2013. december 19., csütörtök

A pálcák varázsa...

0:01 0 Comments
Gyors összefoglaló:
- 2 tanév
- nincs előkövetelmény (még)
- nincs, hiszen ez a szak egyben szakirány

A pálcakészítők munkája talán mind közül a legegyértelműbb, ellenben a mögöttes tartalommal, hogy mit is csinálnak még. A kezdetekkor nem kell hozzá nagy elkötelezettség, de nem árt, ha valakit érdekel a téma már attól kezdve, hogy megkapod a karaktert, hiszen valamiféle mániákus pálcaszerelem kell ahhoz, hogy valaki ezt a területet válassza, azon kívül, hogy erre az ágra születni kell, bár ez szerepjátékosan nem mindig jön elő, sőt, mindenki a karakter ötödik évében dönti el, hogy hova megy a karija.A pálcakészítők tevékenysége nagyon sok mindenből áll. Először is ki kell választaniuk a megfelelő pálcaösszetevőket, mind magra, mind a pálca fájára, és ez sem könnyű munka. Mivel pálcákról beszélünk, kötelező az elhivatottság, hogy valaki szeretetből csinálja, amit csinál, nagy odafigyeléssel precizitással. Az alapanyagok beszerzése sokszor az ő feladatuk, hiszen ahogy a mondás is tartja: Az a legjobb, amit magad csinálsz. A meglévő dolgok összeállítása hosszas folyamat, amit szintén hatalmas odafigyeléssel kell megcsinálniuk. Ha a pálca össze van állítva, az ő feladatuk az egyszerűbb markolatok elkészítése, majd a pálcához illesztése. Ők csinálják a tokokat, a védelmet, ami fizikai sérülésektől óvhatja meg a pálcát.


Karakteri követelmények:

- erre születni kell
- hatalmas elvihatottság, érdeklődés
- több, különböző tárgyban jó, ha jeleskedik az illető, mint bűbájtanból, átváltoztatástanból, a mágikus állatokkal foglalkozó tárgyakból

Álmodói tudnivalók:

- szerencsés, ha a karaktered a lejjebb található tárgyakból már az első öt évben is remekel, hiszen mégiscsak erre született
- nem árt, ha magad már kezdetektől erre szánod a leányod, vagy fiad, és ezt időben jelzed az adott időben az adott helyen
- ne vedd magadra, ha nem tanulhat ennek a karaktered, a lehetséges létszám tényleg nagyon alacsony, hiszen gondoljunk bele, hogy pl. a könyveknél egy országot egy, vagy max. két ember lát el pálcával.
- négy kötelező tárgya van a mestertanoncoknak, amik alább olvashatók

Kötelezően tanulandó tárgyak:
- Bűbájtan

- Átváltoztatástan
- Sárkánytan
- Legendás Lények Gondozása

Kötelező előkövetelmények:

- még nincs

Szakosodás:

A pálcakészítők nem szakosodnak, legalábbis nem úgy, ahogy azt gondolnánk. De mit is értek ez alatt? Ezen szakon belül számos olyan ember lehet, aki nem is igazán a pálcák összeállításával akar foglalkozni majd. Előfordul, hogy valaki inkább az anyagok kiválasztásában jeleskedik, egyszerűen megérzi, hogy melyik fából lenne jó pálca, vagy éppen melyik legendás állat szőréből, hajából születhetne valaki számára tökéletes pálca. Ők azok, akik általában a pálcakészítők mellett dolgoznak, nekik szerzik be a szükséges hozzávalókat, ha kell, akkor magában a folyamatban is segédkeznek, bár ez nem mindenhol, és mindenkinél jellemző.
A pálcakészítők, akik magával az összeállítással foglalatoskodnak, nem annyira jeleskednek az anyagválasztásban. Fontos, hogy nagyon ritka az olyan, aki mindkettő téren tökéleteset produkál, alig pár százalék az összes készítő közül. Ők azok, akik az alapanyagok előkészítése után gondosan elkezdik kezelni, és összeállítani a pálcát, amit majd valamikor valaki meg fog vásárolni. A folyamat nagyon hosszú, egy pálca 1- 5 hónapot vesz igénybe, attól függően, hogy milyen anyagokból készül egy pálca, azokat mennyi ideig kell "előkészíteni".
A képzés maga két éves. Az első év elég kemény elméleti tudást ad, arra specializálódva, hogy a lehetséges pálcamagokat megismerjék a mestertanoncok. A legendás lények gondozása, és a sárkánytan ad nekik ehhez útmutatót számukra, hogy melyik lényt hol találják meg, hogyan gyűjtsék be az alapanyagot, hogy tárolják, hogy kezeljék. A bűbájtan, és átváltoztatástan anyaga a pálca összeállításánál hasznos, hogy milyen sorrendben, milyen formában kell az adott fát, mágikus lény részét felhasználni, és "összetenni".
A második évben gyakorlati képzésük van csak, legelőször megtanulják, hogy gyakorlatban hogyan is kell begyűjteni a fát, hajat, szőrt, stb., majd az év kb. két harmadában, a záróvizsgáig azt tanulják, hogy hogyan kell megfelelően összeállítani a pálcákat, az utolsó hónapban pedig maguk készítenek egy pálcát, melynek anyagait az oktató választja ki, figyelve arra, hogy a legkönnyebben kezelhető anyagokkal dolgozzanak, és egy hónap alatt elkészüljenek vele a mestertanoncok.
A tanulmányaikat egy írásbeli, és egy szóbeli vizsga zárja, a gyakorlati jegyet a félévben megalkotott pálca teszi ki.

Egyéni vélemény:

Jelenleg nagyon kényelmetlen, és hiányos a tananyag, hiszen csak Átváltoztatástanból, és Sárkánytanból van mesterképzés. A két másik, elég fontos, és előbbi kettő felett álló tárgyak, a Bűbájtan, és a Legendás Lények Gondozása hiányzik, hatodik évfolyamtól nem tanulhatóak.
Maga a szak éppen ezért elég könnyen végezhető, de borzalmasan hiányos. Gyakorlati része jelenleg nem megoldott, ami bár mesélőkkel megoldható lenne, sajnos a keret a többi szaknál sem elég nagy, hogy beférjenek.

2013. december 17., kedd

Karácsonyi ének

5:30 1 Comments

 



„Karácsonykor az ember egyebet sem tesz, csak számlákat fizet ki pénz nélkül. Karácsonykor az ember rájön, hogy egy évvel megint öregebb lett, de egy órával sem gazdagabb. Karácsonykor az embernek mérleget kell készítenie, amikor a könyveiben kerek tizenkét hónapon keresztül minden egyes tétel csak veszteséget mutat. Ha a magam feje szerint cselekedhetném – mondta méltatlankodva Scrooge –, minden hülyét, aki „vidám karácsony”-t szajkóz, tulajdon pudingjában főzetnék meg és magyal-ággal átszúrt szívvel temettetnék el. Úgy biz' én!”



Egy bájos kis történetet hoztam nektek az emberi lélek sötétségéről, megvilágosodásáról, és a szeretetéről.
Dickens Karácsonyi ének című könyve október táján jutott a kezembe.  A kötet régisége, a lapok sárgasága, és az oldalak régi-illata egyfajta meghitt hangulatot adott az olvasásoz, így igazán át tudtam érezni azt lelki változást, amit Scrooge úr megélt azon a bizonyos karácsony-éjszakán.



Maga a történet nem különösebben bonyolult – és nem is kell annak lennie, hiszen nem a fondorlatos cselekményben rejlik a nagyszerűsége. Scrooge, minden idők talán egyik legzsugoribb, állandóan zsörtölődő ünnep-ellenes vénembere mondhatni tökéletes főszereplő – tökéletesen érthetetlen és távoli, akár egy másik galaxis furcsa csillagai. Számára semmit sem jelent a fahéj és a narancs illata (pedig Dickens szavai olyan élénkké teszik, hogy néhol tényleg összefutott a számban a nyál), nem repeszti meg a páncélját egyetlen karácsonyi dal sem, és már réges-rég elfelejtette, mit jelent az együttérzés vagy a család. De ahogy a szellemek megjelenése elindítja benne a változást, úgy indul meg vele együtt valami az olvasóban is. Mert hiszek abban, ahogy Dickens is, hogy belül, egy rejtett zugban mind vágyunk a jóra, és hogy mi is jók lehessünk egymáshoz. Mindenkiben van egy kis Scrooge, és mindenkinek megvannak a maga szellemei, akik megpróbálnak terelgetni az utunkon, törődéstől vezérelve.


1843 óta a könyv mondanivalója még aktuálisabbá vált: a világunk nem kimondottan emberbarát. Egyre nehezebb odafigyelnünk egymásra, egyre nagyobb erőfeszítéseket teszünk olyan dolgokért, amelyeknek alapvetőnek kellene lenniük. A karácsony sokaknak már tényleg csak humbug, mert valahol idő közben elsatnyult és eldeformálódott a jelentése. Vagy csak megbújt a mézeskalács és a szegfűszeg erős illata mögött. Ez már önmagában keserű szomorúságot hagy a nyelvünkön, de valamiben mégiscsak hinnünk kell, nem?


Azt kívánom, bár odaadhatnám bizonyos emberek kezébe, egy őszinte mosoly kíséretében. Arra vágyom, hogy ne kelljen mondanom semmit, mert Dickens ültetné a másik fülébe azt, amihez én kevés vagyok. Szeretném, ha mindenki képes lenne kitárni a szívét, még akkor is, ha félelmetes ennyire lecsupaszítanunk magunkat más emberek szeme előtt, és talán egy kicsit idegen is nekünk. Ha elindíthatnék valami változást. És elszomorít, hogy nem tehetem meg.


2013. december 16., hétfő

Kedvenc anime szereplőim - 7. helyezett

0:07 2 Comments
A kosárlabdával túl messzire tévedtünk a fantasy világától, ami nekem szinte lételemem, úgyhogy siessünk is vissza kedvenc álomvilágomba, és tekintsünk meg egy igazi kardforgatót: Kiritót.



7. Kiri(gaya) (Kazu)to


Miért pont ő?
Mert szerettem a SAO-t, és Kirito úgy lett hős, és férfias karakter, hogy közben simán elhittem, hogy tizenéves. Bár a történet sok helyen furcsa, a második felét pedig nem igazán kedvelem, Kirito karaktere rögtön megfogott. Képes magát beállítani gonosznak, hogy a többiek ne menjenek egymásnak. Azért, hogy ne veszítsék el a bizalmukat egymásban, felvállalja annak az embernek a szerepét, akit közösen lehet utálni, mert felismeri, hogy így lehet egységben tartani az embereket (közös ellenség kreálásával). 
Annak ellenére, hogy gyerek, éretten gondolkozik, felelősségteljes, és nem fél áldozatokat hozni. Mindemellett azonban megmarad gyereknek is, aki imád játszani, nevetni, és szórakozni, aki hős akar lenni, és meg akarja menteni az egész világot.

Miért szeretem őt?

Azért, amiért a legtöbb lány a SAO-ban. Kedves, udvarias, és annyira aranyosan gyerekképű. Bátran rábíznám magam bármikor, nemcsak egy virtuális világ szörnyeivel való szembenézéskor. Két lábbal áll a földön, életének minden percét kiélvezi, ugyanakkor a barátaiért az életét is adná, és iszonyatosan bátor. Mert ahhoz, hogy valaki, aki már egyszer átélt egy traumát, egy barátja (szerelme) megmentéséért kockáztatja egy újabbét, az igazán bátor, és nemeslelkű. Talán pont ez az, amit Kiritóra mondani tudnék: ő egy lovag a szó legnemesebb értelmében, ugyanakkor tinédzser is, és ennek a kettőnek egy igazán izgalmas találkozása.


Miben szerepel?
A Sword Art Online című 2012-es animében, mely összesen 25 részes. Az alapjául szolgáló mű, Kawahara Reki light novelje (japán regénytípus, nem képregény!) 2009-ben jelent meg, később kezdték el kiadni a belőle készült mangát. Az animének szép a látványvilága, izgalmasak a harcok, és több szerethető karaktere is van, bár számomra a történet hagy még némi kívánnivalót maga után. Én a felénél lezártam volna, kicsit nyitva hagyva a végét, a tündéres részt teljesen levágva.


Rövid története


Kirigaya Kazuto kisgyermek kora óta odavan a számítógépekért és a játékokért, főleg a netes, közösen játszható MMORPG-kért (sok szereplős online szerepjáték), ezért nem is meglepő, hogy amikor egy cég kiadja forradalmian újnak beharangozott virtuális valóság játékát*, a Sword Art Online-t, azonnal jelentkezik annak kiadás előtti kipróbálására (béta tesztelő lesz). A világ annyira élethű, és jól kidolgozott, hogy teljesen magába szippantja a fiút, és így természetesen a kiadás napján is felveszi a sisakot. Minden szépnek és jónak tűnik egészen addig, amíg ki nem derül, hogy nem lehet kilépni a játékból. Innentől kezdve Kirito arra törekszik, hogy befejezze a játékot, hisz annak megnyerésével mindenki kiszabadul.

Kinézete

Kicsit sem bishi, sokkal inkább aranyos, mint helyes, mégis tapadnak rá a csajok, amit a jelleme alapján meg is tudok érteni. Kirito nem olyan, mint a legtöbb helyes anime fiúkarakter, akin csak olvadozni lehet, mert olyan helyes. Kirito az a srác, akiben talán ránézésre nem látsz semmi különlegeset, de ha megismered, rájössz, hogy ő egy életre szól.


Szinkronszínésze

Matsuoka Yoshitsugu, akit bevallom, korábban sosem hallottam, munkáit látva egészen új szinkronszínésznek gondolom, de semmi baj nincs vele. A hangja illik Kiritóhoz, ha kell gyerekes, ha kell férfias, vagy akár hősies. Egészen megkedveltem, ezért már alig várom, hogy egy újabb műben is hallhassam őt.



Kedvenc jelenetem


VIGYÁZAT SPOILERT TARTALMAZHAT!
Amikor kiderül, hogy két kardot is tud használni. *_* Az annyira epic jelenet, meg bármelyik másik is, amiben Kirito szerepel. :D Szeretem azt is, amikor Sachi elbúcsúzik, annak olyan szomorú, szép hangulata van. Meg a szendvicses részeket, meg az első vezérharcot, meg...
SPOILER VÉGE!


Megjegyzés

Kirito észrevétlenül került fel a listámra, csak akkor vettem észre, hogy muszáj beleírnom, amikor elkezdtem ennek a sorozatnak az írását. Érdekes karakternek tartom, és bár az anime nem tartozik a kedvenceim közé, de szórakoztató, kellemes alkotást, aminek a megnézését bátran ajánlom bárkinek.


* Az ilyen játékokat általában valamilyen virtuális valóság eszközzel, pl.: sisak, kesztyű, szőnyeg... játsszák, ami által a beleélés még egyszerűbb. A játékbeli karakter követi a játékos mozgását, olyan, mintha saját maga csinálná azokat a dolgokat. A legújabb ilyen fejlesztés a Kinect, amit egy Xbox-hoz csatlakoztatva kontroller nélkül játszhatunk a játékokkal. Itt, az animében a technika már olyan fejlett, hogy a sisak segítségével teljesen úgy érezhetik, mintha maguk vennének részt a játékban. A sisak az agy parancsait a karakterhez juttatja el, így nem a valóságos test mozdul, hanem a virtuális.

Jó animézést!

2013. december 14., szombat

Ismét egy kis karácsonyi előkészület...

12:00 0 Comments
Egyre közelebb van a karácsony, és én megint találtam egy olyan dolgot, amit érdemes lehet elkészíteni. Nagyon jó időtöltés, vicces, szórakoztató, és kiélhetitek benne kreativitásotokat. Én is a napokban csináltam meg, tehát tudom, hogy tényleg pompás eredmény hozható ki belőle. De nem húzom tovább az időt, nézzétek meg ti is, hogy miről is hablatyolok.

Előre leszögezném, hogy ez a recept nem saját kútfőből ered, hanem én is úgy találtam, így osztom meg veletek. (Forrás a lap alján)

Karácsonyi díszek szódabikarbónából, meg keményítőből....
Hozzávalók:
- 2 rész szódabikarbóna (egyszerű, bolti elég, nem ételt készítünk!)
- 1 rész keményítő (minél fehérebbet kell venni, én megmaradtam a Dr. Oetker-nél. Ez árban is elfogadható, és hófehér színű)
- 1,25 rész víz

Ebből a mennyiségből kb. 50 darab, átlag 5 cm hosszú figura jön ki.

Itt már fontos megjegyezni, hogy az egy részt semmiképpen ne súlyban, tehát grammban, dekában mérjétek ki, hanem bögrében, pohárban, edényben, feles pohárban, vagy dl-ben, különben nem lesz olyan a várt hatás, mint szeretnétek. Azonban, hogy anyukáknak, és nektek is egy kicsit segítsek a grammok tekintetében is: A keményítő a bikarbónának kb. 1/4-e lesz, tehát én pl. 500 gr szódabikarbónához kb. 125 gr keményítőt kevertem, de ezt ne vegyétek szentírásnak, mert én is bögréztem, aztán számoltam vissza az arányokat.
Na de hogy akkor hogy is készítsük el? Nézzétek!

Elkészítés:
- a kisebbek kérjenek szülői segítséget, értem ez alatt azt, hogy szükség lesz a fizikai erőre, nem is kicsit, és anyukáknak valószínű, hogy ez megvan, míg a kisebbeknek (10-14) éves lányoknak nem biztos.
- végy egy nagyobb edényt, mindegy, hogy zománcozott, vagy sem, a pulton pedig készíts elő egy műanyag dobozt, vagy tálat, hozzá konyharuhát, vagy a doboz fedelét, mert gyorsan lesz rá szükséged!
- tedd bele a hozzávalókat az edénybe, és végy magadhoz egy főzőkanalat
- gyújts alá az edénynek, de bőven elég a legkisebb láng közepes állása, hiszen nagyon kell rá ügyelni, hogy ne égjen le (itt leszögezném, hogy amikor alágyújtatok, enyhén szólva büdös szaga lesz a pépnek, de ez gyorsan megszokható, meg el is illan
- az állagot tekintve folyamatosan változni fog a keverék. Előbb tejállaga lesz, aztán buborékok jelennek meg rajta, és ezután lesz nehéz a munka vele
- folyamatos keverés mellett kezd majd összeállni, előbb csomós puding állaga lesz, majd egy lány krumplipüré, végül pedig rendes krumplipüré. Ezt a legnehezebb keverni, a főzés folyamatához ezért mindenképp szóljatok a szüleiteknek!
- ha eléri a krumplipüré állagot, akkor minél gyorsabban borítsátok át az előkészített műanyag edénybe a masszát, majd fedjétek le. Erre kb. 2-3 percetek van, miután levettétek a tűzről, különben a massza külseje kiszárad, így ez az anyag nem lesz felhasználható, vagy nem olyan szép lesz, mint a többi.

A munka nehezén ilyenkor már túl vagytok. Ettől eltekintve ügyelni kell még rá, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy még nagyon meleg a "gyurmánk".
Fontos, hogy megvárjuk, míg teljesen kihűl. Nem langyosra, nem közepesen melegre, hanem hidegre, tehát szobahőmérsékletre. Ez pár órát igénybe fog venni, mivel le van fedve a massza, de higgyétek el, megéri.
Miután teljesen kihűlt, jöhet a munka kreatív része. Elő a nyújtóval, a formákkal, és jöhet a családi barkácsolgatás.
Kb. 1-3 mm-re kinyújtjuk a tésztát, majd kiszaggatjuk a kívánt formákat. Lehet azt is csinálni, hogy már a nyújtás után díszítünk, pl. dombornyomott formákat, gondolok most a konyhai segédeszközökre, vagy egy hajkefe tüskéire, tobozra, vagy bármi ilyenre. Ha valaki karácsonyfadíszt szeretne, akkor tűt, lyukasztót is készítsen elő, amibe majd a szalagot, vagy cérnát belefűzi, hiszen ez elengedhetetlen, hogy felakasztható legyen a díszünk.
Díszíteni ezután is lehet, én  inkább ezt javaslom. Pláne, ha valaki először csinálja a díszeket.
Festékkel, csillámporral, vagy bármilyen anyaggal könnyen cicomázható, ennek is a fantázia szab határt, meg maximum az otthoni készletek. Én vízfestéket, nagyon kevés vízzel, és megmaradt vízbázisú festéket használtam, ezek gyönyörűen befedik, és nem lesznek foltosak.
Az ügyesebbek, és olyan stílusúak bátran ragadhatnak csillámport, körömlakkot, tust, utóbbiakat inkább csak precíziós műveletekhez, és máris készen vannak az egyedi karácsonyi díszeink!

Sok vidámságot, kitartást, és kreativitást kívánok hozzá!


Forrás, és a képek tulajdonosa:

2013. december 13., péntek

Boszorkányok

5:41 0 Comments
Tudom, az olvasóim többsége boszorkány - mégis úgy gondoltam, leírok nektek 8 furcsa tényt a magunkfajtáról, különösen, hogy Luca napja van, tehát most kell elkezdeni a Luca székének elkészítését, hogy december 26-ra elkészüljön.  
 
 
1. A legtöbb boszorkányt nem égették el.
Köztudomású, hogy a boszorkányok kivégzése úgy zajlott, hogy karóhoz kötözték őket, majd a hisztérikus tömeg közepén elégették őket, azonban mégsem ez volt a leggyakoribb kivégzési mód. A salemi boszorkányperek kapcsán például senkit nem égettek el - az 1692-es tárgyalások során felakasztottál mindazokat, akiket bűnösnek találtak! Sőt, azok közül, akiket bűnösnek találtak az amerikai kolóniákban, senkit nem égettek el, ugyanis a feláldozás ilyen módját nem engedélyezte az angol jog. Egy embert, egy bizonyos Giles Corey-t hatalmas kövekkel nyomták agyon, mert nem volt hajlandó se bűnösnek, se ártatlannak vallani magát a perek során. A bíróság bűnösnek találta a Corey-t a némasága ellenére, és egy francia precedensre hivatkozva elítélte őt.
2. A boszorkányüldözésekkor nem csak a nőket üldözték.
A történelemben mélyen gyökerező nőgyűlölet miatt sokan azt hitték, hogy a nők könnyebben engednek a sötét varázslatok és a Sátán csábításának. Például, a wessexi Alfred király 893-as művében konkrétan le van írva, hogy a boszorkányság női tevékenység. Pedig valójában a férfiak is űzték - őket számos névvel illették: varázsló, boszorkánymester, bűvész.
Számtalan nőt és férfit találtak bűnösnek a boszorkányság vádjával az évek során.1581 és 1593 között Németországban 368 embert végeztek ki - sokan az áldozatok közül a környező falvak vezető emberei közé tartoztak - bírók, papok, dékánok is voltak köztük. 1626-1631 között a würzburgi boszorkányperek alatt 157 férfit, nőt és gyermeket égettek meg, mert állítólag az Ördög dalát dúdolták, és nem tudták megindokolni, miért a csavarogtak a város környékén.
3. Nem minden boszorkány gonosz.
Ha valaki azt mondja, boszorkány, az emberek többsége egy gonosz öreg nőre asszociál, aki talpig feketébe burkolózott, csúcsos kalapot visel és seprűn közlekedik. De ha valaki számára ismerős az Óz, a csodák csodája, az tudja, hogy igenis vannak jó boszorkányok is! Glinda, az északi jó boszorkány hivatott szimbolizálni a mágia pozitív oldalát, az úgy nevezett fehér mágiát. Azokat a boszorkányokat, akik ezt űzték, fehér boszorkányoknak is nevezzük, és ők azok is, akik a falvakban meggyógyították a betegeket. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy C.S. Lewis könyveiben, a Narnia krónikáiban, Lewis megfordította ezt a képet, és így Jadis, a fehér boszorkány a könyv főszereplőinek egyik legfőbb ellenfele.
4. Bárkit elítélhettek bármilyen konkrét bizonyíték nélkül.
A salemi boszorkányperek során a legtöbb jogilag is elismert bizonyíték a vádlottakkal szemben ún. kísérteti bizonyíték volt, ami azt jelentette, a tanú megesküdött arra, hogy a vádolt ember alakja megjelent neki az álmában, amikor a vádlott teste máshol volt - és ezt azért fogadták el bizonyítékként, mert az Ördög és a vele cimborálók elég erősek ahhoz, hogy a szellemeiket küldjék, hogy tévútra vezessék a rendes, Istenfélő embereket. Bizonyíték értékű volt még az ún. boszorkányjegy, ami állítólag azt jelentette, hogy az illető lepaktált az Ördöggel. A mai bőrgyógyászati vizsgálatok szerint azonban ezek csak átlagos horzsolások vagy extra bütykök voltak.
5. Egész könyvek születtek a boszorkányvadászatról.
A 15. században sokak számára komoly aggodalomra adott okot a boszorkányság, így talán nem is meglepő, hogy egyre több könyv született a témában. A leghíresebb, a Malleus Maleficarum, ami jogi és teológiai dokumentum, és ami később szinte kézikönyvvé nőtte ki magát a témában: Mit tegyünk a boszorkányokkal és a boszorkánysággal szemben? Ennek a könyvnek köszönhetjük a megjelenését követő európai boszorkányüldözési hisztériát is, ami jócskán belenyúlt a 18. századba is. Dominican Order és Jakob Sprenger, két pap és Heinrich Kramer, a salzburgi egyetem teológia professzora írta a könyvet, és egy Exodusbeli idézetre hivatkozva ("Varázsló asszonyt ne hagyj életben") a boszorkányok üldözését tűzte ki célul.
Még a királyok is mozgásba lendültek: az angliai I. Jakab könyve 1597-ben jelent meg, Daemonologie címmel - ez a könyv szintén a boszorkányüldözést támogatta. Sőt, Jakab elnökölt is az 1590-es North Berwicki boszorkánypereken.
6. A pápa egyszer megerősítette a boszorkányok létezését.
A katolikus egyház fenyegetésként tekintett a boszorkányságra. 1484-ben, VIII. Ince pápa kiadott egy bullát Summis desiderantes affectibus címmel, ami elismerte a boszorkányok létezését. Azt állította, hogy sok férfi és nő meggondolatlanul eldobja magától a megváltás lehetőségét, és a katolikus vallást, és az ördöggel cimborálnak. Szerinte ezeket az embereket súlyos fájdalom sújtja, belső és külső gyötrelem vár rájuk, a férfiak nem képesek nemzeni, a nők nem képesek megfoganni, lehetetlenné válik a házasságok beteljesítése, nem részesülhetnek a keresztség szentségében, továbbá felbujtják az emberiség ellenségeit, nem félnek bűnt elkövetni, és kockára tenni a saját lelküket. Ez a pápai bulla hatalmazta fel végül Ordert és Sprengert, a Malleus Maleficarum íróit az inkvizíció megkezdésére.
7. A boszorkánysággal kapcsolatos törvények a 20. század közepéig megmaradtak.
Technikailag az angliai 1735-ös Boszorkánysággal kapcsolatos törvény 1951-ig élt, amikor is felváltotta a Csalárd Médiumok Törvénye. Az eredeti törvény nem arról szólt, hogy a boszorkányokat üldözni kell, hanem illegálissá nyilvánította, hogy másokat boszorkányoknak nevezzenek. Ugyanakkor, ha elítéltek, az ítélet magában foglalta, hogy a boszorkányokra jellemző erő birtokosa vagy - 1944-ben Jane Rebecca York-ot bűnösnek találták és elítélték, mert hamis szeánszokkal átvert másokat.
8. A boszorkányok tényleg seprűnyélen repültek. Bizonyos szempontból.
Igen furcsa annak az elméletnek az eredete, miszerint a boszorkányok kedvelt közlekedési módja egy seprűnyéllel volt kapcsolatos. Azok, akik boszorkánysággal foglalkoztak, gyakran kísérleteztek gyógynövényekkel, és a bájitalok és a rítusok között felmerülhetett a mandragóra is. A mandragóra szkopolamint és antropint tartalmaz, két olyan alkaloidát, amely kisebb adagokban eufóriát okoz, nagyobbakban viszont hallucinációkat.
A meztelenül előadott rítusok során a résztvevőknek gyógynövényeket tartalmazó kenőcsöt kellett a homlokukra, csuklójukra, kezükre és lábukra kenni, ami mandragórát tartalmazott. Ugyanezzel a kenőccsel kellett bekenniük azt a nyelet is, amivel "repülni" terveztek. A kenőccsel borított nyél súrlódása a női nemi szervekkel elősegítette a krém beszívódását és lebegő érzést keltett bennük. Az ő leírásaiknak köszönhetően terjedt el és vált szimbólummá a seprűnyélen való repülés.
 

2013. december 10., kedd

The gregorian chant

5:30 1 Comments


Ma megint egy együttest hoztam nektek. Ahogyan az előző cikkemből már kiderült, odáig vagyok a gregoriánért, így hát nem csoda, hogy most ők kerültek a zenelejátszómba.



Nagy Szent Gergely pápa, fő énekmester, a Schola Cantorum megalapítója. Hozzá fűződik a gregorián, amely a római egyház ősi, egyszólamú, latin nyelvű liturgikus éneke. A német Gregorian együttes nem kifejezetten hagyománykövető, inkább azt mondhatjuk gregorián-ihlette feldolgozásokat készít modern pop-rock slágerekből. Első hallásra talán furcsának tűnhet ez a stílus, ám elég egyetlen olyan dalt hallani tőlük, amelyet korábban már ismertünk az eredeti előadótól, és ha nyitottak vagyunk rá, biztosan magával fog ragadni.


Én nem régen hallottam róluk újra, méghozzá tőletek. Amikor valaki betette a Levita rádiójába az egyik számukat, a szívem megdobbant. Azóta is arra a dalra ébredek reggelenként. Ez pedig nem más, mint a The sound of silince. Nagyon szeretem a harmóniáit, és a dallamvilágát is.



A ruhájuk nagyon tetszik. Hasonlít a szerzetesek habitusára (így hívják azt a hosszú ruhájukat), de attól némileg eltér. Mint a kamarakórus neve is a régire utal, az uniformisuk is hűen tükrözi az akkori kor jellemzőit.


Én nem sok dalt ismerek, így azokat se mindet, amiket ők énekelnek, de ti biztosan sok ismerős dallamot találnátok. Ne habozzatok, hallgassatok bele akár egy cd-jükbe is.


2013. december 9., hétfő

Nyolc bizarr karácsonyi szokás

9:35 0 Comments
Halihó, Mindenki!

A filmeket most kicsit arrébb söpörtem az interjúkkal együtt és mivel karácsonyi hangulat dúl már javában, keresgéltem kicsit, hátha van valami hajmeresztő oldala is az ünnepnek. Nos, találtam is nyolc egészen furának titulált szokást. Íme, ők azok:


1. Krampuszok

Ugye ismerjük a füstös, szarvas, kis gonosz izét, ami krampusz név alatt fut és elméletileg a Mikulással jár párban? Nos, valamennyire párban. Azt rebesgetik, pont az ellentéte és ő büntet meg, ha rossz voltál. Ahogy elnézem a vasvilláját, a kétségeim elillannak. Tuti megszurkálna, ha rossz lennék! Szerencsére csak Európa bizonyos részein ismerik és a legtöbb helyen elég békés. Még nem hallottam, hogy halálos áldozatokat szedett volna!






2. Caga TiÃ

A katalán recept szerint végy egy fatörzsből készült... hát ilyen figurát, december nyolcadikától, szentestéig etesd (erre még nem jöttem rá, hogyan), végül szenteste verd meg jó alaposan (nem vicc!) egy ággal, hogy elkezdjen kakilni. Kellene adjon neked édességet, gyümölcsöt és a legvégén sózott heringet. A katalánok verssel is rendelkeznek hashajtó helyett a dolog segítéséhez. De egy fa hogy tud ilyeneket csinálni? Ahogy a húsvéti nyuszi csokitojást tojni  o.O ? Meglepődtem!





3. Caganer

Caganer hasonlóan katalán és hasonlóan nagy dolgot végez a szent család jászola mellett (szegények- mondom én). Állítólag ez is ajándékot présel ki éppen a nemesebbik felén, bár eredete ismeretlen. Nekem gyanús, hogy az UFOk összeesküvése ez is ! Megtalálható amúgy Portugáliában és Olaszországban is.








4. Az uborka dísz

Német barátainknál az uborka fadísznek számít, méghozzá kemény tradícióval bírónak. Az uborka különleges ajándékot és egész éves szerencsét hoz annak a gyereknek, aki először lel rá karácsony reggelén. Ez a dísz is kerül fel utoljára a feldíszített fára.





5. KFC

Sosem hittem volna, de úgy fest, japán barátainknál a KFCben szokás a karácsonyt ünnepelni. Ez annyira megdöbbentő volt számomra, hogy csak tátogtam, de bizonyára azért, mert mi, itt Európában hozzá vagyunk szokva a nagy, családos ünnepekhez, náluk meg ez simán behozott ünnep. Úgy csűrik-csavarják, ahogy jólesik shintoista és buddhista körökben főleg.



6. Zwarte Piet

Van, aki rasszistának mondaná, de szerintem tök vicces, hogy Hollandiában, ha rossz vagy, karácsonykor jön Fekete Péter (nem Pákó, fejedre ütök!) és visszavisz Spanyolországba. És, ha nem Spanyolból jöttem, csak oda szállít? Vagy ez az új embercsempézeti fedősztori Hollandia és Spanyolhon között? Akkor ezt jól kifőzték, csak nincs egész évben szezonja...


7. Yule Log TV

Először hallok olyat, hogy Amerikában 1966. óta a WPIX nevű csatorna 0-24-ben egy ropogó kandallót mutat karácsony idején a nézőinek. Ez a Yule Log TV és az egyesek otthonából hiányzó kandallót hívatott pótolni ilyen... modern módon. De, hogy egész nap egy kandallót nézz a tévében... Ebből akár maratont is lehetne csinálni!



8. Mari Lwyd

Nekem nem tiszta, hogy jön a képbe egy ló és miért isznak az egészségére a wales-iek karácsonykor. Mert, hogy ez a dolog lényege. Jön a ló és te iszol-eszel érette. Miért? Ha találkoztok egy wales-ivel, mindenképp faggassátok ki erről, még ha hülyének is néz. Nagyon érdekel az összefüggés! Annyit tudok még róla, hogy pogány tradíciókból ered és mikor már mindenki belejött a mulatozásba, versekkel kezdenek harcolni. Mondom én, hogy nem látom ebben a nyers karácsonyi szellemet a ló fehérségén kívül...


Ezzel a nyolc esettel is meggyőződtem róla, hogy vannak még bizarr dolgok a karácsonyban. Szerintem megmaradhatunk a hagyományos karácsonyfánál és ajándékoknál. Mit szóltok? Nektek tetszenek ezek a szokások? Melyikről hallottatok? Melyikben vennétek részt? Írjátok meg nekem kommentben, ha van kedvetek.