Arra gondoltam, hogy írok egy cikket az Edictumba a HVH-nk leköszönéséről; elég hirtelen jött a dolog. Nem én voltam az első, aki megtudta, csak úgy hallottam a pusmust a folyosón. Visszamentem a Tündérkertbe, ott ült a sok levitás, nézett, mint borjú az újkapura. Kőszegi bá' a lelkét is kitette a Levitáért, elég fura, hogy lelépett.
Részemről megint kaptam egy halom megajánlott jegyet, úgyhogy kissé leeresztettem a tanulással. Magyarán hullára ráérek – például azon agyalni, hogy miért ment el Gábor bá', és hogy mi lesz eztán. Bár Rédey a házvezetőnk, őt az első pár hónap óta szinte sosem látom. Na, az is megérne egy kommandót, hogy ő vajon mi a frászt csinál ilyenkor. Néha felvillan a kertben, aztán eltűnik megint.
Na, szóval már egy hete nincs házvezető-helyettesünk, de a cikk még mindig nem készült el, ezért az Edictum nélkülem jelent meg. Na mindegy. Eddig annyira jutottam, hogy Kőszegi nincs interjúadós hangulatában. Nem egyenesen hozzá mentem, előbb kipuhatolóztam, mizu, nem akartam ajtóstól rontani a házba - jól is tettem. Később összeszedtem az infókat róla, és már világos, miért nem szeretne egy csésze tea mellett elcsacsogni az indokokról. Állítólag valami drágakőről szállt rá egy átok, és most folyamatosan mérgezi a szervezetét. Remélem ez utóbbi nem igaz, mert az azt jelentené, hogy meg fog halni. Nem tudtam, hogy ez a gemmológia ilyen durva mágiaág. Azt hinné az ember, hogy csak nyugiban tologatod az asztalodon a kavicsokat...
Na, a cikkbe végül annyit írtam, hogy betegség miatt távozott Kőszegi prof. Ez talán csak nem baj, hiszen ezt mondta másnak is. Nem vagyok híve a pletykáknak, sőt, a legtöbb pletyka tök szánalmas. Más téma után kell néznem.
A penna végével – ja, eltűnt az utolsó tollam is, kénytelen vagyok pennát használni – a szám szélét csiklandozva gondolkodom, mivel töltsem ki a cikk maradék részét. Most, hogy Kőszegi nincs, Rédey pedig eddig sem volt, ki intézi az ügyeinket? A prefektusok? Ilyen feladatot adni gyerekek kezébe nem necces? Végül is Boti meg Lau már közel húsz évesek. Mondjuk a nővérem 24, de még most is birka.
No jó. Félkész írásomat a táskámba téve indulok, hogy megkeressem Botit vagy valamelyik prefit.
– Boti, van pár perced? – szólítom le levitás haveromat, mert rögtön belé botlok. – Kőszegin gondolkodtam, és szöget ütött valami a fejembe...
– Uhh, szia. Persze, hogy van, mond csak nyugodtan. – áll meg, és a téma felemlítésekor már sejti, miről is lehet szó. – Kőszegi, nos igen. Túl hamar ment el, persze csak a Vezetőségi karból. – jegyzi csak meg a név említésére, majd hagyja, hogy kibontakozzon a riporter, feltehesse a kérdéseit.
– Te vagy a legidősebb kék prefi, nem? Most te vetted át Kőszegi feladatait? Meg Rédeyét?
– Igen, jelenleg én, utána pedig Lau. Hát, mondhatjuk így is ezt, igen. De csak névlegesen. Felajánlottam Rédeynek, hogy amíg ő távol van és adódik valami, akkor én intézkedem, hiszen megvan minden „hatalmam” hozzá. Nem látom ugyan azt, amit ők, de a felsőbb Vezetőség egy tagja, akinek ezt jeleztem, segíteni fog az olyanokban, mint a tanáriba üzenés, és a többi. Amit tudok megteszek, igyekszem olyan jó lenni, mint egy tényleges Házvezető, de még csak gyakorlom – válaszolja mosoly kíséretében, hiszen tényleg igyekszik mindent megtenni a házért, hogy ne csússzon meg a dolog, ne laposodjon el sem a munka, sem pedig az élet.
– Nem durva ekkora felelősséggel lenni? Vagy megosztjátok a többiekkel? Nem nehéz a meló?
– De, mondhatjuk, hogy durva, mert nehéz olyan döntéseket hozni, amiket eddig csak elfogadtunk, ötleteltünk rá. Persze, nem vagyok egyedül, ott vannak a prefik és az újonnan alakult LÖK is, szóval segítenek benne, én is ugyanolyan ötletgazda vagyok, mint ők, csak kicsit nagyobb hanggal, mert közben figyelnem kell azt is, hogy Ti mit jeleztek vissza, mit szeretnétek. Eddig nem mondom nehéznek, mert ami volt, azt még Kőszegi és Rédey elintézte, de minden csak hozzáállás kérdése. Tehát, ha pozitívan állok a dologhoz, akkor semmi sem lesz nehéz. – gondolkodik el a kérdésen kicsit, majd hozzáfűzi. – Év vége felé közeledünk, most majd jönnek a vizsgák, kellenek az év végi, szünetbéli programok, feladatok. Ez kicsit kemény menet lesz, de amíg nem kapunk új Házvezető-helyettest, addig talpon állok, és alkotok. Utána visszasüllyedek egy mezei prefektusnak.
– Miféle programok, feladatok? Lesz valami bulis év végére? Lehet, mert mindenki a tusára figyel, de mostanság tökre pang a KH...
A kérdésre hümmög párat, miközben elgondolkodik azokon, amiket felvetettek maguk is, végül pedig bólint.
– Van, amit csak jövőre tudunk már, de pár kisebbet igyekszünk összehozni. Nyílt titok, hogy tusás bajnokainkat illik megünnepelni, így az mindenképp feldobja majd a hangulatot, de, hogy hol, azt nem lövöm le. A többi pedig még alakul, de nem akarjuk azt, hogy unatkozzatok. Mindent meg dogunk tenni, hogy élvezhető legyen, remélem minél többen eljönnek majd – biztosította arról, hogy nem fog bepókhálósodni a KH sem ők.
– Na, akkor megnyugodtam. Végül is most éles a pontverseny, szerintem mindenki teper, hogy visszaelőzzük a Navinét. Köszi – döntöm el az öníró pennát, ami véste Boti szavait a papírra. Magam képtelen lettem volna ilyen gyorsan írni. Illetve de, ha többet senki sem akarja elolvasni, amit írok, de akkor meg minek írjam le? – Ja, még valami, szóljatok ám, ha tudunk segíteni. Valaki mondogatta, hogy nem vagyunk támogatóak, csak elégedetlenkedünk és nem segítünk, de én azt gondolom, ha összefog a nép, rendbe vágjuk akár a Tekergő Járatot is! Szóval szólj, ha szükség van ránk!
– Igen, pengeéles – jegyzi meg a pontállásra, majd figyeli, mi következik. A felajánlásra mosolyodik el, örül, hogy tényleg össze tud tartani a ház, és az ellenségeskedő, ronda pletykák csak kacsának bizonyulnak.
– Oké, fejben tartom. Esetleg talán rendezünk majd egy nagy takarítós napot, csak, hogy ne mindig kedves feladatok legyenek – neveti el magát, hiszen maga sem gondolja komolyan, hogy takarítani fog, erre nem szervezi le a többieket sem.
***
Így zajlott hát a röpke, de annál hosszabban megírt interjúm Botival. A ház tehát nincs elveszve, a prefektusaink a főprefivel az élen a kezükben tartják a dolgokat, hamarosan pedig újra kikerül a ház vezetésére irányuló pályázat, így biztosan nem fogunk egyedül maradni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése