A vizsgaidőszak a kedvence a macskafajtámnak, egyrészt mert csöndben vannak ezek az átkozott varázslók, másrészt mindenki összecsinálja magát idegességében, amiken én rengeteget szoktam szórakozni. A gazdám egyébként egy semmirekellő alak, múltkor is ahelyett, hogy tanult volna, a konyhában tett-vett valamit, aminek köze nem volt a jegyzeteihez, vagy a könyveihez, de hát majd lesz nemulass, ha jön a végítélet napja...najó, nem túlzok, egy vizsga. Eldöntöttem, hogy össze fogom tépkedni a füzeteit, de félek, hogy kivág az ablakon, a kastély pedig magasabb, mint azt gondoltam, szóval beérem azzal is, hogy majd piszkálom, és egyfolytában morgok az orra alá, vagy épp csapkodok a farkammal. mikor tanulni próbál a klubhelység egyik kanapéján.
Egyébként azt hiszem, egyre jobban az idegeire megyek Ágotának, mert már nem foglalkozik annyit velem, nem is csempészik ki nekem halat a nagy kajálásokról, amiket a nagyteremben szoktak csapni, pedig ott aztán annyit esznek, hogy nem is értem, hogy nem gurguláznak már a folyosókon. Gondoltam már rá, hogy koplalok egy kicsit, és nem fogok megenni semmit addig, míg rá nem jön, hogy nekem bizony a halacska kell. Úgyis aggódni kezd, ha kórosan sovány leszek, múltkor az se tetszett neki, hogy hullik a cicaszőröm a párnájára, meg mindenhova.
Aztán az történt, hogy sápítozva elvitt engem valami javasasszonyhoz, mondván a cicája meg fog halni, nem hiányzik az neki. Belém diktáltak valami szörnyen rossz ízű itókát, de mondom ha én ezt tudom, hogy meg kell innom, meggyógyulok magamtól is. A vége az lett, hogy összehánytam a helységet, aztán kitépkedtek egy kis szőrt a bundámból, na mondom azt nagyon gyorsan visszakérem, de aztán azt hiszem, ennyivel le is tudták a kezelésemet. A szobában nekiálltam még bódulni egy kicsit, meg szenvedni a halacskámért, ha már hősiesen álltam a kiképzést, de egyelőre nem tudtam vele meghatni Ágotának azt az okos fejét, amivel mindig olyan okosan néz, de engem ezzel egy ideje nem ver át. Pedig mondja, hogy szeret, mert én itt vagyok akkor is, ha senki más, mondom ezt nem nagyon érzem át, főleg, mikor belém rúgott múltkor, mert "nem látott". Majd felrúgom én is szeretetből.
Szóval összegezzünk, hány nyugodt percem volt, mióta itt vagyunk, hát semennyi, de mondtam én Ágotának, hogy nem tudom megszokni az állandó költözést, nem vagyok én gólya.
Itt egy kép rólam, amikor bátorítom Ágotát a tanulásra, szóval szerintem ne várjátok meg, míg ezt látjátok a nap 24 órájában. Menekülési útvonal nincs.

1. Figyelj oda! - Persze, tudom, hogy sokkal jobb azon merengeni, hogy az előtted ülő helyes srácnak kék vagy zöld-e inkább a szeme, vagy, hogy neked jól állna-e a barátnőd pulcsija, vagy, hogy az a helyes lány rád mosolygott-e, de bízz bennem, megéri odafigyelni. A tanárok hajlamosak azokat a kérdéseket, feladatokat visszaforgatni a számonkéréskor, amiket órán is megbeszéltetek, így, ha akkor figyeltél, sokkal könnyebb dolgod lesz a későbbiekben!
2. Kérdezz! - Ha valami nem világos, rakd fel szépen a kis kezed, és kérdezz rá! Az egyik barátnőm ezzel a technikával élt középsuliban, és egészen addig nem mehettünk tovább az anyaggal, míg ő meg nem értett mindent - én sajnos csak évekkel később jöttem rá, mennyire hasznos is, ha ezt teszem.
3. Jegyzetelj! - Vizsgákra, dolgozatokra készülni sokkal könnyebb, ha tudod, mi hangzott el az órákon (mint említettem, a tanárok visszaforgatják az anyagokat - saját tapasztalat! ;)). Természetesen a számonkérés előtt olvasd el a könyveket is (azokat is ki lehet jegyzetelni, így később már csak elég azt átnézni!), de olvasd végig a jegyzeteidet is! Hogyan is kell jegyzetelni?
1. Próbálj a legfontosabb momentumokra, összefüggésekre, kulcsszavakra koncentrálni!
2. Tagold a szöveget bekezdésekre, húzd alá a lényeget, karikázz, nyilazz! (Tudom, vonzó dolog mindent kiszínezni sorkiemelővel, de értelmetlen. A lényeget jelöld csak!)
3. Ha pontatlan a könyved vagy az órán sokkal több minden hangzik el, mert a tanárod maximalista, akkor ne habozz egy ceruzával a könyvbe jegyzetelni! Természetesen csak akkor, ha nem könyvtári könyvről van szó! Nekem töriből ez a technika jött be, így mindig teljesen teleírt töri könyveim voltak, amiben minden fontos információ benne volt!
4. Mindig pontosan írd fel, mi a házi feladat! - Mindegy, hogy az órai anyag végére, vagy egy leckefüzetbe írod, a lényeg, hogy meglegyen. Elvégre nehéz úgy elkészíteni a leckédet, hogy azt se tudod, mi az. Nálam az vált be, hogy rendszeresítettem egy zsebnaptárat, ahol ahhoz a naphoz írtam fel a dolgokat, amikorra meg kellett lenniük. Azóta is minden fontosabb teendővel így járok el, csak a naptáram ölt egyre nagyobb méreteket!
5. Tarts szünetet! - A suliban az órák közötti 10-15 perc arra van, hogy pihenj, élj a lehetőséggel! Állj fel, mozogj kicsit, egyél és igyál, és látogasd meg a mellékhelyiséget! Nem mellékesen közben próbálj minél több információt cserélni a többiekkel, hiszen az a legizgalmasabb része a szüneteknek!

1. Ismételj! - Ha már olyan gyönyörűen legyártottad az órán a jegyzetet, át is futhatod otthon, így sokkal könnyebben rögzül a megtanulandó anyag, sokkal kevesebbet kell vele szenvedned vizsgák előtt. Erre is csak egyetem alatt jöttem rá, de sokkal könnyebb másodszor megtanulni valamit, tehát, ha rendszeresen ismételsz, kevésbé viselnek majd meg a számonkérések, hiszen az anyag jelentős része már ott lesz a buksidban!
2. Készítsd el a házi feladatod! - A lustaság fél egészség, de ha aznap megírod a leckéd, nem az óra előtti szünetben kell ezen stresszelned majd, ráadásul bent van még a fejedben egy csomó összefüggés, amit nem kell újraalkotnod, mert az elmúlt napokban elfelejtetted. Segít, ha van, akinek felmondhatod a megtanult anyagot (még ha az a macskád is - mégis melyik macska ne akarna tudni az Árpád-házról?).
3. Pihenj! - Csábító a lehetőség, hogy félpercenként ellenőrizheted a leveleidet vagy, hogy mit posztoltak a barátaid, de ebből rendszerint az szokott lenni, hogy az ember 10 perc tanulás után tart egy óra szünetet. Nem túl hatékony, igaz? Hidd el, semmi nem fog történni, ha nem azonnal értesülsz arról, hogy Kis Pista kólát ivott! De a rendszeres pihenésekre visszatérve: Nekem legjobban a teaivás vált be, mert az ember lányának addig sem kell tanulnia, míg megfőzi, akkor sem kell tanulni, mikor issza, és ugye a rendszeres mosdó szünetek is remek pihenési lehetőséget biztosítanak. Ha igazán hatékony akarsz lenni, ennyi szünet elég is. Ha viszont befejezted aznapra a tanulást, akkor javaslom, hogy menj el mozogni egy kicsit vagy aludj egyet - így kerülnek át legkönnyebben a rövid távú memóriából az információk a hosszú távú memóriába.

Már elég rég volt, hogy egy finom ínyencséggel leptelek meg titeket, így gondoltam itt az ideje, a vizsgaidőszak közepén, hogy megosszam veletek ezt a finom ételt. Ezt a "süteményt" nemrég kóstoltam először, még mikor vendégségbe voltunk az egyik ismerősömnél. Már elsőre nagyon ízlett, és egyből el is kértem a receptet, hogy mikor hazaérünk a nyaralásból, én is megcsináljam. Mondanom sem kell, hogy mennyire egyszerű az egész, pár perc alatt kész is van, és már ehető is. Na de akkor lássuk. :)

Hozzávalók 4 főre
25 dkg túró
25 dkg liszt
3 egész tojás
1 pohár tejföl (175 g)
1 tk szódabikarbóna
3 ek cukor
csipet só

Elkészítés:
1. A túrót egy villával összetörjük és minden hozzávalóval jól elkeverjük.
2. Serpenyőben felforrósítjuk az olajat, majd púpozott teáskanálnyi adagokat pottyantunk az olajba és mindkét oldalukat aranyszínűre sütjük (adagonként 6-7 perc alatt).
3. A kész túrófánkokról a felesleges olajat papírtörlővel leitatjuk.

Ha ez kész van, akkor már nincs is más dolgunk, mint tálalni. Találáshoz pedig általában porcukrot szoktunk szórni a tetejére, de lehet mellé rakni bármilyen lekvárt is, vagy elég csokit is olvaszthattok rá ízlésnek megfelelően.
És így nem utolsó sorban már csak annyit mondanék, hogy jó étvágyat hozzá, ha elkészítitek.

Hogyan írjunk helyesen....

II. rész

A mai bejegyzésemben a vesszőhasználatról lesz szó, mert azt hiszem, hogy a második legégetőbb probléma ebben a témakörben van. Sokan rosszul használják, vagy elfelejtik használni a vesszőket, és az utána lévő szóközöket, ami, mint azt az előző részben is taglaltam, nagy részt befolyásolhatja, hogy ki mikor lesz haladó, vagy veszik el tőle.
Emiatt picit nyers lesz a mostani bejegyzés, szóval vágjunk is bele.
Mikor használjuk?

• felsorolásnál, azonos szerepű mondatrészeknél, mint pl.: és, s, meg, vagy, 
• tagmondatot elválasztva, ugyanazzal a mondattal példázva, egyiket kötőszóval, másikat annak hiányában: pl.: A parton ültem, s néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. A parton ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
• tizedes törteknél az egészrész, törtrész között, tehát, mint tizedesvessző, pl.: 10, 32
• hátravetett mondatrészek előtt,  pl.: A szüleire gondolt, és a nővérére. Aztán elővette a bicskát, meg a kenyeret, meg a kést.
• páros kötőszóval alkotott szerkezetekben, pl.: Vagy ezt, vagy azt választod...
• értelmező előtt, esetenként mögött is, pl.: Németh Pétert, a szomszédomat kereste.
• szervetlen mondatrészek elé, és mögé, megszólításnál, indulatszó után, pl.: Ej, de szép napunk van!, Péter, hozd ide a kulcsot!
• közbevetésnél, pl.: A vonat, persze, megint késett... István, sajnos, nem tud eljönni....