Gyereknap!

Boldog gyereknapot kíván minden kiskorúnak a Levita ház tagjai! 

Ez a nap a kisebbekről szól, de ne érezze senki magát kirekesztve! Itt az idő, hogy felelevenítsük a gyerekkorunkat.

Minap sikerült beszélgetnem három társunkkal, akik mind más cipőben járnak. Őket a gyerekkorukról kérdeztem.

Apáthy Hanka, másodikos diák 

Hogy tekintesz vissza a gyermekkorodra? Pozitív számodra?

Nehéz kérdés, mert még valahogy csak most kezdődött el, de eddig ezt nem is vettem észre. Olyan ez, mint amikor az ember gyereke soha nem kap vattacukrot, nem is hiányzik neki, de aztán, amikor megkóstolhatja, rádöbben arra, hogy nem tudja hogy bírta ki nélküle. Otthon, minden meghatározott volt számomra, attól kezdve, hogy milyen ruhát vegyek fel, addig bezáróan, hogy kivel beszélgethetek, mit olvashatok, és a szabadidőmben mit csinálhatok. Így nem is volt igazán szabadidőm sem, és csak itt jöttem rá, milyen az, ha döntéseket hozhatok, aztán magam viselem a következményét. Az viszont igaz, hogy ha nem lettem volna túlkorlátozva, most nem értékelném olyan nagyon a szabadságot sem. Az elmondottakból az tűnhet ki, hogy boldogtalan gyerekkorom volt/van, de ez így nem igaz. Sok olyan dolgot kaptam, amitől sokáig gyerek maradhatok, a szó legpozitívabb értelmében, és ez nagy adomány, vagyis hálás vagyok apámnak, anyámnak, és a nagyszüleimnek is, hogy úgy neveltek, ahogy.

Van valami amit megbántál?
Igen, az, hogy nem öleltem meg apámat soha, és ezt lehet, hogy már nem is tehetem meg. Nagyon sajnálnám.

Volt álmod? Ha igen, megvalósult?

Mindig szabad akartam lenni, mióta láttam az osztálytársaimat, beleláthattam az ő életükbe. Addig elégedett voltam a sorsommal, de onnantól többet akartam, és ez megkeserítette a hétköznapjaimat. Rájöttem azonban arra, hogy a szabadság ott belül van valahol. *a szívére és a fejére mutat* Mert az érzéseid és a gondolataid csak a tieid, és azt nem irányíthatja soha senki, a többi meg úgyis elmúlik. Mostanra átalakultam, mást gondolok a világról és magamról, meg a kettő viszonyáról és már más álmaim vannak. Nem olyan önzőek, mint eddig, de ezt még nem igazán tudom megfogalmazni.

Megosztanád velünk a legkedvesebb emlékedet?

Nem tudok egyet kiemelni, mindegyik az volt, amit a szüleimmel tölthettem.

Alegria C. Martinez, végzett diák

Hogy tekintesz vissza a gyermekkorodra? Pozitív számodra?

Mindenképp pozitív volt, hiába akartam akkor még inkább felnőni, mint minden gyerek. Rengeteget tanultam, bár nem a legjobb példákkal és környezetben. Attól függ, honnan vizsgáljuk. Nekem nagyon sokat adott ez az időszak. Azt viszont nem mondom, hogy visszamennék, a világon semmiért. Sokkal többet bírok már, mint akkor, de azt még egyszer már mégsem..

Van valami, amit megbántál?
Nincs semmit, amit megbántam, és olyan nem is lesz soha. Nem az az ember vagyok, aki bármit is megbánna.

Volt álmod? Ha igen, megvalósult?
Egyetlen egy álmom volt - a szabadság. Küzdöttem én érte a kezdetektől, még ha tudtam, hogy nem is fog megvalósulni addig, amíg 'felnőtt' nem leszek. Most viszont elmondhatom, hogy már valóra vált.

Megosztanád velünk a legkedvesebb emlékedet?

Gyermekkorom legkedvesebb emléke? Na ilyen nem volt.. Bár 13 évesen még gyerek voltam... Akkor hozhatom ide az egyetlen létező példát - megismertem a vőlegényem, és egyben azt a személyt, aki számomra a legfontosabb.

Gál Adél, előkészítős

Hogy tekintesz magadra? (Gyerek, tini, felnőtt vagy kettő határán)

Hát nem vagyok gyerek, az tuti, mert már elmúltam 11 is! De még nem vagyok olyan magas, mint a felnőttek, de ők biztos csalnak valahogy.

Van álmod?

Aha! Szeretnék egy sárkányt, meg azt, hogy végre oda mehessek, ahova akarok, amikor akarok, és hogy a Levitába járhassak, ha végre elég nagy leszek. Bár szerintem már most is az vagyok, csak senki se hiszi el.

Van valami, amit megbántál? 

Amikor kidobáltam az összes játékomat az ablakon, azt megbántam. Meg amikor megharaptam a szomszéd fiút mert le akarta húzni rólam a hajam, pedig az már úgy hozzámnőtt, de nem hitte el. De utána meg fájt a fogam, szóval nem érte meg.

Megosztanád velünk a legkedvesebb emlékedet?

Egyszer láttam közelről egy elefántot, és még az ormányát is megfogtam. Az olyan jóóó volt! De aztán mindenki pánikolt körülöttem és nem tudták, hogy kerültem oda be, és aztán anyuék meg gyorsan elrángattak onnét, szóval mégse volt annyira jó végül.

Laurena Aquamarine, Levita prefektus

Hogy tekintesz vissza a gyermekkorodra? Pozitív számodra?

Igen, igen, nagyon pozitívan tekintek vissza rá, szerintem mondhatni jó gyerekkorom volt : ) Mind a családdal töltött idők, mind pedig a kastélyban folytatódó évek is, hiszen azért 14 évesen még gyerek a  gyerek. Persze voltak kisebb zökkenők, de hát az kinek nincsen? Úgyhogy igen, nagyon szerettem a  gyerekkoromat.

Van valami amit megbántál?

Hmm...megbánni..valójában úgy gondolom, nem követtem el olyan nagyon nagyon nagy megbánni való dolgokat, persze azért nyilván voltak dolgok, amit így visszagondolva nem biztos, hogy megtettem volna, de semmi olyan hű de komoly szerintem.

Volt álmod? Ha igen, megvalósult?

Valójában igen, volt egy nagyon nagy álmom és igazából ez még most is tart, sőt, még esélyem is van rá, hogy teljesüljön, úgyhogy ezt nem árulnám el, ha nem baj. De ha teljesül, ígérem elárulom! Addig pedig, mint mondani szokás: "A remény hal meg utoljára".

Megosztanád velünk a legkedvesebb emlékedet?

Nagyon emlékezetes nap volt számomra, amikor megtudtam, hogy varázsló vagyok, azt hiszem ez az egyik legkedvesebb emlékem a gyerekkoromból. DE hazudnék, ha azt mondanám, nincs több, ugyanis a szeretteimmel töltött minden egyes perc  is csodálatos számomra, illetve mindig is az volt.

Köszönöm szépen még egyszer is a válaszokat.

Kívánom, hogy érezze jól magát mindenki ezen a szép napon!