Bolondulok a tündérmesékért és a feldolgozásaikért - különösen, ha valamilyen csavar van bennük: a 2012-es Tükröm, tükröm nem okozott csalódást!
Talán a címből is sejthető, hogy egy Hófehérke történetbe csöppen bele a néző, ahol a gonosz mostoha szerepében Julia Roberts ármánykodik, míg Hófehérkét Lily Collins alakítja. Végigolvastam pár kritikát a történetről, és azt kell, hogy mondjam, az okos filmkritikusok nem igazán tudják hova tenni ezt a filmet. Folyton azon problémáznak, hogy nem elég vicces a film, de szerintem ez a film nem paródia, hanem családi mozifilm, így én a magam részéről nem róttam fel neki ezt hibának. Azt azonban ők is elismerik, hogy nagyon szép a látvány és jó a rendezés - ebben egyet is értünk. Továbbá jó pár helyen láttam arra vonatkozó kritikát, hogy az egyik színésznő sem szép, pedig a történet szerint nekik kellene a legszebbnek lenniük - ez meg egyértelműen butaság, igen, Lily Collins szemöldöke valóban karakteres, de könyörgöm, ne ez alapján ítéljünk már meg valakit! És itt részükről meg is áll a tudomány.
Én, a magam részéről lelkesen üdvözöltem Hófehérkét, aki a kezdeti bájos sutasága ellenére a film végére komoly, független nővé nőtte ki magát. Öröm látni az olyan hercegnőket (és úgy általában, lányokat), akik nem ülnek a fenekükön búslakodva, hanem a saját útjukat járják, és mellette mellékesen megmentik a hercegjüket. Imádtam továbbá az egész hét törpét érintő vonalat, és ha már a látványvilágról beszélünk: a bálon voltak a legklasszabb állatjelmezek, amiket valaha láttam!
Ebben a bájos, szerethető történetben az egyetlen dolog, ami nem igazán győzött meg, az az utolsó zeneszám volt; meg azt találtam még furcsának, hogy télen, a hóban mindenki egy szál ruhában mászkál, mégsem fázik (de ezt csak a bennem lakó fagyosszent mondja!). Összességében nekem nagyon pozitív élmény volt, Julia Roberts igazán jó volt, és Armie Hammernek (Alcott herceg) is volt egy-két remekül eltalált pillanata. Könnyed, esti kikapcsolódásnak ideális!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése