Nálunk, Magyarországon a karácsonyt gondolom senkinek nem kell bemutatnom azoknak, akik itt élnek. Na de tudjuk az, mit jelent máshol a karácsony? Én már megfejtettem a rejtélyeket.

Afrikában vannak olyan országok, ahol jelentős számban élnek keresztények is. A családok összegyűlnek karácsonykor, közösen énekelnek, étkeznek, és amennyire lehetőségük van rá, még ajándékokat is adnak egymásnak. Ez mindig valami hasznos dolog, mint például ruha, tankönyv vagy éppen szappan. Megtartják a szentmisét is, ahová a legszebb öltözékükben érkeznek. Érdekes szokás, hogy Malawiban faital gyerekek járnak házról házra, és zenés táncokat adnak elő saját készítésű ruhákban és hangszereik segítségével, amiért általában kis ajándékokat, ritkán pénzt kapnak. Gambiában egész falvak lakossága jön össze, és zenés parádéval ünnepli meg a kereszténység legszentebb ünnepét. Ghánában pálmafákra akasztanak égőket, csengőket és gyertyákat. Dél-Afrikában még a zoknik is kikerülnek az ablakokba. Az észak-afrikai területeken, ahol az iszlám a domináns vallás, szintén vannak különböző ünnepségek, fesztiválok. Tunéziában, Algériában és Marokkóban még divatos a hagyományos állatáldozat is.

Angliában már októberben megkezdődik a készülődés: a bejárati ajtókat és az ablakokat fenyőággal, gyertyával, dióval, mogyoróval dekorálják, és feldíszített fenyőfát állítanak a szobába. November elején karácsonyi pompába öltöznek az utcák. December elején feltűnnek a Télapók, a Mikulást az angolok nem ünneplik. A gyerekek december 24-én kikötik hosszú, piros gyapjú zoknijukat a kandalló fölé, mert a karácsony éjjelén Santa Claus a kéményen át a kandallóba ereszkedik, hogy megtöltse ajándékkal. A protestáns angolszász karácsonyból hiányzik a Szenteste, a karácsony ünnepe a Christmas Day-jel, december 25-éve kezdődik, ezen a napon mennek templomba, utána bontják ki az ajándékokat. Ezt követi az ünnepi ebéd, amelynek fénypontja az ízletes, fűszeres karácsonyi puding, ami hagyományos angol karácsonyi desszert. A középkor óta az angol karácsonyi hagyományok fontos eleme. Tágabb jelentéssel bír, mint a magyar puding, nemcsak édes, hanem sós, húsos, lisztes, tészta jellegű ételek is beletartoznak. Hagyományosan az advent előtti utolsó vasárnapon készítik. Ebbe a házilag készített ételbe többek között szerencsepénzt is rejtenek, aki megtalálja, a babona szerint szerencsés esztendőre számíthat.

Ausztráliában rendhagyó módon a szabadban fogyasztják el a vacsorát, otthon azért állítanak fát, mely csak műfenyő inkább. A mise náluk is fontos. Az ajándékot a Mikulás hozza, melynek szánját nyolc fehér kenguru húzza. Új-Zélandon is a tengerparton piknikeznek. Itt nincs hagyománya a menünek, ilyenkor a homokban ülve fogyasztják a hideg sört vagy sonkás szendvicset.

Az Egyesült Államokban elhalványítja a karácsonyt a november végi hálaadásnap, ez a jellegzetesen amerikai ünnep. Azokra emlékeznek ilyenkor, akik zarándokként érkeztek Új-Angliába 1620 novemberében. Ezen a napon összegyűlnek a családok, az asztalra sült pulyka kerül. A következő hét péntekén megkezdődik a karácsonyi vásár, a családi házak karácsonyi ruhát öltenek, a kertekben álló fenyőfákat is lámpafüzérekkel díszítik.

Finnországban a karácsonyesti otthoni gyertyagyújtást megelőzi a szaunázás, majd szűkebb családi körben hallgatják a Bibliából felolvasott karácsonyi evangéliumot. Ahol kisebb gyerekek vannak, ott a Joulupukki osztja az ajándékokat. December 23-án takarítással kezdik az ünneplést, amit szándékosan erre a napra, pontosabban éjszakára időzítenek, hogy a gyerekek még ne sejtsenek meg semmit. A reggeli asztalnál már minden kiderül, hiszen a kitálalt fahéjas tejberizs az egy szem szerencsehozó mandulával már karácsonyi tradíció. Úgy tartják, hogy a mandula elfogyasztója a következő évben megházasodik.Ilyenkor az állataikat és a ház körül fészkelő madarakat is kényeztetik. Az étkezési szokásokat tekintve halak és húsok hideg és meleg változatai egyaránt kerülnek a tányérokra, de rozskenyérben sült sonka, krumplikása, többféle sütőformában sütött étel: krumpli, sárga- és karórépa, májpástétom, szilvaleves, ritkábban pulykasült és mézes-gyömbéres sütik is dukálnak ilyenkor. Egyes helyeken a menü állhat sajtlevesből és sült rénszarvasból is. Az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a manóknak is jusson valami csemege. Karácsony másnapján a külön élő családtagok találkoznak egymással.

Franciaországban nem divat a karácsonyfa állítása, egyedül Elzászban tartják ezt a szokást, más területeken fagyöngyágyakkal díszítik fel a lakást, vízkeresztkor lebontják. A fákra soha nem kerül ehető dísz, vagyis szaloncukor. A díszkivilágítás meghatározza a karácsonyi képet, Párizsban több mint 400 ezer lámpa kelti életre az ünnepi hangulatot, az áruházak és az utcai fasorok aranyszínű égősoroktól csillognak, a Champs-Elysée fényárban úszik több mint egy hónapon át. A nagyszoba egyik sarkába kerül a karácsonyi jászol. Ezt általában a gyerekek építik. A Szenteste Franciaországban is családi ünnep: az asztalokon osztriga és kagylótál, többféle szárnyas, főleg pulyka és az elmaradhatatlan "fatörzs", a fahasábot formázó, mélyhűtött csokoládétorta van. Az éjféli mise nemcsak vallási, hanem társadalmi esemény is: a templom előtti téren Jézus születésének történetét adják elő. 24-én az ajándékokat szigorúan éjfél után lehet kibontani, a korán nyugovóra térők másnap fedezhetik fel a Père Noël által becsempészett ajándékokat. 25-e a hivatalos ünnepnap, ilyenkor füstölt lazacot, libapástétomot, gesztenyével töltött csirkét, pulykát vagy libát, sajtot, fatörzset fogyasztanak. Tartják egyes családok a 13-féle desszert hagyományát, mellyel az Utolsó vacsora, a 12 apostol és Jézus emlékét idézik. A két napig tartó dőzsölést bor és kávé zárja. Január 6-án megjelenik a Galette des Rois, a királyok kalácsa, az evés és a játék adta mulatozás örömeit fonja össze. Ekkor a három királyok Jézusnál tett látogatását ünneplik. A leveles tésztájú süteménybe porcelán figurát sütnek, melynek szerencsés megtalálója papírkoronát kap, és hivatalos királlyá koronázzák.

Görögországban fontos szerepet kap a 12-es szám, ők ennyi napig vigadnak. A december 25-től január 5-e éjfélig terjedő időszakot dodekameronnak nevezik, mely egy fontos dínomdánom. Ebben az időszakban a föld mélyén élő kalikandzaroszok, a gonosz manók, akik év közben a fák gyökereit és törzsét akarják elfűrészelni, az embereknek akarnak bosszúságot okozni az otthonok feldúlásával. A tűztől félnek, így fontos jelentőségű, hogy a kályha vagy a gyertya lángja ne aludjon ki. Vízkeresztkor a pap által megszentelt vízzel és földre szórt hamuval űzik vissza őket a Föld gyomrába. A hamu a talaj termékenységét jelzi, a bőség és a szerencse másik jelképe a vaszilopita, a tésztacsíkokkal és más kellékekkel feldíszített kenyér, melybe fémpénzt rejtenek, aminek megtalálóját nagy öröm fogja érni a következő évben. A legfontosabb népszokás a kalanda, énekesek járnak házról házra egészséget, szerencsét kívánva a háziaknak, cserébe sonkát, vajat és bort kapnak.

Lengyelországban december 24-én a család kiáll a szabad ég alá alkonyat után, az eget kémlelik, azon versengenek, ki látja meg az első betlehemi csillagot jelképező fénylő égitestet, ezután kezdődik a szertartás és a lakoma. A vacsora fogásai eltérőek, nem fogyasztanak húst és alkoholt szenteste éjfélig, a szentmiséig. A karácsonyi leves leginkább a céklaleves, a halat legtöbb helyen főételre tartogatják, a desszert mákos kalács. Az asszonyok 12-féle étellel készülnek, sok helyen lelhető fel a fogások között a 12-féle gyümölcsből készült kompót, mely az apostolokról való megemlékezés jegyében készül. Vacsora előtt ostyát fogyasztanak, melyet a családfő oszt ki. Az asztal alá szalmát terítenek, amivel Jézus születését és körülményeit viszik az ünneplésbe. Érdemes párosan ülni az asztalnál, és csak a házigazda intésére elhagyni azt, mert a babona szerint jelzés előtt felállót a következő évben halál éri. Hagyományos ízlés szerint a fát mogyoróval, almával, papír- vagy tojáshéj díszekkel díszítik.

Németországban a karácsonyhoz rengeteg népi és vallásos hagyomány kötődik. Sok vidéken járnak rorátéra, és fennmaradt a betlehemezés szokása is. Szentestére mindenütt karácsonyfát állítanak, és a családok ajándékokkal kedveskednek egymásnak. A karácsonyi menü fő étele a libasült. A kávézáshoz elengedhetetlen a püspökkenyér, a saját sütésű karácsonyi aprósütemény. A karácsonyi ajándékot nem a Jézuska hozza a gyerekeknek, hanem a Weinachtmann. A belvárosban az utcákat lámpafüzérekkel és más világító karácsonyi jelképpel díszítik. A karácsonyi vásár már a XIV. század óta csábítja a vásárlókat, az advent előtti csütörtökön vagy pénteken nyitják meg, nevei: Weihnachtsmarkt, Christkindimark, Striezelmarkt. Szinte minden házban aprósüteményeket sütnek, díszítik a lakást, karácsonyi lámpafüzéreket aggatnak a fákra és a házra. Az adventi koszorú is hagyomány náluk, a nálunk is divatos Adventi naptárt pedig egy német édesanya találta fel. Az ünnepi vacsorán hideg krumplisaláta volt virslivel, első napon ponty volt a kötelező, ma már a pulyka és a liba lekörözte, esetleg vadhús, marha vagy borjúsült. Almát, diót és mandulát ajánlatos fogyasztani, alma a tudás fáját idézi, a dió és a mandula pedig az élet nehézségeit. A nálunk mákos és diós kalács náluk a Stollen, külsejéből ítélve púdercukorral bevont kenyér, tésztájába kandírozott narancs- és citromhéj, mazsola, marcipán és vanília kerül, a hozzáadott rumtól foszlós és illatos.

Norvégiában december legelején kitakarítják az egész házat, együtt töltik az estéket, feldíszítik a karácsonyfát 23-án, üdvözlőlapokat írnak, s megsütik a pirogot, de a fényeket csak szenteste gyújtják fel. Julenissen hozza az ajándékot a gyerekeknek. Hétféle karácsonyi süteményt sütnek, köztük a lussekatter-t, a pepperkaker-t és a kvite kakemenn-t, mézeskalácsházikót. Sokan elmennek templomba a karácsonyi misére, zúgnak a harangok. Öt órakor vacsoráznak legtöbbször sertésbordát mártással, fehér karácsonyi kolbászt, a lutefisknek és pinnekjottnak nevezett norvég vacsorát, de lehet hal, füstölt báránysült, liba vagy rénszarvas, a karácsonyi ital a Glogg, ami fűszeres forraltbor, desszert legtöbbször rizskrém vörös mártással, vagy karamel puding.

Olaszországban a karácsonyfát már december 8-ától díszítik, emiatt nem használatos az adventi koszorú. Nagyon népszer a betlehemi jászol készítése, nemcsak a templomokban, de az otthonokban is. Az ajándékokat vidékenként eltérően Szent Lúcia, Babbo Natale és Befana (Vízkereszt napján érkező csúf, de jóindulatú boszorkány) hozza. Korábban vidéken használatos volt a mi betlehemezésünkhöz hasonló népszokás. December 8-a Mária szeplőtelen fogantatásának az ünnepe. Az országban, de különösen a déli tartományokban a dudás felvonulások, fesztiválok is mutatják a hagyományőrzést, ezzel köszöntik Jézus születését. Az ünnepet Natale-nak hívják, mely a születés szóból eredeztethető. A jeles napokon elsősorban angolnából és panettonéból, vagyis karácsonyi kenyérből álló menő kerül az asztalra, ez utóbbi egy mazsolával és édes aszalt gyümölcsökkel készült kalácsféleség. Az ajándékozás nem szerves része a karácsonynak.

Oroszországban szilveszter estéje a fenyőfadíszítés ideje. Az óév búcsúztatóján lepi meg a Gyed Maroz ajándékokkal a gyerekeket. Az ünnepi terített asztalról nem hiányozhat a vörös és a fekete kaviár, a különböző füstölt és sózott halak kavalkádja, valamint a kocsonya. A katolikus Litvániában hatalmas tömegek mennek el az éjféli misére. Észtország templomában a gyülekezet apraja-nagyja közösen díszíti fel az ünnepi fát. Ma már az oroszok is megünneplik Jézus születését. Előbb van szilveszter, újév, és utána karácsony. A Fagyapó segítőjével, Hóleánnyal osztja szét az ajándékokat a gyermekek között újévkor. Hagyományos karácsonykor böjtöt tartanak, amíg az első csillag fel nem tűnik az égen. Ekkor kezdődik a közös étkezés, a fehér abrosz Jézus pólyájára emlékeztet, a fehér gyertya az asztal közepén, a Világok Világa és a böjti kenyér, szalma is szokás a tányérok között, a szerény jászolt jelképezve. A vacsora hústalan, gyümölcs, diós magvak, gomba- és káposztaleves, bab- és borsófélék, krumpli, fokhagyma, hal, általános tizenkét fogás a hónapok miatt.

Spanyolországban november végén kezdődik a bevásárlóközpontok feldíszítése, itt sokkal hangulatosabb a karácsonyvárás, az ember nem unja meg, mire eljön az ünnep. December 22-én a Karácsonyi Lottó vásárlásával (La Loteria de Navidad) kezdődik az ünnep, minden négy emberből legalább három vásárol lottót és játszik. Szenteste (La Noche Buena) összejön az egész család, hogy együtt ünnepeljenek. Az ünnepi étrend általában egészen kisütött, fehérboros, fokhagymás vagy paradicsomos halból, hideg mandulalevesből és/vagy agyag- és fakemencében pirosra sült malacból áll. A szentmise szigorúan vallásos közösségekben egészen hajnalig, azaz kakaskukorékolásig tart. Ezt még a nevében is tükrözi, mert La Misa de Gallónak hívják, ami a Kakas Miséjét jelenti. December 25-én az emberek megajándékozzák egymást, és egy urnából (A Sors Urnája) neveket húznak, hogy megtudják, milyen romantikus kapcsolatok szövődnek majd az elkövetkező esztendőkben. December 28-án megtartják a Szent Ártatlanok napját, ami tulajdonképpen a Bolondok napja, egymást viccelik meg. Szilveszterkor (La Nochevieja) mindenki 12 szőlőszemet s pőzsgőt kap. annak érdekében, hogy szerencsések legyenek, a szőlőszemeket egyenként kell lenyelni, amikor éjfélt üt az óra. Vízkeresztkor (Los Epifania) a Három Napkeleti Bölcsre emlékezik az ország, akik a hagyomány szerint átutaztak az országon. A gyerekek kiteszik a szalmával vagy árpával kitömött cipőiket az ablakpárkányra, hogy abrakot adjanak a lovaknak. A rossz gyerekeknek a poklot jelképező szén jár, amely barna marcipándarabok formáját ölti, melyek közül néhányat cukormáz legyek díszítenek. Reggel a családtagok összegyűlnek, hogy mindannyian egyenek a Vízkereszti Tortából, ami ovális alakú sütemény, csak ezen a napon fogyasztják, és egy szerencse-pénzérmét rejt magában.

Svédországban már december 13-án, Luca napján elkezdődik a karácsony. Az ünnep fénypontja itt is a karácsony este. Ilyenkor a halak, különböző káposztafélék mellett kemencében sült sonkát, libát, húsgolyókat és májpástétomot fogyasztanak. Szintén mustármártással kínálják a svéd karácsonyi halkülönlegességet, a lutfisket. Itt nem több, hanem egyetlen manó számít, Jultomten, aki a Télapó helyett az ajándékot hozza.

Távol-Keleten is ünneplik, pedig a kereszténység gyakorlása eltörpül más vallási irányzatok mellett. Japánban ugyanúgy megtartják, az európaihoz nagyon hasonló módon. Egyszer még az indiai miniszterelnök is ellátogatott a felkelő nap országába, és próbálta elérni, hogy dobják sutba a karácsonyi hagyományokat, mert sértőnek találta a távol-keleti kultúrára és a vallásfilozófiára nézve. A kísérlet kudarcba fulladt. A saját hasonló ünnepük, a seibo szintén a szeretetről és az ajándékozásról szól, eltörpül a karácsony mellett. Kínában még nem ért el áttörő sikereket a karácsony, itt inkább a kínai újévet tartják, amely egy kéthetes buli tánccal, zenével, hagyományokkal és a legszínesebb tűzijátékokkal.

Szia Dasha! Nem tudom. Azt hiszem, hogy nagyon, elvégre, amikor mesélek, akkor nagyon sokat szoktam beszélni. Tényleg rengeteget. *bólogat nagy komolyan* De szívesen hallgatok is, ha arra van szükség. De most örömmel beszélgetek is veled, szóval jöhetnek a kérdések. *láthatóan izgatottan várja őket*

Remélem nem veszed rossz néven, ha a múltadról kérdezősködök egy kicsit. Hogy lett otthonod, vagy éppen börtönöd az a bizonyos tükör?

Egyáltalán nem. Mióta kijutottam csak egy rossz álomnak tűnik az egész, és mindig is szívesen meséltem. A tükör... *sóhajt egyet* Valóban, inkább börtönöm, zárkám volt, mint otthonom. Saját hibámból kerültem bele. Túlságosan is türelmetlen voltam, hirtelen akartam eredményeket. Egy portált, átjárót akartam építeni aközött, ami nálam volt és, ami a mesterem házában állt. Úgy gondoltam, sokkal egyszerűbben taníthatna, ha ilyen könnyen átjárhatnánk egymáshoz. Na, meg sok varázslónak és boszorkánynak hasznos lett volna a találmányom. De hát, nem úgy alakult, ahogy terveztem. Mikor kipróbáltam még nem volt kész. Azt hiszem, sejtettem is, hogy rossz vége lesz, de nem hallgattam a megérzéseimre. Átléptem az üvegen és teljes sötétségben találtam magam. Sem előre, sem hátra nem tudtam menni. Mögöttem ott voltak a barátaim, tudtam velük beszélni, de kijutni képtelen voltam. És aztán évszázadokra ott maradtam...

Belül aztán ki tudtál alakítani magadnak egy helyet, ahol aztán élni tudtál/tudsz, vagy azóta is végtelen feketeség uralja a tükör belsejét?

Évek kellettek, hogy rájöjjek, képes vagyok létrehozni dolgokat a tükör belsejében. Először csak kisebb tárgyakat, mint amilyen például a hangszerem is. *előveszi a zsebéből a pánsípra hasonlító, de annál sokkal kisebb tárgyat, és megmutatja a lánynak* Aztán egyre több és több dolgot teremtettem. Egész kis világaim voltak saját történelemmel és szereplőkkel. Igazából ezek még mindig élik a maguk kis történetét a tükör belsejében. Régen azzal szórakoztam, hogy világról világra jártam és mindegyikben megváltoztattam ezt-azt, de most már sokkal jobb kalandjaim vannak, úgyhogy egy ideje már nem voltam egyikben sem.

Nekem már volt szerencsém, vagy nem szerencsém beleesni a tükrödbe és megtapasztalni az egyik világot. Te ebből érzékeltél valamit? Tudtad, hogy bent vagyok a tükörben? 

Oh, remélem, nem esett bajod. *néz aggódva a lányra* Igazából nem, észre sem vettem. A tükörnek már megvan a maga élete. Azt is mondhatnám, hogy annyira telítődött mágikus energiával, hogy már önálló életre kelt. Talán ezért is tudtam kilépni belőle, amikor itt újra összeraktátok. *mosolyog hálásan a lányra*

Milyen érzés volt kilépni a tükörből? Hány évig (kb~) lehettél bent fogságban? 

Életem legjobb érzése volt. Jenny volt az, aki végül ténylegesen kiszabadított, ő volt ott akkor, és bár az összes levitásnak hálás vagyok és leszek is míg élek, ő az, akinek a leginkább. Már egyáltalán nem emlékszem arra sem, hogy mikor születtem, szóval nem sikerült kiderítenem, hogy mégis meddig voltam benn, de több, mint ötszáz évre saccolom. Persze lehet, hogy tévedek, elvégre nekem a bent töltött évek majdnem az örökkévalóságig tartottak, és tévedésem büntetése végtelennek tűnt.

Könnyen eligazodtál az új, igazi világban? Gondolom sok levitás segített az eligazodásban.

Könnyen? Egyáltalán nem! *nevet fel fejét rázva* Bár sokan segítettek, de először minden nagyon furcsa volt. Nem tudtam rendesen beszélni a nyelvet, mindenki azt mondta, hogy régiesen mondom a szavakat és túl udvarias vagyok. Voltak nehézségeink kommunikáció téren azért is, mert sok dolgot, amit ti hétköznapinak vettetek, én egyáltalán nem ismertem. A múltkor tudtam meg, hogy létezik olyasmi, hogy internet. Hát az valami fantasztikus lehet! De sajnos itt nem igazán működnek a mugli dolgok, szóval még csak hallomásból ismerem. De nemcsak a muglik fejlődtek, a varázslatok terén is volt mit elsajátítanom. Nem ismerem a sztárjaitokat sem, furcsa számomra a zene, amit hallgattok, és olyan műfajokat láttam a könyvek terén, amiktől kezdetben alapból visszariadtam. Mára azért már sok mindent elsajátítottam. Örülök, hogy a Levitában mindenki nagyon segítőkész, és bármilyen kérdésemre mindig tudtok válaszolni. Köszönöm szépen.

Én azért azt mondom, maradj olyan, amilyen eredetileg voltál, ne válj olyanná, mint az átlagos mai ember. Tudod, néha nagyon is hiányzik az emberekből az udvariasság. Teljesen függetlenedtél a tükörtől vagy azért időnként még vissza kell menned? 

Hát megpróbálok úgy nem változni, hogy azért igyekszem felzárkózni hozzátok. Tudod, nem jó érzés, amikor olyasmiről beszélnek melletted, amihez nem tudsz hozzászólni. Én folyamatosan ezt éreztem a kiszabadulásom után. De nem hiszem, hogy kevésbé udvarias lettem. Vagy mégis? Szerintetek már nem vagyok olyan illemtudó, mint régen? *kicsit ijedten néz a lányra*

Szerintem még mindig olyan illemtudó vagy. Ha gondolod szívesen elmagyarázok dolgokat, csak szólj, ha valami túl modern. ^^ Jól tudom, hogy a tavalyi évzárón Te is jelen voltál, mégpedig egy lánnyal? Az volt az első alkalmad, amikor ismét tömegbe mentél? 

Köszi, rendes tőled. Annyira kedvesek vagytok hozzám. Szerintem meg sem érdemlek ennyi törődést. Igen, jól tudod. Lunával voltam. Vele már azelőtt jól ismertük egymást, hogy kiléphettem a tükörből. Volt egy közös kalandunk, amit sosem fogok feledni. Bár mostanában már nem látom annyit mint régen, és ezt sajnálom nagyon. És hát igen, talán akkor voltam először olyan sok ember közelében életemben. Nagyon érdekes volt, bár talán kicsit túlságosan is hangos és zsúfolt, de hozzá tudnék szokni.

Hogyan telnek a mindennapjaid? Mit csinálsz addig, míg mi tanulunk?

Hát... tudod... Múltkor például végigjártam a szobátok. De csak az ajándékok miatt! *kezd el azonnal mentegetőzni* Tudom, hogy nagyon rossz dolog, és kicsit sem illemtudó más szobájába lépni hívás nélkül, de muszáj volt. Szerettem volna tudni, hogy minek örülnétek, de nem mindenki esetében sikerült kiderítenem. Általában azonban nem szoktam ilyen tapintatlan és illetlen dolgokat csinálni. Legtöbbször a kastélyt fedezem fel, beszélgetek a kísértetekkel, vagy lógós diákokat próbálok rábeszélni, hogy mégis menjenek be órára, általában nem sok sikerrel. Hannát például sokszor el szoktam kísérni, ha megy valamerre. Kicsit olyan, mintha a húgom lenne, pedig korábban nem is volt testvérem. Oh, de a könyvtárban is szeretek lenni, meg van amikor beülök órákra, hogy én is tanulhassak, elvégre a tükörben eléggé megkopott a tudásom.

I-igen? *Pirul el, amikkor megtudja, hogy járt a szobájában, ahol nagy valószínőséggel kupi volt* És mi újság az ételekkel? Megszeretted az újakat? Esetleg látsz még régi finomságokat is?

Hát régen nem nagyon voltak finomságok. Örültünk, ha volt mit enni, szóval azért ilyen tekintetben sokkal választékosabb lett a világom. Sok mindent kipróbáltam már, de azért szeretnék mértéket tartani, mert nem akarok elhízni. De néha nagyon nehéz. Főleg ünnepek idején, amikor a manók olyan sok mindent sütnek. 

Van kedvenc sütid?
Nagyon szeretem a fánkot, ez az otthonomra emlékeztet. Néha én is hozzájutottam ám az édességhez, és ha szerencsém volt, még a szakácsnő fakanala sem ért utol! De a gyümölcslepényt is nagyon szeretem. Azt hiszem, nem tudnék választani.

Várod a karácsonyt? 

A karácsony mindig kicsit azokra az emberekre emlékeztet, akiket magam mögött hagytam. Ők nagyon hiányoznak ilyenkor, de új ismerősöket kaptam az életembe, és boldog vagyok, hogy ha a családommal nem is, de azokkal, akik a kastélyban maradnak az ünnepekre, együtt lehetek. Felüdülés az időtlen idők után, amiket összetört tükrömben töltöttem. Kaptam egy adventi naptárat is az egyik levitástól, ez szórakoztatóvá teszi a várakozást, ma pedig vasárnap van, együtt fogunk gyertyát gyújtani a klubhelyiségben. Igen, itt a Bagolykő kastélyában mindig meghitté teszik a várakozást karácsony közeledtére, én is olyan izgatott vagyok, mint a többiek.

Mindent megteszünk, hogy velünk is családias hangulatban tölthesd a karácsonyt. Köszönöm, hogy válaszoltál kérdéseimre, nagyon örülök, hogy tudtunk beszélni és ezáltal jobban megismerhettünk téged. 

Az amerikai rokonaim meglehetősen rutinosak, így mikor látogatóba jönnek hozzánk, mindig hoznak nekem Reese's Peanut Butter Cups-ot, amiről egyszer valaki azt mondta, hogy csak azzal osztja meg az ember, akit igazán szeret, mert egyébként túl finomak... ^^ 

Én pedig megtaláltam a módszert, hogy te is legyárthasd őket - karácsonyi ajándéknak vagy szülinapra ideális ötlet! A vicc az, hogy borzasztó egyszerű a recept, és mindenki le padlót fog tőle, hogy te csináltad az egészet! ;)

Hozzávalók: 

- 125 gr. mogyoróvaj

- 28 gr. szobahőmérsékletű vaj

- 1/8-ad teáskanál só

- 55 gr. porcukor

- 260 gr. étcsokoládé

- 260 gr. tejcsokoládé

- 10 gr. vaj

(A dőlt betűsek a csoki, a sima betűsek pedig a töltelék hozzávalói.)

Elkészítés:

1.1. Először menj, és szerezz be szilikonos csokikészítő formákat. Az enyémek az OBI-ból valók, ahol jelentősen olcsóbbak voltak, mint a bevásárlóközpontokban lévő standokon kapható példányok. Nekem 15 praléné formásom van meg 12 kicsit nagyobb, sütiformának titulált dolog (ami szerintem szintén csoki méret) - ehhez én feleztem a receptet, és így jöttem ki pont jól. 

1.2. Kis muffin formában is csinálhatod a receptet, ez esetben csokipapírral béleld ki őket.

2. Helyezd a mogyoróvajat, a vajat és a sót egy mikrózható tálba, és kb egy percig melegítsd őket, de 20 másodpercenként keverni kell rajta egyet. 

3. Keverd bele a porcukrot. Kész is a tölteléked.

4. Egy fémtálba, forró víz fölött olvaszd fel a csokikat és a 10 gr. (vagy, ha felezel, akkor 5 gr.) vajat.

5. A forma méretétől függően, tegyél egy teáskanál csokit a formák aljára, majd ha mindenhova tettél, óvatos mozdulatokkal ütögesd az asztalhoz a formát - látni fogod, a csoki milyen szépen eloszlik - így kb. félig lettek a formák.

6. Rakj minden formára egy (fél) teáskanál mogyoróvajat, majd most is ütögesd szépen az asztalhoz az egészet. 

7. Rakj egy újabb adag teáskanálnyi csokit a tetejére, majd a már ismert módszerrel ütögesd finom mozdulatokkal az asztalhoz az egészet, hogy sík felülete legyen a csokiknak. Ha szükséges, korrigálj. 

8. Rakd be a hűtőbe - kb. 20 perc alatt elkészülnek. 

9. Szedd ki őket a formából, gyönyörködj bennük, ámulj a zsenialitásodon, majd kóstold meg őket, és írj dícsőítő himnuszt a munkaetikádhoz.

Mivel nincs stabilizálva a csokink, hűtőben kell tárolni, légmentesen lezárva, de így simán kibírják akár két hétig is - már ha te kibírod addig! :D

Nem akarok senkit áltatni, elég pepecselős munka, de megéri, mert piszok finom. Mikor a barátnőmnek (aki nem kifejezetten mogyoróvaj párti) prezentáltam a csokikat, másnap mondta, hogy a párja üzeni, hogy "ennél nagyobb dobozok is vannak"! ;)

Ha esetleg nem lenne érthető, mire gondolok finom, ütögető mozdulatok alatt, nézd meg az eredeti receptet, és máris egyértelművé válik majd.

Jó étvágyat!

A múlt héten írtam arról, hogy mivel nem vagyunk egyformák, ezért a tanulásban is különbözhetünk - sőt, bizton állíthatom, különbözünk - egymástól. Éppen ezért, nem biztos, hogy az a módszer, ami neked bevált, működik a legjobb barátodnál. Ép ezért, ajánlott, minél több módszert ismerni és kipróbálni, hogy megtaláld azt, ami számodra a legmegfelelőbb. A következő néhány cikkemben ebben leszek a segítségedre. 

Igyekszem majd sokféle és változatos módszereket bemutatni, illetve hasznos tippeket adni, hogy a bizonyítványodban év végén a lehető legjobb jegyek sorakozzanak majd.

Kezdjük is az alapokkal! Vannak bizonyos praktikák, amik mindenkinél működnek csoporttól függetlenül. Biztos vagyok benne, hogy innen-onnan hallottál már róluk, de azért vegyük szépen végig őket.

Testmozgás, kipihentség

A mozgás serkenti a vérkeringést, ezáltal a gondolkodást is. Épp ezért mindenképp jó, ha tanulás előtt mozgunk kicsit. Ez lehet futás, biciklizés, torna, jóga, a lényeg, hogy szeresd kedvvel csináld. 

És bár mindenki tudja, mégis fontosnak tartom megemlíteni, mert hiába tudjuk, mindig elfelejtjük: aludd ki magad, ha nagyon fáradt vagy ne tanulj, dőlj le pihenni. A fáradt agy nehezebben működik, és pár óra alvás is elég ahhoz, hogy utána ugyanazt az anyagrészt fele annyi idő alatt megtanuld.

Tanulósarok

Fontos, hogy legyen egy hely a szobádban, a kertben, a szomszéd pincéjében... bárhol, a lényeg, hogy jól érezd magad, amikor itt tartózkodsz. Legyen kellően tágas, szellős, és kényelmes. A tanulósarkodat olyanra formálhatod, amilyenre csak szeretnéd. Arra azonban figyelj, hogy kellően világos legyen, járja át a levegő - vagy csak szellőztess tanulás előtt - és legyen csendes*, nyugodt.

Vannak akik az íróasztaluknál ülve szeretnek tanulni, mások az ágyon fekve, vagy épp bekucorodva valamelyik sarokba. 

A lényeg, hogy ezen a helyen meglegyen minden, amire szükséged van a tanuláshoz. Ezzel pedig át is térnék a következő lépésre.

*Zenehallgatás engedélyezett, ha neked ez segít ellazulni, azonban fontos, hogy olyan zenét válassz, ami nem tereli el a figyelmed a tanulnivalóról!

Felszereltség

Mielőtt nekiállsz tanulni, ellenőrizd, hogy minden könyv, füzet, jegyzet, toll, ceruza, radír, filc, kiskutya, nyalóka stb. rendezetten a közeledben (a tanulósarkodban) legyen. 

Miért? Mert ha tanulás közben fel kell állnod ezeket keresgélni, az kizökkent, és nehezebb lesz újra koncentrálni. 

Fontos még, hogy legyen bekészítve valami rágcsa illetve víz (esetleg tea vagy gyümölcslé). A tanuláshoz szükséges, hogy olyasmiket együnk-igyunk, amik serkentik az agyműködést. Háhá! Most azt hiszed a csokiról beszélek, de ki kell ábrándítsalak. A csokoládé hatóideje rövid, ráadásul, hizlal és a fogaidnak sem éppen a legjobb. Ez persze nem jelenti, hogy nem dobhat be az ember néha egy-egy kockát, de jobb, ha valamilyen olajas (nem sós!) magvat készítesz be magadnak. Jó lehet még a répa vagy a zellerszár is, ezeket akár valami fincsi szószba is mártogathatod. ;)

Közben ne felejts el inni sem! A víz felfrissít, a frissesség pedig elengedhetetlen a tanuláshoz.

A kávé, a kóla és az energiaital a csokihoz hasonlóan csak rövid időre pörget fel, így ezeket lehetőleg kerüljétek.

Tervezés, felosztás

Jó ha készítesz magadnak tervet, hogy mi az, amit ma feltétlenül meg kell tanulnod, mi ér rá holnapig, mi kell csak a jövőhétre. Ha kicsit elcsúsztál, és mégis nagyon sok mindent kell egyik napról a másikra bevágni, akkor pedig célszerű előre felosztani az anyagot kisebb egységekre, és egyszerre, csak arra az egységre koncentrálni. Ez lehet például fejezetenként, de lehet kisebb egység is, a lényeg, hogy logikusan oszt fel. A különböző részeknek nem kell egyforma hosszúnak lenniük, de ha valami nagyon rövid lenne, akkor hozzá is csaphatsz egy másik rövidebb részt.

Szünet

Bizonyított tény, hogy 20-30 percnél tovább nehéz egy dologra koncentrálni. Vannak persze kivételek, de bizonyos idő után mindenkinek szüksége van 5-10 perc szünetre. NE vond meg magadtól ezt az időt, mert többet veszítesz vele, mint nyersz. Ha beiktatsz egy-egy rész vagy bizonyos idő közönként egy kisebb pihenőt, után jóval könnyebb lesz megint a leckére koncentrálni. 

Ezekben a szünetekben, jó ha mozogsz kicsit, teszel-veszel, valami olyasmit csinálsz, ami szellemileg nem megterhelő. Ha elfogyott a nasid, ilyenkor lehet újratölteni :D

Szünetekben akár meg is jutalmazhatod magad, ha jól haladsz, akkor belefér a kedvenc sorozatodból is egy rész, de csak óvatosan, nehogy ott ragadj a sorozattal!

Kiemelés, jegyzetelés, színezés

A tanulásban az, ami mindenki számára fontos - mondhatni elengedhetetlen - a lényeg kiemelése, kijegyzetelése. Van akinek elég ha csak a könyvben aláhúzza, mások különböző színekkel emelik ki a lényeget, odaírják, ami számukra fontos még. A többségnek viszont nem elég ha csak kijelöli a lényeges dolgokat, jobb ha kijegyzeteli. Ennek meg van az az előnye is, hogy jegyzeteléskor még egyszer újraolvasod az anyagot (legalább a lényeget), és a korábban kiemelt dolgokat még tovább tömöríted. A jegyzeteidet is feldobhatod színekkel, rajzokkal, főleg ha a képi-téri vagy a testi-kinesztéziás csapatot gyarapítod. Addig, amíg a jegyzeted készül a felét már meg is tanultad!

Ha tehát ezek mind biztosítva vannak, akkor pedig jöhetnek a technikák, amik segítségével gyorsabban tanulhatunk. Ezekre azonban várnotok kell még egy hetet. Addig is, ha még nem lenne tökéletes a tanulósarkotok, rendezzétek be. Szerezzetek be kellő mennyiségű nassolni valót, és persze, készítsetek magatoknak jegyzeteket ^^ Jó tanulást!

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én már annak ellenére karácsonyi hangulatba kerültem, hogy nem esik a hó. Rendhagyó cikkemben most szeretnék egy kis meglepetéssel szolgálni kedvenc házvezetőnknek és helyettesének, prefektusainknak, Kumagorónak, és legfőképpen pedig Albertnek és A kishölgynek, akik Mikulás nap és karácsony alkalmából külön készültek egy kis ajándékkal mindenkinek.

Kezdjük is kedves házvezetőnkkel, Doléance-szal. Tudtátok, hogy franciául a neve kesergést, keservet, sérelmet jelent? Pedig ezek a szavak egyáltalán nem illenek hozzá, hiszen tudjuk, hogy ő igazából a szíve mélyén mindig is gyerek maradt, de éppen ezért szerettük és szeretjük mind a mai napig őt. Mindig a Levitások érdekeit nézi, segít, ahol tud, de természetesen nemcsak nekünk, hanem bárkinek, aki hozzá fordul. Legutóbbi kalandja Hannával a ház egész életét felpezsdítette, menekülhettünk az árvíz elől, de szerintem sokak nevében mondhatom, hogy kellett már ez a kis  kaland nekünk (kíváncsi vagyok, mi fog történni a házunk tájékán legközelebb). Az ő csomagjában, amit meg is talál majd az éjjeliszekrényén (vajon hogy is került oda?), egy pajzs alakú párnát talál majd, rajta egy rávarrva egy macska, és Dol személyesen Kumagoróval együtt, valamint egy adag kívül csokoládés, belül epret rejtő muffin.

Ki is jöhetne más, mint mindenki kedvenc könyvtárosa, Matilda, ki nevével ellentétben egyáltalán nem törekszik a harcra és a hatalomra. Könyvtári látogatásaim során jó párszor összefutottam már vele, bár azt nem mondhatom, hogy ismerem, mint a tenyeremet, de akármikor is elakadtam valamiben, szívesen segített nekem. Bízzunk benne, hogy ugyanúgy, mint Dol néni, ő is sokáig fogja erősíteni a kékek csapatát. Szintén az éjjeliszekrényen megtalálható meglepetésében egy türkiz színű, ukulele formájú párna található, rajta egy szép rókával, angolul és franciául pedig ráírva a Boldog karácsonyt felirat, mellette pedig egy Eszterházy torta és egy sajttorta, mindkettő hóvirág alakban, valamint egy, könyvesboltban levásárolható kupon.

Jöjjön mondjuk Bálint, ki nevéhez illően erős, ámde figyelmes egyéniség. Volt szerencsém egy pár kalandban részt venni vele, gondolok itt akár az Ispotályos túránkra Jimnie bá'val és Abigéllel, vagy a legutóbbi cikeszműhelyes látogatásra, ahol újra bebizonyosodott, hogy a természetével igazán prefektusnak illik, így örülhetünk, hogy végül is hazatért Koreából. Bár ha jól emlékszem, őt nem sikerült Cuki-kórral megfertőzni, de neki nem is volt rá szüksége. Az ő kis ajándékában egy kék, zongora alakú párna van, rajta egy rávarrt oroszlán, és koreaiul a karácsonyi felirat. Sokat gondolkodtam rajta, hogy a cukorbetegsége miatt milyen édességgel lepjem meg, de aztán a tudomásomra jutott, hogy egy krémessel le lehet venni a lábáról, így mellékelve az is megtalálható benne.

Következő személy Lyra Aurora, aki, ha lehet így fogalmazni, az egyik legnépszerűbb ember a Levita ház berkeiben, amit a sok megnyert szavazása is bizonyít, bár ő nem igazán érti, hogy mivel is érdemelte ki, de a lelkesedésével nagyon sok embert megnyert magának. Kisugárzását tekintve ragyog, akár hajnalban a Nap fénye, így sok embert elbűvöl, de szó szerint. Saját magát lebecsüli, de belül egy határozott, mégis jólelkű lány. Maximalizmusa mellett az állatokat is nagyon szereti, van is egy saját kis kedvence a kastélyban, Mica, a kis jarwey. Ha jól hallottam, akkor egy bizonyos Rellonos fiú elrabolta a szívét olyannyira, hogy már el is jegyezték, amihez itt is gratulálok neki. Ő egy seprű formájú párnát talál, melyre Mica van rávarrva, édességként pedig különböző mézeskalácsház figurákkal, amely között megtalálhatja saját magát, kedvesét és még a kis kedvencét is.

Sajnos Izabelláról vajmi kevés információm van, de azt tudom, hogy lelkes tagja mind a Levitának, mind a kviddicscsapatnak, a DÖK-nek, a Színjátszókörnek és az Edictumnak, és még mindezek mellett van ereje és ideje csinálni a prefektusságot. Itt meg is jegyezném, hogy mindegyiket nagyon is jól teszi, bár azért az érdekelne, hogy csinálja, talán csak nem beszerzett valahogyan egy időnyerőt magának? Mivel hallottam, hogy nagyon szereti az állatokat, főleg a lovakat, ezért neki egy ló alakú párnával kedveskedem, melyen egy idézet található: Lovak nélkül lehet élni, de nem érdemes. Mellette pedig egy mugli vattacukor készítő szett található, és egy adag répatorta.

Végül, de nem utolsósorban jöjjön utolsó prefink, Alina, kinek szíve belül nemes, mint neve jelentése. Ezt ki is mutatja, nem véletlenül erősíti ő is a gárdát jelenlétével. Ugyan aprócska lány, viszont ahogy szokták mondani, kicsi a bors, de erős. Sok minden érdekli, de legfőképpen a gyógyítás, ha jól tudom, a szülei ebben jó iránymutatást adtak, hiszen empátiájával és emberségével alkalmas lehet erre a pályára. Neki egy lila, macska alakú párnával kedveskedek, melyre egy zongora van rávarrva. Mellékelve egy elég ritka, de vastag könyv leledzik, melyben a gyógyítás történelméről, bájitalokról és különféle varázslatokról van szó, valamint egy narancsos piskótatorta.

Kedves kicsi Kumagoro, Téged hogy is hagyhatnálak ki? Dol nénivel együtt kerültél hozzánk, de Te egy külön személyiség vagy. Elég régen csatlakoztál már Dolhoz, de az idő rajtad nem fog, hiszen mindig is kedves, bátor kisnyuszi voltál és vagy, aki minden csínytevésben benne van, de azért még mindig Te emlékeztetted Dolt az illemre. Neked könnyű dolgom volt ajándékot választanom, hiszen nagyon sok mindent szeretsz, így Te egy nagy, répa alakú kézzel készített fekhelyet kapsz, amelyre orgonák vannak rávarrva, mellékelten pedig egy nagy adag epres muffintortát.

Jöjjenek hát most az idei meglepetésszerzői a Levitának, elsőként kedves házszellemünk, A kishölgy, vagyis Hanna. Ő már elég régen gazdagítja a kastély életét a jelenlétével, na meg persze a házunkat is, hiszen bármennyire is szeretett volna ide járni, mint boszorkány, egy sajnálatos földrengés keresztülhúzta a számításait. Ő számunkra egy ajándék, ahogy eredeti neve is jelzi. Azzal, hogy szeret minden újdonságot megnézni és megtanulni, sok érdekes kalandba keveredik, például a Levita beázásában is szerepe volt, de emiatt senki nem tudná hibáztatni sem őt, sem pedig Dolt. Drága lányka, neked egy kis emlékalbumot ajándékozok, melyben benne vannak az eddigi varázsfotók a Levita-beli életedről, édesanyádról és saját magadról, valamint egy cica alakú szobor, melyen a cicád neve van ráírva. Édességet legnagyobb sajnálatomra nem adhatok úgy neked, hogy meg is tudd kóstolni, így inkább mellékelek egy könyvet Neked a gyógyításról.

És utoljára, de nem utolsó sorban jöjjön Albert. Közös bagolyköves életünk a tükörből való kiszabadulásodnál kezdődött, melybe egy sajnálatos baleset miatt szorultál több száz évre. Szerencsére közösen sikerült Téged kihoznunk onnan. A Ti meglepetésetek Hannával nagyon jól sikerült, így gondoltam rá, hogy most egy kis viszonzást adok nektek. Neked egy, a kalandjairól szóló kis könyvet ajándékozok, melyeket innen-onnan, a többiek segítségével gyűjtöttem össze, mellékelve egy mézeskalács tükröt, remélve, hogy ha ezt elfogyasztod, jelképesen legyőzöd a tükrödet, melybe olyan sokáig voltál bezárva.

Jaj, de szép a karácsonyfa!

Hamarosan itt a karácsony, hát ideje elkezdeni gyakorolni a fenyőfa-díszítést, hogy addigra biztosan jól menjen! Nem gondoljátok?

Egy játékot hoztam nektek. Aranyos, és kell hozzá egy kicsit gondolkodni, úgyhogy szerintem pont megfelel egy levitásnak. Én jól el tudok vele szórakozni. Remélem, nektek is tetszeni fog!

A cél, hogy bevilágítsátok az egész karácsonyfát :)

A játékhoz kattints a képre:

Ha valaki auror szeretne lenni, nem kevés észre és furfangra van szüksége, hogy leleplezze a gaztevőket. Nem elég, ha jól forgatja a pálcáját, jól kell forogjanak a fogaskerekek is az agyában, túl kell járnia a fekete mágusok eszén!

A következő gondolkodtató feladatokkal egy kis agytornára invitállak benneteket. Az aurorjelöltek vegyék afféle kiképzésnek, a többiek pedig csak kedvtelésből nézegessék a feladatokat!

Megoldási ötleteitekkel várom bagylaitokat. A levelet Dolánszky Alexnek küldjétek, ezúttal Budapestre.
A feladatokat úgy optimalizáltam, hogy az előkészítősök is meg tudják őket oldani, úgyhogy ha valamelyik rémesen könnyű, az ezért van. :)

Egy bizonyos Tiltott Rengeteg nevű varázserdőben többek között kentaurok és akromantulák is élnek. Ezek bizony furcsa teremtmények: a kentaurok minden hétfőn, kedden és szerdán hazudnak, a hét többi napján igazat mondanak, az akromantulák pedig csütörtökön, pénteken és szombaton hazudnak, viszont a hét többi napján teljesen őszinték.

Ebbe az erdőbe keveredsz, amikor a sok vizsga miatt már azt sem tudod, milyen nap van. Találkozol egy-egy példánnyal a két lényből utad során.
A kentaur a csillagokat meredten bámulva így szól titokzatos hangján: Tegnap hazudós napom volt.
Ekkor az akromantula megrezgeti hatalmas pókhálója egyik fonalát, és így válaszol a kentaur megjegyzésére: Tegnap nekem is hazudós napom volt.

Milyen nap lehet?


A Levita tárnabeli Tekergő járat labirintusát még egyetlen levitás sem fedezte fel, vagy ha van is ilyen, már nem tudott beszámolni róla.
Egy kalandos kedvű szfinxpalánta mégis bizton állítja, hogy három fajta denevér tanyázik a tárnákban. Öt darab álvámpír, két darab gyümölcsdenevér és négy darab szellemdenevér lakik ott. Ha közülük három egyszer csak kirepül a tárnákból a klubhelyiségen át, a maradék denevérre vonatkozó következő állítások közül melyikben lehetünk biztosak, melyikben nem? Igazak vagy hamisak?

a) Egyik sem szellemdenevér.
b) Van köztük szellemdenevér.
c) Mindegyik álvámpír.
d) Nincs köztük gyümölcsdenevér.
e) Maradt mindhárom fajtából.
f) Van köztük 2 álvámpír.

Tegami Bachi a címe annak az új animének, amire alig néhány napja találtam rá, de mostanra teljesen a szívemhez nőttek a szereplői. Kissé gyerekes, néhol fárasztó, máskor megható, de végig nagyon-nagyon aranyos.

Történet

A történet egy olyan világban játszódik, ahol mindig sötét van, az egyetlen fényforrás, egy mesterséges nap, ami a főváros, Akatsuki (Narutó olvasóként ezt felettébb viccesnek találtam) fölött található. Minél távolabb kerül az ember a fővárostól a körülötte lévő világ annál mélyebb sötétségbe burkolózik.

De nem elég, hogy kevés a fény, még szörnyek is vadásznak az emberekre, ezeket gaichuuknak hívják, és egyetlen céljuk, hogy "megegyék" az emberek szívét. Hatalmas rovarszerű páncélos lények, akik az embereket megfosztják az emlékeiktől (szerintem egyébként a lelküktől, de ez még nem lett kimondva), így azok egy üres bábként végzik, szinte mintha egy dementor csókolta volna meg őket.

Egy ilyen veszélyes helyen az emberek ritkán keresik fel egymást, helyette levelet küldenek, amiket az itteni postások a tegami bachik (levél méhek) juttatnak el a feladótól a címzetthez. Ők az egyetlenek, akik képesek szembeszállni a gaichuukkal, mégpedig úgy, hogy a szívük egy részét egy lélekborostyán segítségével kilövik a lény gyenge pontjára, és az benne rezonálva szétrobbantja a szörnyet. 

Egy ilyen különleges postás egy nap különleges levelet kell, hogy kézbesítsen: egy kisfiút. Gauche Suede mindent megtesz, hogy Lag Seeing biztonságban eljusson a címzetthez, Lag pedig a kaland hatására úgy dönt, hogy egyszer ő is tegami bachi lesz, és példaképéhez hasonlóan ő is vállal minden veszélyt azért, hogy a leveleket eljuttassa a címzetthez, hiszen a levelek nem mást rejtenek, mint az emberek szívét.

Grafika/Rajzolás

Egy szóval kifejezve: gyönyörű. Kicsit több szóval élve nagyon szép, bár be kell valljam, hogy vannak nála szebbek is, de a hangulatához és a témájához pont megfelelő. 

Érdekes, de nekem az egyenruhájuk folyton a Fullmetal Alchemist-es katonai egyenruhát juttatta eszembe (kék uniformis sárga csíkokkal). Egyébként már a képeken is látszik, de a sorozatra jellemző a kék-lila-rózsaszín színvilág, ami valahogy még mesésebbé teszi az egészet. 

Szereplők

Valahogy majdnem mindegyiküket sikerült megszeretnem, de Lagot a legjobban. Ha nem rontják el a második évadot, még akár a 11. is lehet a listámon. Bár a fiú egy bőgőmasina, és folyton mindenen elpityeredik, de nekem olyan édesnek tűnik, hogy emiatt sem tudok haragudni rá, és furcsa, de nem is idegesít.

Szinkron

Több általam kedvelt szinkronszínész hangját hallhattam benne, így hát nincs okom panaszra. Többek között a Skip beat! Mogami Kyouko-ja, és Tsuruga Ren-je is szerepel a kínálatban, de Gauche hangja is kellemesen ismerős (Ao no Exorcisto - Yukio Okumura), valamint "Uchiha Itachi" is színre lép, mint a méhek cseppet boncoláscentrikus orvosa.

Összegzés

Szerintem mindenképp érdemes vetni rá egy pillantást, hátha megtetszik nektek is, én épp most állok neki a második évadnak, mert az elsőt hihetetlen gyorsan végignéztem. Ritkán látok ilyen kedves animét, ezért én mindenképpen ajánlom nektek, éremes megismerkedni Laggal és a többiekkel.

Mi történt Villó királyfival a városban?

Eddigre már nagyon megéhezett. A város csak háromméröldnyire volt, de olyan felséges étvágya támadt, hogy nem akaródzott rossz koszttal jóllaknia, márpedig a váralja népe rosszul főzött.

"Bárcsak Glücksteinben lennék, a Medvében!" - mondta magában, mert eszébe jutott, hogy ott nagyon jó a szakács. Csak hát Glückstein huszonegy mérföldnyire van!

A királyfi még ki se mondta, s mindössze három lépést tett, máris ott találta magát a glücksteini Medve fogadó ajtajában!

"Hát ez aztán rendkívüli álom" - mondta magában, mert ahhoz persze túlságosan okos volt, hogy afféle hétmérföldes csizmákban higgyen. Márpedig épp az volt a lábán e pillanatban, az vitte el három lépéssel Glücksteinbe a palotából!

Az igazság az, hogy a királyfi, amikor tűvé tette a palotát, hogy valami ruhára leljen, épp arra a réges-régi lomtárra akadt rá, ahová a tündérek bűvös ajándékait szórta be nagyokos édesanyja, mert hogy nem hitt bennük. De ezt a királyfi persze nem tudta.

Tudnotok kel, hogy a hétmérföldes csizma csak akkor tesz ilyen roppant nagy lépteket, a az ember azt mondja, hogy szeretne valahova messzire eljutni. Máskülönben igen kényelmetlen viselet volna - teszem azt, ha az ember csak a szoba túloldalára készül.

Nos, a királyfi besétált a Medvébe, és nagyon furcsállta, hogy ügyet se vet rá senki. Pedig arcra jól ismerték, mint senki mást Mafláziában; mindenki látta, ha máshol nem, hát képen. Zavarában, hogy nem szolgálják ki, mint máskor, még a süvegét is elfelejtette levenni. Leült hát az egyik asztalhoz, és elkiáltotta magát:

- Pincér! - mire mind fölugrott, nézett erre, nézett arra, de hozzá egyik sem jött oda. Először arra gondolt, talán sok a dolguk, majd egyszerre eszébe jutott egy másik magyarázat.

"A király - mondta magában - parancsba adta, hogy mindenkit lenyakaztat, ha szóba áll velem, vagy bármi módon a segítségemre van. Nekem azonban eszem ágában sincs éhen halni a bőség kellős közepén, tehát: gyerünk!"

Fölállt, s odament az asztalhoz a szoba közepén, ahova épp akkor raktak le egy hatalmas sült pulykát. Lehasította magának a mellehúsa felét, vett egy kis kolbászt, gesztenyetölteléket, kenyérmártást, burgonyát s egy palack burgundi vörös bort. Aztán visszament a maga asztalához a sarokba, s ott jóízűen megvacsorázott. Senki nem vett róla tudomást. Mikor jóllakott, elüldögélt egy darabig, a vacsorázókat nézegette, s elszívott egy cigarettát. Miközben üldögélt ott, bejött egy szálas férfi, testőrtiszti egyenruhában, egyenesen odament a királyfi asztalához, s megszólalt:

- Pincér, takarítsa le ezt az asztalt, és hozzon egy étlapot.

S e szavakkal váratlanul a királyfi ölébe ült, mintha nem látná, hogy ott van. Megtermett ember volt, s Villó, akit dühített a sértés, ellökte és felpattant. Közben leesett a fejéről a süveg. A testőrtiszt nyomba térdre borult.

- Bocsásson meg felséged, bocsásson meg! - kiáltotta. - Nem láttam, hogy itt van!

Ez több volt, mint amennyit a királyfi józan ésszel elhihetett volna.

- Ostobaság! Mattehorn Frigyes gróf - mondta -, ön bizonyára részeg. Uram! Megsértette a trón örökösét és az ön elöljáróját. Vegye úgy, hogy letartóztattam. Holnap tömlöcbe küldetem.

A szerencsétlen tiszt erre a többieket hívta tanúságul, mindenkit, aki ott volt a fogadóban. Valamennyien erősködtek, hogy a királyfit nem látták, és fogalmuk sem volt megtisztelő jelenlétéről a városuk táján.

Villó, mind sértettebben s abban a szent meggyőződésben, hogy összeesküvéssel van dolga, amelynek célja, hogy őt sértse és felbőszítse, a fogadósért kiáltott, kérte a számlát, odadobta elébe a három aranyát, vissza se kért, és kiment az utcára.

- Szégyentelen összeesküvés - mondta. - A király ezért még felelni fog. Azon nyomban írok az újságoknak!

Attól, hogy az emberek lökdösték az utcán, semmivel sem derült jobb kedvre. Neki-nekiszaladtak, nézegettek jobbra-balra, keresték, hogy kinek is mentek neki. Egyszer úgy összeüközött egy öreg koldusasszonnyal, hogy az hanyatt esett. Minthogy általában nyájas volt és udvarias, lekapta a süvegét, hogy bocsánatot kérjen, s lám, a koldusasszony rémülten felsikoltott és elájult! Hamarosan egész tömeg verődött össze körülötte, s a királyfi elfeledvén, hogy minden pénzét elverte a fogadóban, zsebébe nyúlt az erszényéért. Ekkor jutott eszébe, hogy mit tett, s gondolta, úgyis üres lesz; de lám, három arany volt benne megint! Meglepetésében az asszony kezébe nyomta a pénzt, s föltette a süvegét. S a tömeg, mely eddig csak bámészkodott, most szétszaladt, rémülten kiabálva, hogy varázsló jár a városban, aki akkor jelenik meg és akkor tűnik el, amikor akar!

Ekkorra már akárki, ti vagy én, vagy bárki más, aki nem olyan okos, mint Villó, rég megértette volna, mi a baj. Hogy ő, bár nem tudott róla, nemcsak a hétmérföldes csizmát húzta fel, hanem a süveg is, amit a fejébe nyomott, láthatatlanná tévő süveg, az erszény meg Fortunátusz erszénye, mely soha nem ürül ki, vegyen ki bármennyit belőle. Ezeket mind - s még sok más pompás holmit - a tündérektől kapta ajándékba a keresztelőjére, és a sötét lomtárban akadt rájuk. De a királyfi oly szörnyen okos volt, és nagy tudású és tudományos gondolkodású, hogy egyszerűen nem hitt a tündérekben meg a tündérek ajándékában.

"Rossz a gyomrom - mondta magában - Az a kolbász nem volt épp a legfrissebb; és a burgundi is a fejembe szállt. Hisz minden más, mint amilyennek látszik."

Ekkor, épp miközben önmagával vitatkozott, majdnem elütötte egy pompás hatlovas hintó, a kocsisa mintha észre sem vette volna. Villó bosszúságában felszökkent rá hátul, lelökte a két inast, azok a semmi ellenállást nem tanúsítottak, s a hintó elvitte egy ragyogó palota kapujához. Eltökélte, hogy párbajra hívja ki az urat, aki a hintóban ül, de észrevette, hogy egy gyönyörű, ismeretlen ifjú hölgy van a társaságában; bement hát a nyomukban a házba, mert nem akarta megriasztani a lányt, s akkor szándékozott szót váltani az úrral, amikor magában leli.

A házban épp bál volt, de mint általában, őt most se vette észre senki. Föl-alá járkált a vendégek közt, ügyelt, hogy senkibe bele ne ütközzék, s hallgatta a beszélgetésüket.

Mindenki róla beszélt! Mindenki hallotta, hogy kegyvesztett lett, s szinte mindenki azt kiáltotta:

- Úgy kell neki! A modora már teljesen elviselhetetlen - mondták -, nincs annál nagyobb gorombaság, mint ha valakinek mindig igaza van; hogy az okosságot nagyon túlzásba lehet vinni; hogy ennél még az is jobb, ha az ember ostobának születik. "Mint ti" - gondolta Villó; s ami azt illeti, senkinek nem volt egy jó szava róla.

De egyvalakinek mégis! A hintóbeli csinos hölgynek. Nincs szavam rá, hogy az milyen csinos volt. Nyúlánk, az arca piruló fehér rózsa, haja fekete, két szeme nagy-nagy, sötétszürke, s a mosolyánál kedvesebb a világon nincsen. A királyfi első gondolata az volt, hogy milyen nyájas, és mennyire meglátszik raja, hogy milyen jó, s csak azután ötlött eszébe, hogy csinos is. Ő fogta pártját Villó királyfinak, mikor a kísérője rosszat mondott róla. Pedig nem is ismerte őt, újonnan jött Mafláziába; de kijelentette, hogy balszerencse, s nem bűn, ha valaki ilyen okos.

- Meg aztán, gondolják scak el, mennyire megdolgoztathatták szegényt az iskolában! S ráadásul - tette hozzá a nyájas ifjú hölgy - úgy hallom, jóképű is, és igencsak bátor meg jószívű, azt mondják, merő szívjóságból megírta egy szegény fiú valamennyi vizsgadolgozatát, s az jelest kapott mindenből. S most oktatásügyi miniszter, pedig egy sotr le nem tud írni görögül!

A királyfi elpirult, mert ő tudta legjobban, hogy a viselkedése nem volt éppen tisztességes. De azon nyomban beleszeretett az ifjú hölgybe fülig, pedig ilyesmi még soha meg nem esett vele, mert - mint mondta - "a nők olyan ostobák". Láthatjátok, milyen rettentő okos volt!

Nos, ebben a pillanatban - mikor a királyfi hirtelen és oly mélyen szerelembe esett, mint a legostobább katonatiszt a bálteremben - rendkívüli dolog történt! Valami mintha elkattant volna az agyában, s egyszerre megértett mindent! És egyszerre hitt már a tündérekben és a tündérek ajándékaiban, és felfogta, hogy a fejfödője láthatatlanná tévő süveg, s a lábbelije hétmérföldes csizma, s az erszénye Fortunátusz erszénye! Történelemkönyvekben olvasott már róluk - de most már hitte is, hogy vannak.

Boldog karácsonyt!

Na, jó még nem. De lassan úgyis hazamentek szünetre, úgyhogy végül is egyre megy. Igazából terveztem valami igazán cikiset írni rólatok így Mikulás alkalmából, mert nagyon vicces lett volna nézni az arcotokat, de a tükörsrác meg az átlátszó kislány lekenyereztek, akarom mondani lelasagneztek, szóval ebből a jóból most kimaradtok. Helyette sok-sok ajándékot kaptok, bizonyára csupa olyasmit, amitől tönremennek a fogaitok vagy olyan játékokat, amik két nap múlva elromlanak, de ez már nem az én gondom. Viszont ajándékokat én is szívesen fogadok. Ha odaadjátok Albertnek, biztos, lesz olyan rendes, hogy elhozza nekem. Ti meg legyetek kedvesek és küldjetek ajándékot! Egyébként megjegyzem, hogy ki nem küldött.

Azt hiszem, illő lenne nekem is adnom valamit. Azt hiszem, kaptok egy rakásnyi karácsonyi zenét, na meg néhány finomságot. Bevallom ezeket nem én sütöttem, hanem az egyik tanár, tudjátok, az a nagyképű. Hm... A nevekkel bajban vagyok, de nem is lényeges. Az a fontos, hogy én hallgatok, ő meg süt nekem. Nagyon tetszik nekem ez az élet itt a kastélyban. Egészen elkényelmesedtem. Na, tessék, egyetek-vegyetek, de hagyjatok nekem is: