Kruschinc Dimitri tanácsadói irodájának nevezett szűkös, de igazán otthonos egérlyukában ejtjük meg az interjút, ami valójában egy kötetlen, laza beszélgetés egy tea fölött. Igyekszem nem ráborítani bögrém tartalmát papírjaimra, Dimi bácsi pedig türelmesen, ügyetlenségemen el-elmosolyodva várja meg míg összeszedem magam.
Előre is bocsánat hogy bénázok itt, de köszönöm a türelmét. Tudja, csak a szokásos szétszórtságom, semmi gáz. Hogy érzi, hány szétzokogott párna marad hátra ha itthagy minket?
KD: Remélem, hogy egy sem - esetleg a saját párnáim. De ez jó! Ez azt jelenti, hogy vagyok annyira friss, hogy még képes legyek sírni alvás helyett. Ezt az elmúlt évben nem mondhattam el. Szóval a sírás jó dolog. Sírjatok csak, ha jól esik, de azért remélem senki nem érzi úgy, hogy teljesen dezertáltam. Itt még mindig megtaláltok - utal az irodára -, illetve aki a faluban szokott járni, azzal biztosan összefutok majd gyakran.
Mindig frissnek látszik, nem tudom miről beszél. Most is olyan élettel teli, mintha húsz órát aludt volna egyhuzamban! Visszagondolva, melyik a legrosszabb döntés, amit HVH-ként hozott? És melyik a legjobb?
KD: Huh, nehezek ezek a leg-kérdések. Legrosszabb? Amikor felmondtam. Legjobb? Amikor elvállaltam a posztot.
Vagy fordítva?
Jaj nem, tényleg nem.
Nagyon jó életdöntésnek érzem, hogy a Levitát vezethettem Eleonore-ral, s ha néhány év múlva esetleg újra felkérnének... de ezt nem mondom hangosan, ne hallják meg otthon.
Nem voltak különösebben rossz döntéseim. A házvezetővel és a prefektusokkal egy jó csapatot alkottunk, könnyű volt így igazgatni a ház életét, egy percig sem éreztem nyűgnek - időigényesnek igen, de nem nyűg, nem olyasmi, amiért kár volna dolgoznom. Megérte minden percét.
Na azért a fordított eset csúnya lenne, csúnya csúnya... Talán ennyire rosszak voltunk? Na jó, inkább tessék ezt most reakció nélkül hagyni. Mit javasolna utódjának, mire figyeljen nagyon oda?
KD: Hogy folyamatos figyelmet igényeltek! Mint egy csoport óvodás. Kell a közös program, több, mint bárki is előre gondolná. Nem minden ház ilyen, vannak klikkesedő vagy széthullott közösségek. Itt valahogy megvan az az igazi összetartozó közösség-tudat, s nagyon intenzíven igényelitek, hogy ezt a gyakorlatban is kiélhessétek. Ami egy nagyon remek dolog, csak erre jó előre felkészülni. Egy rugalmatlan ember első héten világgá menekülne, de nem hiszem, hogy az utódom ilyen volna - úgyhogy csak sok sikert és jó szórakozást kívánok neki.
És ha lehet, ne engedje, hogy romba dőljön a torony.
Ha-ha, ezt a torony dolgot sosem mossuk már le magunkról nem igaz? Pedig miyen szép felújított körletünk lett utána, medencével, teakonyhával... Apropó, ha választhatna mit kérne tőlünk útravalónak? Hamuba sült pogácsát, vagy brownie-kockákat?
KD: Browniet, de nem kockát, hanem egy egész tálcát. És nem csak egyszer, hanem legalább havonta. Szeretném még tartani a kapcsolatot a házzal -- mint valami távoli nagybácsi, akit nagyon szerettek, főleg mióta messzire költözött és nem nyaggat minden vasárnap a családi ebédnél. Szóval ennyit kérnék és ennyit is tudok nyújtani, hogy ne feledkezzünk meg egymásról s bármikor szükségetek van egy beszélgetésre, teára - vagy sütöttetek browniet -, tudjátok, hol találtok.
Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy mi csak örülnénk neki ha meglepetésként felbukkannál egy-egy vasárnapi ebéden. És talán, bár ez ugye sosem lehet biztos, de talán kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy óvatosan lépjen ki reggel a ház küszöbére, előfordulhat, hogy holmi süteményes tálak pakolódnak oda az éj leple alatt. Köszönöm a beszélgetést, ó és persze a teát!
✰Mosó✰
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése