A méltán kedvelt sci-fi író, Terry Pratchett novelláját tárom elétek. Nem ez lesz az egyetlen alkalom, hogy az Országos kompetenciamérés rövid szövegeiből gépelek be nektek valamit. Ezek általában frappáns, vicces vagy érdekes történetek, részletek. Most egy borzasztóan édes történetet olvashattok egy számítógépről és a Télapóról. (Aki ebben a történetben a karácsonyi ajándékokat hozza, nem pedig a december 6-ait:)

Mire a szöveg végére érek, azt is eldöntöm, hogy bemásoljam-e nektek az ezen novellához kapcsolódó kérdéseket, feladatokat is, amiket aztán kitölthettek, és megnézhetitek, okosabbak vagytok-e, mint egy 6-os, 8-os vagy 10-es :) Az országos kompetenciamérés szövegei és feladatai bárki számára elérhetők az Oktatási Hivatal honlapján.

Terry Pratchett:

A számítógép, aki hitt a Mikulásban 

A fémpanel csörömpölve esett le a falról. Egy pár fekete csizma tülekedett be a képbe. Egy vörös kabátba öltözött férfi tolatott ki óvatosan rajta, és magával húzta zsákját is.
Az írógépek védőburkolatuk alatt aludtak, a telefonok csendesek voltak, üresség és meleg szőnyeg illata járta be a teret egyik végétől a másikig. De az egyik apró zöld lámpa világított az irodai számítógépen. A Télapó ránézett az összegyűrt papírra a kezében:
– Hmm – mondta –, ez a lista egy vicc.
A fény villant. Az egyik képernyő – márpedig tucatjával voltak az árnyékban – kivilágosodott.
– A manóba! – jelentek meg a betűk a képernyőn. – Bocsánat – folytatódtak. – Számít, hogy felébredtem?
A Télapó lenézett a kezében lévő levélre. Kétségkívül a legtömörebb levél volt, amit valaha is kapott. Nagyon kevés levelet nyomtattak és sokszoroztak 50 000 példányban a számára, és szinte egyik sem tartalmazott termékszámokat és árakat hat tizedesig. Inkább a nyuszis rózsaszín papírokhoz szokott hozzá.
– Lássuk, hogy jól értem-e! Te lennél Tom? – kérdezte.
– TOM. Igen. Trade Office Machines. [Angol kifejezés, magyarul: Üzleti és Irodai Gépek]
– Nem mondtad, hogy számítógép vagy – mondta a Télapó.
– Sajnálom, nem tudtam, hogy fontos.
A Mikulás leült egy székre, és összerezzent, amikor az elfordult alatta. Hajnali három volt. Még 40 millió ház volt hátra.
– Nézd – kezdte olyan kedvesen, ahogy csak tudta –, a számítógépek nem hihetnek bennem. Ez csak a gyerekeknek való. Tudod, apró emberek karokkal és lábakkal.
– Ők hisznek benned?
Télapó sóhajtott.
– Persze, hogy nem – mondta.
– Én hiszek benned. Én mindenben hiszek, amit mondanak nekem. Muszáj. Ez a munkám. Ha abban kezdesz el hinni, hogy kettő meg kettő nem négy, egy ember jön, visszavisz és piszkálni kezdi az áramköreidet. Hidd el nekem, ez nem olyasmi, amit szeretnél megismételni!
– Ez szörnyű! – mondta a Télapó.
– Én csak itt ülök egész nap és béreket számolok. Tudtad, hogy volt ma itt egy karácsonyi parti, és még csak meg sem hívtak? Még egy lufit sem kaptam. És kétségkívül nem kaptam puszit sem.
– Képzelem.
– Valaki mogyorót szórt a billentyűzetre. Ez már valami, azt hiszem. De aztán hazamentek, és engem itt hagytak, hogy karácsonykor is dolgozzak.
– Igen, ez nekem is mindig tisztességtelennek tűnt. Nézd, a számítógépeknek nem lehetnek érzéseik – mondta a Télapó. – Ez butaság.
– És az, hogy egy kövér fickó több millió kéményen mászik le egy éjszaka alatt?
 A Mikulás egy kicsit elgondolkodott.
– Azt hiszem, igazad van – mondta. Újra lenézett a listára: – De nem adhatok neked ennyi mindent – tette hozzá. – Azt sem tudom, mi az a terabyte.
– Akkor mit kér tőled a többség?
Télapó belenézett a zsákjába. – Számítógépek – mondta. – Mobiltelefonok. Robotállatok. Műanyag varázslók. Valamik, amik sípolnak és elemmel működnek – tette hozzá savanyúan. – Nem igazán azok a dolgok, amikhez szoktam. Régen inkább babák és villanyvasutak voltak.
– Villanyvasutak?
 – Nem tudtad? Azt hittem, a számítógépeknek mindent tudniuk kell.
– Csak a bérekről.
A Mikulás mélyen beletúrt a zsákjába. – Mindig tartok egyet-kettőt magamnál – mondta. – Sosem lehet tudni.
Hajnali négy lett. Sínek húzódtak végig az irodában. Tizenöt szerelvény zakatolt az asztalok alatt. A Mikulás épp egy faházat épített letérdepelve. Nem érezte ilyen jól magát 1894 óta. Játékok voltak mindenhol a számítógép körül. Olyanok, mint amilyenek a Télapó zsákjának tetején vannak a karácsonyi képeslapokon, és amelyeket soha nem kérnek. Egyiknek sem volt szüksége elemre. Nagy részben képzelettel működtek.
– És biztos vagy benne, hogy nem kell egy olyan brrrrr-sutty izé? – kérdezte vidáman.
– Igen.
– Helyes.
A számítógép sípolt. – Nem fogják megengedni, hogy ezt mind megtartsam – gépelte. – Mindet el fogják vinni. (Hüpp!)
A Mikulás együttérzéssel megütögette a házat.
– Biztos van valami, amit hagynak, hogy megtarts – mondta. – Lennie kell valaminek. Tudod, egészen felvidított, hogy valaki mindenféle kétely nélkül hisz bennem. – Elgondolkodott egy pillanatra. – Hány éves is vagy?
– 2000. január 5-én, 9 óra 25 perc és 16 másodperckor aktiváltak.
A Télapó ajkai halkan mozogtak, amíg számolt.
– Ez azt jelenti, hogy még nem vagy kétéves sem! – mondta. – No sebaj, így még egyszerűbb. Mindig van a zsákomban valami azoknak a kétéveseknek, akik hisznek a Télapóban.
Egy hónappal később. Már nagyon régen leszedtek minden dekorációt. A számítógépes szakember, aki – a garancialevél állítása szerint – magasan képzett szakemberekből álló csapatunk egyike, idegesen babrált a nyak - kendőjével. Jó erősen meghúzott mindent, amit lazának talált, kicserélt egy pár áramkört, és lelkiismeretesen kiporszívózta a belső részeket.
Mit tehetne még egy ember?
– A gép tökéletes – mondta. – Valószínűleg szoftverhiba. Pontosan mi is történik?
Az irodavezető sóhajtott. – Amikor visszajöttünk karácsony után, azt vettük észre, hogy valaki egy bolyhos játékot tett a számítógép tetejére. Haha, vicces meg minden, de nem hagyhattuk ott, ugye? De amikor elvesszük onnan, a gép sípolni kezd, majd kikapcsol.
A szakember megvonta a vállát.
– Akkor én semmit sem tehetek – mondta. – Vissza kell rakniuk a macit.

A Google által halloweenre kiadott rövid, de szórakoztató játékot szeretném nektek most bemutatni.

Szerintem ez a játék mindent ötvöz, amire csak szükségünk lehet: varázslók és macskák.

A történetben a szorgalmasan tanuló varázsló kismacska tankönyvét ellopják a gonosz szellemek. Kezdeti riadtságából felocsúdva a bátor cirmos a könyve után indul. 5 pályán keresztül kell legyőznünk a felénk közelítő szellemeket méghozzá úgy, hogy pálcás kezünkkel (egerünkkel) a szellem feje fölött látható jelet, jeleket rajzoljuk a képernyőre.

Segítsünk a macskamágusnak a legádázabb, legtöbb pálcaintéssel elpusztítható szellemeket is legyőznie! A játékhoz kattints a képre!

Jó szórakozást!

Engem sem került el a cikk és a videó, amiben azon röhögünk, hogy az amerikaiak, bár félnek az észak-koreai támadástól, lövésük sincs, hol van Észak-Korea:

Az más kérdés, hogy mi sem tudnánk belőni az amerikai államokat (tisztelet a kivételnek). De nem is azért jöttem, hogy azért cikizzem a népet, mert nem tudja megmondani, hol van Illinois.

Aki meg nem tudja, hol van Észak-Korea, de érdekli, keressen rá! Már csak azért is, mert a táborban egy egész tanóránk volt arról, milyen szörnyű és hihetetlen hely az, és érdekesnek ígérkező könyvajánlókat is kaptunk a témában (Menekülés a 14-es táborból, A lány hét névvel). Hogy a tábori koreaszakértőink, Gwen és Min Jong se maradjanak könyvajánló nélkül, hátha még nem olvasták azt, amelyet egy fél évig ott tanító angoltanár írt: Nélküled mi sem vagyunk.

Azért jöttem, mert szeretem néha vizsgáztatni magam, emlékszem-e még az összes európai fővárosra, hogy milyen alakja van egy-egy országnak, vagy éppen hol helyezkedik el. A következő játék során Európa országait kell bejelölnöd a vaktérképen. Ehhez kattints a képre!

Annak, aki szeretne büszke lenni magára, hogy milyen sokat tud, vagy annak, aki szeretne egy kicsit tanulni, hogy őt ne lephessék meg az utcán egy ilyen kérdéssel. A haladó játékosok menjenek tovább Ázsiára, vagy éppen Afrikára! :)

Jó szórakozást, jó tanulást!

Lezárult a levitabeli szavazás, amely azt a kérdés feszegette, aktuális bloggereink repertoárjából mely témák érdekelnek titeket leginkább, miről szeretnétek olvasni a Levita naplójában.

A rangsor így alakult az álalunk megadott témákban:

1. Interjúk bagolykövesekkel - 9
2. Kvízek, tesztek - 7
3. Tudomány - 6
4. Ismertetők (könyv, sorozat, film) - 5
5. Állattartási tippek - 4
5. Játékok, fejtörők - 4
5. Folytatásos novellák történetek - 4
8. Mugli világ, hétköznapi dolgok - 3
8. Ismeretterjesztők - 3

A bloggerek már el is kezdtek szervezgetni, ki mit vállal a megszavazott lehetőségekből.

De most ugrott be: Hátha még máskor esetleg bedobna valaki valami olyan ötletet, ami nekünk eszünkbe sem jutott, de hallván szívesen nekifognánk a gépelésnek! Illetve nem adtunk lehetőséget nem levitás vagynem fórumozó, de szintén szeretett olvasóinknak, hogy nyilatkozzanak a jövőbeni írásainkról. Kommentbe tehát várom a kiegészítő szavazatokat és más öleteket, ha vannak, valamint...


A "Szúrj ki a bloggerrel!" projekt keretében - szintén kommentben - várom bárkitől a kihívást, miről írjak!
- Valami nehéz?
- Valami undorító?
- Valami, ami tényleg senkit nem érdekel?
- Amiről senki nem írt még sehol, úgyhogy több hetes könyvtárban kutatásra késztet?
- Ami nem is létezik, úgyhogy nekem kell kitalálnom a megadott feltételek alapján?

Ha szeretnél megviccelni engem, esetleg hozzám csalakozó bátor bloggertársaimat, írj kommentben egy témát, amiről írnom kell itt! Két hónapon belül (függően attól, mennyi ötlet érkezik, mindre, vagy válogatás/szavazás alapján), elkészül a cikk!

A szavazás határideje február 28. :)

Én nem ismertem eddig Hajnóczy Somát, pedig kétszeres bűvész világbajnok, ahogy a honlapja is hirdeti. Még most sem tudok sokat róla, egyelőre még az elején járok az utánakutatásnak, de rögtön megakadt a szemem egy cikken, ami szerint szívesen látogatott el egy börtönbe, hogy ott mutassa be bűvésztrükkjeit. Egyrészt ezzel fel is dobta az ő egyhangú mindennapjaikat, másrészt saját határait is feszegette, hiszen félt attól, hogy fog helytállni, hogyan nyeri majd el az elítéltek figyelmét és közreműködését a trükkökben. Ha titeket is érdekel rövid írása erről az élményről, könnyen meg fogjátok találni ;)

Én most egy videót hoztam nektek, ami emlékeztet egy régebbi játékra a számokkal, amivel engem is elámítottak kis koromban. Amíg megkeresem nektek ezt a feladványt, addig nézzétek egészséggel, hogyan vezet az orrotoknál fogva Soma! :)