Eljött az első adventi vasárnap. Mindenki kezdi érezni, hogy közeleg a karácsony, együtt a család napokig, ajándékok, jó étkezések, sok süti, édességhalmok szaloncukor formájában és egy nagy adag pihenés. Szóval kitartást! Már nincs messze. De addig nehogy leverjen a lábatokról egy kis nátha íme egy kis gyógyír nevetés formájában.
Jó nevetést!
- Jean! Öntsön rám gyorsan egy vödör jeget!
- Miért, uram?
- Mert mindjárt elolvadok a gyönyörűségtől.
- Miért, uram?
- Mert mindjárt elolvadok a gyönyörűségtől.
-Jean! Hozasson nekem egy koporsót!
-Miért, uram?
-Mert el akarom temetni a múltat.
-Miért, uram?
-Mert el akarom temetni a múltat.
-Jean! Mik ez a sok levegőben cikázó vízszintes vonal?
-Á, semmi, uram, csak röpködnek a mínuszok.
-Á, semmi, uram, csak röpködnek a mínuszok.
- Jean, mi volt ez az ásítás?
- Most kelt fel a Nap, uram.
- Most kelt fel a Nap, uram.
- Jean, ugorjon már le egy doboz cigiért a trafikba!
*Hangos csörömpölés hallatszik*
- Azért az ablakot kinyithatta volna!
- Jean, ki volt az az idegen úr, aki a feleségem lakosztályából jött ki az előbb?
- Nem volt az idegen, uram, már két éve idejár. Csak mindig akkor jön, amikor ön nincs itthon.
- Nem volt az idegen, uram, már két éve idejár. Csak mindig akkor jön, amikor ön nincs itthon.
- Jean, bizonyítani tudom, hogy maga rájár a whiskys üvegre, ami a
szekrényemben van. Tegnap bezártam oda egy legyet, és most nincs sehol.
-Az lehetetlen uram, ma már háromszor kergettem vissza.
-Az lehetetlen uram, ma már háromszor kergettem vissza.
- Jean! Kétajtós a vécé?
- Nem, uram.
- Akkor megint a szekrénybe csináltam!
- Nem, uram.
- Akkor megint a szekrénybe csináltam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése