Levita Portrék - XVII. - Lyra Aurora Black

Lyra Aurora Black

Szia Lyra! Örülök, hogy elvállaltad ezt az interjút annak ellenére, hogy rengeteg dolgod van. Nem lehet könnyű prefektusnak lenni, Te pedig nagyon jól csinálod, amit bizonyítanak az általad megnyert szavazások is. Nehéz a sok vele járó munka? A kötelességek melyik részét szereted a legjobban?

Szia Dash! Nagyon szívesen, bár őszintén szólva meglepett a felkérés, nem hittem volna, hogy bárkit is érdekelne egy ilyen interjú.
Ó, köszönöm, bár ez erős túlzás, a szavazást sem igazán értettem, de mindenesetre örülök, hogy az emberek úgy látják, jól csinálom, amit csinálok.
Nem mondanám, hogy nehéz, mert úgy minden könnyebb, ha az ember szereti csinálni, az viszont biztos, hogy sok időt el tud venni. Egyrészt nyilván ott vannak a kötelező dolgok, az őrjáratok, a gólyák terelgetése, másrészt a folyamatos felelősség, hogy a kicsiknek példát kell mutatni, na az meg tudja terhelni az embert. De persze ez mind-mind megéri a fáradtságot, amikor egy sikeresen megszervezett programon látom a lelkes levitásokat. Azt hiszem ezt szeretem legjobban, a közösséggel való foglalkozást.

Nem hiányzik néha az, hogy te is benne legyél a bulikban? Izát ismerem legjobban a prefektusok közül, mint barát és sokszor vannak olyan terveink, amik nem illegálisak, de egy prefektus számára nem lenne helytálló, ezért ő nem csatlakozik hozzánk sajnos. Volt már olyan, hogy a példamutatás miatt lemondtál valamiről, amit szerettél volna?
Nem mondhatnám, hogy erre lett volna példa, legalábbis nem jut egy sem eszembe. De úgy vagyok
vele, hogyha valamit ki kéne hagynom a prefektusságom miatt, akkor ott eleve gond lehet, nem hinném, hogy annyira leszabályoz ez a tisztség. Az pedig a másik, hogy nem is nagyon vonz a tilosban járkálás, valószínű, hogy ebből már kinőttem. Ha pedig mégis valami olyat szeretnék csinálni, ami egyébként nem egy túl megszokott dolog, akkor eddig is a hivatalos úthoz folyamodtam, ez az alaptermészetem része. Amit pedig nem lehet hivatalosan elintézni.. *kicsit elpirul* nos, arra ott vannak a félhivatalos megoldások, de szerintem innen már te is ki tudod találni *cinkos félmosolyra húzza a száját*,

Hallottam, hogy van egy bizonyos rellonos, ha jól tudom Zétény. Többen is rágták a fülem, hogy ezt muszáj megkérdeznem, remélem nem haragszol, csak annyit válaszolj, amennyit szeretnél. Szóval ki is ő pontosan? *Mosolyog*
*Amint meghallja a nevet, lesápad, idegesen körbepislog, majd ajakrágcsálva megpróbál kinyögni valamit* Hát tudod.. Mármint.. Nem is tudom hol kezdhetném. Ő egy nagyon... régi barátja a családomnak, innen ismerjük egymást. És úgy néz ki, hogy még sokáig ismerni is fogjuk. Szóval eljegyeztek. *próbál közönyös képet vágni, de egy fintor azért csak felkúszik az arcára* Izé, egyébként egy nagyon.. öhm, rendes fiú, a rellonba jár, bár gondolom ezt már hallottad. Szóval rendes. Már amennyire egy sárkány rendes lehet, gondolom. És még.. udvarias, kedves, gondoskodó, minden, amit csak egy lány akarhat. *egyszerre hadarja el, miközben nagyon reméli, hogy leírva nem fog úgy sütni az irónia a szavaiból, mint ahogy kimondta őket*.

*Amint meghallja, hogy eljegyezték felcsillan a szeme* Tényleg? Gratulálok! És van már tervben valami? Mik a jelenlegi elsődleges terveitek? 
*A gratulálásra próbál jó képet vágni a dologhoz, de nem igazán megy neki* Hát öhm... Amíg el nem végezzük a sulit, addig biztos maradunk ennyiben, nem hiszem, hogy el kéne sietni, ez az eljegyzéses dolog is épp elég... izé, váratlanul jött. Szóval még semmi sem biztos, ez csak amolyan formaság. Igazából a szüleink ragaszkodtak hozzá elsősorban, szóval nem kell ezt annyira komolyan venni. *hirtelen észbe kap, hogy ezt mások is olvasni fogják* De egyébként nagyon jól megvagyunk, rengeteg időt töltünk együtt! *kényszeredetten elmosolyodik*

Értem. Hagyjuk is a jövőt, inkább mesélj a múltadról. Milyen gyerek voltál kiskorodban? Rosszalkodós típus voltál vagy inkább jó kislány, netán mindkettő?
*Megkönnyebbülten szusszan egyet* Ha engem kérdezel, szerintem kimondottan jó gyerek voltam, de erről a bátyám biztos mást mondana. Általában rajta csattant, ha épp felbosszantottam kicsit a szüleimet, de a nagytesók sorsa már csak ilyen. Pedig tényleg nem voltam rossz, épp csak kiharcoltam magamnak, amit éppen szerettem volna, de szerintem ezzel a többség így van gyerekkorában. Mára persze az ilyen kis nézeteltérések már elsimultak, nem is emlékszem, hogy mikor veszekedtem utoljára a bátyámmal valamin. Anyával hasonló a helyzet, apa pedig.. Nos, vele állandóan összekapok valamin, de ez nem hiszem, hogy valaha is változni fog, azt hiszem kicsit túlságon is félti az egy szem lányát. ^^

Mik voltak kiskorodban az álmaid? Mi szerettél volna lenni és azt mennyire sikerült elérned?
Már kiskoromban is rajongtam az állatokért, és ez a mai napig nem változott, nagyon szeretem őket és mindenképpen velük szeretnék foglalkozni később is, ha tehetem. Kicsiként persze egy kissé extravagánsabb céljaim voltak, szívesen mentem volna sárkányokat kutatni, ez mára már lecsillapult. Szerintem fel fogom venni a sárkánytant, már csak kíváncsiságból is, de sokkal inkább szeretnék később az elemi mágikus állatokkal foglalkozni, hiába nincs tehetségem egyik elemhez se.
Másik kiskori álmom még továbbra is álom, nagyon szeretnék egyszer majd animágussá válni, de ez egyelőre még várat magára.

Szurkolok, hogy teljesüljenek. A nevedben ott van a Black vezetéknév, ami ugyebár a családra utal. Különleges felmenőkkel rendelkezel, jól tudom?
Köszönöm szépen! ^^ Nos, így is mondhatjuk, az angol Blackektől származtatja magát a családom, még ha nem is teljesen öhm... hivatalos ez. Őszintén szólva már nem annyira lényeges ez, mert mi vagyunk az utolsóak, akik ezt a nevet használják, a britanniai főág kihalt. Ettől függetlenül ha úgy vesszük, elég sok rokonom él szerte a nagyvilágban, ami azért jó érzéssel tölti el az embert.

Bemutatnád nekünk Micát? Még ha nincs is most itt. *Mosolyog*
*Előhalássza a talárujjából a kis jarweyt* Ő mindig velem van, ha tehetem ^^ Szóval ő lenne itt Mica, az egyetlen háziállatom jelenleg a kastélyban. Különös ismertetőjele, hogy annak ellenére, hogy a fajtájára jellemző a szószátyárkodás, ezidáig ő még nem szólalt meg, ami zavar is egy kicsit, de már kezdem betudni a mufurc természetének. Velem együtt lakik az Alkot-lakban, de napközben főleg az Állatsimogatóban található meg, amíg órákon vagyok. Ja, és kimondottan szeret elkísérni az éjszakai járőrözésekre, mintha élvezné, hogy elkaphat valakit a tilosban. Nem is értem, kitől tanulhatta ezt...

*Meglepődik, amikor meglátja az állatkát.* Irtó aranyos! Az ölembe vehetem? ^^ Hány éves? Mikor és hogyan került hozzád?
Persze! ^^ *átpasszolja a kis bestiát* Nagyjából másfél éves most, a tavalyi tanév elején jött fel a kastélyba. A szüleim úgy gondolták, hogy magányos lehetek a rengeteg négylábú nélkül, akiket a birtokunkon kényszerültem hagyni, úgyhogy ajándékba kaptam tőlük Micát. Nem mondhatom, hogy nem ismertek már ki. Szóval azóta engem boldogít a kis dög, na meg persze a szobatársaimat. Mondtam már, hogy imád bebújni a frissen mosott ruhák közé? Szóval képzelheted, mennyire odavannak érte Runáék.

*Megölelgeti Micát* És mi a hobbid? Mi az a tevékenység, amit nagyon szeretsz csinálni a prefiség és a tanulás mellett?
Gondolom nem mondok újat azzal, hogy szeretek olvasni ^^ Ebből a szempontból teljesen rám illik a levitás sztereotípia, napokig el tudnék lenni gond nélkül a könyvtárban. A másik... Nos, nagyon megszerettem a kviddicset a tavalyi év folyamán, ezért különösen fáj, hogy idén már nem nagyon van rá időm. Kicsit a fejemre nőttek a dolgok, de azért nagyon remélem, hogy a tanév második részére már vissza tudok térni a csapatba, hozzátok. ^^

*Visszaadja Micát* Szereted a sütiket? Melyik a kedvenced? Csak, hogy tudjam mit csináljak neked szülinapodra.
*Visszadugja az állatkát a talárjába* Az nem kifejezés, hogy szeretem őket! Hát, ha kimondottan egyet kell választani, akkor azt mondanám, hogy a mézes. De igazából teljesen mindegy, ha van benne méz. Mondtam már, hogy szeretem a mézet? Khm, szóval a mézes. De ha mindenképpen szeretnél csinálni szülinapomra, akkor csináljuk együtt, úgy érdekesebb! ^^

Szerintem te szereted a mézet. Jól gondolom? Egyszer csinálhatnánk valamit közösen, valami finomat. :) Mit gondolsz? De szülinapodra meglepi lesz!
Nem is tudom, honnan jöttél rá ^^ Mindenképpen! *-* Hát jó, legyen meglepi, azt hiszem, ezzel kár is vitatkoznom.

Lyra, nagyon szépen köszönöm, vagyis inkább köszönjük, hogy időt szántál ránk, annak ellenére, hogy nagyon elfoglalt vagy. A közös főzőcskézést megvalósítjuk egyszer, ki nem hagynám. Sok sikert kívánok a jövődhöz *kacsint egyet* és sok türelmet a rellonoshoz! 
Én köszönöm, hogy gondoltatok rám ^^ Köszönöm szépen, hasonló jókat neked is, a rellonost leszámítva persze.. ^^