Victoria Fresmoon
*Beront Victoriához este fél tizenegykor és az ágyához lopózik. Megérinti a vállát* Viki, alszol már? Csinálhatnék veled egy interjút?
*Hallja, hogy valaki lopózkodik, azt is érzi, hogy a tesója az. Megismeri már a lépteiről is. Mikor megérinti a vállát, hirtelen mozdul felé, hogy megijessze* Persze, alszom, de azért tudok válaszolni. *nevet**Megijed, bosszúból megcsikizi* Szuper. Ne szólj be, hogy miért teszek fel neked olyan kérdéseket, amikre tudom a választ, jó? Én jelenleg nem ismerlek téged. Szóval: Honnan jöttél, mert nem látszol magyarnak. Hol nőttél fel?
*Legszívesebben csak beszólna, de visszafogja magát ezúttal. Tetszik neki a játék, még nem tudja hogyan, de valami meglepetést azért fog okozni drága ikerének.* Hát, jó, rendben. Koreából érkeztem, az ikertesóm is itt tanul. Nem ismered véletlenül? *kaján vigyor* A szüleink meghaltak, mikor öt évesek voltunk, örökbe fogadtak. Laktunk kis ideig Amerikában is, de főként szülővárosomban, Seoulban éltem.
Van ikred? Milyen jó neked! *Meglepődik Viki mindent bevalló őszinteségére, amiről ő még sosem beszélt* Ööö, milyen viszonyban vagy az ikertestvéreddel? Szoros a kettőtök közti szál?
*Két lábát maga alá húzva, török ülésben az ágyon ül, erősen gesztikulálva beszél, mint mindig, amikor lelkes. Maga mellett helyet mutat a riporternek* Csüccsenj ide, nem harapok. *a vigyor nem hervad le az arcáról* Voltál te már kevesebb, mint fél négyzetméteren összezárva valakivel kilenc hosszú hónapon keresztül? Ha nem, nem tudod, min mentem keresztül. Abból is látszott, mennyire elnyomott, hogy előttem bújt ki a Napvilágra. Nos, mit mondhatnék még? *odahajol a füléhez és belesúgja* Ő azt hiszi, hogy imádom, de...ne mond el neki, belebetegedne! * Halkan kuncog, de fel van készülve Dashától egy viszont támadásra is *
*Leül mellé* Igen, ami azt illeti, voltam hasonlóképpen összezárva egy bizonyos személlyel. De ugye szereted az ikertesódat? Jól kijösztök egymással?
Na, jó. *nagy sóhaj* Nem akartam, hogy ez írásban is megjelenjen, mert még visszaél vele, de jól kijövünk, igen. *a végén már komoly a hangja* Tudod, sok szép emlék kötődik hozzá, és nagy-nagy kalandok, amik remélem, most folytatódnak majd, *kacsint a mellette ülőre*
Ohhh, én is nagyon szeretlek Téged! *Öleli meg, mert vagy öt éve nem mondta neki ezt az ikertestvére, majd ismét a riporter énjébe búj* Mi volt kettőtök egyik legviccesebb sztorija? Elmeséled?
*Visszaölelgeti* Fúúú, most komolyan azt akarod, hogy abból a rengetegből egyet kiemeljek? Hát lássuk csak, talán a…nem, az nem volt olyan vicces, megvan…nem, az sem jó. *izgalmában feláll az ágyon és kihasználva a strapabíró rugókat, ugrándozni kezd.* Tudom már…tudom már… Emlékszel, úgy hat évesek lehettünk…anyáék vendégségbe mentek és az az öreg mágus asszony vigyázott ránk, akit *torokköszörülés* khmm…nagyon ….nem kedveltünk. Mikor le akart fektetni minket este, engem felvitt a szobámba, de amíg lement érted is, én visszaszöktem a nappaliba, ugyanoda és ártatlanul játszottam tovább, te meg átosontál a szobámba, aztán, mikor újra felterelt, te aludtál az ágyamban. Erre annyira összezavarodott, miután vagy háromszor eljátszottuk vele, hogy sírva fakadt, mi meg jókat kuncogtunk magunkban. *nevetve ugrál tovább az ágyon* És te, milyen csínyeket csináltál nélkülem és ki a legjobb barátod itt? *mikor lecsillapodik a nevetése, visszaül az ágyra*Jajj, az nagyon jó volt. Képzeld, elmentem ejtőernyőzni, de gondolom mondtam már. Mi volt az ok, amiért te nem tudtál akkor idejönni Magyarországra, amikor én?
Inkább beszéljünk másról. Már itt vagyok és ez a lényeg!
Mi a hobbid?
Jaj, ez nagyon cikis, el sem merem mondani, csak neked, mert te nem adod tovább senkinek. *persze tudja, hogy a riport meg fog jelenni és sokan fogják olvasni, de igazából nem zavarja.* Tudod, amíg nem találkoztunk, én megtanultam pálcával kötni. *magyaráz* Amikor a muglik, pulóvert, meg sálat készítenek maguknak, csak én varázspálcával csinálom. Nagyon érdekel, hogy a mana hogyan szőhető bele a pulcsiba, mit okoz a viselőjének és lehet-e valamilyen módon különböző hatásokat elérni vele. *szégyenlősen lesüti a szemeit* Az első úgy, ahogy volt, kigyulladt, a másodikat meg Kim (a Seoul-ban lévő kutyánk) szétmarcangolta, de nem adom fel, folytatom a kísérleteket. *vigyorog ismét*
Tudod, amíg beteg voltam...sokat unatkoztam, volt időm ilyeneken agyalni, mert a sport és a nagyobb, erőteljesebb mozgásoktól is eltiltottak. Kellett a pótcselekvés. Most egyébként szeretnék egy olyan pulcsit kötni, amelyi világít, mint amikor a pálcádnak megparancsolod, meg egy olyat, amit pajzsként használhatsz....szóval nem unatkozom. A konyhában nem vagyok otthon, viszont az evésben annál inkább. Nagyon szeretem például a Hwangnam kenyeret. De szinte bármelyik jöhet.
Mi lenne ha azt csinálnánk, hogy "vagy-vagy" kérdéseket teszünk fel egy, amikre mindketten válaszolnánk, így jobban látszódnának a különbségek és a hasonlóságok kettőnk között. Benne vagy? ^^
Wuhúúú, ez nagyon jó ötlet. Kíváncsi vagyok, kibukik-e ebből is a hasonlóságunk. Kezdhetjük! *izgatottan fészkelődik az ágyon, tenyerét dörzsölgeti*
Eső vagy szél?
Viki: eső
Dasha: eső
Templom vagy várkastély?
Viki: várkastély
Dasha: templom, de koreai!
Virág vagy termés?
Viki: termés
Dasha: termés
Kutya vagy macska?
Viki: kutya
Dasha: mindkettő! *-*
Bal vagy jobb?
Viki: jobb
Dasha: bal
Na látszik, hogy melyikőnk volt melyik oldalon az anyaméhben. ^^
Sapka vagy sál?
Viki: kabát *nagyon nevet*
Dasha: sál
Győzelem vagy győzelem?
Viki: Várj ezt meg kell gondolnom... *gondolkozik erősen, ráncolja a homlokát, mimikában rátesz egy lapáttal a normális szintre* Legyen akkor a GYŐZELEM! *kiáltja felugorva az ágyról és pacsira nyújtja a kezét testvérének*
Dasha: győzelem!
Tea vagy kakaó?
Viki: kakaó
Dasha: kakaó
Olvasás vagy sport?
Viki: Olvasni a sportról...na jó, sport
Dasha: sport!
Jóslástan vagy asztrológia?
Viki: asztrológia
Dasha: asztrológia
Pop vagy rock?
Viki: pop
Dasha: pop
Alvás vagy evés?
Viki: alvás, ha felébredtem, akkor evés, aztán visszalvás
Dasha: alvás
Hát, eléggé sok válaszunk volt ugyanaz. *Közben ránéz az órára, lassan éjjeli 11 óra. Najó, hagylak aludni húgi. *Elindul az ajtó felé, de néhány lépés után megáll* Vagy nem megyünk ki kutyát sétáltatni?
*Felcsillannak a szemei* Jó ötlet, tudom is honnan szerezzünk egyet. Van itt a Levitában valakinek. Keressük meg, elraboljuk sétálni. *kacsint*
Izaa! Vigyázz, jövünk. *Gonosz nevetés*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése