Marton Miranda Melitta
Szia Dasha! Köszönöm szépen, anyukám irodalom tanárnő, szereti az alliterációkat, valószínűleg azért lettem három M-es. A bátyámat is Medárdnak hívják, valószínűleg tudatos volt a választás mindkettőnknél. ^^
Különleges neved van. Hol születtél és nőttél fel?
Pakson születtem, de csak azért, mert itt volt a legközelebb kórház. Egyébként Madocsán nőttem fel, Duna-parti gyerek vagyok. Nem egy nagy település, de pont ezért szerettem, nem vagyok túlzottan emberek közé szokott, kisebb közösségben jobban érzem magamat.
Sokat jártál a Dunához? Vannak élményeid a folyóval?
Nyáron néha kimentünk oda a bátyámmal, de én térdnél mélyebb részre sosem mertem menni, mindig féltem, hogy elvisz az áramlás. Pedig tudok úszni. ^^" De túl nyuszi voltam hozzá, hogy rendesen fürödjek a vízben.
Azt hallottam hogy néhol eléggé nagy a sodrás, meg is értem, hogy miért nem mertél. Mi volt gyerekkorod legjobb vagy legviccesebb élménye?
Medárd bezzeg mindig nyakig ment a vízbe, én meg kint aggódhattam, hogy visszajön-e még. De végül mindig kijött. ^^ A legmókásabb élményem ugyan már nem gyerekkoromban volt, de ennél viccesebbre nem nagyon emlékszem. Mikor megjelent a varázserőm, akkor az egyik fiú osztálytársam éppen piszkált, és már nagyon elegem volt belőle. Alapvetően nem tudnak kiborítani és haragudni sem szoktam senkire, de az egy kivételes eset volt. Megelégeltem a mindennapos piszkálást, és öntudatlanul sikerült fejbe vágnom az irodalom könyvemmel a terem túlsó végéből. Először megijedtem, hogy mi volt az, de utólag visszagondolva nagyon is vicces volt a dolog. ^^
Szép volt! ^^ Hány éves voltál, amikor megtudtad, hogy varázsló vagy? Hogyan kerültél a Bagolykőre?Ekkor 13 éves voltam már, szóval eléggé későn derült ki, hogy van varázserőm. Eléggé ijesztő volt a családom számára, mivel 3 generációig visszamenően nincs varázsló felmenőm, és addig csak buta pletykának, családi mítosznak tartottuk azt, hogy a szépapámnak volt varázsereje. Aztán így visszagondolva nem tűnt lehetetlennek a dolog. ^^ Az idekerülésem pedig szerintem teljesen szokásos módon történt: megkaptam a levelemet, és jöttem.
Hogy teltek az eddigi éveid? Melyik tantárgy lett a kedvenced?
Békésen szerencsére. Általános iskolában sokat piszkáltak, a kis falu hátránya, hogy mindenki ismer mindenkit, és elég sokszor célkeresztbe kerültem. Nem szeretem a drasztikus változásokat, de nagyon jó volt új környezetbe, új emberek közé kerülni. A gemmológiát szerettem meg talán legjobban, érdekelnek a kövek és a hatásuk az emberre és a környezetre.
Azta, nagyon jó az érdeklődésed. Mi szeretnél lenni?
Uhm, nem igazán döntöttem még el. Túlságosan sok minden érdekel, de még van némi időm kitalálni, hogy mit is szeretnék majd csinálni. ^^
Azt súgták a madarak, hogy szeretsz énekelni és táncolni. Igaz ez?
Igen, igaz, de rettenetesen szégyenlős vagyok, szóval soha nem fogjátok sem látni, sem hallani ezeket a dolgaimat. >.< *elpirul, legszívesebben elbújna valahova*
Én is imádok táncolni és énekelni is, szóval nem vagy egyedül. Milyen stílusú táncokat illetve zenéket szeretsz?A zenei ízlésem olyan, mint az olvasásom, mindenevő vagyok. Nincs kifejezett kedvenc zenei stílusom, azt hallgatom, ami éppen tetszik. Táncban kedvelem a kortárst, de nem vetem meg a társastáncokat sem, ha véletlen akad hozzá partner, akinek nem félek megmutatni a tudásomat. Természetesen ez utóbbi nagyon ritkán fordul elő. *nevet*
*Kacsint a majdan ezt az interjút olvasó pasiknak* Ha már az evés is szóba került: Mi a kedvenc sütid?
Pitiző kiskutyába tudok átmenni anyu házi krémesétől. *___* De nagyon szeretem a zserbót és a dobostortát is. Meg ha mentünk régen vásárba, mindig kellett kürtős kalácsot venni, mert anélkül nem voltam hajlandó hazamenni. *jót derül az emlékeken*
*Elolvad a sütik hallatán* Annyira finom sütik vannak Magyarországon. Köszönöm, hogy hagytad magad faggatni, remélem nem bántad meg.
Igazán szívesen, és természetesen nem. ^^ Sziasztok Levitások! *___*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése