Aki azt hiszi, hogy Alan Alexander Milne írói munkássága mindössze a Micimackóra korlátozódik, súlyosat téved. Három éve, egy véletlen folytán szert tettem az önéletrajzára (Már túl késő...), és azt is egy élmény volt olvasni, mert hihetetlenül humorosnak találtam, és most is egy véletlennek köszönhettem, hogy eljuttatta hozzám a Holnemvolt-ot.
Mint minden mesébe, ebbe is kell: két szomszédos király, aki háborúskodik; egy királylány, akit nem igazán kell megmenteni; egy királyfi, aki a királylány kezét szeretné megszerezni; egy grófnő, aki ármánykodik; és még némi varázslat, voilá, máris kész a kezdő színünk. Pókláb Sámson, a híres krónikás, aki a 17 kötetes Valeriána múltja és jelene c. munkájában ír a történetben főszerepet kapott valér-bikarbón háborúról, komoly kritikát szenved történetünk mesélőjétől - aki írt vagy olvasott már bármiféle értekezést, igen jól ismert szófordulatokra bukkanhat!
A valóságos szereplők, a humor és a báj, ami átszövi a történetet (ami meglepő fordulatokat vesz olykor!) könnyedén továbblendít minket, és mire kettőt pislogunk, máris a történet végére értünk! A téma, a szereplők és a cselekmény azt sugallja, hogy gyermekkönyvvel van dolgunk, de 9-12 éves kor alatt ez a könyv még kevéssé élvezhető a rengeteg körmondat miatt - ez inkább felnőtteknek szóló mese (különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az első világháború idején íródott. Olykor igen egyszerű dolgok el tudnak indítani háborúkat, és a háborúzó felek nem mindegyike akar ártani a másiknak - némelyike szeretne egyszerű disznópásztor lenni, és állatokat fejni.)
A magyar fordítás különösen remekül sikerült, dicséret illeti érte Borbás Máriát!
Búcsúzóul pedig itt hagyok nektek egy igen fontos varázsigét:
Bá, bé, bill. bull,
vá, vé, vill, vull -
vá, vé, vill, vull -
Az ellenség leverése dolgában nem sokat segít, és alakot váltani sem tudsz vele, de a sárkányokat kordában tartja. Szükség esetén a két sor felcserélhető, ám fontos, hogy mély érzéssel kell kimondani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése