2019. november 18., hétfő

Levita Portrék XXXIV. - Eleonore Santos

Izgatottan csöngetek be a Santos házba, és az ajtót nyitó Chris hóna alatt átsurranva már Elle néni nevetése felé is veszem az irányt. Épp csak arra van ideje hogy a kis csöppséget lerekja már ugrok is a nyakába, majd miután kicseverésztük magunkat addig kérlelgetem míg bele nem megy ebbe a rövidke interjúba. A kis Louis békésen szundikál Elle néni ölében, amíg halk hangon felteszem neki kérdéseimet.

elle

Mi az ami a legkevésbé fog hiányozni a házzal kapcsolatban a pihenőd alatt? És mi az ami miatt a legjobban aggódsz?

ES: Nincs olyan, hogy legkevésbé hiányozna bármi. Úgy szerettelek meg titeket, ahogy vagytok, a főbenjáró átkokkal, harapásokkal, elhagyott jelvényekkel (nem, sosem fogom elfelejteni) együtt. És igazából pont ezek miatt aggódok a legjobban; remélem, hogy nélkülem nem fogtok nagy galibát okozni az új kolléganőnek.

Ugyaan, mi mindig kis angyalkák vagyunk, sosem okoznánk nekik gondot! Hogyan reagálnál, ha vééletlenül egyik reggel mindenki a házad előtt tolongana, hogy jött meglátogatni?

ES: Fontos, hogy kávé előtt, vagy után. Ha Lulu baba alszik, akkor mérges lennék, ha zajosak lennétek, de egyébként a kertben nagyon szívesen meghívnék mindenkit egy teára. :D

Remélem sok bögréd van kéznél! Mikor ébredtél rá először, hogy az állapotod egyben azt is jelenti, hogy itt kell hagynod minket?

ES: Az első pillanattól tudtam, hogy a kettőt már nem vihetem egyszerre, de amikor elmentünk hippogriffeket etetni, akkor éreztem meg a súlyát. Hiába leszek jelen továbbra is óraadóként az iskolában, sokatokat már nem fogom látni életvitelszerűen, és már most nagyon hiányoztok.

Hát akkor majd gyakran jövünk látogatóba nehogy magányos legyél! Melyik a legmeghatóbb élményed a házzal?

ES: Minden kis pillanatot tiszta szívemből imádtam, de talán az első kis bulinkat szerettem a legjobban. Akkor találkoztunk először, és még ha kicsit megszeppentek is voltatok, első látásra tudtam, hogy jól döntöttem, amikor elvállaltam a házvezetőséget.

Azt hiszem ezt ha akarnám se tudnám megcáfolni. Mik a terveid, hol leszel most, hol fogsz élni? Bejárogatsz majd látogatóba?

ES: Nemrég vettük ezt a házat a Holdfény utcában, most próbáljuk csinosítgatni. A pubra most kevesebb időm van, a kaszinóba fogok néha benézni, az egyetemet viszont teljesen szüneteltetem, míg gyes-en vagyok. A tanodába viszont rendszeresen szeretnék bejárni órákat tartani - az a heti három alkalom nem sok -, de a levitába már nem hiszem, hogy be tudnék szökni. De bárhol máshol találkozhatunk, tudjátok, hogy egy bagollyal bármikor elérhettek. <3

Igazán szerencse hogy ilyen közel maradsz hozzánk! No meg persze ha majd jössz be, biztosan fogunk találkozni, elvégre nem olyan nagy az az iskola! Köszönöm szépen a lehetőséget, igazán szuper interjúalany voltál - Louis baba ekkor gügyögni kezd -, akarom mondani, szuperek voltatok.

✰Mosó✰

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése