Losonczy Alina - A jégtáncos
Kedvenc beceneve: Lina
Kora: 14
Évfolyama: 1.
Szobája (ha netán szeretnétek meglátogatni): Napfényháló
Akikkel szívesen összefutna: Nemes L. Iza, Keiko, Ordassy Evi, Wolgi, Kilt Zoli illetve Gryllus Matilda
A klubhelyiségben ücsörgök a kandalló előtt, velem szemben Losonczy Alina, az interjúalanyom. Nem tudom, miért pont én csinálom ezt, de csak díjazni tudom az elképzelést, és el tudom képzelni, hogyan is fogant meg az ötlet valakinek a fejében: Beszélgetni kell más emberekkel? Küldjük az antiszociálist! Na, mindegy, valahol el kell kezdeni. Pár pillanatig még rendezgetem a papírjaim, mintha bármi fontos lenne rájuk írva, végül nem halogathatom tovább, megszólalok:
- Úgy tudom, ez az első éved az iskolában. Mi eddig a véleményed róla? Volt valamilyen kirívóan pozitív vagy éppen negatív tapasztalatod ez idő alatt?
A szőkeség soha nem gondolta volna, hogy az ő teljesen átlagos életére kíváncsi lesz valaki, de tévedni emberi dolog. El sem hiszi, hogy azért ücsörög most a klubhelyiségben, hogy megossza életének apró morzsáit a publikummal. Kicsit zavarban van, mint általában, de azért igyekszik értelmes válaszokat produkálni. A kérdésáradat lezúdult, Lina pedig összevakarja magát, és felelni kezd.
-Igen, ebben a tanévben érkeztem. Hogy mi a véleményem? Fantasztikus. Először féltem, hogy el kell jönnöm otthonról, hogy el kell szakadnom a szüleimtől, Pécstől, mindentől, de nem bántam meg. Negatív élményekben szerencsére még nem volt részem, pozitívakban annál inkább. Megismertem pár csodálatos embert, nálam ez már kirívónak számít.
Elmosolyodik, és csillogó szemekkel néz faggatójára.
Lejegyzem, amit mond, mert bár meg tudnám jegyezni, így legalább nyerek egy kis időt a következő kérdésem előtt. A lány vidámsága rám nem ragad át, de azért azt eszembe juttatja, hogy nem ártana kedvesebbnek tűnnöm. Rámosolygok, majd kibököm következő kérdésem:
- Mit gondolsz a Levitáról? Úgy érzed, hogy jó helyre kerültél, vagy szerinted tévedtek a beosztásodkor?
Úgy tűnik Alina sikeresen vette az első akadályt, azaz túl van az első kérdésen. Faggatója serényen körmöli az általa elmondottakat, ezzel mindketten nyernek némi időt. Lina csak mosolyog, még mindig nem hiszi el, hogy ez vele történik, de igyekszik figyelmét a vele szemben ülő lányra összpontosítani, és nem engedni, hogy gondolatai ezer felé tekeregjenek. Még szerencse, hogy a szőkeség gátat tud szabni ezeknek a magasröptűeknek, mert újabb kérdések érkeznek irányába.
-A Levita szuper hely, nem is kívánhattam volna jobbat, azt hiszem. Bár be kell, hogy valljam, a beosztáskor feladtam a leckét a süvegnek... Szegény vívódott rajta, hogy hová tegyen, mert szorult belém néhány olyan tulajdonság is, amelyek inkább a pirosakra jellemzőek. De nem bántam meg, hogy ide kerültem. Szeretem a kékeket, illetve szeretek szfinx lenni.
Válaszát meghallgatva bólintok, írok, majd gondolkodok. Mi az, amire az olvasók esetleg kíváncsiak lennének? Erre végül nem sikerül választ adnom magamnak, hiszen én még az Edictumot sem gyakran olvasom, példák sincsenek előttem, így hát kénytelen vagyok továbbra is saját kútfőből megoldani a helyzetet:
- Sikerült már beilleszkedned a kékek közé? Hogy jössz ki az évfolyamtársaiddal? - kérdezem, miközben megvakarom a halántékomat a pennám végével.
Alina válaszát ismét néhány perc csend követi, csak a penna sercegését lehet hallani. A szőkeség mosolyog, majd mikor látja, hogy a lány leírta az utolsó szavát is csillogó szemekkel kémleli, és várja, hogy feltegye a következő kérdéseket. A faggatás nem várat soká magára. A téma: mennyire sikerült Linának beilleszkednie a levitások közé, és hogyan viszonyul az évfolyamtársaihoz. Kissé elpirul, de azért igyekszik felülemelkedni zavarán, és értelmes válaszokat produkálni.
-Azt hiszem, sikerült beilleszkednem, legalábbis én így érzem. Az évfolyamtársak közül nem sokkal találkoztam eddig, tudod nagyon leköt a tanulás, iszonyatosan félek a vizsgáktól... De akikkel találkoztam, Zoli, Wolgi és David, ők mind nagyon rendesek voltak velem.
Elmosolyodik, majd hozzáteszi.
-Más házakból nem nagyon vagyok képben az évfolyamtársakkal, mindössze egy rellonos lánnyal, Teoval beszéltem, és ő is nagyon kedves volt...
Végigpörgeti, hagyott-e ki valakit az elsős ismerősei közül, de mivel nem jut eszébe senki más, kíváncsi tekintettel néz a lányra, várva az újabb adagot.
Ha már a tanulásnál tartunk, eszembe jut valami, amit akkor olvastam, amikor a lányról kerestem háttér információt, mert hát mégse jöhettem teljesen felkészületlenül. Neki is szegezem a következő kérdésem:
- Úgy tudom, hogy a szüleid gyógyítók. Te is hasonlóképpen képzeled el jövőbeni munkádat, vagy más irányba indulnál inkább?
Lina sejtette, hogy a jövőjére vonatkozóan is lesznek kérdések, nem tévedett. Szemeiben felcsillan a büszkeség és a szeretet, amint a lány a szüleit említi. Elmosolyodik, majd válaszolni kezd.
-Igen, gyógyítók. Egész kicsi voltam, amikor eldöntöttem, hogy én is, akárcsak ők ezt a hivatást szeretném választani. Ezek után talán nem csoda, hogy gyakran látni BIT és GYNT könyvet a kezemben...
Felnevet.
Ez a téma engem is érdekel, elvégre én is ebben a szakmában látom a jövőmet - persze ez most csak egy kifejezés, valójában nem jósoltam magamnak a témában. Viszont hirtelen rájövök, mi az, ami sok embert érdekel. A sport!
- Nem vagy tagja a kviddics csapatnak. Tervezed, hogy valamikor majd az leszel?
Alina kicsit kifújja magát, amíg a lány lekörmöli a válaszát, majd egy váratlan kérdés érkezik, Lina ajka félszeg mosolyra húzódik a téma hallatán.
-Nem, tényleg nem vagyok csapattag, és nem is leszek. Azt, hogy repülő szörnyűségek elől meneküljek nem nekem találták ki, meg hát a repülés sem az erősségem. Inkább megmaradok jégtáncosnak, illetve műkorcsolyázónak azt hiszem...
A lány válaszával mélységesen egyetértek, bár én inkább tériszonyom miatt kerülöm el messzire a seprűlovaglós játékot. Viszont a korcsolyázás... az olyan szép.
- Milyen régóta korcsolyázol? Hogyan kezdted el? Csak hobbiszerűen űzöd, vagy versenyeztél is már? - zúdítom rá kérdéseimet, és közben az is eszembe jut, milyen érdekes lenne, ha a lány közben hydromágus is lenne, mert akkor maga fagyaszthatná meg lábai alá a vizet.
Lina faggatója kap a témán, és a sportágával kapcsolatban néhány kérdést tesz fel neki. A szőkeség örül, hogy végre valaki nem azzal jön neki, hogy 'Jézus, jégtáncolsz? na nee'... Hálás pillantásokat vet a lányra, miközben válaszol.
- Nyolc éve! - Jelenti ki büszkén - Voltam már néhány versenyen, és a terveim között szerepel, hogy kijussak a műkorcsolya világbajnokságra. Az állati lenne... Bár lehet, hogy ez csak álom marad, mert eddig nem kellett tanulnom meg ilyenek, a jégtánc volt az életem. Most viszont...
A mellette heverő tankönyvekre siklik a tekintete és elmosolyodik.
- Szerintem ez nagyszerű álom - nézek fel a nálam fiatalabb lányra. Én és a jég nem vagyunk jó viszonyban, Misi tudna mesélni legutóbbi találkozásunkról, ami nem végződött túl jól. Számomra a fagyott víz túlságosan hideg és csúszik. De a jégtáncot nézni szeretem. - Hát én szorítok neked, hogy a tanulás mellett korcsolyázni is tudj. Viszont kezd későre járni, szóval íme az utolsó kérdés: Mi volt a legjobb dolog, ami eddig történt veled, mióta a kastély lakója vagy?
Lina lelkes-hálás mosollyal az arcán hallgatja a lány szavait, majd illedelmesen meg is köszöni őket.
-Köszi a szorítást, már alig várom, hogy tél legyen, és megnyissák az itteni pályát, onnantól kezdve nincs akadály...
Szemei csillognak, majd mikor a lány megemlíti, hogy későre jár, és elérkeztek az utolsó kérdéshez, kicsit megnyugszik, és figyelmesen hallgatja azt, aztán válaszolni kezd.
- A legjobb dolog? Amikor az akváriumban töltöttem néhány felejthetetlen órát egy felejthetetlen emberrel.
Rákvörösre pirul, majd búcsúzásba kezd.
- Ha ennyi volt, akkor most megyek is, tudod tanulás, vizsga ... Köszi az interjút! Szia!
Feláll, majd a folyosóra kilépve elnyeli őt a sötétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése