2015. szeptember 22., kedd

Művészi kukoricatáblák

0:01 0 Comments
Közel húsz éve volt, hogy egy massachusettsi farmerben és egy művészben egy karácsonyi partin felmerült a gondolat, csinálni kellene valamit a kukoricamezőn. Mike Wissemann és Will Sillin azonban nem érte be holmi gabonakörökre hajazó alkotásokkal, bonyolultabb formáknak veselkedtek neki. 

A kukorica között megjelent az évek során a Mona Lisa, Albert Einstein vagy éppen Charles Darwin is. Ebben az évben Lewis Carroll Alice Csodaországban című művének 150. évfordulójáról emlékeztek meg a kukoricaföldön.

Válogatás az elmúlt 15 év terméséből:

2001 - Mona Lisa

2005 - Albert Einstein

2008 - Odüsszeia

2009 - Charles Darwin

2013 - Salvador Dali

2014 - Az állati intelligencia

2015 - Alice Csodaországban

Mit szóltok ehhez? Ti mit látnátok szívesen kukoricahiányból megformázva?

Forrásom:
http://www.sunnyskyz.com/blog/995/This-Farm-In-Massachusetts-Creates-Awe-Inspiring-Corn-Mazes-Every-Year

2015. szeptember 20., vasárnap

Erlkönig

0:01 0 Comments
Nem tudom, hányan ismeritek Johann Wolfgang von Goethe Erlkönig című, ballada műfajú versét, de ha máshol nem, énekórán bizonyára találkoztatok Schubert által megzenésített formájával.Manapság talán legismertebb fordítása Képes Géza nevéhez fűződik, de rajta kívül is rengetegen próbálkoztak már a vers magyar nyelvbe való átültetésével.

A fordítóknak figyelniük kell a vers dallamára, ritmusára és tartalmi elemeire, miközben tisztában vannak azzal, hogy "minden fordítás egyben ferdítés is". Valójában kénytelenek némileg újraírni a verset úgy, hogy az eredeti mondanivalóját, összképét nem sértve, át tudják adni a magyar olvasóknak is. Ahogy valószínűleg mindannyian ismerünk olyan külföldi szójátékokat, amiket csak nehezen vagy egyáltalán nem lehet más nyelvbe átültetni, úgy egy vers fordításánál sem maradnak érintetlenek az eredeti szóképek, alakzatok és talán néha a költői szándék sem. 

Az alábbiakban olvashatjátok az eredeti, német szövegű verset, valamint néhányat híresebb fordításai közül. 


Erlkönig

Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?
Es ist der Vater mit seinem Kind;
Er hat den Knaben wohl in dem Arm,
Er fasst ihn sicher, er hält ihn warm.

Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? —
Siehst, Vater, du den Erlkönig nicht?
Den Erlenkönig mit Kron’ und Schweif? —
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif. —

„Du liebes Kind, komm, geh mit mir!
Gar schöne Spiele spiel’ ich mit dir;
Manch’ bunte Blumen sind an dem Strand,
Meine Mutter hat manch gülden Gewand.“ —

Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht,
Was Erlenkönig mir leise verspricht? —
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind;
In dürren Blättern säuselt der Wind. —

„Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn?
Meine Töchter sollen dich warten schön;
Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn
Und wiegen und tanzen und singen dich ein.“ —

Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort
Erlkönigs Töchter am düstern Ort? —
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh’ es genau:
Es scheinen die alten Weiden so grau. —

„Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt;
Und bist du nicht willig, so brauch’ ich Gewalt.“ —
Mein Vater, mein Vater, jetzt faßt er mich an!
Erlkönig hat mir ein Leids getan! —

Dem Vater grauset’s; er reitet geschwind,
Er hält in Armen das ächzende Kind,
Erreicht den Hof mit Mühe und Not;
In seinen Armen das Kind war tot.

Thaly Kálmán:
Tündérkirály

Goethe „Erlkönig”-je
Ballada

Kései szélvészes éjen át
Ki nyargal?... Az atya, tartva fiat!
Remegõ magzatját hû karja
Biztosan, melegen takarja.

Fiam, oly félve mért rejted orcád?
Nem látod atyám a tündér-királyt?...
Hosszu uszályú, és koronás —
Fiam, hisz az csak ködvonulás!

„Jöszte oh édes jó gyermekem
Igen szép játékot játszni velem
A parton annyi a tarka virág,
S vannak anyámnál cifra ruhák!”

Atyám! atyám! s nem hallod-e te:
Mit susog énnekem igérete?
Légy csöndbe” nyugodtan jó gyermekem:
Langy szél zizeg a zörgõ levelen.

„Gyermekem, óh ugy-e: eljõsz hát?
Lányaim gondot viselnek rád;
Lejtenek õk szelid éjjeleken,
S dalt zengnek álmidhoz, szép gyermekem!

Nem látod apám, a homályba’, itt:
Tündér-királynak leányait?
Fiam, fiam, a korha füzek:
Sötétben azok fehérlenek.

„Szeretlek tégedet, s szép alakod;
Jöjj önkényt: vagy teszek erõszakot!”
Atyám, atyám, most megragad… óh!
És bánt, úgy bánt a bút okozó.

Az atya megborzad, s míg méne rohan
Úgy reszket a gyermek karjaiban…
Eléri nagy bajjal az õs fedelet:
S ölében a gyermek halva, hideg.

Závodszky Zoltán

A rémkirály

Ki vágtat, mint szél, bár zord az éj?
Egy férfi jõ, s hozza gyermekét;
a hûvös széltõl úgy óvja õt,
s oly búsan nézi a szenvedõt.

Ó, mondd, jó gyermekem, szólj, mi bánt?
Jaj, nézd csak ott a rémkirály áll,
sok dísze, éke úgy csillogott.
- Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. -

- Jó gyermek, jöjj, a váram szép,
ott vígan játszom veled, míg élsz;
benn szines, tarka a hímes rét,
s anyám néked adja szép köntösét. -

- Úgy félek, jaj, félek, mondd, nem hallod még,
hogy engem suttogva csábít a rém?
- Légy nyugton, maradj nyugton, ne félj:
csak hervadt lombot zörget a szél. -

- Jöjj, drága gyermek az erdõn át,
ahol tündérlányaim várnak rád;
vidám dallal hívnak e szépséges nõk
és táncolva álomba ringatnak õk.

- Úgy félek, jaj, félek, most hallottad jól,
az éjben tündérek hangja szól!
- E hang, mely zsong, hisz jól hallom én,
szél suttog a fákon, s játszik a fény.

- Te szép legény, nos, váramba jöjj, légy enyém,
de vélem ha nem jössz, úgy elviszlek én.
- Úgy félek, jaj, végem, ott vágtat felém,
két karja átfog, úgy bánt a rém! -

- Hogy ûzi, hajtja, a ló szinte száll,
mert sir és jajgat a kis lázas száj;
s hogy végre otthonába ér,
karjában gyermeke már nem él.

Vas István

A villikirály

Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, õ viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.

- Fiam, mért bújsz az ölembe, ki bánt?
- Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
- A köd gomolyog, csak a köd, fiam.

„Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörûen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad.”

- Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?
- Fiam, csak csitt, ne mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

„Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak.”

- Apám, jaj, apám, nézd, õk azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sûrû sötétben a vén füzek.

„Szeretlek, a szépséged ingerel:
eljössz, vagy erõvel viszlek el.”
- Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgõ kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

Képes Géza

A Tündérkirály

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.

„Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?”
,Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng ...’
”Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.”

„Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám.”

,Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...’
”Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél.”

„Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon,-
táncolnak is õk, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük.”

,Hát nem látod ... ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. –’
”Fiam, fiam, én jól látom: amott
a redves fûzfák törzse ragyog.”

„Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?”
,Édesapám, ne hagyj ... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály ...’

Megborzad a férfi, hajszolja lovát,
Fel, felnyög a gyermek, s õ nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.

Az én kedvenc sorom:
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif.
Fiam, hisz az csak ködvonulás!
- Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. -
- A köd gomolyog, csak a köd, fiam.
”Fiam, ott csak egy ködfolt dereng.”

Nektek melyik tetszett a legjobban? Ha tudtok németül, melyik az a rész, ami tartalmában a legkevésbé adja vissza az eredetit, és melyik az, amelyik a legjobban?



2015. szeptember 18., péntek

Dismaland

10:24 0 Comments
Másfél hónapnyi csend után mivel is térhetnénk vissza, ha nem az angliai komorparkkal? A vidámparkokkal ellentétben ez egy olyan hely, ahol állítólag biztosan nem érzi jól magát senki.


A Dismalandot augusztus 21-én nyitották meg, és szeptember 27-éig látogatható. Kitalálója Banksy, akinek valódi nevéről, identitásáról semmit nem tudunk, legalábbis biztosat nem. Elsősorban graffitijeiről híres brit művész, akinek olyannyira érdekes az életműve számomra, hogy róla hamarosan külön blogposztot olvashattok.



Bár ő az ötletgazda, a komorparkot nem egyedül kivitelezte: közel hatvanan dolgoztak a kiállításon. Bár a művész azt nyilatkozta, hogy a Dismaland nem egy Disney-paródia, hanem az általa legjobbnak tartott művészek néhány művének kiállítása, mégis erős kritikát vélhetünk felfedezni az egeres parkkal kapcsolatban. 



Amellett, hogy görbe tükröt állít a vidámparkoknak, olyan fontos társadalmi kérdésekkel is foglalkozik, mint például a menekültek helyzete, a függőségek vagy a környezetszennyezés.
Álljon itt pár kép ízelítőnek



Véleményeiteket szívesen meghallgatom itt, vagy a fórumon.




Forrásaim:
http://dismaland.co.uk/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Banksy

2015. augusztus 2., vasárnap

13. fejezet: Meglepetések

14:38 0 Comments
A királyfi hallgatott, a nagykövet hallgatott, Rozalinda meg azóta már egy szót nem szólt, hogy a társalgóba léptek Kellemes meleg este volt, az erkélyre nyíló franciaablakok tárva-nyitva, kiláttak a városra és északon a távoli hegyekre. Alattuk a Glückthal tiszta zöld vize folyt. És mégsem szólalt meg senki.
Végül a királyfi törte meg a csöndet:
- Furcsa egy história ez, Lord Chelsoe!
- Furcsa, uram - mondta a nagykövet.
- De igaz - tette hozzá a királyfi -, legalábbis semmi nem szól az ellen, hogy ne lenne igaz.
- Aligha hihetem, uram, hogy Benjámin, akit talpig becsületes embernek ismertem, a magatartásával kiérdemelte volna, hogy...
- "Érte jöjjenek" - mondta a királyfi. - Nem is; merő véletlen volt, és megeshetett volna bármelyikünkkel, ha történetesen rá talál ülni a szőnyegemre.
És ekkor a királyfi, kurtára fogva, elmondott nekik mindent: hogy a szőnyeg csak egy a sok tündérajándék közül, amit a keresztelőjére kapott; s hogy nyilván oda vitte a komornyikot, ahova épp menni szeretett volna - Falkensteinbe, a királyi udvarba.
- Igazán nem volna baj - tette hozzá a királyfi -, csak épp hogy abban bíztam, a szarv és a farok segítségével fogok békét kötni felséges atyámmal. Nagyon vágyott rá; s ha Rozalinda nem mondja, hogy szívesen venné, ha az övé lenne, atyám ma este már meg is kapta volna.
- Ó, uram, túlságosan is megtisztel bennünket - suttogta Rozalinda, és a királyfi elpirult, mondván:
- Egy csöppet sem! Ugyan!
A nagykövet ekkor bizonyosodott meg róla teljesen, hogy a trónörökös, aki hadilábon áll az ország királyával, rajong a lányáért; ami módfelett kínos egy nagykövet számára... de ők már hozzá vannak szokva az ilyesmihez.
"most mi az ördögöt kezdjek ezzel a fiatalemberrel? - törte a fejét a nagykövet. - Itt nem maradhat örökké; s a szőnyege nélkül nem tud elmenni, mert a katonák parancsot kaptak, hogy fogják el, amint feltűnik az utcán. Benjámin meg azt fogja állítani, hogy ő ölte meg a tűzokádó sárkányt - mostanra már biztosan odaért Falkensteinbe -, megkapja a király unokahúgának kezét, s a komornyikom lesz Maflázia koronájának örököse! Iszonyú!"
Nos, amint ezt végiggondolta, a királyfi az erkélyen arról számolt be Rozalindának, hogyan sikerült a sárkánnyal végeznie; nagyon szerényen, mert mind mondta:
- Nem én öltem meg: azt a szerencsétlen Remorát illetné meg Molly keze; de hát ő kimúlt.
E pillanatban nagy surrogás támadt; valami elröppent mellettük, s a nyitott ablakon át a király, a királyné, Benjámin és a tűzokádó sárkány szarva-farka ért földet a nagykövet társalgójában.

2015. július 9., csütörtök

12. fejezet: Szörnyű balszerencse

11:10 0 Comments

Mikor a hölgyek eltávoztak, s a királyfi a többi urakkal magára maradt, a nagykövet még gondterheltebb képet vágott, mint az előbb. Végül magával vonta Villót a terem sarkába, azzal az ürüggyel, hogy egy rendkívüli szoborművet kíván megmutatni neki.
- Királyi fenséged tisztában van vele - kérdezte -, hogy súlyos veszélyben forog?
- Még mindig? - kérdezte a királyfi, mert a tűzokádó sárkányra gondolt.
A nagy követ, nem tudta, mire gondol, mert hírét se hallotta a viadalnak, de komoran válaszolt:
- Súlyosabb veszélyben, mint valaha.
S megmutatott a királyfinak két felhívást, amivel teli volt a város.

Az első így szólt:

MINDEN HŰ ALATTVALÓNAK!

Minthogy
elsőszülött fiunk, Villó királyfi többrendbéli bűncselekményben és kihágásban találtatott vétkesnek,
először is: nem átallt megfutamodni kötelessége alól, hogy megvívjon a tűzokádó sárkánnyal, minek következtében két szeretett fiúgyermekünk, Alfonzó és Enrikó királyfi életét vesztette e szörnyeteggel vívott párviadalban;
másodszor: Glückstein városában ildomtalanul tivornyátorr, és a város közcsendjét megháborította;
harmadszor: megpróbálta elhódítani tőlünk nevezett városban élő, hűséges alattvalóink szívét, hogy ellenünk ily módon pártot ütvén, megbontsa birodalmunk békességét;
adatik tudtára mindenkinek, hogy bárki;
amennyiben nevezett Villó királyfival cimborál, neki fedelet ád, segítséget nyújt, vagy szökését elősegíti, felségsértésében bűntársának számíttatik;
amennyiben nevezett királyfit falkensteini kastélyünkban élve színünk elé állítja, ÖTEZER ERSZÉNY ARANY jutalomban részesül.
MORÓZUS K.

És a második felhívás:

JUTALOM

Minthogy
birodalmunk területén egy idő óta egy tűzokádó sárkány garázdálkodik,
adatik tudtára mindenkinek, hogy bárki,
amennyiben nevezett tűzokádó sárkány szarvát és farkát
falkensteini kastélyunkban színünk előtt bemutatja,
ÖTEZER ERSZÉNY ARANY jutalomban részesül, trónunk örökösévé
fogadtatik, részesül a címmel vele járó javadalomban,
és elnyeri unokahúgunk, Molinda kezét.
MORÓZUS K.

- Hm - jegyezte meg a királyfi -, nem is gondoltam, hogy őfelsége ilyen jól fogalmaz! - Pedig szíve szerint azt mondta volna: "Nem gondolja, hogy csatlakoznunk kéne már a hölgyekhez?"
- De uram - mondta a nagykövet -, az utcákon nyüzsögnek a katonák; fogalmam sincs, hogyan menekülhet előlük. Itt, a én fedelem alatt egy darabig biztonságban van, de hosszadalmas tartózkodása - ezt ne tekintse a vendégszeretet hiányának - feszültté teheti azt a felhőtlen kapcsolatot, amely Maflázia és az én kormányom közt, amelyet képviselni szerencsém van, jelenleg fennáll.
- Nekünk eszünk ágában sincs háborúskodni; és azt hiszem, önöknek sem - jegyezte meg mosolyogva Villó.
- Akkor hát hogyan kíván fenséged a felhívásban foglaltak dolgában eljárni?
- Nos, úgy, hogy igényt támasztok a tízezer erszény aranyra. Egymillió arany sem megvetendő összeg - mondta Villó. - Nevezett királyfit még ma este élve őfelsége színe elé állítom Falkensteinben; úgyszintén bemutatom neki nevezett tűzokádó sárkány szarvát és farkát. De Molly húgom kezére nem tartok igényt.
- Szabad talán emlékeztetnem fenségedet, hogy Falkenstein ide háromszáz mérföld. Továbbá közölnöm, hogy főkomornyikom, Benjámin, vacsora előtt eltűnt a házból, s attól tartok, Kopaszoffsky kapitányhoz ment, hogy figyelmeztesse: fenséged a házamban tartózkodik!
- Annyi baj legyen - mondta a királyfi -, de kedves Lord Chelsoe, megengedné, hogy Rozalindának átadjak valami csekély kis ajándékot, s kiváltsam vele azt a fél diót, amit tegnap este adta neki zálogul? Igazán semmiség, csak egy szarv és egy farok, a sárkányé, amit ma délelőtt cserkésztem be.
A nagykövet úgy megdöbbent, hogy a jómodoráról megfeledkezve, kettesével szedte a lépcsőket, úgy rohant föl az emeletre, és kiáltotta:
- Linda! Linda! Gyere le rögtön, valami meglepetés vár idelent!
Rozalinda már jött is isetve, kedves arcán mosollyal. Sejtette, hogy mi lehet az a meglepetés, bár a királyfi vacsora közben nem szólt róla semmit.
- Fenséged menjen előre! - kiáltotta a nagykövet; s a királyfi, karját kínálva Rozalindának, kiment az előcsarnokba, ám ott híre-hamva nem volt sem a szőnyegnek, sem a sárkány szarvának-farkának.
Elsápadt, s megkérte a nagykövetet:
- _Volna szíves megkérdezni a szolgáit, hova tették azt a kis perzsa imaszőnyeget és a csomagot, amit hoztam?
Lord Chelsoe csöngetett, bejött valamennyi szolga, Vilmossal, az alkomornyikkal az élen.
- Vilmos - kérdezte őlordsága -, hova tették őfensége szőnyegét és csomagját?
- Szerintünk, uram - mondta Vilmos -, Benjámin vitte magával.
- És Benjámin hol van?
- Azt nem tudjuk, uram. Szerintünk, uram, érte jöttek.
- Érte jöttek? Kicsodák?
Vilmos hebegett, szemmel láthatólag zavarban volt, és nem tudta, mit feleljen.
- Gyerünk! Választ kérek! Mit tudnak róla?
Az alkomornyik végül megköszörülte a torkát, mintha szónoklatot szándékoznék tartani.
- Fenséges uram, uraim és hölgyeim, a dolog így történt. Őfensége bejött, hóna alatt egy szőnyeggel és a szőnyegben valamivel. És letette arra a zsámolyra ott. Tamás bevezette a társalgóba. Benjámin akkor így szólt: "Öt perc múlva tálalnak... hogy én milyen fáradt vagyok!" És vette magának a bátorságot, hogy ráüljön őfensége szőnyegére, és - már elnézést kérek - kijelentette: "Torkig vagyok ezzel az egésszel itt! Elegem van belőle, s azt hiszem, valami jobb helyet keresek. Bár lennék komornyik a király udvarában!" Még ki se mondta, mint a puskagolyó repült ki a nyitott ablakon, s vele őfensége csomagja is. Kiszaladtam az ajtón, s láttam, ott repül a város fölött, egyenest északnak. Mindössze ennyit tudok; hazudni meg nem akarok, ha életemben eddig nem hazudtam. És mindannyian - én is, Tamás is, pedig ő nem látta, meg a szakácsnő is - meg vagyunk győződve, hogy Benjáminért érte jöttek. És a szakácsnő azt mondja, nem is csodálkozik rajta; összeférhetetlenebb, rosszindulatúbb...
- Köszönöm, Vilmos - mondta Lord Chelsoe -, ennyi elég, most elmehetnek.

2015. június 27., szombat

Gépíró masszázs

22:07 0 Comments
Saját useres tapasztalatokból kiindulva elgondolkodtam azon, hogy az egész napos számítógép előtt ülés nem tesz túl jót a kezünknek. Ez az a testrészünk, amit egész nap észrevétlenül használunk. Nemcsak a billentyűzetet nyomkodjuk, de mosogatunk, takarítunk, cipekedünk, főzünk vele. Igazán megérdemel egy kis kényeztetést, nézzük, hogyan is tehetjük. Ha sok ülőmunkát végzünk, akkor a kezeink átmasszírozása után kérjük meg a kollégánkat, hogy masszírozza meg a vállainkat, nyakunkat is (bár ez nem sokszor történik meg).

A kézmasszázs a masszázsterápia olyan formája, mely a kezünk, a karunk és a csuklónk kezelésére összpontosít, ellazítja azok fáradt, görcsös izmait, javítja a vérkeringését. Mivel a kar és a kéz tele van akupresszúrás és reflexológiás pontokkal, melyek a különböző belső szervekhez kapcsolódnak, remekül alkalmazható más testrészek, szervek panaszainak kezelésére is. Az itt található ízületeket érintő fájdalom enyhítése, megszüntetése, és a vérkeringés javítása mellett segíthet a masszázs a feszültség csökkentésében, és más egészségügyi problémák kezelésében. Egyik nagy előnye, hogy bármikor, bárhol végezhetjük, tévézés közben, buszon ülve, munkahelyen vagy akár lefekvés után. A kézmasszázs a vérnyomástól a fejfájásig minden problémánkon segíthet, ugyanis a kézen megtalálhatóak az egyes szerveinknek, testrészeinknek megfelelő reflexpontok. Csecsemőktől az idősekig bárkin alkalmazhatjuk, viszont kerülnünk kell az alkalmazását magas láz, heveny gyulladások, súlyos idegkimerültség, daganatos betegségek esetében.

A fejfájás: talán a legáltalánosabb probléma, amit szintén enyhíthetünk kézmasszázzsal. Ennek enyhítésére, a koncentrálóképességünk fejlesztésére is igen egyszerűen tudunk megoldást találni. Csupán annyit kell tennünk, hogy körkörös, gyúró mozdulatokkal végigmasszírozzuk mindkét kezünk ujjbegyeit. Hatékonyan alkalmazhatjuk a fejfájás enyhítése mellett vizsgák esetén, tárgyalások előtt.

A szorongások, félelmek feloldása: egyik legegyszerűbb módja a félelmek, a stresszhatások, az idegesség lecsendesítésének a tenyerünk közepének masszírozása. A hüvelykujjunk erre a legalkalmasabb. Amikor felhúzzuk magunkat, akkor csak határozott mozdulatokkal nyomjuk meg a tenyerünk középpontját, masszírozzuk egy kicsit, és néhány perc után már érezhetjük is a javulást.

Fogyás segítése: a rendszeres kézmasszázs hatására a kiválasztó és emésztőszerveink is intenzívebb működésbe lendülnek, így a kilók is gyorsabban tűnnek el rólunk.

Nyugipontok: az egyik legáltalánosabb gondja az emberek nagy részének a vérnyomás normálistól való eltérése. Nem is gondolnánk, milyen egyszerű mozdulatok segíthetnek a probléma enyhítésében, az orvosi kezelés kiegészítésében. A vérnyomást szabályozó zónák a kézfejeinken találhatóak, pontosabban az ujjaink tenyérben továbbfutó kézcsontjai között. Egyik kezünk hüvelykujját helyezzük a másik tenyér alá, a mutatóujjal pedig lágyan húzzuk végig a csontok közötti kis mélyedésben a csuklóktól az ujjvégekig. Haladjunk végig valamennyi csont árkában, majd ismételjük meg ezt a másik kézen is. Mindkét kézen 15-30 masszírozó mozdulatot végezzünk az árkokban. A mozdulatsort egy nap többször is elvégezhetjük, kár alacsony, akár magas a vérnyomásunk.

Ujjak varázsa: egyik kezünk hüvelyk- és mutatóujjával nyomkodjuk végig a másik kezünkön lévő ujjunkat. Belülről kifelé haladjunk. Ha mind a tízzel megvagyunk, akkor húzzuk meg egyenként az ujjainkat. Ne túl erősen, de azért határozott mozdulatokkal.


A masszírozás:

Előkészületek: készítsünk elő egy kis törülközőt, és persze ne feledkezzünk meg a kedvenc masszázsolajunkról sem. Üljünk le, hunyjuk be a szemünket. Most lelkileg és mentálisan is készüljünk fel a kézmasszázsra, minden más gondolatot ürítsünk ki a fejünkből, csak erre koncentráljunk. Dörzsöljük össze a kezeinket, amíg egy kicsit fel nem melegednek, majd öntsünk a tenyerünkbe egy kevés olajat, és simogató mozdulatokkal oszlassuk el a kezünkön, csuklónkon, alkarunkon.

Tenyérnyomás: fogjuk meg jobb kezünkkel a balt, és gyengéden nyomkodjuk meg a tenyerünket a jobb hüvelykujjunk begyével. Lassú, alapos mozdulatokat végezzünk.

Körözés: ha már alaposan átnyomkodtuk a tenyerünk minden egyes pontját, akkor a mutató-, középső és a gyűrűsujjunkkal körkörös mozdulatokkal masszírozzuk a másik tenyerünket, közben a hüvelykujjunkat támasszuk meg a kézfején, így nagyobb erőt tudunk kifejteni. Arra figyeljünk, hogy ne a bőrt húzzuk odébb, hanem emeljük fel az ujjunkat, tegyük a következő pontra, és úgy folytassuk a körözgetést.

Tördelő: egyik kezünket szorítsuk ökölbe, a másikkal fogjuk át, és tördeljük úgy, mint amikor izgulunk valami miatt. Ezzel fejezzük be a masszírozást.

2015. június 16., kedd

11. fejezet: A párbaj

8:00 0 Comments
Még látni is szörnyű volt! Mikor a Remora meghallotta a tűzokádó sárkány, gyűlölt ellensége nevét, csudálatos sebességgel csúszott le a hegy hasadékából a völgybe. Csak csúszott, csúszott, elöntött sziklát, fát, mintha egy fagyott folyó siklanék le a hegyoldalon; csak csúszott, csúszott, mígnem már sok mérföld hosszan nyúlt el a völgyben - a lábatlan-sima jószág eltökéltem siklott-kanyargott előre a völgy alján. A fák elhullatták zöld leveleiket, amerre elhaladt; a madarak holtan potyogtak le az égről, végzett velük jeges lélegzete! De bármilyen sebesen lopakodott előre a Remora, a sárkány nála is gyorsabb volt csapkodó vad szárnyán. Végül már elérhető távolságra közelítették meg egymást; s a sárkány lecsapott, izzó szarvát, lángoló lábát belevágta a Remorába.
Félelmetes gőzoszlop szökött a levegőbe, oly sűrű, fehér és mégis forró gőz, hogy ha nincs valakinek varázstávcsöve, mint Villónak, meg nem tudta volna állapítani, hogy mi történt. A sárkány iszonyatosan morogva, bömbölve próbálta átégetni magát a Remora lapos testén, s visszakergetni a hegy hasadékába. De a Remora félelmetesen sziszegve, itt-ott láthatóan olvadozva állta a sarat; a királyfi látta, hogy hideg fehér redőkben kúszik föl a sárkány patáira - mind följebb-följebb, egész a térdéig. A hatalmas tüzes bestia mint száz bika bőgött fájdalmában. Majd a sárkány fölszökkent, lángszárnyán odébb siklott, leszállt a Remora háta közepére, s belevágta a szarvát. De a lapos, kegyetlen fej hátrahajlott, redőt vetett, és a sebesült Remora újra csak körbekúszta mohón a sárkány végtagjait.
Közben a királyfi a hegy biztonságában nekilátott a magával hozott kenyérnek és hideg marhanyelvnek.
- Gyerünk, Remora! Ne hagyd magad, Tűzokádó! Te vagy az erősebb. Lásd el a baját, Remora! - ordította vad izgalmában.
Ilyen vad viadalt még senki se látott; ő volt az egyedüli, s élvezte is, mint még soha semmit. A Remorát annyira utálta, hogy már-már a sárkány győzelméért szurkolt; a sárkány volt ugyanis a természetesebb a két bestia közül. De mégis megriadt, mikor látta, hogy a Remora lapos teste lassan-lassan visszafelé siklik, be a hegy hasadékába; a sűrű gőz mutatta, milyen súlyos sebeket kapott. De a sárkány se volt jobb bőrben; lába kihűlt és megfeketedett, szarva is fekete volt már, bár a teste, kivált a szíve táján, még vasvörösen izzott.
- Gyerünk, Remora - ordította Villó -, már nem bírja a lába, mindjárt összerogy! Még egy kicsit szorítsd, és már moccanni se tud!
A biztatástól erőre kapva, a síkos fehér Remora megint előtüremkedett az odújából, csak kúszott, kúszott kifelé, mintha vele volna tele a hegy. Veszített az erejéből, az biztos, hisz valóságos pára- és gőzfelhők szálltak fel róla, s haragosan sziszegő hangja is elhalkult; de a sárkány bömbölése is veszített az erejéből. Már-már nyögés volt inkább; s végül a Remorának sikerült a térde fölé kúsznia és rátapadnia tüzes szívére is. Ekkor a sárkány megtorpant, és rekedten felnyögött, mint egy fekete bika, térdig a hóban; a Remora pedig csak kúszott, kúszott egyre feljebb.
- Ne hagyd magad, Tűzokádó! - ordított a királyfi; mert tudta, hogy ha a Remora győz, olyan hideg lesz, hogy nem tud a sárkány tetemének közelébe menni s levágni a szarvát-farkát. - Gyerünk, Tűzokádó! Már gyöngül! - kiáltozott illó; a bátor sárkány meg utoljára még összeszedte minden erejét, fölszállt a levegőbe, és rázuhant ellensége gerincére.
A sebesült Remora feje megint visszatekeredett, majd kúszva, iszonyatosan gőzölögve bár, de újra csak nekitámadt az ellenségének. Ez a harc azonban már meghaladta a leteríthetetlen Remora erejét. A lapos, hegyetlen fej lassabban mozdult; ezernyi sebéből mind több és több gőz tört fel; szelíden kiadta a páráját, épp mikor a sárkány rázuhant, és elnyúlt kimerülten. Majd a Tűzokádó, mintha ezer kohó bömbölne, bömbölt egy utolsót, és kimúlt ő is.
A királyfi, ott fenn a hegy tetején, alig merte elhinni, hogy a természet e két félelmetes ostora, mely oly soká gyötörte hazáját, valóban elpusztult volna. De mikor félóra múltán lenézett, s csak egy folyó rohant a Remora régi helyén, a sárkány teteme pedig hidegen, keményen hevert ott, lesietett a völgybe.
Kihúzta kicsorbulhatatlan kardját, s lecsapta egy csapással a sárkány fejét, eggyel a farkát. Ugyancsak súlyosan nehezedtek a vállára, de a hétmérföldes csizmában a palotája csak néhány lépésnyire volt, ott végre ledobta a terhét, és kis híján elalélt az izgalomtól és fáradtságtól.
De a palota órája fél nyolcat ütött; ő meg nyolcra volt hivatalos, szegény királyfi hát négykézláb, de fölkúszott a toronyszobába. Ott fejébe nyomta a bűvös sapkát; egy pont pezsgőt kívánt, forró fürdőt s a legszebbik, gyémántdíszes fekete bársonyruháját. Egy pillanat, s minden kívánsága teljesült: megfürdött, felöltözött, ivott, fölpakolta a sárkány szarvát és farkát, ráült a repülő szőnyegre, s bekopogott az angol nagykövet házának ajtaján, pontban mikor Glückstein órái nyolcat ütöttek.
A pontosság a királyok udvariassága; s egy királyfi, ha szerelmes, különösen udvarias.
Villót a kapuban egy méltóságteljes kapus fogadta és vezette be az előcsarnokba, ahol számos inas várt rá, ő meg lerakta a tűzokádó sárkány földi maradványait, majd a röpülő szőnyeggel letakarta.
Ezután fölkalauzolták az emeletre, ott mélyen meghajolt a csinos hölgy előtt, aki természetesen csudálatosan kecses bókot vágott ki előtte. Csinosabb és kedvesebb volt, mint valaha. A királyfi boldog volt, s föl sem tűnt neki, hogy valami baj van a vacsora körül. A nagykövet körülnézett, láthatólag hiányolt valakit, odasúgott valamit az egyik inasnak, az súgva válaszolt, s amit mondott, az szemmel láthatólag nem volt a nagykövet ínyére. De a királyfi belemerült a hölgyével folytatott beszélgetésbe és az étkezésbe is, annyira, hogy semmi szokatlant nem észlelt. Ilyen kellemes vacsorán még soha nem vett részt!

2015. június 14., vasárnap

10. fejezet: A királyfi és a Remora

6:00 0 Comments
Ha Villónak addig melege volt, most fázott. A Remora hegye egyetlen hatalmas tömb jéggé dermedt acél, s úgy áradt belőle a hideg, mint a lélegzet valami jégbestiából, aminthogy az is volt. Körös-körül mint a márványszobrok, páncélos férfialakok; megannyi holttetem, lovagoké és lovaiké, akik valamikor réges-régen eljöttek, hogy a Remorával megvívjanak, s ő jégbálvánnyá változtatta őket. Villó úgy érezte, megfagy benne a vér, és elájul, de erőt vett magán, mert nem volt vesztegetni való ideje. A Remorát azonban nem látta sehol.
- Hé! - kiáltotta.
Ekkor, a sima fekete sziklafal aljának egy keskeny hasadékából - nem volt szélesebb, mint rés az ajtó alján, de mérföldnyi hosszú - kióvakodott egy ocsmány fej.
Lapos, mint a lepényhal, halálsápadt, s két hideg-kék, sziklafakó szem tekintett ki belőle.
Majd Villó sziszegést hallott, mintha kegyetlen keleti szél sziszegne rideg téli napon:
- Hol mászkálsz? Honnan kerülsz elő?
- Itt vagyok! - kiáltott le Villó a hegy tetejéről.
Akkor a lapos, fehér fej kitüremkedett a hasadékon, ahol az előbb kikandikált, lassan, mint egy jéglepedő, kunkorodott fel és siklott, siklott fölfelé! Látszólag se vége, se hossza; csak kúszott lábatlanul, félelmetesen, fagyos hidege tartotta meg a jeges hegy síkos oldalán. Már a fekete hegyoldal egész alsó felét elborította az iszonyú fehérség, mely sima, lapos, csillogó redőkben vonaglott fölfelé; a fej mindig-mindig magasabban, mint a test többi része; s a jeges hideg egyre közelebb, akár a halál.
A királyfi majdnem elájult: minden elhomályosult előtte; még egy pillanat, és fagyottan bukik le a hegytetőről, a fehér fej fölébe kúszik, elborítják és jéggé dermesztik a hideg redők. S e végenincs jószág egyre csak türemkedett ki a hasadékon, a hegy alján!
De Villó megfeszítette az erejét, megmoccant, kettőt lépett, s már messzire járt, lent a völgyben, ahol nem volt olyan hideg.
- Hé! - kiáltotta, amint a nyelve mozdulni tudott vacogó fogai közt.
Tisztán, sziszegőn jött a válasz, mint a jég, potyogtak körülötte a fagyott szavak.
- Vársz, amíg lekúszom! Mit akarsz?
S a fehér redők, mint az olvadó jég, csúsztak lefelé a fekete hegyről. Villó megérezte, hogy háta mögött melegszik, előtte egyre hűl a levegő. Körülnézett s látta, hogy a fák elszenesednek a melegtől, a síkság füve ég, mint a tűztenger; közeledik a tűzokádó sárkány!
Épp csak annyi ideje volt, hogy a Remorának odakiáltsa:
- Jön a Tűzokádó, hozzád jön látogatóba! - s már röppent is föl a szomszéd hegy tetejére; onnét nézte végig, ami ezután következett.


2015. június 10., szerda

KOLOR

22:54 2 Comments
Hűha!

Tudjátok, van ez a poén:

Na, fiúk-lányok, most van egy játék, amiben tesztelhetitek, mennyire láttok különbséget a színek között! :) A feladat, hogy a felső, vastag sávban látott színnel azonos színű pöttyre kattints alul, a lehető leggyorsabban. A választási lehetőségek egyre többen lesznek a játék előrehaladtával, a színeik pedig egyre kevésbé fognak különbözni a felsőtől.

Nem nagyon veszi el az időt a tanulástól, 1 perc alatt meg fogtok halni. :D Nekem 482 pontom lett elsőre. Nektek? :)
A játékhoz katt:



2015. május 31., vasárnap

Minden kisember kedvence - Gyermeknap

13:30 0 Comments
A mai napon ünnepeljük világszerte a gyermekeket. Lássuk, honnan terjedt el, és miről is szól.

A nemzetközi gyermeknap június 1-i megünneplése Törökországból ered, és  főleg a kommunista országokban terjedt el. 1920-ban Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság alapítója április 23-át a nemzeti függetlenség és a gyermekek napjának nyilvánította. Miután eltörölték 1922 novemberében a szultanátust, az elnök azért emelte ünneppé, hogy hangsúlyozza, ők az újdonsült török nemzet. Az UNICEF a mai napig április 23-át tartja a gyereknapnak.

Egyetemes gyermeknapot az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta. A célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyerekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. 

Itthon 1931-től ünneplik, akkor még gyermekhét volt, 1950 óta már csak egy napig tart, és május utolsó vasárnapján tartják.

Németországban a hidegháború idején másként ünnepelték a keleti és a nyugati részen. Keleten a nemzetközileg elfogadott június 1 volt a dátum, nyugaton szeptember 20-án tartották.

Lengyelországban hazánkkal ellentétben június 1 a hivatalos dátum, 1952 óta van jelen az ünnep az ország életében


Sok családban ünneplik a gyereknapot, és nemcsak feltétlenül "fiatalkorban", hiszen mindenki valakinek a gyermeke volt egyszer, így a felnőttek is kapnak ilyenkor a szüleiktől valami kis meglepetést.

A gyermeküknek kedveskedhetünk ünnepi asztallal. Vásároljunk be a kedvenc alapanyagaiból, csináljunk palacsintát, gofrit vagy valamilyen édességet.

Amerikai palacsinta:
Hozzávalók 12 darabhoz: - 1.5 dl tej. - 2 darab tojás. - 1 darab tojásfehérje. - 4 dkg sótlan olvasztott vaj. - 1 evőkanál juharszirup vagy nádcukorszirup. - 2 dkg porcukor. - 20 dkg finomliszt. - 1 csomag sütőpor.
Elkészítése: keverjük simára a tejet, a 2 egész tojást, az olvasztott vajat, a szirupot, a cukrot, az átszitált lisztet és a sütőport. A tésztának sűrű, lágy folyamban kell lecsorognia a merőkanálról. Letakarva hűtőben pihentetjük legalább 2 órát. Közvetlenül a sütés előtt puha habbá verünk egy tojásfehérjét, és a palacsintatésztába forgatjuk. Felforrósított serpenyő közepére 4 evőkanálnyi tésztát csurgatunk, világosbarnára sütjük a palacsinta mindkét oldalát. Konyharuhával letakarva melegen tartjuk a palacsintákat, míg a többit kisütjük. Frissen, juharsziruppal tálaljuk.
Azért remek választás, mert gyors, nem kell vele sokat bajlódni, olcsó, és nagyon finom. Ha készítünk hozzá különböző mártogatósokat, szószokat, mindenki megtalálja a neki tetszőt.
Készítsünk Mickey-egér figurákat. A kész tésztát úgy csurgatjuk a serpenyőbe, hogy egy kör alakot kapjunk, majd egy kisebb kört csurgatunk a közvetlen közelébe, amely az egérke füle lesz.

Popcorn:
Ha egyszerű és gyors ropogtatnivalóra vágyunk, készítsük el. Egészségesebb, mint a chips, és hamar kész van. Létezik sós és édes is. Fogjunk egy színes papírt, tekerjünk belőle egy tölcsért, majd tűzőgéppel tűzzük meg. Állítsuk egy pohárba vagy bögrébe, és ebben szervírozzuk a rágcsálnivalót.

Terítés:
Legyen az asztal színes és bohókás, egy-egy vidám szalvéta vagy papír étkészlet megteszi a kellő hatást. Ha külön ajándékot is szánunk neki, helyezzük el azt is szépen az asztalon,  mintha a tálalás része lenne. Tegyünk szívószálakat is az asztalra, amellyel például makaózhat, kivételesen hagyjuk, hogy játsszon az étellel.


Cifra Palota - gyereknap a Művészetek Palotájában:
Kint és bent, fent és lent rengeteg színvonalas program, igényes játék és különleges foglalkozás várja a  gyermekeket. A szabadtéri színpadon zenés programok, az előcsarnok pódiumán és különböző pontjain mesék, interaktív előadások, játékok, kreatív és készségfejlesztő programok, művészetterapeuták, drámapedagógusok repítik el a kicsiket és nagyokat a művészet csodálatos birodalmába. Színpadi produkciók, sport- és ügyességi versenyek, aszfaltrajzverseny, játszóház, arcfestés, egyedi kézműves termékek vására, vidámpark és gyermekfilmek vetítése. A belépés ingyenes.

Gyereknap a Millenárison:
A Gondolkodj egészségesen! program gyereknapi forgatagában a Park valóságos mesebirodalommá alakul. Mesés helyszíneket járhatunk be, színre lép Jancsi és Juliska, mézeskalács helyett zöldségkunyhóban, ott lesznek a brémai muzsikusok, a gyerekek hétmérföldes csizmát húzhatnak, sorra állhatják ki a mesés próbákat a pontgyűjtő állomáson értékes nyereményekért. A rendezvény ingyenes.