Lovaglás - na de miért is?

Mostanában újra nagy divattá vált a lovaglás, mint sportág. Hogyan alakult a történelem során? Milyen stílusai vannak a lovaglásnak? Erről és még egy-két dologról olvashattak a mai cikkemben.

Korábban a lovaglás, vagyis a ló irányítása, egyensúlyozás és a lovassal való ritmikus mozgása elterjedt közlekedési mód volt, ma már inkább csak sportból, hagyományból űzik. Nagyon sok pozitív hatása van, úgymint minden izmot megmozgat, ápolja a lelket, koncentrációt javít, használják terápiás célokra, a gyermekek fejlődésére pozitív hatással van. A lovaglás művészetét megtanulni, érezni és élvezni hosszú évek során lehet csak, mindig lehet miben fejlődni. A ló és az ember harmóniájának eredménye, ez is egy életen át tartó tanulás.

A mai lóversenyzés Angliából származik, itt rendezték meg a Derbyt, amikor is azon a napon még a parlament is felfüggeszti az ülését. 1780-ban futották az elsőt, a szó abból ered, hogy a Jockey Club elnöke, Sir Charles Bunbury és Lord Derby elhatározták 1779-ben, hogy versenyt írnak ki. A Derby galopp versenyzésből és ügetőversenyzésből áll. A galoppverseny során a lovak vágtáznak a cél felé, nyergükben a zsokéval, inkább az angol telivéreket használják, melyeket kifejezetten erre a célra tenyésztettek. Az ügetőversenynél a hajtó versenykocsiban ül, a lovat a szárral és az ostorral irányítja, ügyelnie kell rá, hogy minél gyorsabb ügetést vigyen véghez az úgynevezett ügetőló.

A lovagláshoz többféle felszerelés is szükséges, nézzük őket szépen sorban:

Szükséges hozzá ugyebár maga a ló, utána pedig attól függ, hogy milyen stílusban lovagolunk, a felszereléseknek több típusai is lehet.

A nyereg alá tesszük a nyeregalátétet, más néven izzasztót, hogy ne kezdje ki a nyereg a  pacit. Erre kerül fel a nyereg, amelyen megtalálhatjuk a kengyelt, amibe a lábunkat kell belerakni, a hevedert, és a támasztékot. A ló fejére rakjuk fel a kantárat zablával vagy anélkül, ehhez kapcsolódnak a szárak, amikkel irányíthatni tudjuk őt, előfordulhat még rajta kikötőszár, ami szintén a könnyebb fegyelmezésre szolgál. Nem kötelező, de érdemes használni a lovon az ínvédőt, amik a lábait védik.

A lovasnak kényelmes nadrág ajánlott, cipőként zárt talpú, de inkább lovas csizma. Gerincvédőt érdemes beszerezni, ha esne a lovas, ez megvédi a komolyabb bajtól, ugyanúgy, mint a kobak.

Hogyan kell helyesen ülni a lovon?

Elől a nyeregkápához ülünk közel, testtartás egyenes, a fej, a láb és a sarkak egy vonalban vannak. A vállakat lelazítjuk, egyenesen hátul tartjuk, a fejet egyenesen felemeljük. Mindig a ló két füle közé nézünk. A combok és a térdek a ló oldalához simulnak. A lábszárakat térdben kissé behajlítjuk, szabadon hagyjuk lógni a ló oldala mellett. A sarkat le kell nyomnunk, hogy ne csússzon ki a lábunk a kengyelből.

A jármódok:

A ló testét előremozdító erő a hátsó végtagokból származik, míg az első végtagok szerepe az elmozduló test megfelelő alátámasztása. A hátsó végtagok sokkal tömegesebbek, izmosabbak az elsőnél.

A lépésben a ló a legnyugodtabb, leglassúbb járásmódját végzi, a lábak meghatározott sorrendben egymás után hagyják el, majd érintik újra a talajt.

Az ügetés olyan kétütemű mozgásforma, melynél az egymáshoz átlósan elhelyezkedő lábak egyszerre lendülnek a levegőbe és egyszerre érnek talajt. Megkülönböztetünk tanügetést és könnyített ügetést. A tanügetésben a lovas enyhén hátradől, hagyja, hogy a teste kövesse a ló mozgást. A könnyített ügetésben, mikor már tapasztaltabb, ütemre feláll a nyeregben és visszaül úgy, hogy amikor a ló külső első lába érinti a talajt, akkor áll fel a nyeregben, amikor a másik, akkor visszaül.

A vágta egymást követő ugrások sorozatából álló háromütemű jármód, két vágtaugrás között a lónak egyik lába sem érinti a földet.

Azonban, mint mindenki tudja, minden lovas életében előfordulhatnak esések. Úgy tartják, hogy addig nem lovas a lovas, amíg legalább egyszer életében le nem esett a ló hátáról. Azt is mondják, hogy az esés után közvetlenül vissza kell ülni, nehogy félni kezdjél a lovaglástól. Nos, én ezt megtapasztaltam, és az élet más területein is hasznosnak tartom. Zárásképpen hoztam nektek egy kis szösszenetet arról, hogy igaz az a mondás, az esés megélése nagyban függ az életkortól is.

1. szakasz: leesel a póniról. Pattansz egyet-kettőt a földön. Nevetsz. Visszamászol és megismétled.

2. szakasz: leesel a lóról. Szitkozódva üldözöd a lovat. Visszamászol a ló nyakán csüngve, és sötétedésig lovagolsz.

3. szakasz: leesel a lóról. Az inged ujjával elállítod a vérzést. Egy barátod visszasegít a lóra. Hazaérve két fájdalomcsillapítóval és jeges borogatással kezeled magad, majd másnap újra lovagolsz.

4. szakasz: leesel a lóról. Nem hagyod, hogy mentőt hívjanak, inkább elvezetsz a sürgősségire. Szórakoztatod az ápolókat a korábbi, lóháton előadott hajmeresztő mutatványaid mesélésével. Gipszlevétel előtt két nappal újra lóra ülsz.

5. szakasz: leesel a lóról. Rövid időre elfelejted a lovad és a párod nevét. Gond nélkül flörtölsz a kiérkező mentőorvosokkal. Egy hétig a kórházban fekszel, és gazdagabb leszel néhány csavarral. Mire az orvosod azt mondja, hogy újra lovagolhatsz, Te már egy hete lóháton vagy.

6. szakasz: leesel a lóról. Akármennyire is jóképű a mentőorvos, nehezen tudod megérteni a humorát, amikor azt kérdezi: Csak nem Ön az már megint? Az intenzív osztályon töltött idő alatt mindent megtudsz az orvostudomány legújabb áttöréseiről. Meggyőzöd magad, hogy a tartósnak ígérkező bicegésed nem is feltűnő. Megígéred a párodnak, hogy felhagysz a lovaglással. Egy héttel később veszel egy idősebb, lassabb, kisebb lovat.

7. szakasz: lecsúszol a lóról. Megkönnyebbülsz, hogy az ízületi protéziseknek és a beültetett orvosi vackaidnak nem esett baja. A párodnak beadod, hogy a horzsolásokat egy kerti baleset következtében szerezted. Úgy teszel, mintha nem látnád, ahogy erre a párod csak a szemét forgatva bosszúsan motyog. Még aznap adsz egy almát a lovadnak.