Levita Portrék - VIII. - Wolgast Bellafonte

Wolgast Bellafonte

Gyorsan elrepült ez az egy év nem? Teljesen más lett gondolom az életed. Változtál valamit a Bagolykő előtti éveidhez képest?
Nagyon gyorsan elrepült. És hogy változott-e? Hát... Előtte nem tudtam, hogy léteznek varázslók, és hogy én is egy vagyok közülük. Mondhatni, az egész életem megváltozott. De a stílus az maradt a régi.

Ahhoz képest gyorsan beolvadtál a varázslóközösségbe. Gondolom sok új barátot is szereztél. Sikerült valakinek igazán közel kerülnie hozzád?  

Igen, elég gyorsan tudok alkalmazkodni, ezért rengeteg új barátot szereztem. Úgy istenigazából még senkivel nem kerültem olyan közeli kapcsolatba, hogy "legjobb barátomnak" nevezhessem, de majd jövőre. Na meg most végre veled is többet tudok találkozni, drága unokatesóm.

Drága vagy! De ha már itt tartunk, elmeséled a többieknek a mi kis történetünket? Valószínűleg nagyon kevesen tudják, hogy unokatesók vagyunk.

Miért is ne?

Az én apán francia, csupa francia felmenőkkel.  Anyám viszont... Hát, őt nem tudom. Állítólag német, némi koreai felmenőkkel. Sokat kutattam anyai ági rokonok után, de végül ők kutattak ki engem. Érdekes, hogy ők sem tudtak nekem mondani semmit anyámról, csak a nevét. Annyit azért sikerült kiderítenem, hogy még a nagyi volt, aki Koreából kivándorolt, és összejött valami német gyár igazgatójával. Ők már meghaltak. A koreai ággal sikerült felvennem a kapcsolatot, és mivel nekik több pénzük volt, mint nekünk, ezért ők látogattak el hozzánk. Te voltál az, aki szinte minden nyáron jöttél hozzánk egy pár hétre, és nagyon jó volt. Fura, hogy te sem mondtál nekem semmit a varázslókról...

(Biztos egyértelműnek vélted, hogy én tudok róluk, vagy ilyesmi.)

Igen, vagyis a nagymamánk Németországba költözött, majd a gyereke költözött Franciaországba.

Nagyon szerettem hozzátok menni. Na most lebuktam. Amúgy nem, nálatok éppen azt szerettem, hogy olyan muglis minden. ^^ Ezért nem is szóltam egy szót sem.

Mi lett a kedvenc tantárgyad? Miért pont az?

Nem is tudom, talán... Az illemtan. Mert az megy. Egyrészt apa sosem engedte, hogy bunkó módon viselkedjek, másrészt általánosban olyan osztályfőnököm volt, aki nem tűrte a modortalanságot. Én meg alkalmazkodtam, és rajtam ragadt az illedelmesség.

// Most nem tudtam hirtelen, hogy az álmodóról vagy a karakterről beszélsz ^^ //

Van valami elképzelésed, hogy az ötödik évfolyam után mivel szeretnél foglalkozni?

//is-is XD//

Gyakran úgy érzem, nem fogom megérni az ötödiket, de ha mégis sikerülne kihúznom addig, akkor vagy űrbázistisztító leszek, vagy tésztanyújtó kisiparos.

A viccet félretéve, szeretnék egy éttermet nyitni, ahol a mugli ételeket továbbfejlesztem a varázsvilág színe-javával.

Szóval a gasztronómia érdekel. Ha már itt tartunk: Van kedvenc sütid?

Kakaós csiga, és bármi, ami túrós. Nagyon édesszájú vagyok.

//Bár Aileen ellene volt, de én mégis bátorkodnék feltenni pár álmodói kérdést. Biztos vagyok benne, hogy sokan kíváncsiak rá.

A saját képeidet használod avataralanynak. Miért?//

//Nyugodtan tegyél fel álmodói kérdéseket.

Hogy megérthesse akárki, hogy miért én vagyok magam, elmesélem regisztrálásom történetét.

Nem direkt egy szerepjátékos oldal után keresgéltem. Nem ajánlotta valaki. Nem a magam kis problémáim elől kerestem menedéket. Egyszerűen rábukkantam az oldalra. Mágustanoda... Hmm. Lássuk, melyik házba dob be? Kitöltöttem a kvízt, úgy, hogy rám igaz legyen, hiszen magamra voltam kíváncsi. Levita. Na, itt elgondolkodtam, hogy az mi a halál, és így történt, hogy nem csak eddig tartott a karrierem az oldalon. Próbáltam kiigazodni, hogy mi micsoda, és végül Kei írt egy levelet, amiből ki tudtam indulni. Aztán Leentől kérdezősködtem, és így egy viszonylag teljes képet tudtam alkotni róla, hogy hogyan kezdjek neki ennek az egésznek.

Avatart kellett választanom. Leen azt mondta, hogy általában híres emberek képeit használják, ezt be kell írni egy külön témába, aztán méretre vágni a képet, és ennyi. Ezzel egyfajta inkognitóba vonul az ember, valaki más bőrébe bújva játszhat, beszélgethet.

Én viszont nem azért jöttem, hogy elrejtsem magam. Magamra voltam kíváncsi, hogy hogyan tudnék boldogulni egy varázsvilágban. Nem volt mit rejtegetnem, és nem is tartom magam csúnyának. Van egy hibám, hogy szeretek magamról beszélni. Ha meg magamról beszélek, akkor minek az álca? Meg kedvem sem volt kutakodni az interneten, szóval inkább hagytam a képkeresősdit a csudába, és feltöltöttem egy képet magamról. Ha már a karakter személyisége én vagyok, akkor nézzen is ki úgy, mint én, különben eltorzul a belső világa. Szóval ezért vagyok én magam. //

//Köszi, hogy megosztottad velünk. Ha nem magadat játszottad volna, akkor biztosan nem derült volna ki, hogy ismerjük egymást személyesen is.//
Hát igen ^^ De én magam vagyok :3 És az is maradok.