Ez alkalommal én hozok nektek egy verset Ágo helyett. Bevallom őszintén, én nem értek nagyon a verselemzéshez, egyszerűen csak szeretem olvasni a költeményeket. Így megkértem Ágot, írja le nekem a gondolatait az egyik, általam szeretett Dsida versről. (Nagyon szeretem. *-* )
Olvassátok előbb a verset, majd a gondolatokat. ^^
Dsida Jenő: Egy fecske átsuhan
Valami volt.
Mint mikor megakad az óra
s tovább ketyeg,
s tovább ketyeg,
egy szomorú angyal szivárványra mosolyog
és újra pityereg.
és újra pityereg.
Szélűzött felhők közt kisüt a hold.
Boldogságból torony emelkedik
s már leomolt.
s már leomolt.
Illanó illat
villanó fény,
káprázó szemnek ezerszinü folt.
villanó fény,
káprázó szemnek ezerszinü folt.
Egy búcsuzó fecske átsuhan
házunk füstje fölött.
házunk füstje fölött.
Csak ennyi volt.
Íme Ágo gondolatai:
Dsida Jenő versei az apróságokban tökéletesek, a jelentéktelennek tűnő dolgok jelentőssé tételében... mindannyian hordozunk magunkban meghitt élményeket, amelyekre egy-egy Dsida-vers sora emlékeztet, nyomatékossá tehet. Metaforák teszik vizuálissá ezeket a belső élményeket, az sem baj, ha átvitt értelemben gondolkodunk el rajtuk:)
Köszönöm Ágonak a közreműködést! Ha tetszett a vers, olvassatok további Dsida Jenő írásokat! És nyugodtan megoszthatjátok a gondolataitokat a versről, a költőről, kommentben. :)
és
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése