Plüssök a könyvtárban

Ez nem az én agymenésem, hanem egy másik blog terméke. A netnapló íróját nem ismerem, de mókásan és jó dolgokról ír, ezért érdemes bele-belenézegetni más bejegyzéseibe is. <3

Azért szentelek külön posztot a Levita blogban ennek a szösszenetnek, mert legalább két könyvtáros levitásunk van, és mindkettejüknek meg akartam mutatni ezt, na meg még ismerek egy halom embert, akiknek tetszeni fog a történet.:)

És küldeném Gryllus Tildának is a bejegyzést, hátha kedve szottyan játszani egyet a Bagolykő könyvtárában:)

* * *

Elkerekedett szemekkel néztem a krokodilt. Ilyesmit ritkán látni egy utahi könyvtárban. Itt nem élnek krokodilok.

A krokodil olvasott, elmélyülten, mozdulatlanul. Nem vagyok krokodilszakértő, de szerintem egy átlag krokodil ritkán olvas, még akkor se, ha plüssből van.

Ez a krokodil azonban plüssből volt és olvasott.

Megkérdeztem a könyvtárost, mit tud az olvasó krokodilról.

- A gyerekek hozták.

- Aha - teljesen természetes, hogy a sivatag közepén a gyerekek hoznak egy plüsskrokodilt a könyvtárba, aki olvas.

Kiderült, a gyerekek évente négyszer behozhatják plüssállataikat és otthagyják őket éjszakára a könyvtárban, a könyvtárosok pedig meglesik őket és lefotózzák, mit csinálnak éjjel.

Általában olvasnak.

De hajlamosak elbújni a hűtőben, leülni a számítógépek elé vagy csak játszani. Másnap pedig a gyerekek elmajszolhatnak valamilyen péksüteményt, ihatnak egy gyümölcslét és megnézhetik a kivetítőn a fotókat.

Azt az egyet nem tudtam eldönteni, ki szórakozik jobban, a gyerekek, vagy a könyvtárosok, akik a fotókat csinálták.

További képek és az eredeti cikk: Ribizlifőzelék