Tudatos zenehallgatás

Kinek mit jelent a zene? Érzelmeket kiváltó hangok egymásutánja, a hangok tudatosan elrendezett folyamata a kottán, mindenkinek más és más, ám a zene ugyanolyan fontos része életünknek, mint a táplálkozás vagy az alvás, így érdemes odafigyelni rá.  Az alábbi cikkben arra szeretnék kitérni, miért is fontos a zenét tudatosan hallgatni, egyáltalán mi a zene fogalma. Persze ez nagyon hosszú és kifejtős, szerteágazó téma, így igyekszem a dióhéjon belül maradni, áttekintést adni.

Kizárólag a megfigyelő nézőpontján múlik, hogy mit tekint zajnak vagy zenének. A két fogalom nem zárja ki egymást: bizonyos körülmények között a zene is lehet zaj (például rockzenei koncert átszűrődő hangjai, amikor aludni szeretnénk), máskor a hétköznapi értelemben vett zajt is zeneként értelmezhetjük (vonat ritmikusan zakatoló hangjai, patadobogás).

A zenének egykor még szakrális jelentősége volt. Létrehívói az emberi csoportok szellemi vezetői voltak, akik látták, hogy az embereknek mélyen a lelkükben él a vágy, hogy a puszta létezésen túl kapcsolódjanak valami „magasabb rendűhöz”, ami választ ad arra, hogy miért is élünk a földön, kik is vagyunk valójában. A zene abból a rendből és harmóniából, s olyan törvényszerűségek alapján épül föl, ami a világot is fenntartja, így kódolt formában képes hordozni a válaszokat e mélyen húzódó kérdéseinkre.

Mindenki másképp hallgat zenét, kinek csak háttérzaj a takarításhoz, egyfajta ritmikusságot ad az adott tevékenységéhez, kinek a hosszú utazás kísérője, amikor csak elmereng jelenlegi gondjain, emlékezik, vagy csak gyönyörködik a természet adta csodákban, és mindezt zene kíséri. Megfigyelhető, hogy egyik tevékenységnél sem maga a zene a lényeg, ugyanakkor elengedhetetlen hozzátartozó. 

Véleményem szerint a tudatos zenehallgatás maga a tevékenység. Ez megnyilvánulhat olyan formában, amikor biztonságos, nyugodt légkört teremtünk magunknak, kényelmes testhelyzetet veszünk fel, szemünk csukva, és hallgatjuk, értjük a zenét. Persze lehet ezt kinn a szabadban is tenni, kinek mi a kényelmes, egy a lényeg: Nincs semmilyen külső tényező, ami elvonja figyelmem a hallgatott dologtól. Ez persze nagyon szubjektív, nem kell velem egyet érteni. 

Egy példával illusztrálnám: 

Ez tipikusan olyan fajta zene, ami elsőre persze az érzelmeinkre hat, borzalmas mélységeket élhetünk át, előkerül a vigasztalhatatlan fájdalom is, a cselló fájdalmas búgása, vagy épp a hegedű sírása által. Az Ulver mesterien használja és egyben modernizálja a klasszikus zenét, egymásnak feszíti a modern elektronikát és a kamarazenekar vintázs hangzását. De a két világ társulása nem csak feszültséget teremt és megpróbáltatást hordoznak, hanem sokkolnak, meghökkentenek, de van, hol nyugtatnak, megtisztítanak, felszabadítanak az imaszerű sorok. 

Ez bizony nem csak hangok egymásutánja ;) Személy szerint rám nagy hatással volt, de csak bizonyos hangulatban tudom végighallgatni. 

Nem csak zenét hallgatni, de hangszert választani is lehet tudatosan. Egy kis érdekesség a személyiségtípusokhoz javasolt hangszerválasztásban:

A teljesség igénye nélkül a kolerikus ember sokat fejlődhet például az akaratot jól edző dobbal, a szangvinikus ember a légies fuvola által, a flegmatikus temperamentumú ember a figyelmét lekötő orgonajáték segítségével, a melankolikus típusú ember pedig a búgó hangú brácsa, vagy nagybőgő által.