Zeneajánló

Kedves zenekedvelő Kékek!

Ma két Levitás társatok segítsége alapján fogok bemutatni egy énekest, illetve egy zenekart. Yarista álmodójának egyik kedvence nem más, mint a Kossuth-díjas Ákos, Yannické pedig a Nickelback nevű kanadai banda. Nem célom biográfiai elemzéseket írni, inkább röviden ismertetném őket, majd a két srác véleményét láthatjátok, illetve egy zenei ösztönző videót.  A későbbiekben szívesen várom a kedvenc énekesek/együttesek neveit bárkitől, aki úgy érzi, megosztaná a többiekkel zenei világát kicsit részletesebben is, illetve jómagam is fogok pár különlegesebb műfajt/előadót ajánlani. A cél a zenei látókör bővítése, hisz rengeteg féle zene van, amit akár háttérzeneként, akár a buszon utazva is érdemes hallgatni.

Ákos

Ákos zenéje a rock, manapság pedig a pop rock műfajába helyezhető. Saját stúdióban dolgozik, saját lemezkiadója van, illetve dalszövegeit ő maga írja. Zenei pályafutása a Bonanza Banzai nevű zenekar megalapításával kezdődött, ekkor szerzett országos hírnevet, majd 1994-től kezdett szólista karrierbe. A Bonanzával kilenc, szólistaként tizenhét magyar nyelvű és hat angol albumot készített. Kiadott lemezei közt rengeteg arany-és platina lemez van, pályafutása alatt pedig több, mint 100 élő koncertet adott, és ez a szám napjainkban is növekedik. Külföldön is elismerik, Londonban számos alkalommal adott koncertet.

A zenélés mellett több dologgal is foglalkozik; videoklipeket készít, de említhetjük a Tarzan című Disney-filmhez készített Phil Collins - dalfordításokat is, amelyeket ő énekelt fel egy müncheni stúdióban. Zenei szaktudása nem csak az éneklésre terjed ki, gitározni is tud, illetve ért a hangszereléshez is, emellett verseket ír, ez idáig 5 verseskötete jelent meg.

Ákosról rengeteg kritikát olvashatunk a világhálón – jót és rosszat egyaránt – azonban azzal mindenki egyetért, hogy még ha zeneileg egyre inkább slágeres, „mainstream” dalai születnek, a szövegei egyedülállóak és nagyon különlegesek, jó magam azt mondanám, ebben rejlik Ákos nagyszerűségének titka.

„Volt már sámán, pap és katona, dalolt már parasztingben, egyenruhában és frakkban is, de a lényeg, a dalok, a mondanivaló nem változik. Mint minden szerzői előadó, Kovács Ákos is csak arról énekelhet, ami foglalkoztatja, a köntös, az előadásmód csak eszköz.”

Diszkográfiája nagyon széles és részletes, de én most a legutóbbi – 2084 című lemezét helyezném most előtérbe, habár régi dalait is nagyon szeretem. Ez Ákos tizenhetedik magyar nyelvű szólóalbuma. Nagyon fontosnak tartja az „orwelli 1984” mondanivalóját, saját elmondása alapján az üzenet napjainkban még aktuálisabb, mint valaha.

A lemezen található 13 szerzeményben ismét megszólal az ébresztő, a kritika, de helyet kapnak azok az általános témák is, amelyek a hétköznapokban foglalkoztatják az embereket; szó esik szerelemről (Táncolj velem), emlékekről (Előkelő idegen), álmokról (Vén tinédzserek), hitről (A szabadság rabszolgái), elmúlásról (Ne keress engem).

Véleményem szerint nem elég egyszer végighallgatni a lemezt, hisz felületesen nem igazán érthető, annál sokkal többet mondanak a szövegek, pont ezért dalszöveggel együtt rágtam át magam én is több alkalommal.

Előkelő Idegen 

„A jelen börtönében

Gondolj arra,

Ha ajtót rajzolsz a falra

Kiléphetsz rajta”

Yarista véleménye

„Már elég régen, a Bonanzás időkben ismerkedtem meg Ákos zenéjével. Nagyon sokat hallgattam és hallgatom most is. Ákost nem szabad egyszer meghallgatni, sokszor később jön rá az ember, hogy miről is szól a dal és úgy sokkal jobban élvezi a választékos nyelvezettel megírt szövegeket. Nagyon sokat fejlesztette az értékrendemet, és sok kedvenc dalom van tőle emiatt. Persze van néhány "egybőlsláger" dala, de legtöbbször nekem a "B" oldalasok azok, amik tetszenek. A lényeg, hogy ha tehetem hallgatom őt, mert kikapcsol és sok emlékem fűződik hozzá, feltöltve engem ezzel. Szinte a nap bármely napszakában meg tudnak érinteni a dalai, így biztos vagyok abban, hogy minden nap hallgatok Ákost.”

Nickelback

Mint már említettem, ez egy kanadai székhelyű banda, melyet 1995-ben alapítottak. Műfajilag sok meghatározása van – rock, hard rock, alternatív metál, valamint post-grunge zenekar.

A zenekar a kanadai ötcentes érméről, a nickelről kapta a nevét, amit az egyik alapító tag, Mike Kroeger gyakran adott vissza a Starbucks kávézóban, ahol dolgozott, a következő szavakat mondva: „here's your nickel back”.

Első albumuk 1996-ban jelent meg „Hesher” címmel, ám eleinte csak a helyi rádió játszotta dalaikat. Az első áttörést az 1998-ban kiadott „The State” című lemez hozta meg, amely több, mint 500.000 példányban kelt el, valamint később platinalemez lett belőle.

A „How you remind me”  kislemez nagy siker volt, ugyanakkor elment kissé pop-os irányba, Amerikában az úgynevezett "Mainstream and Modern Rock" (Fő és modern rockzenei) listán első helyen végzett, ugyanúgy, ahogyan a pop listán is.

A zenekar élén álló Chad Kroeger úgy döntött az idő múlásával, hogy sokkal közvetlenebb stílusban írja dalait, nem úgy, ahogy mások teszik – homályba, metaforákba burkolózva. Helyet kapnak a saját életrajzbeli motívumok is; A „Too Bad” című dal Chad és Mike apjáról szól, aki sosem volt mellettük, miközben felnőttek a  „Never Again”-t a tönkrement otthonok ihlették.

2003-ban érkezett meg a legkifinomultabb lemezük, „The Long Road” címmel. 5 millió példányban kelt el világszerte, négyszeres platinalemez lett Kanadában, és hatalmas nemzetközi turnésorozatot vont maga után.

Az együttesnek 4 állandó tagja van:

-         Chad Kroeger: dalszövegíró, ének, gitár

-         Michael „Mike” Kroeger: basszusgitár, Chad féltestvére

-         Ryan Peake: gitár, háttérvokál

-         Daniel Adair: dob, háttérvokál

A zenekar 2013. november 8-án Magyarországon is fellép, a koncertnek a Papp László Sportaréna ad helyet.

Savin' me 

"Heaven's gates won't open up for me
With these broken wings I'm fallin

And all I see is you."

Yannick véleménye

"Szeretem őket, mert jó dalaik vannak, Chad hangját is szeretem, és egy menő zenekarnak tartom őket." 

Nos, ennyi lett volna, elnézést, ha hosszúra sikerült. Jó zenehallgatást kívánok!:)