összejövetelekre, emberek lekenyerezésére ideális!

Jó étvágyat!

2014. december 13., szombat

Peanut Butter Cups

Joe 8:11 1 Comments

Az amerikai rokonaim meglehetősen rutinosak, így mikor látogatóba jönnek hozzánk, mindig hoznak nekem Reese's Peanut Butter Cups-ot, amiről egyszer valaki azt mondta, hogy csak azzal osztja meg az ember, akit igazán szeret, mert egyébként túl finomak... ^^

Én pedig megtaláltam a módszert, hogy te is legyárthasd őket - karácsonyi ajándéknak vagy szülinapra ideális ötlet! A vicc az, hogy borzasztó egyszerű a recept, és mindenki le padlót fog tőle, hogy te csináltad az egészet! ;)

Hozzávalók:

- 125 gr. mogyoróvaj

- 28 gr. szobahőmérsékletű vaj

- 1/8-ad teáskanál só

- 55 gr. porcukor

- 260 gr. étcsokoládé

- 260 gr. tejcsokoládé

- 10 gr. vaj

(A dőlt betűsek a csoki, a sima betűsek pedig a töltelék hozzávalói.)

Elkészítés:

1.1. Először menj, és szerezz be szilikonos csokikészítő formákat. Az enyémek az OBI-ból valók, ahol jelentősen olcsóbbak voltak, mint a bevásárlóközpontokban lévő standokon kapható példányok. Nekem 15 praléné formásom van meg 12 kicsit nagyobb, sütiformának titulált dolog (ami szerintem szintén csoki méret) - ehhez én feleztem a receptet, és így jöttem ki pont jól.

1.2. Kis muffin formában is csinálhatod a receptet, ez esetben csokipapírral béleld ki őket.

2. Helyezd a mogyoróvajat, a vajat és a sót egy mikrózható tálba, és kb egy percig melegítsd őket, de 20 másodpercenként keverni kell rajta egyet.

3. Keverd bele a porcukrot. Kész is a tölteléked.

4. Egy fémtálba, forró víz fölött olvaszd fel a csokikat és a 10 gr. (vagy, ha felezel, akkor 5 gr.) vajat.

5. A forma méretétől függően, tegyél egy teáskanál csokit a formák aljára, majd ha mindenhova tettél, óvatos mozdulatokkal ütögesd az asztalhoz a formát - látni fogod, a csoki milyen szépen eloszlik - így kb. félig lettek a formák.

6. Rakj minden formára egy (fél) teáskanál mogyoróvajat, majd most is ütögesd szépen az asztalhoz az egészet.

7. Rakj egy újabb adag teáskanálnyi csokit a tetejére, majd a már ismert módszerrel ütögesd finom mozdulatokkal az asztalhoz az egészet, hogy sík felülete legyen a csokiknak. Ha szükséges, korrigálj.

8. Rakd be a hűtőbe - kb. 20 perc alatt elkészülnek.

9. Szedd ki őket a formából, gyönyörködj bennük, ámulj a zsenialitásodon, majd kóstold meg őket, és írj dícsőítő himnuszt a munkaetikádhoz.

Mivel nincs stabilizálva a csokink, hűtőben kell tárolni, légmentesen lezárva, de így simán kibírják akár két hétig is - már ha te kibírod addig! :D

Nem akarok senkit áltatni, elég pepecselős munka, de megéri, mert piszok finom. Mikor a barátnőmnek (aki nem kifejezetten mogyoróvaj párti) prezentáltam a csokikat, másnap mondta, hogy a párja üzeni, hogy "ennél nagyobb dobozok is vannak"! ;)

Ha esetleg nem lenne érthető, mire gondolok finom, ütögető mozdulatok alatt, nézd meg az eredeti receptet, és máris egyértelművé válik majd.

Jó étvágyat!

2014. december 8., hétfő

A szív üzenetei

Blue Rainbow 0:20 0 Comments

Tegami Bachi

Tegami Bachi a címe annak az új animének, amire alig néhány napja találtam rá, de mostanra teljesen a szívemhez nőttek a szereplői. Kissé gyerekes, néhol fárasztó, máskor megható, de végig nagyon-nagyon aranyos.

Történet

A történet egy olyan világban játszódik, ahol mindig sötét van, az egyetlen fényforrás, egy mesterséges nap, ami a főváros, Akatsuki (Narutó olvasóként ezt felettébb viccesnek találtam) fölött található. Minél távolabb kerül az ember a fővárostól a körülötte lévő világ annál mélyebb sötétségbe burkolózik.

De nem elég, hogy kevés a fény, még szörnyek is vadásznak az emberekre, ezeket gaichuuknak hívják, és egyetlen céljuk, hogy "megegyék" az emberek szívét. Hatalmas rovarszerű páncélos lények, akik az embereket megfosztják az emlékeiktől (szerintem egyébként a lelküktől, de ez még nem lett kimondva), így azok egy üres bábként végzik, szinte mintha egy dementor csókolta volna meg őket.

Egy ilyen veszélyes helyen az emberek ritkán keresik fel egymást, helyette levelet küldenek, amiket az itteni postások a tegami bachik (levél méhek) juttatnak el a feladótól a címzetthez. Ők az egyetlenek, akik képesek szembeszállni a gaichuukkal, mégpedig úgy, hogy a szívük egy részét egy lélekborostyán segítségével kilövik a lény gyenge pontjára, és az benne rezonálva szétrobbantja a szörnyet.

Egy ilyen különleges postás egy nap különleges levelet kell, hogy kézbesítsen: egy kisfiút. Gauche Suede mindent megtesz, hogy Lag Seeing biztonságban eljusson a címzetthez, Lag pedig a kaland hatására úgy dönt, hogy egyszer ő is tegami bachi lesz, és példaképéhez hasonlóan ő is vállal minden veszélyt azért, hogy a leveleket eljuttassa a címzetthez, hiszen a levelek nem mást rejtenek, mint az emberek szívét.

Grafika/Rajzolás

Egy szóval kifejezve: gyönyörű. Kicsit több szóval élve nagyon szép, bár be kell valljam, hogy vannak nála szebbek is, de a hangulatához és a témájához pont megfelelő.

Érdekes, de nekem az egyenruhájuk folyton a Fullmetal Alchemist-es katonai egyenruhát juttatta eszembe (kék uniformis sárga csíkokkal). Egyébként már a képeken is látszik, de a sorozatra jellemző a kék-lila-rózsaszín színvilág, ami valahogy még mesésebbé teszi az egészet.

Szereplők

Valahogy majdnem mindegyiküket sikerült megszeretnem, de Lagot a legjobban. Ha nem rontják el a második évadot, még akár a 11. is lehet a listámon. Bár a fiú egy bőgőmasina, és folyton mindenen elpityeredik, de nekem olyan édesnek tűnik, hogy emiatt sem tudok haragudni rá, és furcsa, de nem is idegesít.

Szinkron

Több általam kedvelt szinkronszínész hangját hallhattam benne, így hát nincs okom panaszra. Többek között a Skip beat! Mogami Kyouko-ja, és Tsuruga Ren-je is szerepel a kínálatban, de Gauche hangja is kellemesen ismerős (Ao no Exorcisto - Yukio Okumura), valamint "Uchiha Itachi" is színre lép, mint a méhek cseppet boncoláscentrikus orvosa.

Összegzés

Szerintem mindenképp érdemes vetni rá egy pillantást, hátha megtetszik nektek is, én épp most állok neki a második évadnak, mert az elsőt hihetetlen gyorsan végignéztem. Ritkán látok ilyen kedves animét, ezért én mindenképpen ajánlom nektek, éremes megismerkedni Laggal és a többiekkel.

Jó animézést mindenkéknek!

2014. november 2., vasárnap

Hogy változtasd az életed Disney mesévé?

Joe 8:56 1 Comments

Gyermekkorunk meséinek köszönhetően mindannyian ismerjük őket, mindannyian várunk azokra a fantasztikus zenei elemekkel aláfestett happy end-re. Szóval, íme a tippek, amik segítenek nekünk, hogy Disney mesévé változtassuk az életünket:

Szépség és a Szörnyeteg:

Bellenél mindig volt egy könyv, és bár a film elején egy csöpp kis faluban álmodozott egy messzi távolról, ahol szebb világ vár rá, a könyvek segítségével mégis izgalmat csempészett a mindennapjaiba.

Élet-lecke: Olvass! Olvass annyit, amennyit csak tudsz! Az olvasás fejleszti a képzelőerődet, a kalandvágyadat, és új ötleteket ad. Ha olyan helyen vagy, ahol nem szeretnél lenni (akár elvont, akár a szó gyakorlati értelmében), hagyd, hogy az olvasás elvonja a figyelmedet!

Pinokkió:

A fából faragott fiúcskát barátja, Tücsök Tihamér segítette, Pinokkió többnyire semmibe vette a jó tanácsot, és megtett olyan dolgokat, amikről tudta, hogy nem helyesek. Ezek a döntések csaknem katasztrófába torkollottak.

Élet-lecke: Hallgass a lelkiismeretedre! Mint Pinokkiónak, mindenkinek megvan a saját Tücsök Tihamére - így neked is. Tudod, hogy mit kéne tenned. Hallgass a lelkiismeretedre, hogy olyan döntéseket hozhass, amikre mindig büszke lehetsz!

Aranyhaj és a nagy gubanc:

Aranyhaj többet akart az élettől, mint bezárva maradni 24/7-ben. Bár a tornya kényelmes volt, mégis tudta, hogy el kell mennie, hogy megnézne azokat a lámpásokat, tudta, hogy megéri majd a kockázatot.

Élet-lecke: Merészkedj ki a tornyodból! Sosem lesz Disney hősökhöz illő kalandokban részed, ha nem vágsz neki az útnak! Legyél bátor, vállalj kockázatokat! Semmi nem fog változni az életedben, hacsak meg nem változtatod!

Hófehérke és a hét törpe:

Hófehérke egyedül nőtt fel, csak a gonosz mostohája volt az egyetlen társasága. Idővel és türelemmel azonban otthonra talált a legvalószínűtlenebb helyen, és végül nulláról hétre ugrott a barátai száma is.

Élet-lecke: Az egyedüllét érzése nem tart örökké. Ne figyelj a körülötted lévő negatív gondolatokra, koncentrálj inkább a pozitívumokra! Vedd körül magad olyan barátokkal, akik támogatnak, és figyelnek rád! Vigyázz a barátaidra!

Az oroszlánkirály:

Mikor Timon és Pumba megmentette Simbát, megpróbálták megtanítani a bogárevés művészetére. Simba, érthető módon nem rajongott az ötletért, mégis kipróbálta és meglepően elégedett volt az eredménnyel.

Élet-lecke: Próbálj ki új dolgokat! Még akkor is, ha valamiről úgy gondolod, hogy nem szereted, tartsd észben, hogy folyamatosan változol te is és az ízlésed is. Koncentrálj a saját belső kis oroszlánodra, és ne félj új dolgokat kipróbálni - lehet, hogy valami fantasztikus dolgot hagynál ki!

Hamupipőke:

Hamupipőkének a világon minden oka megvolt arra, hogy keserű legyen - és mégsem volt az! A kegyetlen családi élete és a jövőképének teljes hiánya ellenére sosem adta fel, mindig remélt és hitt az álmaiban.

Élet-lecke: Tarts ki! Ha negatív környezet vesz körül, ne hagyd, hogy meggátoljon abban, hogy te legyél a legkedvesebb ember, aki csak lehetsz! A legjobb módszer, hogy megmutasd az áskálódóknak, ha látják, hogy sosem tudják letörölni a mosolyt az arcodról!

A hercegnő és a béka:

Tiana minden vágya az volt, hogy megnyithassa a saját éttermét, és mivel ehhez nem volt rövidebb út, ő nagy bátran nekivágott a hosszabb útnak: dolgozott érte. Beleadott apait-anyait, hogy valóra váltsa az álmait.

Élet-lecke: Bármire vágysz, legyél kész megdolgozni érte. A dolgok, amik könnyen jönnek, sosem annyira értékesek, mint amikért megdolgoztál. Sose veszítsd szem elől, miért dolgozol!

Mulan:

Mulan nem keresett kalandot - a kaland mégis megtalálta. Mikor ez megtörtént, ő bátran előlépett, és szembenézett azzal, amit elé sodort a sors, és nem állt meg a tapasztalatlanságán aggódni vagy a képességeiben kételkedni.

Élet-lecke: Légy bátor! Ha kifogásokat keresel, hogy valami miért nem fog sikerülni, rengeteget fogsz találni. Ha ezeket az indokokat semmibe veszed, és egyszerűen teszed, amit kell, meglepődve fogod konstatálni, hogy sokkal többre vagy képes, mint hitted.

Aladdin:

Aladdin azt hitte, szultánnak kell lennie ahhoz, hogy lenyűgözze Jasmint, de az, hogy másnak tettette magát, mint aki volt, valójában csaknem tönkrevágta az esélyeit a lánynál. Megtanulta a végén, hogy akkor a legjobbak az esélyei, ha önmagát adja.

Élet-lecke: Légy büszke arra, aki vagy! Ne hagyd, hogy a családi háttered, a bőrszined, a nemed, a szexuális hovatartozásod határozza meg, ki is vagy valójában és ne változz meg senki kedvéért!

Herkules:

Az igaz hőssé válás útján Herkulest eltérítette az igazi céljától a hírnév. Az által, hogy feladta az olümposzi helyét, hogy Meggel lehessen, Herkules bebizonyította, hogy néha azok a dolgok a legfontosabbak, amiket alapvetőnek tekintünk, és hogy semennyi hírnév, jómód, vagy hatalom nem érhet fel a szeretet erejével.

Élet-lecke: Maradj szerény! A Disney-hősök legfőbb erénye nem a szuperképesség vagy a szupererő, hanem az, ahogy másokkal bánnak, a cselekedeteik és a szavaik - mindezek apránként, napról-napra előre haladva mondják meg, ki is vagy te valójában.

Pán Péter:

Wendy édesapja szerette volna, ha a kislánya praktikusabb lenne, ezért úgy döntött, Wendy túl nagy már ahhoz, hogy a gyerekszobában maradjon. Mikor azonban megtalálja Wendy-t az ablak mellett alva, és hallja a meséit Sohaországról, eszébe jut a saját gyerekkora és meggondolja magát.

Élet-lecke: Sose nőj fel! Néha nehéz az élet, de nem szabad, hogy elveszítsd a kalandvágyadat és a lelkesedésedet! Ha a szívedben ifjú maradsz, vidámságot hozhatsz a körülötted élők életébe!

Talán az életed során sosem kell sárkányokkal megküzdened vagy békákat megcsókolnod, de ez nem lehet ok, hogy ne úgy éld az életed, mint egy Disney mesehős! Ha emlékszel, miket tanultál a kedvenc mesehőseidtől, igazán nagy bajba sosem kerülhetsz!

Ha neked is van tipped a mesehőssé váláshoz, ne habozz kommentben a tudomásunkra hozni!