Ágota szuahéliül tanul

Ágota jeles mondatainak egyike így hangzik. "Ne legyél már idétlen." Ezt persze nekem címezi, naponta unásig hallgatom. De had mondjam el a csúf igazságot. Képzeljétek magatok elé a klubhelység kandalló előtti részét Ágota torzonborz fejével meg az én csodálatos, fényes szőrű jelenségemmel, amit a kandalló fénye átvilágít, és már-már olvadó mályvacukorra emlékeztet, kéklő szemem pedig, mint a csobogó tenger...térjünk vissza inkább a lényegre. Szóval Ágota vizsgára készül. Ennél fogva szobafogságra ítélte magát, ami nekem azért rossz, mert egész nap figyelnem kell a fejét, ha csak el nem kóborlok közben, de arról már leszoktam, mert odáig fajult, hogy Ágota el akart vinni macskanalitikus elemzőhöz, de mondtam, hogy köszönöm, viszontkívánom, de ne legyen idétlen. Általában szórakoztató, de azért estére átkozottul unalmas. Történt ám tegnap este, hogy megtört a csend. Figyelmes lettem furcsa szavakra...macska legyek, ha nem átkokat szórt valaki a másikra titokban. Na, ezt bizony jelentenem kell! Ácsi, nincs is senki a helységben Ágotán kívül. Mit csinál ez az átkozott? Haha, nem abban az értelemben átkozott - mégsem. Na mindegy. Közelebb húzódtam, de azért annyira nem, hogy azt higgye, barátkozni akarok, attól azért távol állok még, főleg mióta van az a szokása, hogy a pálcájával "simogat". Ki az idétlen...? Egy kicsit mindig elkalandozom, de a lényeg, hogy tisztán lehetett hallani, hogy Ágota motyog. Mint aki megbolondult. Felugrottam a háta mögé, hogy elolvassam, mit tanul - akinek voltak kétségei afelől, hogy a macskák tudnak olvasni, mostantól ne legyenek, főleg ha valamelyik ilyen különleges, mint én -  a könyv szerint Legendás Lények Gondozását tanul. A griffmadár csontozatát, ráadásul szuahéli nyelven is kell tudnia, ó de sajnálom úgy egy percig. "Gtuikds - szárnycsont" - mondja. "Mjdjoo - karomcsont, poblvfi - csőr körüli csont, unnfri - bokacsont, tamalaami - felsőalsókülsőbelső pofacsont". Ez már igen.

Na szóval megállapodtam magamban magammal, hogy kettőnk közül nem én vagyok az idétlen, és most már ti is tudjátok, már megérte megírni ezt a csodás beszámolót, mert remélem nem kételkedett abban senki, hogy a macskák nem tudnak írni. Már ha valaki olyan különleges darab, mint én. Ne felejtsetek el a tálkámba egy kis tasakost, csomagost rakni, ha arra jártok, de dorombolást ne várjatok cserébe. Vacak világ van.