Elnézést a késésért, igyekszek máskor pontosabb lenni és még kedden kirakni az aktuális interjúkat. Mivel senki sem írt javaslatot, hogy ki legyen a következő interjújelölt, ezért én magam döntöttem el, hogy ki legyen a szerencsés. Ezúttal a Levitások japán lányát faggattam ki.
Keiko Sama
Hát szia! A Levita Portrék című interjúsorozat téged is utolért és elkopott. Hamarosan ízekre szed és kifaggat. Kész vagy? ^^
Igen, kész vagyok. ^^
Először is: Szerintem sokan észrevették már, - de ha valaki mégsem, most megtudja - hogy nincs a neved mellett a szó: Prefektus. Mesélnél nekünk erről? Miért nem vagy már a prefektusi gárda tagja?
Igen, már nem vagyok Prefektus, és az indok egyszerű: az időhiány. Az előző tanévben úgy gondolom kicsit túl sok mindent vállaltam be. A kviddics, a munkám a kviddicsboltban, a tanársegédséggel járó munkák, és persze a prefektusság. Ezek így mind együtt túl sok időm, és energiám elvették, és nem tudtam már más, számomra fontos dolgokra jobban odafigyelni, mint például a tanulás. És ez meg is látszik a vizsgáim eredményén. ^^" Szóval valamit muszáj voltam feladni, és ez a prefektusi jelvény volt.
Ezek szerint nem sikerültek tökéletesen a vizsgáid. Köze lehet ehhez az is, hogy lelkileg kissé frusztráltabb vagy mint eddig? Apád felbukkanása nagy változást idézett elő benned?
Igen... Sikerülhettek volna jobban is, de a lényeg, hogy nem buktam meg semmiből. Szerencsére... Apám ki is nyírt volna. Olyan sok változást azért nem jelentett, de azért elég szépen felbolygatta az életem, és nem telt el úgy nap, hogy ne találjunk valami olyan témát, amin aztán veszekedhetünk egy jót. Szóval igen, ez is szívott el, nem is keveset, az energiámból.
Ez azt jelenti, hogy nincs túl jó viszony kettőtök között?
Igen, azt. Nem vagyunk túl jóban, és bármennyire is szeretném, hogy ez né így legyen, de úgy hiszem ez lehetetlen vállalkozás. Túl különbözőek vagyunk, mindenben más a véleményünk... Mintha nem is rokonok lennénk, bár mind a ketten elég makacsak vagyunk, és ez sosem jelent túl sok jót... De most inkább ne erről beszéljünk. ^^ *zavart mosoly*
Aki kicsit is érdeklődik a kviddics iránt tudja, hogy te vagy a kékek csapatkapitánya. Ez sok munkával jár? Sikerül egyben tartanod a csapatot?
Való igaz, nem kevés munkával jár, de szerencsére a csapat szinte minden tagja segít nekem amiben csak tudnak. Főleg Dasha, amiért nagyon hálás vagyok. Igen, elég jól sikerül egyben tartanom a csapatot, bár néha nagyon lelohad a kedvük, és akkor nehezen lehet őket ösztönözni, de nagyon ügyesek, és összetartóak.
Mivel biztatnád az új levitásokat a kviddicsre?
Kvidicsezzetek, mert hatalmas élmény ott fent a magasban repkedni, szélsebesen száguldani egy apró repülő golyó után, vagy karikára dobni, esetleg a vasgolyót kergetni. És a csapat is nagyszerű, és tart karokkal vár mindenkit, aki elkezd kviddicsezni, nem fogja megbánni.
Japánban születtél, ha jól tudom. Hogyan kerültél mégis a Bagolykőre?Nem sokkal a 14. születésnapom után megjelent apám, évek óta először, és akkor jelentette be, hogy Magyarországra fogok jönni, és itt fogok tanulni a Bagolykőben. Nem kérdés volt, hogy akarok-e menni, hanem kijelentés, gyakorlatilag parancs, hogy márpedig akár akarom, akár nem, nekem jönnöm kell. Persze aztán ebből is lett egy szép nagy vita, és az első néhány hétben nagyon utáltam az egész helyet, de végülis nem bántam meg, hogy így alakult.
Mi a hobbid?
A rajzolás, meg a zenélés. Imádom mindkettőt, és ha tehetném, legszívesebben csak ezt a kettőt csinálnám egész nap. Ja meg a karate is az, valamilyen szinten, és mostanában a kviddics is a hobbijaim között szerepel. ^^
Hallottam, hogy van állatod. Mesélnél róla/róluk nekünk?
Van... Kettő is. Az egyik egy Puffskein, akit ajándékba kaptam még másodikos koromban egy ismerősömtől, nagyon lusta, és folyton csak zabálni akar, és már tök dagadt, szóval fogyókúrára kéne kényszerítenem... A másik meg egy mókus, Mogyoró. Ő pedig hiperaktív, és nagyon hülye, de olyan szerethetően, cukin hülye. És mindkettőt nagyon imádom, és semmi pénzért nem válnék meg tőlük.
Negyedikes vagy, ami azt jelenti, hogy jövőre elballagsz. Mik a terveid a jövőre nézve?
Ezen még nem is nagyon gondolkoztam. Igazából még nem tudom. Lehet, hogy itt maradok mestertanoncnak, ha akad olyan szak, ami kedvemre való lesz, de nagy valószínűséggel hazaköltözöm majd Japánba, hogy elkezdhessem a karrierem építgetni, a nevelő apám segítségével. Vannak jó kapcsolatai.
Igaz, hogy éles szemed van? Segített már neked valamiben?
Igen, eléggé jó a látásom, mondjuk úgy, hogy átlag feletti, de nem igazán szoktam használni, hogy előnyhöz jussak valamiben. Bár szó mi szó, tényleg segít, hogy már láthatáron kívül meglátom az embereket, szóval jól jön, ha valakit el akarok kerülni. ^^ De... Sokszor használom például ha az erkélyen vagyok. Szeretem megfigyelni az embereket. ^^
És végezetül: Szereted az édességet? Mi a kedvenc sütid?
Imádom az édességeket, nagyon édesszájú vagyok. Deeeee... talán a kedvencem mind közül a Francia krémes, meg az oroszkrém torta. Tudom, ez nem egy volt, de nem tudok választani. Lehetetlenség.
Köszönöm a válaszokat Keiko.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése