8 bites vagy?!

"Bezzeg az én időmben!"
Elég gyakran lehet hallani az előbbi mondatot, nem? Mindenfélével kapcsolatban, legyen az divat, zene, szórakozás, a bolti árak, amit csak az ember el tud képzelni. Mondjuk mesék. Most őszintén, tegye a szívére mindenki a kezét és úgy mondja, hogy nem panaszkodott még azok miatt a silány, meséknek nem nevezhető filmecskék miatt, amelyek akár a mozikban, akár a tévében láthatóak és a fiatalabb generációt hivatottak szórakoztatni. Semmi történet, semmi tanulság, semmi fantázia.

Én is így voltam vele, meg kell mondjam, nagyon sokáig, aztán az utóbbi időben volt szerencsém pár kitűnő alkotással összefutni. Az első ilyen eset után merült fel bennem, hogy lehet, hogy más, ehhez hasonló kincsek is bujkálnak még előlem, azóta pedig szent kötelességemnek érzem, hogy megtaláljam őket. Nemrég fejeztem be talán a harmadik vagy negyedik ilyen alkotást, amely annyira fellelkesített kitűnő története miatt - és egyben feldühített ismeretlensége okán -, hogy elhatároztam, nektek is meg kell mutatnom! Tehát kezdődjön most egy cikksorozat a pennámból, melynek keretében előásom a 21. századi hollywoodi mocsok aljáról a megnézésre még érdemes alkotásokat.

Az első ezek közül pedig nem más, mint a Rontó Ralph (Wreck-It Ralph)!

Nem láttad még? Hatalmas hiba! Még csak nem is hallottál róla? Még hatalmasabb! Bár elítélni nem tudlak, mert hozzám is csak pár napja jutott el a híre. Ez a remek kis mese pedig még 2012-ben készül, méghozzá a manapság sokat kritizált Disney kezeitől. Ennek ellenére senki se legyen előítéletes, mindenki szépen üljön le és merüljön el a játékgépek világában.

Nem, nem vicceltem, ez a rajzfilm tényleg a játékgépekről szól. A 108 perces alkotásban a játékok rosszfiúinak sorsát ismerhetjük meg, akik eleve arra vannak ítélve, hogy legyőzzék őket. Szomorú a sorsuk, hiszen senki sem becsüli őket, sőt, félnek tőlük, kiközösítik őket a közösségekből. Ezt elégelte meg főszereplőnk is, Ralph, akinek lételeme a rombolás, még akkor is, ha éppen pont építeni szeretne. Megunva azt, hogy semmibe veszik, átszökik egy másik játékba, hogy végre szerezzen magának egy érmet, egy méltó kitüntetést, amelyet már annyira megérdemelt. Meg is szerzi az áhított medált, a bonyodalom azonban csak ekkor kezdődik, amikor véletlenül ugyan, de egy halálos vírust visz át egy másik, egyébként cukormázas játékba.

Ekkor ismerkedhetünk meg a történet másik főszereplőjével, a pimasz Vanellope von Schweetz-cel, akinek minden álma az, hogy végre ő is versenyezhessen. Ennek azonban útjában áll az, hogy - ahogyan játéktársai mondják - bakis. Időnként villog, kipixelesedik, szaggat, ezzel tönkretéve a gép előtt ülő gamer játékélményét.

Nem mondanék többet kettejük kalandjáról, csupán annyit, hogy talán nem is olyan reménytelen Ralph számára, hogy végül Jófiú legyen a maga módján.

A történetben egyébként sok ismerőssel is összefuthatunk, legyen az a csoportterápiát vezető Pacman, vagy épp a más játékban való meghalás veszélyeit ecsetelő Sonic. Az idősebb generációnak igazi nosztalgiamese, de ettől még a fiatalabbak is éppúgy tudnak rajta szórakozni. Az animációja kifogástalan, különösen tetszik, ahogyan különféle stílusú játékokban változik az emberek felépítése a játéknak megfelelően. A zene tökéletesen simul bele a történetbe, annak ellenére is, hogy néhány akkori sláger is felcsendül a klasszikus játékgépzenék mellett.

Összegezve tehát, semmi rosszat nem tudok mondani a rajzfilmről - van benne akció, szerelem, humor - talán csak annyit, hogy vége van. Vagy mégse? Egyes források szerint már úton a második rész, habár még pontos időpont nincs kitűzve. Valószínűleg még éveket kell várjunk rá, ha igaz egyáltalán a hír, de egy ilyen kis csodára szerintem megéri várni ;)