Bár sokan nem szeretik a békákat, sőt irtóznak tőlük, mégis úgy gondoltam, megérdemelnek egy blogposztot. Bevallom őszintén, én a nyárig féltem az ugráló brekegőktől. Mármint az Álmodó, mert Abigél békaimádó (=Abékaimádó!). Ám, a nyári táborban meg lettem győzve – egy feladat keretében -, hogy fogjak meg egy békát. És csakazértis megfogtam, hogy ne legyen igaza az illetőnek, aki azt írta, úgysem lehet rávenni engem erre a dologra!:P Nem volt vészes egyébként.

Arra gondoltam, hogy bemutatok (nagyon röviden) néhány érdekesebb, vagy cukibb békafajt.

Ám előtte, szeretnék pár általános információt megosztani veletek. A békák a kétéltűek osztályába tartoznak, ami azt jelenti, hogy vízben és szárazföldön is megélnek. Közös jellemzőjük, hogy kidülledő szemük van, a hátsó lábaik megnyúltak és ugrólábakká fejlődtek; valamint a kifejlett példányoknál hiányzik az ebihal korban még meglévő farokrész. Ragadozók és rovarevők. Kurutyolnak, a béka név pedig minden bizonnyal hangutánzó elnevezés, egyébként ótörök eredetű.

Nekem az egyik kedvencem a zöld levelibéka, őt mindenki ismeri, remélhetőleg. :)

Alább hallhatjátok a hangját is, a néphagyomány szerint, ha a hímek kórusban brekegnek, akkor eső várható. A faj rajta van a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. – link: http://www.iucnredlist.org/details/10351/0

A másik kedvencem a nyílméreg béka, bár őket nem lehet simogatni, sem puszilgatni (sőt, erősen ajánlott, hogy ne tegyünk velük ilyesmit!), de picik (1-6 cm-esek lehetnek) és színesek (türkiz-zöldes, piros-feketés, kék-feketés, narancs-fehéres, citrom-feketés, rózsaszín-fehéres). Én már láttam őket élőben (állatkertben), és tényleg nagyon édesek!*-*

Nevüket onnan kapták, hogy a dél-amerikai indiánok ezeknek a fajoknak a mérgét kenik nyilaik végére, és ezzel vadásznak. A legmérgesebb fajta az úgynevezett rettenetes nyílméregbéka. Viszont érdekesség, hogy a fogságban tartott békák nem termelnek mérget, mivel nem olyan rovarokat fogyasztanak, mint szabadon élő társaik, és így a mérget sem tudja kiválasztani, illetve termelni a szervezetük.

A világ egyik legkisebb békája címet Gardiner Seychelles-szigeteki békája nyerte el.

A faj átlagosan 11 mm nagyságú, kifejlett állapotban. A nevéből is következtethetünk élőhelyére: az indiai-óceáni szigetcsoport vadonjában fordul elő. Apró mérete mellett, másik érdekesség vele kapcsolatban: kutatások kiderítették, hogy ennek a fajnak nincs középfüle, tehát hangrezgéseket felfogó dobhártyája. Mégis képes valahogyan hallani, és reagálni a hangokra. Ezt pedig a szájürege segítségével teszi meg, mivel a szájürege és a belső füle között vékonyabb a bőr, így ez képes közvetíteni a hanghullámokat az idegsejtek felé.

Visszatérve a levelibékákhoz:

Félelmetes, nemde? Ám a Vörösszemű levelibéka nem mérgező! Az önvédelemben is főleg a rejtőzködést választja. Sok másik békával ellentétben, ő nem ugrál, hanem tapadókorongos végtagjai (amiknek biztos olyan cuppogós hangjuk van!:D) segítségével közlekedik fel-le, oldalra, előre…

Végül szerettem volna bemutatni Xavért, aki Alex gurulós székének egyik kerekén lakik, ám sajnos nem volt lehetőségem vele interjút készíteni. Ő egy nevetős béka, aki bizonyára élvezi, hogy fel-alá foroghat egész nap. (Eddig még nem hallottam, hogy panaszkodna!) Ha valakit érdekel Xavér, keressétek Alexet! ^^
Az aláírásomban lévő békafej hasonlít rá ám! Mármint Xavérra. :)

A mai nappal elkezdődött egy új időszak, az advent. Összeszedtem nektek néhány gondolatot, amit illik tudni erről a négy hétről.

Advent

 

Adventus - latin eredetű szó, jelentése eljövetel,megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka.
Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje.
Az advent 4 hétig tart, a december 25-e előtti negyedik vasárnappal kezdődik. Eredetileg 40 napig tartott (Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette. A keleti keresztények ma is január 6-án ünneplik karácsonyt.
Régen a keresztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pedig szent misére jártak. Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték. Az advent első napjától vízkeresztig terjedő időszakban tiltották a zajos népünnepélyeket, lakodalmakat. 

Adventi koszorú

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Jézus a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Az utóbbi években elég sokszor már csak divatból készítenek koszorút. Csak azért, mert ez a hagyomány, és minél mutatósabb, minél extrább, annál boldogabbak vagyunk. Sajnos ez messze nem igaz. Már régen elvesztette az igazi jelentését: a várakozás az igaz szeretetre, és az egyre közeledő karácsonyra.

Azóta sokat változott, formálódott, mígnem elérte mai gazdagságát, és pompáját. Ma is igen népszerűek, az emberek tömegesen zarándokolnak el Bécsbe, hogy a hagyományos karácsonyi vásárt életükben legalább egyszer láthassák, és megtapasztalják, milyen az, ha a karácsonyt fogni lehet.