Brekk.

Bár sokan nem szeretik a békákat, sőt irtóznak tőlük, mégis úgy gondoltam, megérdemelnek egy blogposztot. Bevallom őszintén, én a nyárig féltem az ugráló brekegőktől. Mármint az Álmodó, mert Abigél békaimádó (=Abékaimádó!). Ám, a nyári táborban meg lettem győzve – egy feladat keretében -, hogy fogjak meg egy békát. És csakazértis megfogtam, hogy ne legyen igaza az illetőnek, aki azt írta, úgysem lehet rávenni engem erre a dologra!:P Nem volt vészes egyébként.

Arra gondoltam, hogy bemutatok (nagyon röviden) néhány érdekesebb, vagy cukibb békafajt.

Ám előtte, szeretnék pár általános információt megosztani veletek. A békák a kétéltűek osztályába tartoznak, ami azt jelenti, hogy vízben és szárazföldön is megélnek. Közös jellemzőjük, hogy kidülledő szemük van, a hátsó lábaik megnyúltak és ugrólábakká fejlődtek; valamint a kifejlett példányoknál hiányzik az ebihal korban még meglévő farokrész. Ragadozók és rovarevők. Kurutyolnak, a béka név pedig minden bizonnyal hangutánzó elnevezés, egyébként ótörök eredetű.

Nekem az egyik kedvencem a zöld levelibéka, őt mindenki ismeri, remélhetőleg. :)

-         

Alább hallhatjátok a hangját is, a néphagyomány szerint, ha a hímek kórusban brekegnek, akkor eső várható. A faj rajta van a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. – link: http://www.iucnredlist.org/details/10351/0

-          hang: 

A másik kedvencem a nyílméreg béka, bár őket nem lehet simogatni, sem puszilgatni (sőt, erősen ajánlott, hogy ne tegyünk velük ilyesmit!), de picik (1-6 cm-esek lehetnek) és színesek (türkiz-zöldes, piros-feketés, kék-feketés, narancs-fehéres, citrom-feketés, rózsaszín-fehéres). Én már láttam őket élőben (állatkertben), és tényleg nagyon édesek!*-*

     

Nevüket onnan kapták, hogy a dél-amerikai indiánok ezeknek a fajoknak a mérgét kenik nyilaik végére, és ezzel vadásznak. A legmérgesebb fajta az úgynevezett rettenetes nyílméregbéka. Viszont érdekesség, hogy a fogságban tartott békák nem termelnek mérget, mivel nem olyan rovarokat fogyasztanak, mint szabadon élő társaik, és így a mérget sem tudja kiválasztani, illetve termelni a szervezetük.

A világ egyik legkisebb békája címet Gardiner Seychelles-szigeteki békája nyerte el.

        

A faj átlagosan 11 mm nagyságú, kifejlett állapotban. A nevéből is következtethetünk élőhelyére: az indiai-óceáni szigetcsoport vadonjában fordul elő. Apró mérete mellett, másik érdekesség vele kapcsolatban: kutatások kiderítették, hogy ennek a fajnak nincs középfüle, tehát hangrezgéseket felfogó dobhártyája. Mégis képes valahogyan hallani, és reagálni a hangokra. Ezt pedig a szájürege segítségével teszi meg, mivel a szájürege és a belső füle között vékonyabb a bőr, így ez képes közvetíteni a hanghullámokat az idegsejtek felé.

Visszatérve a levelibékákhoz:

Félelmetes, nemde? Ám a Vörösszemű levelibéka nem mérgező! Az önvédelemben is főleg a rejtőzködést választja. Sok másik békával ellentétben, ő nem ugrál, hanem tapadókorongos végtagjai (amiknek biztos olyan cuppogós hangjuk van!:D) segítségével közlekedik fel-le, oldalra, előre…

Végül szerettem volna bemutatni Xavért, aki Alex gurulós székének egyik kerekén lakik, ám sajnos nem volt lehetőségem vele interjút készíteni. Ő egy nevetős béka, aki bizonyára élvezi, hogy fel-alá foroghat egész nap. (Eddig még nem hallottam, hogy panaszkodna!) Ha valakit érdekel Xavér, keressétek Alexet! ^^
Az aláírásomban lévő békafej hasonlít rá ám! Mármint Xavérra. :)