Verseink

Levitások költötték

Név-versek:

A költészet-napi pályázatunk egyik feladata volt eredetileg, de aztán valahogy nagyüzemi tündérkerti ajándékvers-gyártássá nőtte ki magát. Olyan sok jó darab született, hogy nem szabad veszni hagyni őket :)
Ha valaki még szeretne magának egy róla szóló verset, szerintem nyugodtan megkérheti az egyik írónkat a Tündérkertben, hogy költsön neki :) Runa például rendelésre vállal versírást!:D Kumagoro viszont csak fizetség fejében ad: egy róla szóló név-vers az ár :)

Fehér Beatrix:

Lehet-e nálad valaki
Aranyosabb?
Ugye, senki?

Eric M. Chabot:

Kumo a plüssnyuszi
Ugrándozik mindig,
Magam nagyon szeretem
Az aranyos kisnyuszit, ki
Gondosan van fésülve.
Osztozni rajta nem fogok,
Répát neki ajándékozok, ki
Okos minden percbe'.

Yarista Palarn:

	Soha ilyen bátor nem volt e vidéken, Innen menekült minden gonosz, miért, nem? Rántottát nem evett, répát annál inkább, Sevan, a hős, ki megment minden birkát. Ellenne nem tehetsz semmit, mert mindig győz ő, Villantja kardrépáját, pedig nem is Győző. Annak kinek nemes szíve van, mind éljenzi, Neki kijár ez, mindenkitől megérdemli. ***
	Aki egyszer rajzolna, Inkább menjen csak oda, Lelkes és segítőkész, Egyszerre mindkettő és kész! Ennek jól kell végződnie, Nagyon jó fej szőkesége. xD

Kumagoro:

	Eric igazi nyúlbarát, Réparágcsálónak kedves, Ilyen nincs még több! Csóko...ölellek! Csak nem tudom abba Hagyni, ezt a verset. Azt mondta Eric, Befejezetlen, pedig Olyan szépet írtam Tömören. ***
	Bátor Dominic Otthonra lelt neked hála, Te igazán rendes fickó vagy! Olykor nem megy a varázslás, de Nálunk ez nem gond, Drága Botond! ***
	Lau már kapott egy verset A raszta lánytól a folyosó végén. Ugyan az rövidke volt, én majd Rágyúrok egy hétsorosra. Egy csokor szeretettel küldöm Neki, hogy örüljön A kis Tündérke! ***
	Arnold folyton rébuszokban Beszél, ezért jobban szeretem Inkább Abigélt, mert ő Gondol a nyuszikra, És barátságos, és nem ad fel Lehetetlen feladványokat. ***
	Sokért nem adnám, ha Ily remek verset költhetnék! Roli sárkány gazdája, Pocsék költészetemet felvirágoztatnád-e? Adj tanácsot, hogyan fűzzem a szavakat Lánccá, hogy olyan dallamot kreáljak, Amit aztán örömmel zenghet a sok ajak! Rég nem verseltünk egymásnak, lovag! Nagyon hiányzott ez az elmés kobak!

Lily Brown:

Kicsi nyuszi a plüss nyuszi,
Ugrál veled lelkesen,
Ma is eszi, mindig eszi,
A répákat rendesen.
Gombszemei éjfeketék,
Orra mozog mindig,
Ragadós a lelkesedés,
Oriás buli van itt!

Laurena Aquamarine:

Kedves
Uuuudeimáádom
Meseszép
Aranyos
Gyönyörűséges
Okos
Rendes
Oooodeszeretemésénisszeretettelküldömaverset<333333333

Dolánszky Alex:

	Drága lány! A versem Lehet ügyetlen, Mégis szívből jön Igazán! ***
	Kicsi lány, A Levita új lakója, Te aztán Igazán csodálatba ejtesz Engemet! Reménykedem unos- Untalan, hogy Néha szóra nyitnád Ajkadat, és át- Beszélgethetnénk reggeleket! Legalább Azt mondd meg, Cicaként a simogatást Kedveled-e...? - Whiskast is adnánk, ha Olykor- Olykor legalább Dorombolnál...

Pethő Abigél:

D. A. a monogramja
Ott gurul, ni!
Levitás. Én is az vagyok
Ám, figyi!
Nézd őt! Nagyon menő!
Szélsebesen suhan, és
Zeneszerető. És
Képzeld,
Y-megfordulásban sem kezdő!

Azeroth lakója,
Lebegős a széke
Ennek kerekén forog
Xavér, a béka feje.

Katie Runa Blackwood:

	Dérrel-dúrral jár, Olyan nincs, hogy meg ne lásd! Lendülettel gördül be hozzád, Álmodban sem hinnéd, gondolnád. Nem fog csak úgy békén hagyni Sem pedig lazán elengedni Zavaros néha, amit mond, Kínlódós munkáért jár a pont. Yarista mindjárt sírva lemond! Alex az energiabomba, Le sem lehet csapva. Eddig még bírtad szusszal, Xilofonizni is megtanít ilyen slunggal. ***
	Leginkább levitás színekben villódzik, Áh, badarság, másba úgy sem bújik. Semmi kétség afelől, hogy házához húz, Zabálnivalóan ennivaló, s húz Lefelé az édes kedvességbe magával, Ó, Dalmi mi lesz így Alex babával? De semmi vész, másokra is figyel ám, Amikor kell, övé lesz a klán, Látszik, ha vezérkedik egy sort Mert olyankor mindenkin elverjük a port. Akkor tarolunk és zsebelünk nagyot! ***
	Lantot fogott a kecses kacsó, Ábrándozó szemek figyelték a macsót. Szíve hevesen dobogott üregében, Zakatolt a felszín alatt mentében. Láv- ez a szó, mi ott burjánzik benne, Ó, mi csodás volna, ha igaz lenne! Dalmi, drága, csak a tiéd vagyok! Akadozná a macsó, míg nincs itt az apjok. Lám azonban a gonosz apu megjön, Mára a macsónak menekülni kőn. Akkor legközelebb, Dalmi, te sármőr! ***
	Aznap kezdődött minden... Kísértet volt-e, vagy nem? Idegennek viszont idegen. Sejtelem lengte körbe teljesen, Hullámokban jött rám a félelem. Ölelésre nyújtá karjait, ám Látomásom elérni nem tudnám. Gyöngyházfényessége taglózóan szép Yarista, ehhez nőjj fel még. ***
	Hasadra süt a nap, lyányom, Ejj, de munkára foglak a nyáron! Gazt fogsz gereblyézni napestig, Yaristával targoncáztok majd Pestig! Inkább tanulnál szorgosan, nem csak estig! Niki, Niki, te kis virgonc lányka, Izegsz-mozogsz és felmászol a fára. Könnyedén párbajozol fűvel és fával, Olyan játékos és könnyed ez a pára. Le merném fogadni, nem erőlködik nagyon, Egészen egyszerűen felveti a vagyon. Természetesen képességekre gondolunk, Tilos itt a vagyoni nyilatkozatunk! Azért ki tudja, mennyi lehet a lóvéjuk... ***
	Langyos esti szél fútta haját, Aranyos színe idézte a kalászt. Uramisten, de gyönyörű szőke! Remegnék érte, hogy ilyen színem legyen. Elképesztő okos, vonzó, csinos, Nem egy férfi törte nyakát, izmost. Aqamarine, de kis férfigyilkos! Amott gyülekezik ámulva a tömeg, Quimby éppen szerelemtől szökell, Ugyanis találkozott az imént Lauval, Aki bizonyítékot kért: egy autogramm. Mert hát máshogy hogyan mondhatná, Amott találkozott a popsztárrá Ritkán váló Quimby embörrel, Ilyenformán kellett a "pöcséte". Nem csoda hát, hogy az embör szerette. Elképesztő ez a leány, emberek!
	***
	Új arcot kapott a Levita, Javítja színvonalunk a baka. Váratlan helyeken bukkan fel, Árnyékként járkál föl és le. Rádijeszt, aztán szaladhatsz vaktában, Igen, ő felér a házszellem Hannával. Yannick, te ármányos, gyere csak a napra! Akkor lássalak, merre van az arra! Ne leselkedj csak úgy hűs kis lyukakból, Nyöszörögj be többször a Levitás porondon. Igazán jó, hogy te is itt vagy végre, Cicázhatunk többen a rellonos néppel. Királyak vagyunk így végeredményben. ***
	Legszendébb kislány a Levita-házban, Ildomos, jólnevelt, édes méz a lázban. Legalább ő ilyen szép és csupa drága, Yaristára ugyanez nem mondható rája. Bizony oszlopos tagja ő a gangnek, Ragyog, ha sarkára lép ennek. Oly' buzgón rángatjuk rosszba őt is bele, Woody is megirigyelné, ha elég lenne esze. Nyakiglábék tervét megette a fene. ***
	Piros a rénszarvas orra, Eszeveszett a tulajdonosa. Tetőtől pincéig mindjárt bejár érte, Hogy a csudába veszett éterbe? Ő a legnagyobb bűvész a térbe'. Abigél,drága, nézted a konyhában? Bizony ott sincs, menj a szobába! Inkább a csarnokban nézz csak utána, Gúnyosan vigyorog a sarokba reája. És Abigél megleli, jól megszorítja Le ne lépj meg egyszer, Rudolf, de léha! ***
	Yani jött, s hozott újat Akkora meglepetést okozhat, Ránézve teljesen mást gondolnál, Ismerős arc az új háznál. Settenkedő, alattomos, netán gúnyos? Talán bizony hajhullatós? Aztán persze választ is kapsz: Persze, hogy Palarn az. Akkor ez már mindent elmond, Levitás lett a bolond. Ajnározza eleget magát, Rozsdát nem kap, csak harsonát. Nekünk így is jó barát.