Ma megint egy együttest hoztam nektek. Ahogyan az előző cikkemből már kiderült,
odáig vagyok a gregoriánért, így hát nem csoda, hogy most ők kerültek a zenelejátszómba.
Nagy Szent Gergely pápa,
fő énekmester, a Schola Cantorum megalapítója.
Hozzá fűződik a gregorián, amely a római egyház ősi, egyszólamú, latin nyelvű
liturgikus éneke. A német Gregorian együttes nem kifejezetten hagyománykövető,
inkább azt mondhatjuk gregorián-ihlette feldolgozásokat készít modern pop-rock
slágerekből. Első hallásra talán furcsának tűnhet ez a stílus, ám elég egyetlen
olyan dalt hallani tőlük, amelyet korábban már ismertünk az eredeti előadótól,
és ha nyitottak vagyunk rá, biztosan magával fog ragadni.
Én nem régen hallottam róluk újra, méghozzá tőletek. Amikor
valaki betette a Levita rádiójába az egyik számukat, a szívem megdobbant. Azóta
is arra a dalra ébredek reggelenként. Ez pedig nem más, mint a The sound of silince.
Nagyon szeretem a harmóniáit, és a dallamvilágát is.
A ruhájuk nagyon tetszik. Hasonlít a szerzetesek habitusára
(így hívják azt a hosszú ruhájukat), de attól némileg eltér. Mint a kamarakórus
neve is a régire utal, az uniformisuk is hűen tükrözi az akkori kor
jellemzőit.
Én nem sok dalt ismerek, így azokat se mindet, amiket ők
énekelnek, de ti biztosan sok ismerős dallamot találnátok. Ne habozzatok,
hallgassatok bele akár egy cd-jükbe is.
Már nem éltem hiába. Örülök, hogy tetszik, én is imádom őket.:)
VálaszTörlésAttis