Alexszel való fejtörésem során sok vicces kérdés eszünkbe jutott, de az interjúalanyokra gondolva inkább csak annyiban maradtunk, hogy teszteljük a hozzáállásukat a találós kérdésekhez. Hát, meglátjuk, mire jutok vele Felagund professzornál.
Rédey András ex-házvezetőnk posztjára pályázott az öreg... khm, a professzor, ez alkalomból készült tehát az interjú. Ezek után kíváncsian várom jómagam is az eredményt leendő vezetőnkről. Lássuk a kérdéseket!
- Mikor pattant ki a fejéből, hogy jelentkezne házvezetőnek, és miért?
- Úgy érzem ez egy remek beszélgetés lesz, ha már az első kérdésnél tárgyi ütközésekbe bonyolódunk. Tudja, az ilyenek nem csak úgy kipattannak ám az ember fejéből, egyik pillanatról a másikra. Szépen néznénk ki, ha így lenne. Hosszas gondolkodás előzte meg mindezt, mérlegelés, hogy vajon alkalmas vagyok-e erre a pozícióra. Na ne értsen félre, az önbizalmammal semmi gond nincsen, de tudja, van egy feleségem, gyerekeim, az ő véleményüket is ki kellett kérni, mielőtt komolyabban is fontolóra vettem a jelentkezést. Hogy miért... nézze, a legtávolabb álljon tőlem, hogy magamat fényezzem, egyszerűen csak elérkezettnek láttam az időt, hogy esetleg ismét belefogjak egy ilyen felelősségteljes, ámbár nagyon hálás munkába.
- Miért épp a Levitára esett a választása?
- Mert ez tűnik számomra a legnagyobb kihívásnak jelenleg az életben. Az Eridonban és a Navinében jártam már, a Rellont Krise kisasszony olyan tökéletesen igazgatja, hogy eszembe nem jutna még a közelébe sem menni, így jött a Levita. Tudja, a Levita nekem mindig egy kis ékköves dobozt jelentett, számomra ők voltak mindig a legpedánsabb ház. Ezt a társaságot vezetni biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű feladat, rengeteg odafigyelést, törődést és energiát kíván. Részemről ez adott.
- Mit szeret a ház lakóiban?
- Szeretem bennük a csillapíthatatlan tudásvágyukat. Ez egy olyan tulajdonság, ami engem is rendkívüli módon jellemez, egyszerűen úgy gondolom, hogy az ember sosem túl idős ahhoz, hogy belefogjon valami új megtanulásába. Hiszek az élethosszig tartó tanulás princípiumaiban. Ezen kívül, szeretem még bennük a kitartásukat, mely az idei pontverseny alakulásánál is jócskán megjelent. Ezen a téren esetleg még nekem is lenne tanulnivalóm tőlük, hiszen sokszor egyszerűbb az embernek csak félbehagynia a dolgait, és mint, ha mi sem történt volna továbbállni. Mondok magának még egy harmadikat, amit fontosnak tartok még. A bizalom! Talán ezt nem kell megmagyaráznom.
- Azt tudjuk, hogy Ön már volt házvezető. Mennyiben tartja motiváltabbnak magát most, és miért?
- Anno, amikor én házvezető lettem, a legkevésbé sem voltam motivált. Tudja miért? Mert nem engem választottak. Az Iskolavezetőség csak Livingstone professzor 1-2 hetes ténykedése után kért fel, mint B terv. Persze, nagyon örültem neki, kicsit azért mégis nehezményeztem a dolgot. Ha azt kérdezte volna, hogy a pályázat írásakor motivált voltam-e évekkel ezelőtt, természetesen igent mondanék, hisz így is volt. A vereség azonban hajlamos kicsit letörni az embert, még ha utána csak legyint egyet és elfogadja. Motivált vagyok most is. Nem tudom, hogy fokozható-e ez még, az érzés nagyon hasonlatos az akkorihoz. Miért, miért... ha nem lennék motivált nem is jelentkeznék! Remélem nem azt gondolja, hogy viccből adtam be a pályázatomat, mintha csak valami szerencsejátékról lenne szó!
- Mennyi esélyt lát arra, hogy tényleg Ön lesz a házvezetőnk?
- Az esélylatolgatás mindig nagyon izgalmas dolog. Nem tudom, hogy lesz-e úgymond vetélytársam, aki hasonló cipőben jár jelenleg, mint jómagam. Ha őszinte választ szeretne hallani, akkor azt mondanám, hogy nem tudom. Tényleg nem. Gőzöm sincs! Ez csak az iskolavezetésen múlik, az ő jogkörük megítélni, hogy ki alkalmas és ki nem. Ha engem választanak, megtisztelve
és örömmel fogadom el a döntést, ha pedig nem, fejet hajtok és gratulálok a győztesnek. Az igazi győztes mindenképp úgy gondolom, hogy a Levita lesz. Biztos vagyok benne, hogy bárki is legyen a következő házvezetőjük, jó dolguk lesz vele. Tudja, nem tisztem, hogy a nyilvánosság előtt a kollegáimat minősítsem, de nem véletlenül lett a pályázat lejárta előtt 1-2 héttel eltávolítva az a Rédey gyerek onnan.
- Vannak már tervei a Levitával? Kirándulások, játékok, feladatok? Valami olyasmi, amit már most elárulna nekünk?
Ha vannak is, biztosan nem fogom megosztani most Önnel. Maradjon ez az én titkom, nem szeretném felfedni a kártyáimat, hadd legyen valami izgalom és meglepetés a dologban, ha végül mégis én kerülnék a ház élére.
- Az utolsó kérdés következik. Bűvös Borbálát a nép a falu gyűlésén boszorkánynak találta. Bár Borbála hősiesen küzdött, a falusiaknak mégis sikerült tömlöcbe zárniuk, ereje pedig már csak egyetlen varázslatra maradt. Két ajtó vezet ki a cellájából. Az egyik a biztos halálba nyílik, a másik viszont a szabadulás felé. Mindkettő előtt egy őr áll. Az egyikük a falu legnagyobb hazudozója, aki sosem állít igazat, a másik ember viszont mindig őszinte. Sajnos a boszorkány nem tudja, melyik ajtón kéne kimennie, ahogy azt sem, melyik ajtó előtt áll a hazug, és melyik előtt az igazmondó. Csak egy kérdést tehet fel, és csak az egyik őrnek. Mit kérdezzen, hogy rögtön megtudja, melyik ajtót válassza, hogy kiszabadulhasson?
- Magának is hasonlóan kellemes időtöltést kívánok a nap további részére, azt hiszem a nyomdafestéket nem biztos, hogy eltűrné az a válasz, amit most adni tudnék.
- Köszönöm a válaszokat, Felagund professzor!
* * *
Nos, azt hiszem mindenkiben kialakult már a kép, hogy szívesen látná-e a Levita ház élén a tanár urat, remélem mindenki izgul az eredményért! A magam részéről örülök, hogy élve megúsztam a dolgot. Nem is volt olyan félelmetes, mint gondoltam. Az utolsó kérdésnél is megkímélt, bár könnyedén ráfogtam volna a Szfinxre, hisz tőle származik a kérdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése