Reményik Sándor

Reményik Sándor nevét talán kevesebbszer halljuk, mint költőtársai nevét, pedig érdemes tőle olvasni. Nem célom nektek verset elemezni, ezt meghagyom a mugli magyar óra szépségének ^^ Magunktól pedig azért jó verset olvasni, mert attól olvasol, akitől szeretnél, és úgy sajátítod el, ahogy szeretnéd. Én nagyon élvezem, mindig találok valami aktuális verset mindennapjaimra nézve, amit utána esetleg fejembe is vések.

Kegyelem című versében kicsit a költő világhoz, élethez való hozzáállása is tükröződik. Reményik Sándort a személyes és történelmi szenvedésekben megtisztuló, példaértékű életéért tisztelték kortársai.
"Reménytelenül is csillagokkal népesítette be az erdélyi éjszakát."

A vers mondanivalója azt hiszem, időnként mindenkire érvényes lehet. Az első felében a tehetetlenségről beszél..."mindegy, mindhiába...", s amikor nincs kiút a gödör mélyéről, akkor jönnek a gejzírként feltörő felismerések; "magától megnyílik az ég...megszűnik a vihar...éled a remény". Egy szóval: a kegyelem mindig megadatik.

Jó versolvasást, raktározzátok el ezt a remekművet! : )

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.