Medárd bezzeg mindig nyakig ment a vízbe, én meg kint aggódhattam, hogy visszajön-e még. De végül mindig kijött. ^^ A legmókásabb élményem ugyan már nem gyerekkoromban volt, de ennél viccesebbre nem nagyon emlékszem. Mikor megjelent a varázserőm, akkor az egyik fiú osztálytársam éppen piszkált, és már nagyon elegem volt belőle. Alapvetően nem tudnak kiborítani és haragudni sem szoktam senkire, de az egy kivételes eset volt. Megelégeltem a mindennapos piszkálást, és öntudatlanul sikerült fejbe vágnom az irodalom könyvemmel a terem túlsó végéből. Először megijedtem, hogy mi volt az, de utólag visszagondolva nagyon is vicces volt a dolog. ^^

Szép volt! ^^ Hány éves voltál, amikor megtudtad, hogy varázsló vagy? Hogyan kerültél a Bagolykőre?
Ekkor 13 éves voltam már, szóval eléggé későn derült ki, hogy van varázserőm. Eléggé ijesztő volt a családom számára, mivel 3 generációig visszamenően nincs varázsló felmenőm, és addig csak buta pletykának, családi mítosznak tartottuk azt, hogy a szépapámnak volt varázsereje. Aztán így visszagondolva nem tűnt lehetetlennek a dolog. ^^ Az idekerülésem pedig szerintem teljesen szokásos módon történt: megkaptam a levelemet, és jöttem.

Hogy teltek az eddigi éveid? Melyik tantárgy lett a kedvenced?
Békésen szerencsére. Általános iskolában sokat piszkáltak, a kis falu hátránya, hogy mindenki ismer mindenkit, és elég sokszor célkeresztbe kerültem. Nem szeretem a drasztikus változásokat, de nagyon jó volt új környezetbe, új emberek közé kerülni. A gemmológiát szerettem meg talán legjobban, érdekelnek a kövek és a hatásuk az emberre és a környezetre.

Azta, nagyon jó az érdeklődésed. Mi szeretnél lenni?
Uhm, nem igazán döntöttem még el. Túlságosan sok minden érdekel, de még van némi időm kitalálni, hogy mit is szeretnék majd csinálni. ^^

Azt súgták a madarak, hogy szeretsz énekelni és táncolni. Igaz ez? 
Igen, igaz, de rettenetesen szégyenlős vagyok, szóval soha nem fogjátok sem látni, sem hallani ezeket a dolgaimat. >.< *elpirul, legszívesebben elbújna valahova*

Én is imádok táncolni és énekelni is, szóval nem vagy egyedül. Milyen stílusú táncokat illetve zenéket szeretsz?
A zenei ízlésem olyan, mint az olvasásom, mindenevő vagyok. Nincs kifejezett kedvenc zenei stílusom, azt hallgatom, ami éppen tetszik. Táncban kedvelem a kortárst, de nem vetem meg a társastáncokat sem, ha véletlen akad hozzá partner, akinek nem félek megmutatni a tudásomat. Természetesen ez utóbbi nagyon ritkán fordul elő. *nevet*

*Kacsint a majdan ezt az interjút olvasó pasiknak* Ha már az evés is szóba került: Mi a kedvenc sütid?
Pitiző kiskutyába tudok átmenni anyu házi krémesétől. *___* De nagyon szeretem a zserbót és a dobostortát is. Meg ha mentünk régen vásárba, mindig kellett kürtős kalácsot venni, mert anélkül nem voltam hajlandó hazamenni. *jót derül az emlékeken*

*Elolvad a sütik hallatán* Annyira finom sütik vannak Magyarországon. Köszönöm, hogy hagytad magad faggatni, remélem nem bántad meg.
Igazán szívesen, és természetesen nem. ^^ Sziasztok Levitások! *___*

*Hallja, hogy valaki lopózkodik, azt is érzi, hogy a tesója az. Megismeri már a lépteiről is. Mikor megérinti a vállát, hirtelen mozdul felé, hogy megijessze* Persze, alszom, de azért tudok válaszolni. *nevet*

*Megijed, bosszúból megcsikizi* Szuper. Ne szólj be, hogy miért teszek fel neked olyan kérdéseket, amikre tudom a választ, jó? Én jelenleg nem ismerlek téged. Szóval: Honnan jöttél, mert nem látszol magyarnak. Hol nőttél fel?  
*Legszívesebben csak beszólna, de visszafogja magát ezúttal. Tetszik neki a játék, még nem tudja hogyan, de valami meglepetést azért fog okozni drága ikerének.* Hát, jó, rendben. Koreából érkeztem, az ikertesóm is itt tanul. Nem ismered véletlenül? *kaján vigyor* A szüleink meghaltak, mikor öt évesek voltunk, örökbe fogadtak. Laktunk kis ideig Amerikában is, de főként szülővárosomban, Seoulban éltem.

Van ikred? Milyen jó neked! *Meglepődik Viki mindent bevalló őszinteségére, amiről ő még sosem beszélt* Ööö, milyen viszonyban vagy az ikertestvéreddel? Szoros a kettőtök közti szál?
*Két lábát maga alá húzva, török ülésben az ágyon ül, erősen gesztikulálva beszél, mint mindig, amikor lelkes. Maga mellett helyet mutat a riporternek* Csüccsenj ide, nem harapok. *a vigyor nem hervad le az arcáról* Voltál te már kevesebb, mint fél négyzetméteren összezárva valakivel kilenc hosszú hónapon keresztül? Ha nem, nem tudod, min mentem keresztül. Abból is látszott, mennyire elnyomott, hogy előttem bújt ki a Napvilágra. Nos, mit mondhatnék még? *odahajol a füléhez és belesúgja* Ő azt hiszi, hogy imádom, de...ne mond el neki, belebetegedne! * Halkan kuncog, de fel van készülve Dashától egy viszont támadásra is *

*Leül mellé* Igen, ami azt illeti, voltam hasonlóképpen összezárva egy bizonyos személlyel. De ugye szereted az ikertesódat? Jól kijösztök egymással?
Na, jó. *nagy sóhaj* Nem akartam, hogy ez írásban is megjelenjen, mert még visszaél vele, de jól kijövünk, igen. *a végén már komoly a hangja* Tudod, sok szép emlék kötődik hozzá, és nagy-nagy kalandok, amik remélem, most folytatódnak majd, *kacsint a mellette ülőre*

Ohhh, én is nagyon szeretlek Téged! *Öleli meg, mert vagy öt éve nem mondta neki ezt az ikertestvére, majd ismét a riporter énjébe búj* Mi volt kettőtök egyik legviccesebb sztorija? Elmeséled?
*Visszaölelgeti* Fúúú, most komolyan azt akarod, hogy abból a rengetegből egyet kiemeljek? Hát lássuk csak, talán a…nem, az nem volt olyan vicces, megvan…nem, az sem jó. *izgalmában feláll az ágyon és kihasználva a strapabíró rugókat, ugrándozni kezd.* Tudom már…tudom már… Emlékszel, úgy hat évesek lehettünk…anyáék vendégségbe mentek és az az öreg mágus asszony vigyázott ránk, akit *torokköszörülés* khmm…nagyon ….nem kedveltünk. Mikor le akart fektetni minket este, engem felvitt a szobámba, de amíg lement érted is, én visszaszöktem a nappaliba, ugyanoda és ártatlanul játszottam tovább, te meg átosontál a szobámba, aztán, mikor újra felterelt, te aludtál az ágyamban. Erre annyira összezavarodott, miután vagy háromszor eljátszottuk vele, hogy sírva fakadt, mi meg jókat kuncogtunk magunkban. *nevetve ugrál tovább az ágyon* És te, milyen csínyeket csináltál nélkülem és ki a legjobb barátod itt? *mikor lecsillapodik a nevetése, visszaül az ágyra*

Jajj, az nagyon jó volt. Képzeld, elmentem ejtőernyőzni, de gondolom mondtam már. Mi volt az ok, amiért te nem tudtál akkor idejönni Magyarországra, amikor én?
Inkább beszéljünk másról. Már itt vagyok és ez a lényeg!

Mi a hobbid?
Jaj, ez nagyon cikis, el sem merem mondani, csak neked, mert te nem adod tovább senkinek. *persze tudja, hogy a riport meg fog jelenni és sokan fogják olvasni, de igazából nem zavarja.* Tudod, amíg nem találkoztunk, én megtanultam pálcával kötni. *magyaráz* Amikor a muglik, pulóvert, meg sálat készítenek maguknak, csak én varázspálcával csinálom. Nagyon érdekel, hogy a mana hogyan szőhető bele a pulcsiba, mit okoz a viselőjének és lehet-e valamilyen módon különböző hatásokat elérni vele. *szégyenlősen lesüti a szemeit* Az első úgy, ahogy volt, kigyulladt, a másodikat meg Kim (a Seoul-ban lévő kutyánk) szétmarcangolta, de nem adom fel, folytatom a kísérleteket. *vigyorog ismét*

Kötni? *Néz furán ikertestvejére, mert eddig ezt nem tudta* Mik ki nem derülnek. Milyen érdekességeket rejtegetsz te még előttem? Mi a kedvenc sütid?
Tudod, amíg beteg voltam...sokat unatkoztam, volt időm ilyeneken agyalni, mert a sport és a nagyobb, erőteljesebb mozgásoktól is eltiltottak. Kellett a pótcselekvés. Most egyébként szeretnék egy olyan pulcsit kötni, amelyi világít, mint amikor a pálcádnak megparancsolod, meg egy olyat, amit pajzsként használhatsz....szóval nem unatkozom. A konyhában nem vagyok otthon, viszont az evésben annál inkább. Nagyon szeretem például a Hwangnam kenyeret. De szinte bármelyik jöhet.

Quentin Chamberlain

Kilt Zoltán - 5 pont

A pontok természetesen most is csak azoknak járnak, akik még mindig a Levita padjait koptatják.