Levita Portrék - XV. - Matthew G. Kinsey

Matthew G. Kinsey

Ezúttal egy már elballagott Levitással, Matthew G. Kinsey-vel volt lehetőségem beszélni Bagolyfalva egyik fogadójában.

Szia!
Köszönjük, hogy elfogadtad a Levita Portrés meghívásunkat. Szerintem vannak, akik nem ismernek, - gondolok itt az elsősökre - mesélnél egy kicsit magadról?

Helló. Eredetileg nem állt szándékomban megcsinálni ezt az interjút, lévén, hogy már nem vagyok levitás, de az egyik mestertanoncotok sikeresen megfeny-...győzött. *oldalra néz és motyog* És most mesélnem kell magamról, remek, kösz Médea *visszanéz az interjúvolóra* Szóval... Matthew Godwin Kinsey vagyok, a legtöbb embernek csak Kinsey. Viselkedéselemzői szakot végeztem a Bagolykövön és jelenleg a Kins&Kens társtulajdonosa és rúnázósegédje vagyok. Emellett az Edictum egyik lektora vagyok, és ebben ki is merül az iskolával való kapcsolatom.

Aki egyszer Levitás volt, az örökké Levitás marad! Én nagyon örülök, hogy elvállaltad, remélem nem fogok csalódást okozni neked.
Jelenleg Bagolyfalván élsz igaz? Hogyan váltál a Kins&Kens társtulajdonosává?

Öhm, igen. 
Mindig is érdekeltek a mugli szerkezetek és azok működése a varázsvilágban. Amikor megismerkedtem Mr. Kensingtonnal, hamar felfedeztük ezt a közös tulajdonságunkat, és rengeteg közös tervet szőttünk, de sajnos a forrásaink végesek voltak. Ezért döntöttünk úgy, hogy *megnyalja az ajkát* felvásároljuk Ilosvai úr boltját. Így neki nem kellett bezárnia, Mr. Kensington több anyaghoz hozzáférhetett a kísérleteihez, és nekem is lett munkahelyem. Mindenki jól járt.

Egyszer biztos betérek oda. *Kis szünet* Milyen volt diáknak lenni? Így visszaemlékezve mik voltak a legemlékezetesebb pillanataid, amíg a kékek között jártál?

A bogolyfalvi házamba vagy a boltunkba? Utóbbiba nyugodtan, előbbibe meg úgy tapasztaltam, mindegy mit mondok, úgyis akadnak olyan hölgyemények, akik be akarnak törni hozzám. *megrázza a fejét*
Egy évet töltöttem a Levitában, a második évemben csak vizsgázni jöttem vissza az iskolába. Abban az egy évben azt tapasztaltam, hogy nem minden kéket a tudásvágya jellemez a leginkább, ami eléggé nagy csalódásként ért. Szerettem azért a szobámban kísérletezni, a könyvtárban olvasni, és csupán utólag tudom értékelni azt, hogy akkor még nem kellett magamra főzzek...

Természetesen a boltba gondoltam. ^^ Sikerült elsajátítani a főzés tudományát?

*keserűen felnevet* Nem, nem igazán. Az ebédemet általában Axel hozza el a suliból, de örülnék, ha ez nem jutna el az igazgató fülébe.

Szerintem nem te vagy az egyetlen, aki így van ezzel. Nem valószínű, hogy megtudja az igazgató, legalábbis tőlünk biztosan nem. 
Megígértem a többieknek, hogy megkérdezem tőled: Szereted a Kinley-t?

Komolyan erre kíváncsiak a leginkább a levitások? *megemeli az egyik szemöldökét* Hát jó. Igen, én, Kinsey, szeretem a Kinley-t. Lehet ezzel kapcsolatban poénokat gyártani.

*Elmosolyodott* Még egy kérdés, ezt a házvezetőnk, Dol kérdezi: Hogy megy az elektromos ketyerék bűvölése, valamint hogy jössz ki Kensington úrral?

Mondjuk azt, hogy megy. Általában éjszaka is dolgozom és igyekszem kijavítani a hibáimat, szóval legtöbbször még ott vagyok, amikor Adam is betoppan. Ilyenkor félreteszem kicsit a rúnáznivalókat és besegítek a közös projektjeinkbe, szóval ja, azt hiszem, jól kijövünk.

Mennyire számít a rúnázás nehéz munkának? Szerintem van, akit érdekel ez a szakma. Ha valakinek van tehetsége hozzá és ezzel szeretne foglalkozni, akkor mire számíthat? 

Be kell vallanom, nehezebb szakmának bizonyult, mint amilyenre számítottam. Szükséges hozzá a precizitás, a kézügyesség és a türelem, valamint az sem árt, ha az ember időben erre az ágra szakosodik...

Mindenkinek feltettem eddig a kérdést és most tőled is meg szeretném kérdezni: Szereted a süteményeket? Ha igen, mi a kedvenced?

Igen, szeretem a süteményeket, sőt, néha napokig csak édességen élek. Nem szeretem a túlságosan krémes dolgokat, szóval talán az Ischlert mondanám a kedvencemnek.