Húú..! Valahogy már úgy érzem, hogy mindig is itt voltam. Olyan rég, hogy azóta megszámlálhatatlan nap eltelt már, és épp annyi éjszaka is. Csak hát néha annyira elmerülök valamiben, hogy észre sem veszem, hogy leváltották egymást.
Amúgy sok szép emlékem van ám; igazán emlékezetes pedig az volt talán, mikor Lupin bácsi újra felfedezte a kastélyt, és hozott magával sok-sok tanulni vágyót! Nagyon izgatott voltam, végre volt kivel beszélgetnem! Tudod a legtöbb szellem eléggé magának való lélek. Csak bolyonganak jobbra-balra.
Mi a kedvenc helyed a Levitában?
A Tündérkert! Az valami csodaszép hely... és anélkül lehetek a természetben, hogy elhagynám a kastélyt! Tudod, azt elég ritkán teszem, mert ide tartozom, a falak közé.
És a klubhelyiség is irtó klassz hely, ott szoktak a legtöbben lenni, és persze a konyhában. Mondjuk nekem azok az ételek nem nagyon íztelenek, amiket ott csinálnak, és senki sem hajlandó otthagyni őket aztán hetekig, de azért ott is jó lenni!
Hova szeretsz még eljárni? Melyik helyet keresed fel a kastélyban szívesen, és szoktál-e a faluban vagy még távolabb nézelődni?
Sokfelé szeretek a kastélyban lenni, már bejártam az egészet keresztül-kasul, ott is voltam, ahol csak a pókok férnek el, és ti nem, de ott annyira nem izgalmas. Szóval jobb szeretem a tágasabb helyeket. De ha mondjuk a szertárakba akartok bepréselődni, nekem ott is jó, bárhol szívesen csevegek bárkivel! És és és persze imádom a folyosókat is járni, a festmények olyan viccesek! Főleg, ha átúszom rajtuk, azon nagyon ki tudnak akadni! *nevet* De a legjobb móka azokkal játszani, akik eltévednek a labirintusban.
Mi a hobbid? Mit szeretsz legjobban csinálni?
Imádok mindenféle okos kis fejtörőket mondani úton-útfélen! Példáuuul hol volt, hol nem volt, magasan volt, zsemle volt, sarló lett, és kifli lett, ki mondja meg, hogy mi ez? De szeretek olvasgatni mindenféle könyvet, amit épp nyitva találok. A legjobb, ha persze van, ki lapoz, de mindig akad másik könyv. Meg szellő. Néha az is.
De mindig találok olyat is, aki valami újdonsággal ügyeskedik, amit még nem láttam. Szeretek új dolgokat megismerni!
Van valamilyen álmod, vágyad, valami fontos célod?
Nagyon jó ám szellemlánynak lenni, mert sok mindent megtehetek, amit ti nem. Átmehetek a falakon, bárhová, bármikor, és nem kell egy csomó dolognak megfelelnem, meg vizsgákra készülnöm, és dolgoznom és ilyesmik. De közben meg néha éppen ezekre vágyom! Sosem lehettem diák, tanulhattam meg varázsolni, és most már nem is tudnék pálcát ragadni. De akkor is... olyan jó lenne beülni a padba, és tanulni, aztán levizsgázni, és évet lépni, és igazán igazi levitásnak lenni!
Wolgast Bellafonte szeretné megtudni, hogy ugye ha egy ember átmegy egy szellemen, az hideg, szorongó érzés, de milyen ugyanez egy szellemnek?
Én csak úgy szoktam észrevenni, hogy átmentem valakin, hogy az illető kiabálni kezd, vagy ugrálni, vagy mindkettőt egyszerre. Szóóval nem igazán érezzük az ilyesmit. Hacsak az illető nem rettentő-rettentő nagyon illatos. Bár ti őt már büdösnek hívjátok, és olyan messzire kerülitek, amennyire lehet.
Kilt Zoli érdeklődik, tudnál-e tanítani valamit a levitásoknak a játékon kívül? Cserébe szívesen fogadod-e, hogyha valaki oktatja téged?
Rettentő sok dolgot megtanultam már a kastélyban bolyongva, be-belógva egy-egy órára, tankönyveket olvasgatva, de én nem tudnék tanítani szerintem. Az olyan felnőtt dolog, én pedig kislány vagyok.
Wolgi nagyon kíváncsi rád, szóval azt is megkérdezné, hogy van-e bármi emléked arról, amikor már meghaltál, de még nem voltál szellem, és hogy szerinted el fogod-e valaha érni a beteljesedést, és nyugodhatsz-e végre békében. Remélem, ez nem túl indiszkrét kérdés.
Nem tudom, beszélgessünk másróól!
Oké. Nos... Jenny Miles mindent szeretne tudni rólad. Kérlek, elégítsd ki a kíváncsiságát! :D
Hiszen mindent még én sem tudok magamról! Meg aztán... az rendben, hogy nekem végtelen időm van mesélni, de kinek volna végtelen ideje végig hallgatni? Ti is szellemek lennétek, mire befejezem, hiszen mire odaérnék a jelenhez, még mindig lenne mit mesélnem, ahogy telnek az újabb percek és újabb másodpercek, a folytatása a létemnek... értitek? Végtelen történet lenne!
Úgyhogy, Jenny, sajnos nem tudok neked megfelelni, amit nagyon sajnálok. Viszont szívesen beszélgetnék veled valamikor, hiszen hamarosan elballagsz, és lehet, többet nem is találkozunk már, pedig még én sem tudok rólad mindent! A kedvedért azért elárulok egy érdekességet az életemből, amit még soha senkinek sem mondtam: sosem szerettem a fehérrépát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése