Arany nyílvesszők

Erósz, Amor vagy Cupido?

Minden évben február 14-én idegbajt kapok a rengeteg pucér angyalkás, rózsaszín felhős Cupido ábrázolásoktól. Mostanáig azt hittem, hogy egyik kedvenc görög istenemet fokozták le pufók, szárnyas kisfiúvá, de amikor a poszthoz képeket kerestem, rá kellett jönnöm, hogy Erósz hírnevével semmi gond, az egyetlen, aki itt panaszkodhat, az Amor.

Persze ahhoz, hogy ezt a kellőképpen átérezhessük, ismerni kell a fentebb említett férfiakat. 

Elsőként Erószt említeném meg, aki mindegyikük alapja, tőle származik Amor és Cupido is, utóbbi nevek egyébként egy istent takarnak.

Erósz az ókori görög vallás egyik legidősebb és egyben legszebb (igen, szép és nem helyes) férfi istene, ő az eredeti szerelemisten. Egyes források szerint, és úgy általában a legelfogadottabb verzió alapján, ő Aphrodité (szerelem és szépség istennője) és Árész (értelmetlen háború, vérengzés istene) gyermeke. Nekem azonban szimpatikusabb a másik lehetőség, mert valahogy nehezen fogadom el, hogy a szépségből és a vérontásból születik a szerelem.

A másik variáció szerint Erósz az egyik legöregebb isten, egyenesen Chaosból, az őssemmiből született, már Uranosz (égisten) és Gaia (földistennő) is az ő hatására szerettek egymásba. Ez alapján majdhogynem Erósz mindennek a teremtője, és ez a gondolat, mármint, hogy minden a szerelemből születik, sokkal tetszetősebb számomra, mint a korábbi véres változat.

Erószt gyakran egyszerűen a vágy istenének is nevezik, én azonban ezzel vitatkoznék. Szerintem anyja/vagy nem anyja, de Aphrodité sokkal inkább a vágyhoz, mint a szerelemhez köthető. Ezt már eleve az élete is mutatja. Hozzáadják egy férfihoz, akit sorozatosan megcsal, nem is egy személlyel (ráadásul többüknek gyermeket is szül), ez nem éppen a szerelem múlhatatlanságát szimbolizálja.

Ellenben Erósz csupán egyszer volt szerelmes, méghozzá egy olyan gyönyörű lányba, akinek láttán még Aphrodité is irigy lett. A lányt Pszükhének hívták, mely név jelentése lélek: Az emberi lelket rabul ejti a szerelem, és a szerelmet elvarázsolja a gyönyörű emberi lélek. Kettejük gyermeke, nem is túl meglepő módon, Hedóné, a gyönyör.

Jellemző a görög mitológiákra, hogy egy-egy történet több alakban is fennmaradt, így van ez Erósz és Pszükhé szerelmének történetével is, de ezeket nem most fogom ismertetni. Ha valakit mégis érdekel, keressen utána a könyvtárban, vagy írjon baglyot nekem, esetleg állítson meg a folyosón, szívesen elmondom neki őket.

Erósz életéhez még két dolgot fűznék hozzá. Az első a testvére, akiről a legtöbben azt sem tudják, hogy létezett, illetve létezik, mint görög isten. Ő egészen pontosan Erósz öccse, akit Anterósznak hívnak. Nevének jelentése viszontszerelem, vagy éppen viszonzott szerelem, ha magyarosabbak szeretnénk lenni. Anterósz bátyjával ellentétben, egy büntetőisten. Ő az, aki megbünteti azokat, akik nem viszonozzák valaki szerelmét, illetve azokat, akik megvetik, lenézik a szerelmet. Azt is mondhatnánk, hogy felcserélve a tipikus báty-öcs szerepeket Anterósz feladata megvédeni Erószt (a szerelmet). Éppen ezért szerintem Bálint-napkor Anterósznak is igencsak erős szerepe lehetne.

A másik, ami még érdekes lehet Erósszal kapcsolatban, hogy tegezében kétfajta nyilat találhatunk: van, ami aranyból készült, és végét galambtollból alakították ki. Ezekkel képes szerelmet gyújtani bármely emberi vagy éppen isteni szívben. A másik fajta nyílvessző ólomból készült, végein bagolytollal, és Erósz arra használta, hogy vele minden emberi érzelmet eltüntessen a kiszemelt célpontból. Erósz saját magán nem tudta használni a nyilait.

Erósz kinézetét tekintve a későbbi angyalábrázolásokra hasonlít. Fiatal, gyönyörű férfi, hátán hatalmas szárnyakkal, az egyetlen, ami nem stimmelhet, az nyilakkal teli tegeze, valamint a kezében tartott íj. Ábrázolták kisfiúként is, legtöbbször anyja, Aphrodité mellett. Valószínűleg ezekből az ábrázolásokból alakult ki később Cupido alakja.

Következő kiszemeltünk Amor. Amor a római megfelelője Erósznak, így aztán igaz is rá minden, ami Erószra is, legendáik megegyeznek, szüleik szintén (Amornak Mars és Vénusz, akik Arész és Aphrodité görög megfelelői), azt is mondhatnánk, hogy Amor Erósz római másolata. Szerelmét is ugyanúgy hívták, bár az írásképe más. Erről a párról lehet, hogy többen hallottatok már: Amor és Psyche.

Amor egyik ábrázolási módja a szárnyas, pufók kisfiú: Cupido, kinek neve vágyat jelent. Napjainkban ő a szerelem egyik jelképe, ami szerintem abszurd tekintve, hogy tulajdonképpen egy gyerekről van szó, persze ez csak az én véleményem, vitázni nyugodtan lehet velem a hozzászólásokban, de akár bagolyban is meghallgatok bárkit. 

Persze a Bálint-nap lényege ettől még nem változik, akár tele van minden Cupidóval, akár nincs, akár tudjátok ki volt Erósz, akár nem, a fontos itt úgyis csak az a bizonyos arany nyílvessző, ami, ha eltalál...