Levita Portrék - XVIII. - Doléance Arslí na Fírinne

Kis harc alakult ki közöttünk, hogy ki is készítse kedves házvezetőnkkel az interjút, de győzött az erő és a gyorsaság (előre is elnézést a manóktól a kupleráj miatt), így most az én tollamból olvashatjátok Dol nénivel az interjút.

Dol néni, nem kis harc alakult ki köztünk, hogy ki készítse el ezt az interjút, mindenki saját magát ajánlotta. Mit szól ahhoz, hogy ennyire megkedvelték ez alatt a pár év alatt? Mik voltak azok a jó tettek, amelyek ehhez a közkedveltséghez vezettek? 

*sűrűn pislog* Öhm... talán a tejbegrízes és kolbászos muffinok, amiket szervíroztam a klubhelyiségben...? A mintás ragtapaszok, amiket a sérülésekre adok? Hogy mindig van nálam meleg kakaó azoknak, akik takarodó után érnek vissza a klubhelyiségbe, vagy málnaszörp, ha valaki sokáig szeretne beszélni a bánatáról? Igazán nem tudom... lehet, hogy Kumagoro miatt van jó hírem. Hallottam róla, mennyire megkedvelte a kastély, míg én nem voltam itt. 

Szerintem minden. Ha jól tudom, akkor a Levita házba járt annak idején itt, a Bagolykőben. Ezért döntött úgy, hogy minket támogat és segít abban, hogy még ügyesebbek legyünk, tovább fejlődjünk? Volt esetleg más oka is? 

Nem szeretnél tegezni? Mindenki azt csinálja. Talán Catherine nem, de rajta kívül... Ja, és a kérdés! Igen, ide jártam, és természetesen ez a kedvenc házam, és sehol máshol nem is tudom elképzelni magam! Na jó, talán Véda nénivel cserélhetnénk egy-két hétre, de amúgy...!
Ide tartozom, és szerintem könnyebb is találós kérdésekre válaszolni, mint megjegyezni egy jelszót. (Annyi szó van a világon! Miért kéne pont egyet kitüntetett figyelemmel illetni, amikor mind megérdemelne egy kis figyelmet?)
Szóval sosem gondoltam arra, hogy más házban segédkezzek, de a házvezetőség teljesen véletlen alakult így. Egyszer csak szólt az a kedves minisztériumi bácsi, hogy enyém a lehetőség. Még jó, hogy itt volt nekem Arty, aztán pedig Tilda, hogy segítsenek.

*Kissé kipirul, és csak maga alá dörmög* Pedig hányszor megbeszéltük már... Igen, meg szerintem viccesebb is, meg azért annyira nem nehéz kérdések szoktak lenni, hogy egy igazi Levitás ne tudná rá a választ. Ha már említettük a gyerekkorodat: mikor és hogyan derült fény a mágikus képességeidre?

Nem nagyon emlékszem. Az anyukám nem szerette a varázslást. Későn derült ki rólam, hogy boszorkány leszek, talán tizenkettő is elmúltam már. A konyhában ültem a kőpadlón, a kanalakkal és villákkal játszottam. Apukám épp akkor ért oda, amikor elkészült a lebegő várkastély a sok evőeszközből. Mivel felfigyeltem a betoppanására, összedőlt, mielőtt lefényképezhette volna.

Hm, a lebegő várkastély jól hangzik. *Elképzeli* Kumagoróval hogy kerültetek össze? Ő talált rád, vagy Te akadtál bele?

Egymásra találtunk. Ezt sokan szokták kérdezni, de sajnos nem emlékszem rá. Kiskoromban egyik reggel felkeltem, és ő már ott ült az ágyam tövében. Onnantól egészen harmadik osztályos koromig elválaszthatatlanok voltunk. Vagyis persze néha elválasztódtunk, amikor Kumagoro felfedező körútra indult, vagy elbújt. 

Voltak gyerekkori csínytevéseitek együtt? Ha igen, mesélsz egyet? 

Neki voltak! Az én magaviseletem mindig jó volt. Nyolckor már ágyban a helyem, és mindig megcsináltam a házi feladatot is! Nem igazán megy a szabályszegés-dolog nekem. De Kumagoro elég rendetlen volt mindig. Ami kicsit különös, mert amikor sülve-főve együtt voltunk, akkor viszont folyton ő emlékeztetett, ha elfelejtettem, mi az illem. Sajnos emiatt nagyon izgalmas csínytevésről sem tudok beszámolni. Talán a régi iskolatársaim emlékeznek ilyesmikre. (Amúgy sem mondhatnék semmit, azzal rossz példát mutatnék, nem igaz? ^^)

Az idő megszépíti az emlékeket. *mosolyog* Na és mondd csak, mik a jövőbeli terveid a házban? Tervezel újításokat bevezetni?

Ha felszáradt minden a Levita toronyban, beszélhetünk róla. Idén én veszem át karácsonykor Lau szerepét. Erről többet nem mondhatok. De lehet, hogy lesznek beszélgetős estek, amiket Tildus fog levezényelni igazából, nem én. Én egy kvízjátéksorozatban gondolkodom, ami a tanév végére fog csúszni, ha Lyra és Runa belemerül a munkába, amit megkezdek...
Tudom, egy kicsit titokzatos vagyok, de nem ronthatom el a meglepetéseket!

Ezek nagyon jó ötletnek tűnnek. ^^ Természetesen megértem, hogy nem lövöd le a meglepetéseket. Ha már itt tartunk: pontosan mi is volt a galiba, amiből végül árvíz lett? Én annyit hallottam, hogy egy varázslat sült el rosszul, de hát ugyebár a pletyka sosem biztos.

Minisztériumi varázslók rendeltek tőlem egy bonyolult időjárás-szabályozó varázslatot. Éppen ennek az alapjaival foglalkoztam egy hógömbön, amikor megtörtént a baleset. Hanna nagyon érdeklődő volt, én pedig nem figyeltem eléggé és bumm! A félresikerült bűbájok elég nagy galibát okozhatnak, úgyhogy mindig figyeljetek a helyes kiejtésre és pálcamozdulatra!

A másik tanács meg az lehetne, hogy mindig számíts bármire. Vannak olyan terveid a személyes, magánéleti részedben a jövőre nézve, amit szívesen megosztanál a kíváncsi kis kékecskéiddel? 

Na igen. De annyi minden történhet, hogy képtelenség mindenre számítani! A következő Maflázia részben is váratlan esemény következik. Habár ebben a mesében azt hiszem, tényleg bármi megtörténhet!
Ami a terveket illeti... Szeretném felépíteni a legnagyobb kockacukor-várat, amit csak lehet. Aki szeretne beszállni, szombaton megtalál a klubhelyiségben. Nem a labirintusos szőnyegen, mert az alatt néha eltűnik a padló.
Ó, és régi vágyam, hogy megrajzoljuk a Levita térképét. Ehhez is jól jönne pár dolgos kéz. Sok színes ceruzám van, de egyedül nem olyan mókás a dolog.

Kíváncsian várom az új részeket, eddig is nagyon érdekes volt már. Biztos vagyok benne, hogy sokan szívesen segítenek neked a megrajzolásban. És az utolsó kérdésem. Mi a kedvenc süteményed?

Remélem, mert a múltkori jelentkezőm, Lily túl elfoglalt mostanában.
A kedvencem az peres muffin!

Köszönöm szépen az interjút.

Csak hirdesd ki a klubhelyiségben, tolongani fognak az emberek, szerintem Kumával az élen. Én köszönöm az interjút. *mosolyog, és eltűnik*