A minap éppen a klubhelyiségben sétáltam, amikor megláttam az egyik kanapé alatt egy muffint. Lassan körözni kezdtem körülötte, majd óvatosan becserkeltem, végül ráugrottam és... Kiderült, hogy kolbászos. :3 Nem tudom, ki találta ki, de aranyba kéne a nevét foglalni. Na, meg többször is veszíthetne el közülük egyet-egyet. Opsz, de nem is erről akartam beszélni...










Felelsz vagy mersz?

A filmekkel sok hiba nincs, ha a film maga jó. De sajnos az emberi képzelőerőt nehezen fejleszti, hisz a történet környezete ott van alapból a szemünk előtt és azt nem mi találtuk ki. Szép munka a film megvalósítóitól, hogy ilyen áldozatos munkát végez, de az ember ahhoz szeret ragaszkodni, amit ő alkotott. Tehát, a film bizonyos mértékben behatárolja a fantáziát. Viszont egyéni véleményem, hogy az a film jó, ami mély mondanivalót hagy az emberben.Ugyanez a helyzet a könyvekkel. És itt most áttérek arra a nézetemre, miszerint a könyv miben jobb a látványvilágnál. Gondold végig, hogy egy nap hány weboldalt keresel fel, hány újságot ragadsz a kezedbe. A weboldalak alapvető tartalma írott szöveg. Akár ha fórumot nézel, Wikipédiát vagy vegyük a legalapvetőbbet, amit a XXI. század sűrűn használ, a Facebook. (Bár zárójelben megjegyzem, videót is enged feltölteni, mégis a többség ír.)

Az ember az ismeretei 90%-át olvasás útján szerzi. Akkor mégis miért van az, hogy az emberek túlnyomó többsége mégis inkább filmet néz és nem olvas könyvet?Nos azért, mert rengeteg könyv úgy éri el a történet hitelességét, hogy hosszú és unalmas leírásokat tartalmaz. Jó, most felmerülhet, hogy azt gondolod, de hisz ez pont az ellentéte az álláspontomnak. Ez van, be kell ismerni, hogy van olyan könyv, aminek ez a hibája. De miért? Csupán azért, hogy az olvasóval megismertesse a főkarakter történetét, mellékkaraktereket és a cselekményben véghezvitt tevékenységeinek miértjét. Ugyanakkor szükségszerű ez, de nem mindegy, hogy hogyan is teszi az író. A "kezdetek" megismerése is lehet pörgős, de lehet unalmas is... Pörgős az, amikor a könyv "fogyasztója" annyira belemerül a történetbe, hogy szinte le sem bírja tenni a művet és akár egyetlen nap alatt ki is olvassa. Ha megvizsgáljuk ezt a nézőpontot, akkor rájöhetünk, hogy ennek van egy hátránya. Nem biztos, hogy a fogyasztó megérti a mélyebb üzenetet - hiszen a cselekmény gyors, így nem biztos, hogy mindjárt leesik a dolog - akár az első élményre. Persze ezen lehet tenni, hiszen többszöri elolvasásra az embernek feltűnnek újabb információk.De! A lassabb történetfelvezetés, ha kellően tempós a felvezetés - tehát nem túl gyors - akkor a fogyasztó szinte azonnal kapcsol és sokkal jobban élvezi, mintha csak lesne ki a fejéből, hogy hű de gyors.A másik véglet is fellelhető az irodalom területén. Amikor az író túlságosan is elhúzza a leírást. Ilyenkor az olvasó szenved és úgy érzi, hogy ez kényelmetlen számára. Ezért bárhogy próbálkozik, szinte nem tudja kiverni a fejéből, hogy az író vagy filmszerűen próbálja meg bemutatni a történetet, vagy annak a fantáziavilágnak korlátolt keretein belül megpróbál egy komplett világleírást adni.

Végezetül, szerintem a film nagyon korlátoz. De az írótól függően a könyv is lekorlátozhat. Bár ettől függetlenül az olvasás sokkal hasznosabb időtöltés szerintem, nem csak a kreativitást és a képzelőerőt fejleszti, de a szellemi tudás is gyarapszik újabb és érdekesebb fogalmak megtanulásával.

Szóval végszóként csak ennyit: Könyvre fel!

• Norma Jeane Mortenson névvel született, 1926-ban, de Norma Jeane Baker néven ismerjük az anyja első férje után.
• Nevelőszülőknél nevelkedett, mert az anyja elmegyógyintézetben volt (az apját pedig nem ismerte).
• 16 évesen abbahagyta a gimnáziumot és férjhez ment (3 évig volt házas), majd hamarosan felfedezték és modell lett belőle.
• Modellpályája során olyannyira rajta maradt a szexbomba szerep, hogy a filmstúdiók nem is voltak hajlandóak megfontolni más szerepben.
• A sajtó folyamatosan vájkált a magánéletében, az Arthur Millerrel kötött házassága, és a Kennedy testvérekkel való kapcsolata folyamatosan az újságok címlapján volt.
• Sok összeesküvés elmélet alapja az 1962-ben bekövetkezett halála – még máig pletykálnak a gyilkosság illetve az öngyilkosság esélyéről.

• Ő volt az egyik első nő, aki saját produkciós irodát indított.
• Úgy lett sztár belőle, hogy nem feküdt le senkivel a szerepeiért.
• Nem volt hajlandó csak azért járni valakivel, mert a 20^th Century Fox megkövetelte volna tőle.
• A színésztársai bérének csak a töredékét kapta meg, pedig az ő neve vonzotta az embereket a mozikba – mégis folytatta a színészkedést, mert annyira szeretett játszani.
• Otthagyta a 20^th Century Fox-ot, mivel nem volt hajlandó tolerálni, hogy mennyire rosszul bántak vele és milyen kis bérrel akarták kiszúrni a szemét, lévén, hogy ő csak “egy buta szöszi”.
• Megtanulta a színészkedés módszertanát, és a tanára, Lee Strasberg szerint olyan tehetséges volt, mint Marlon Brando.
• Több, mint 500 könyv rejtőzött a személyes könyvtárában, és ritkán olvasott szórakoztató irodalmat, annyira elszántan akart művelődni.
• Gyermekként szexuálisan zaklatták, mégis támogatta a nők szexuális felszabadítását az 1950-es években.
• Az egyik első ember volt, aki nyíltan beszélt a szexuális bántalmazásról.
• Az egyik első ember volt, aki nyíltan támogatta a meleg jogokat.
• Rengeteg jótékonysági egyesületet támogatott (pl. Milk Fund, March of Dimes, Arthritis and Rheumatism foundation) nemcsak anyagilag, hanem az idejével is.
• Árvaházakba és kórházakba látogatott, hogy felvidítsa az ott lévőket.
• A 20. század egyik legnagyobb irodalmi elméjével házasodott össze. (Arthur Miller)
• Kétszer vetélt el, mégis bátornak tettette magát a rajongói kedvéért.

Szia Dash! Nagyon szívesen, bár őszintén szólva meglepett a felkérés, nem hittem volna, hogy bárkit is érdekelne egy ilyen interjú.
Ó, köszönöm, bár ez erős túlzás, a szavazást sem igazán értettem, de mindenesetre örülök, hogy az emberek úgy látják, jól csinálom, amit csinálok.
Nem mondanám, hogy nehéz, mert úgy minden könnyebb, ha az ember szereti csinálni, az viszont biztos, hogy sok időt el tud venni. Egyrészt nyilván ott vannak a kötelező dolgok, az őrjáratok, a gólyák terelgetése, másrészt a folyamatos felelősség, hogy a kicsiknek példát kell mutatni, na az meg tudja terhelni az embert. De persze ez mind-mind megéri a fáradtságot, amikor egy sikeresen megszervezett programon látom a lelkes levitásokat. Azt hiszem ezt szeretem legjobban, a közösséggel való foglalkozást.

Nem hiányzik néha az, hogy te is benne legyél a bulikban? Izát ismerem legjobban a prefektusok közül, mint barát és sokszor vannak olyan terveink, amik nem illegálisak, de egy prefektus számára nem lenne helytálló, ezért ő nem csatlakozik hozzánk sajnos. Volt már olyan, hogy a példamutatás miatt lemondtál valamiről, amit szerettél volna?
Nem mondhatnám, hogy erre lett volna példa, legalábbis nem jut egy sem eszembe. De úgy vagyok
vele, hogyha valamit ki kéne hagynom a prefektusságom miatt, akkor ott eleve gond lehet, nem hinném, hogy annyira leszabályoz ez a tisztség. Az pedig a másik, hogy nem is nagyon vonz a tilosban járkálás, valószínű, hogy ebből már kinőttem. Ha pedig mégis valami olyat szeretnék csinálni, ami egyébként nem egy túl megszokott dolog, akkor eddig is a hivatalos úthoz folyamodtam, ez az alaptermészetem része. Amit pedig nem lehet hivatalosan elintézni.. *kicsit elpirul* nos, arra ott vannak a félhivatalos megoldások, de szerintem innen már te is ki tudod találni *cinkos félmosolyra húzza a száját*,

Hallottam, hogy van egy bizonyos rellonos, ha jól tudom Zétény. Többen is rágták a fülem, hogy ezt muszáj megkérdeznem, remélem nem haragszol, csak annyit válaszolj, amennyit szeretnél. Szóval ki is ő pontosan? *Mosolyog*
*Amint meghallja a nevet, lesápad, idegesen körbepislog, majd ajakrágcsálva megpróbál kinyögni valamit* Hát tudod.. Mármint.. Nem is tudom hol kezdhetném. Ő egy nagyon... régi barátja a családomnak, innen ismerjük egymást. És úgy néz ki, hogy még sokáig ismerni is fogjuk. Szóval eljegyeztek. *próbál közönyös képet vágni, de egy fintor azért csak felkúszik az arcára* Izé, egyébként egy nagyon.. öhm, rendes fiú, a rellonba jár, bár gondolom ezt már hallottad. Szóval rendes. Már amennyire egy sárkány rendes lehet, gondolom. És még.. udvarias, kedves, gondoskodó, minden, amit csak egy lány akarhat. *egyszerre hadarja el, miközben nagyon reméli, hogy leírva nem fog úgy sütni az irónia a szavaiból, mint ahogy kimondta őket*.

*Amint meghallja, hogy eljegyezték felcsillan a szeme* Tényleg? Gratulálok! És van már tervben valami? Mik a jelenlegi elsődleges terveitek? 
*A gratulálásra próbál jó képet vágni a dologhoz, de nem igazán megy neki* Hát öhm... Amíg el nem végezzük a sulit, addig biztos maradunk ennyiben, nem hiszem, hogy el kéne sietni, ez az eljegyzéses dolog is épp elég... izé, váratlanul jött. Szóval még semmi sem biztos, ez csak amolyan formaság. Igazából a szüleink ragaszkodtak hozzá elsősorban, szóval nem kell ezt annyira komolyan venni. *hirtelen észbe kap, hogy ezt mások is olvasni fogják* De egyébként nagyon jól megvagyunk, rengeteg időt töltünk együtt! *kényszeredetten elmosolyodik*

Értem. Hagyjuk is a jövőt, inkább mesélj a múltadról. Milyen gyerek voltál kiskorodban? Rosszalkodós típus voltál vagy inkább jó kislány, netán mindkettő?
*Megkönnyebbülten szusszan egyet* Ha engem kérdezel, szerintem kimondottan jó gyerek voltam, de erről a bátyám biztos mást mondana. Általában rajta csattant, ha épp felbosszantottam kicsit a szüleimet, de a nagytesók sorsa már csak ilyen. Pedig tényleg nem voltam rossz, épp csak kiharcoltam magamnak, amit éppen szerettem volna, de szerintem ezzel a többség így van gyerekkorában. Mára persze az ilyen kis nézeteltérések már elsimultak, nem is emlékszem, hogy mikor veszekedtem utoljára a bátyámmal valamin. Anyával hasonló a helyzet, apa pedig.. Nos, vele állandóan összekapok valamin, de ez nem hiszem, hogy valaha is változni fog, azt hiszem kicsit túlságon is félti az egy szem lányát. ^^

Mik voltak kiskorodban az álmaid? Mi szerettél volna lenni és azt mennyire sikerült elérned?
Már kiskoromban is rajongtam az állatokért, és ez a mai napig nem változott, nagyon szeretem őket és mindenképpen velük szeretnék foglalkozni később is, ha tehetem. Kicsiként persze egy kissé extravagánsabb céljaim voltak, szívesen mentem volna sárkányokat kutatni, ez mára már lecsillapult. Szerintem fel fogom venni a sárkánytant, már csak kíváncsiságból is, de sokkal inkább szeretnék később az elemi mágikus állatokkal foglalkozni, hiába nincs tehetségem egyik elemhez se.
Másik kiskori álmom még továbbra is álom, nagyon szeretnék egyszer majd animágussá válni, de ez egyelőre még várat magára.

Szurkolok, hogy teljesüljenek. A nevedben ott van a Black vezetéknév, ami ugyebár a családra utal. Különleges felmenőkkel rendelkezel, jól tudom?
Köszönöm szépen! ^^ Nos, így is mondhatjuk, az angol Blackektől származtatja magát a családom, még ha nem is teljesen öhm... hivatalos ez. Őszintén szólva már nem annyira lényeges ez, mert mi vagyunk az utolsóak, akik ezt a nevet használják, a britanniai főág kihalt. Ettől függetlenül ha úgy vesszük, elég sok rokonom él szerte a nagyvilágban, ami azért jó érzéssel tölti el az embert.

Bemutatnád nekünk Micát? Még ha nincs is most itt. *Mosolyog*
*Előhalássza a talárujjából a kis jarweyt* Ő mindig velem van, ha tehetem ^^ Szóval ő lenne itt Mica, az egyetlen háziállatom jelenleg a kastélyban. Különös ismertetőjele, hogy annak ellenére, hogy a fajtájára jellemző a szószátyárkodás, ezidáig ő még nem szólalt meg, ami zavar is egy kicsit, de már kezdem betudni a mufurc természetének. Velem együtt lakik az Alkot-lakban, de napközben főleg az Állatsimogatóban található meg, amíg órákon vagyok. Ja, és kimondottan szeret elkísérni az éjszakai járőrözésekre, mintha élvezné, hogy elkaphat valakit a tilosban. Nem is értem, kitől tanulhatta ezt...

*Meglepődik, amikor meglátja az állatkát.* Irtó aranyos! Az ölembe vehetem? ^^ Hány éves? Mikor és hogyan került hozzád?
Persze! ^^ *átpasszolja a kis bestiát* Nagyjából másfél éves most, a tavalyi tanév elején jött fel a kastélyba. A szüleim úgy gondolták, hogy magányos lehetek a rengeteg négylábú nélkül, akiket a birtokunkon kényszerültem hagyni, úgyhogy ajándékba kaptam tőlük Micát. Nem mondhatom, hogy nem ismertek már ki. Szóval azóta engem boldogít a kis dög, na meg persze a szobatársaimat. Mondtam már, hogy imád bebújni a frissen mosott ruhák közé? Szóval képzelheted, mennyire odavannak érte Runáék.

*Megölelgeti Micát* És mi a hobbid? Mi az a tevékenység, amit nagyon szeretsz csinálni a prefiség és a tanulás mellett?
Gondolom nem mondok újat azzal, hogy szeretek olvasni ^^ Ebből a szempontból teljesen rám illik a levitás sztereotípia, napokig el tudnék lenni gond nélkül a könyvtárban. A másik... Nos, nagyon megszerettem a kviddicset a tavalyi év folyamán, ezért különösen fáj, hogy idén már nem nagyon van rá időm. Kicsit a fejemre nőttek a dolgok, de azért nagyon remélem, hogy a tanév második részére már vissza tudok térni a csapatba, hozzátok. ^^

*Visszaadja Micát* Szereted a sütiket? Melyik a kedvenced? Csak, hogy tudjam mit csináljak neked szülinapodra.
*Visszadugja az állatkát a talárjába* Az nem kifejezés, hogy szeretem őket! Hát, ha kimondottan egyet kell választani, akkor azt mondanám, hogy a mézes. De igazából teljesen mindegy, ha van benne méz. Mondtam már, hogy szeretem a mézet? Khm, szóval a mézes. De ha mindenképpen szeretnél csinálni szülinapomra, akkor csináljuk együtt, úgy érdekesebb! ^^

Szerintem te szereted a mézet. Jól gondolom? Egyszer csinálhatnánk valamit közösen, valami finomat. :) Mit gondolsz? De szülinapodra meglepi lesz!
Nem is tudom, honnan jöttél rá ^^ Mindenképpen! *-* Hát jó, legyen meglepi, azt hiszem, ezzel kár is vitatkoznom.

Lyra, nagyon szépen köszönöm, vagyis inkább köszönjük, hogy időt szántál ránk, annak ellenére, hogy nagyon elfoglalt vagy. A közös főzőcskézést megvalósítjuk egyszer, ki nem hagynám. Sok sikert kívánok a jövődhöz *kacsint egyet* és sok türelmet a rellonoshoz! 
Én köszönöm, hogy gondoltatok rám ^^ Köszönöm szépen, hasonló jókat neked is, a rellonost leszámítva persze.. ^^