Kinek mit jelent a zene? Érzelmeket kiváltó hangok
egymásutánja, a hangok tudatosan elrendezett folyamata a kottán, mindenkinek
más és más, ám a zene ugyanolyan fontos része életünknek, mint a táplálkozás
vagy az alvás, így érdemes odafigyelni rá. Az alábbi cikkben arra szeretnék kitérni,
miért is fontos a zenét tudatosan hallgatni, egyáltalán mi a zene fogalma. Persze
ez nagyon hosszú és kifejtős, szerteágazó téma, így igyekszem a dióhéjon belül
maradni, áttekintést adni.
Kizárólag a megfigyelő nézőpontján múlik, hogy mit tekint
zajnak vagy zenének. A két fogalom nem zárja ki egymást: bizonyos körülmények
között a zene is lehet zaj (például rockzenei koncert átszűrődő hangjai, amikor
aludni szeretnénk), máskor a hétköznapi értelemben vett zajt is zeneként értelmezhetjük
(vonat ritmikusan zakatoló hangjai, patadobogás).
A zenének egykor még szakrális jelentősége volt. Létrehívói
az emberi csoportok szellemi vezetői voltak, akik látták, hogy az embereknek
mélyen a lelkükben él a vágy, hogy a puszta létezésen túl kapcsolódjanak valami
„magasabb rendűhöz”, ami választ ad arra, hogy miért is élünk a földön, kik is
vagyunk valójában. A zene abból a rendből és harmóniából, s olyan
törvényszerűségek alapján épül föl, ami a világot is fenntartja, így kódolt
formában képes hordozni a válaszokat e mélyen húzódó kérdéseinkre.
Mindenki másképp hallgat zenét, kinek csak háttérzaj a
takarításhoz, egyfajta ritmikusságot ad az adott tevékenységéhez, kinek a
hosszú utazás kísérője, amikor csak elmereng jelenlegi gondjain, emlékezik,
vagy csak gyönyörködik a természet adta csodákban, és mindezt zene kíséri. Megfigyelhető,
hogy egyik tevékenységnél sem maga a zene a lényeg, ugyanakkor elengedhetetlen
hozzátartozó.
Véleményem szerint a tudatos zenehallgatás maga a tevékenység. Ez
megnyilvánulhat olyan formában, amikor biztonságos, nyugodt légkört teremtünk
magunknak, kényelmes testhelyzetet veszünk fel, szemünk csukva, és hallgatjuk,
értjük a zenét. Persze lehet ezt kinn a szabadban is tenni, kinek mi a
kényelmes, egy a lényeg: Nincs semmilyen külső tényező, ami elvonja figyelmem a
hallgatott dologtól. Ez persze nagyon szubjektív, nem kell velem egyet érteni.
Egy példával illusztrálnám:
Ez tipikusan olyan fajta zene, ami elsőre persze az
érzelmeinkre hat, borzalmas mélységeket élhetünk át, előkerül a vigasztalhatatlan
fájdalom is, a cselló fájdalmas búgása, vagy épp a hegedű sírása által. Az Ulver mesterien
használja és egyben modernizálja a klasszikus zenét, egymásnak feszíti a modern
elektronikát és a kamarazenekar vintázs hangzását. De a két világ társulása nem
csak feszültséget teremt és megpróbáltatást hordoznak, hanem sokkolnak,
meghökkentenek, de van, hol nyugtatnak, megtisztítanak, felszabadítanak az
imaszerű sorok.
Ez bizony nem csak hangok egymásutánja ;) Személy szerint rám nagy hatással volt, de csak bizonyos hangulatban tudom végighallgatni.
Nem csak zenét hallgatni, de hangszert választani is lehet
tudatosan. Egy kis érdekesség a személyiségtípusokhoz javasolt
hangszerválasztásban:
A teljesség igénye nélkül a kolerikus ember sokat
fejlődhet például az akaratot jól edző dobbal, a szangvinikus ember a
légies fuvola által, a flegmatikus temperamentumú ember a figyelmét lekötő
orgonajáték segítségével, a melankolikus típusú ember pedig a búgó hangú
brácsa, vagy nagybőgő által.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése